Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-05 / 4. szám, csütörtök

6J ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 1995. január 5. Tisztelt szerkesztőség! A törvényhozás képviselőinek fogadalma nagyon komoly dolog, hiszen az alkotmányról és az érvényben lévő törvényekről van szó. A képviselők vállalják, hogy azokat be fogják tartani. Sajnos, törvényhozó testületünk tagjai megszegik a törvényt, annak rendelkezéseit nem veszik figyelembe, nem a törvény szellemében döntenek, szavaznak. Nem érdekli őket, ha a tisztségbe javasolt személy nem esett át az átvilágításon, vagy esetleg felmerül a gyanú, hogy együttműködött a politikai rendőrséggel. Ezek után nevetséges, ha a kormány alelnöke a tévében a legiszlatíva komparációjáról és approximációjáról beszél. Hogy nem értik mit jelentenek ezek a szavak? Én sem. De hát ezt azért is mondták, hogy a nép ne értse meg, úgy mint sok minden mást. IVÁN SÁNDOR Kassa ...Meghitt összejövetelt rendeztek Muzslán az alapiskola fennállásának 80. évfordulója alkalmából. Az iskola falai sokat tudnának mesélni. Az épületben a második világháború alatt tűz pusztított, s az iskola mai vezetői is sok gonddal küzdenek, hogy az épület megfeleljen a követelményeknek. Valamikor egy-egy osztályban ötvenen is tanultak, mára a tanulók száma nagyon csökkent. A színvonalas oktatást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az iskola tanulói megállták és megállják helyüket az egyetemeken, főiskolákon és szakiskolákban. Az ünnepségre meghívták a volt tanulókat, pedagógusokat, és a baráti iskolák is képviseltették magukat. A délutáni műsor előtt Halasi. Frigyes igazgató ismertette az iskola történetét, majd a mostani és a hajdani tanulók adtak értékes műsort. ULRICHNÉ FICZA MARGIT Muzsla Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és váijuk további leveleiket A POLITIKABAN MINDEN LEHETSEGES? Uj kormány (öreg) új politika Ha hosszú vajúdás után is, de megalakult Szlovákia kormánya. A harmadízben hatalomra jutott Vladimír Mečiar az ún. parlamenti 83-ak képviselőiből állította össze kormányát. Ügyes és megfontolt politikus lévén úgy osztotta el a miniszteri posztokat, hogy a nem szimpatikus lépéseket ne az ő rovására írhassák. Gondolok itt elsősorban a privatizáció második hullámának leállítására, ami körül semmi probléma nem adódhat, hisz ennek az ágazatnak a minisztere a Lupták-féle munkásgárdából való, akikről köztudott, hogy ellenzik a privatizációt, sőt a NATO-ba való belépést is. Az oktatási és a hadügyi tárcát egy olyan párt kapta, amelynek vezető egyénisége arra a kérdésre, hogy van-e esetleges kormányrajutásuk esetére programúk előkészítve, azt válaszolta, hogy nincs, de majd összehoznak valamit. Ennek a pártnak a fő programpontja (de az egész programja is) a magyarellenesség és most már ezt kormányszinten is gyakorolhatja. Az új oktatási miniszterasszony kinevezése után a legfontosabbnak azt tartja, hogy Dél-Szlovákiában minden faluban legyen szlovák iskola vagy legalább szlovák osztály. Ezt mondja ő, de mi van e mögött?! Nagyon könnyen rájöhet az ember, hogy itt komolyabb dologról, Az SZNP politikáját ismerve jogos a feltételezés, hogy az ebből a pártból kikerült oktatási miniszter elsődleges feladatának fogja tekinteni az ún. alternatív iskolatípus bevezetését, és ezután már csak a magyar iskolarendszer leépítése következik. Most adva van sajnos a lehetőség, hogy „ők" véghezvigyék azt, ami a kommunistáknak 40 év alatt nem sikerült. A miniszteri irodavezetői posztra a magyarellenességéről közismert Igor Chamula került. Azt, hogy a szlovákiai politikai színtéren minden lehetséges, már lassan kezdjük megszokni, de azért azon már megáll az ember esze, hogy egy vezető párt mondja meg egy másik pártnak, hogy kit jelöljön vagy nejelöljön valamelyik küldöttségbe, gondolok itt Bauer Edit nevének kihúzására az ET-küldöttségből. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva Alternatív használati utasítás Nem is olyan régen az érsekújvári Novofruct vállalat enyhítendő a hazai piac ellátatlanságát - magyarországi exportból visszatartott Zelko tartósítószerrel látta el honi üzleteinket. Mondanom sem kell, hogy a tasakok magyar feliratozással, használati utasítással voltak ellátva. Lett is közfelháborodás! Természetesen nem avégett, hogy a gyártó villámgyorsan igyekezett reagálni a keresletre; az ügy sokkal prózaibb. Főleg maticás berkekben nem tudták megérteni (megemészteni?), hogy Szlovákiában, a kilencvenes években magyar feliratú árucikk jelenik meg a piacon. S hogy mindez miért jutott eszembe? Nos, a minap kezembe került gyermekem gyógyszere. Mivel, hál'istennek még nem találkoztam vele, szerettem volna jobban szemrevételezni. Gyógyszerről lévén szó érdekelt volna például az összetétele, esetleges mellékhatása. Kezembe vettem a mellékelt használati utasítást. Legnagyobb meglepetésemre egy szó nem sok, annyi sem szerepelt rajta hivatalos nyelvünkön. Elmosolyodtam, hiszen ez csak orrcsepp! Komoly mellékhatása úgysem lehet. Aztán átvillant az agyamon, hogy ez a németül íródott kis cédula még komoly gondok forrása lehet. Lelki szemeim előtt megjelent, amint a következő kormányülésen fő napirendi pontként tárgyalnak a dologról. Majd a kormány beterjeszti a parlament elé, mely sarkalatos ügyként kezelve, éjt nappallá téve dönt az idegen nyelvezetű cédulácska ügyében. Sőt, Szlovákia hivatalos jegyzékben fog tiltakozni a darmstadti Merck cégnél az ország belügyeibe való durva beavatkozás miatt... Kisfiam közben elhelyezkedett, én pedig fogtam az üvegecskét és belecseppentettem az orrába... CSEPREGIZOLTÁN Párkány OTEVES A SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG . ÚJ SZO. 1994. 12. 15. Az igazságnak megfelelően! Az írást többször is elolvastam, abban reménykedve, hogy sajtóhibáról van szó. Csalódva és elkeseredve kellett azonban tudomásul vennem, hogy félretájékoztatás történt. Liszka József azt bizonygatja, hogy ő alapította meg öt évvel ezelőtt a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot. Ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak, mivel a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot már huszonöt évvel ezelőtt megalapítottuk. Egészen pontosan, 1969. április 12-én. A galántai Družba Szálló társalgója adott otthont annak a lelkes társaságnak, amelyet a Csemadok akkori központi bizottsága hívott meg azzal a szándékkal, hogy megalapítsák a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot. Állításom igazát bizonyítja az a tudósítás, amely a Nő 1969. április 27-i számában jelent meg, Gágyor Péter tollából. Tehát a Csemadok KB volt a kezdeményező és személy szerint Varga Béla és Ág Tibor törődött azzal, hogy az ötlet valóra válhasson. A tanácskozást követően, amelyen megválasztottuk a CSMNT elnökét Marcell Béla személyében, Szlovákia szerte megalakultak a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság járási szervezetei. így Érsekújváron is, ahol vezetésével engem bíztak meg. Első dolgunk volt felvenni a kapcsolatot a járásban lévő magyar középiskolákkal és a járási múzeummal. Nekik iš" köszönhetően megindulhatott a tárgyi és szellemi értékek gyűjtése és rendszerezése. A CSMNT járási szervezete szorgos munkájának, valamint a Csemadok KB hathatós anyagi segítségének köszönhetően Kéménden megnyílt a környék hagyományait bemutató tájház. A megnyitón részt vett Ág Tibor is, akinek oroszlánrésze volt a terv megvalósításában, valamint Dobos László, akkori tárca nélküli miniszter. A fentiekből világosan kitűnik, hogy Liszka úr meggyőződése téves, pedig egy ideig az Érsekújvári Járási Múzeum munkatársa volt és így lehetősége volt (lett volna) arra, hogy betekintést nyerjen a múzeum múltbeli tevékenységébe. így saját szemével meggyőződhetett (volna) arról, hogy a 70-es évek elején több, néprajzi vonatkozású tárgyakat bemutató kiállításra is sor került. 1990-ben személyesen is felhívtam a figyelmét arra, hogy a CSMNT már 1969-ben megalakult, tehát nem kellett még egyszer megalapítani! Ha pedig nem hitt a szavaimnak és az általam bemutatott dokumentumoknak, elég lett volna érdeklődni a Csemadok Központi Bizottságán, ahol a levéltárban bizonyára megtalálhatók a tényállást bizonyító dokumentumok. NAGY ANDRÁS Szímő Veszélyben a demokrácia... Oroszkán a választópolgárok Mihály Irén független jelöltet választották meg polgármesternek. A megválasztott tizenhét képviselő többségét az MKDM és az Együttélés jelölte. A választások után a magyar pártok vezetői felháborodva közölték, hogy nincsenek megelégedve a választások eredményeivel, körükben nagy volt a csalódás és a felháborodás, mivel nem az ő jelöltjük lett a polgármester. Ilyen légkörben került sor az önkormányzat nyilvános alakuló ülésére, amely kudarcba fulladt. A személyeskedésektől sem mentes heves szóváltások odáig fajultak, hogy az új polgármester asszony kénytelen volt a gyűlést berekeszteni. A lakosság felháborodva távozott. Elkeseredve állapították meg, hogy éppen az Együttélés és az olyan humánusnak mondott MKDM hecceli a népet egymás ellen. Végre meg kellene érteni, hogy mindenkinek joga van másképpen gondolkodni, senkibe sem szabad belefojtani a szót. Nem szabad ilyen módon feldúlni egy falu nyugalmát! (Pontos név és cím a szerkesztőségben) Hozzáállás kérdése Szlovákiában bizonyára Bártfa a legészakibb települések közé tartozik, ahol rendszeresen és időben kaphatók a magyar sajtótermékek. Tehát aki oda kerül gyógykezelésre, annak nem kell lemondania kedvenc lapjairól, télen-nyáron megkaphatja azokat. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert aki nem Viera Vaculíkovánál, a központi pavilonban akar magyar újságokat vásárolni, hanem a Postai Hírlapszolgálatnál, annak keserű lesz a szája íze, mert ott néhány éve nem árúsítják azokat. Kíváncsi voltam arra, hogy miért? Az üzletvezető elmondta: a totalizmus idejében még náluk is kaphatók voltak magyar és más nyelvű lapok, de hogy napjainban miért nem, azt feletteseitől kellene megkérdezni. Nem lenne kereslet? Kötve hiszem, ugyanis az ellenkezőjéről győződtem meg Viera Vaculíkovánál. - Magánkézben van az üzletünk - mondta. - Nekünk minden vevő egyformán kedves. A kereslet határozza meg kínálatunkat. A téli idényben, amikor kevesebb a fürdővendég, naponta eladunk 15 Új Szót, hetente 20 Vasárnapot, havonta 10 Barátnőt, de kapható nálunk a Nap, a Szabad Újság, a Jó Gazda, sőt a Csallóköz is. A nyári időszakban mindenből többet adunk el. Gondolom, nem tettem rosszul, amikor köszönetemet fejeztem ki a Bártfára látogató, magyar nyelven is olvasni szándékozó vendégek nevében. DORÓ GYÖRGY Tornaija Miért? Kint csendesen szállingózik a hó. Ülök a meleg szobában, és élvezem a meghitt karácsonyi hangulatot. Ebben a zűrzavaros, megpróbáltatásokkal teli világban szobánkat a szeretet és béke kis szigetének érzem. Szinte megfeledkezem a világról. Ezt a gyönyörű hangulatot egy óriási robbanás szakítja meg. Valaki egy petárdával zavarta meg a lakótelep karácsonyesti csendjét. Újra tudomásul veszem a véres valóságot. A világ sok helyén dúló háborúkat, vallási és nemzetiségi torzsalkodásokat, területi és faji villongásokat. És felteszem magamnak a kérdést: Miért? Hiszen az emberi életben minden olyan mulandó. Mulandó a mások kárára összeharácsolt vagyon, a gyengébbtől elrabolt terület, a kisebbségben levők megalázása. A történelem bizonyítja, hogy a világ nagyjainak basáskodása is véges. A világ, ugyan lassan, de mégis a szabadság és a demokrácia felé halad. Épp ezért megfoghatatlan számomra, miért is van az a nagy rhagyargyűlölet némely környező országban. Feltételezhető, hogy mások vagyunk. Sem jobbak, sem rosszabbak. Csak mások. És ezt génjeinkben hordjuk anélkül, hogy erről tudnánk. Mindez még nem ok arra, hogy bennünket a szerb Krajinában, Romániában, Szlovákiában vagy másutt utáljanak. Számtalanszor felteszem magamnak a kérdést: Hogyan lehetséges az, hogy a magyar kisebbséghez, az adott alkotmányok és törvények ellenére a többségi nemzet negatívan viszonyul? Miért? A következő, számomra elfogadhatatlan jelenség a szegénység, a nincstelenek számának megnövekedése. A posztszocialista országokban égbekiáltóan elmélyült a szakadék az újgazdagok és a nagyon szegények között. Ezt csakis a hiányos törvények rovására lehet írni. A parlamenti képviselők többsége, sajnos, el van telve párt- és személyi érdekeinek védelmével. Ez érvényes a fent említett valamennyi ország parlamentjére. És felmerül a kérdés: Miért? Meddig? Ki magyarázza meg ezt nekem? TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Janko... Pár hónap leforgása alatt teljesen megfeledkezett a származásáról, már azt sem tudja, kik azok, akik éveken keresztül dédelgették, ápolgatták, nevelgették, hogy nagyra nőjön, hatalmasodjon, hogy bekerüljön a parlamentbe. Minek is gondolna ő már a barátaira, a munkásosztályra, amikor a teli asztalka mellett ismételgetheti két mondatban mondókáját, programját, miközben mosolyáról e szavakat lehet leolvasni: Megmutattam nektek, hogy ki vagyok én, hát mit akartok ti? Ő már bizonyára (én azért bízom benne, hogy nem így lesz) ebben a választási időszakban megkapja a két-három milliót, nyugati kocsival sétáltatják, majd szerte az országban, a privatizáció keretén belül neki is jut csúszópénz és egy üzemecske vagy vállalatocska úgy, hogy ráíratja másra, nehogy rá mutogassanak. Protekciós úton elintéz egy-két nagyobb összegű kölcsönt, s végül bankszámlát nyit, majd éli világát a hatalmas kamatbevételekből, hiszen neki már többé nem kell kőműveskednie. Amikor ilyen janők funkcióhoz, hatalomhoz jutnak, nem ismernek sem Istent, sem embert. Mindenről megfeledkeznek, egyről azonban nem: tovább folytatják azt a régi jól bevált módszert, miszerint a főnöknek maga köré csak (!) gyengébbet, tudatlanabbat, bólogatót szabad felvennie, mert csak így jelenthet valamit, így bizonyíthatja rátermettségét, így óvja meg magát a kisebbségi érzéstől, így lehet a főnök Főnök. És ez az ismeretlenségből előlépett Jankónk is nagyon sok mindenről megfeledkezett, de erről az egyről nem. DR. GÁL MIKLÓS Nagymácséd