Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-05 / 4. szám, csütörtök

1995. január 5. RIPORT ft/sz

órsl A VIZSGÁLAT SZERINT MULASZTÁS NEM TÖRTÉNT A halott a bűnös? A daganatos megbetegedések a halálokokat tekintve a második helyen állnak. Leggyakrabban tüdő-, gyomor- és vastagbélrákban halnak meg, de számottevő az emlő-, a nemi szervek rákjában és urológiai rákban elhunytak száma. Jelenleg a közép-kelet-európai régióban a daganatos betegségek nem jelentik az elkerülhetetlen végzetet. Az orvosi kezelés meg tudja menteni az embereket a haláltól. Korán felismerve a kezdődő bajt, megfelelő orvosi beavatkozással az esetek többségében megelőzhető az állapot súlyosbodása, és biztosítható akár az egészség visszaadása is - állítják a kutatóorvosok, az onkológusok, csak arra nem térnek ki, mi rejlik a „korán felismerve" kifejezés mögött. Pedig ez lényeges kérdés. Még november közepén panaszlevél érkezett a szerkesztőségbe, amelyben a fia elvesztése miatt lelkileg összetört édesanya felteszi a kérdést: hogyan történhetett meg, hogy 18 éves, életerős fia hónapokig tartó egészségügyi panaszait a körzeti orvos nem vette komolyan, pedig rosszullétei mögött halálos betegség bújt meg? Hetente az orvosnál Boros Szerén nem tud belenyugodni fia elvesztésébe. Nem talál megnyugvást, lelki békét, mert úgy érzi, az orvos mulasztást követett el: fiát nem kezelte. - Ha azt tapasztaltuk volna, hogy a körzeti orvos, kihasználva minden lehetőséget, megpróbálta volna Iván fiunkat megmente• ni; vagy elküldte volna szakorvosokhoz, talán könnyebben viselnénk a fájdalmat. Hibáztatom magamat, miért is hagytam, hogy a falusi orvoshoz járjon, amikor láttam, nem tesz érte semmit, és nem is küldi sehová. Amikor nagy sokára más orvoshoz fordultunk, a betegség olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy menthetetlen volt. Persze, halála napjáig nem akadt orvos, aki közölte volna velünk, fel kell készülni a legrosszabbra. Mindvégigazt állították, noha Iván állapota súlyos, fiatal, erős szervezete megbirkózhat a betegséggel. A fiunk iránti szeretet nem engedte, hogy a halálra gondoljunk. Rettegtünk és reménykedtünk - sírta el magát, s amíg megnyugodott, az asztalra készített fényképalbumot nézegettem. - A gyermekem focizott, sportolt, súlyemelőversenyeket nyert még akkor is, amikor érthetetlen rosszullétek gyötörték. Furcsálltuk, mi lehet ennek az oka, s orvoshoz küldtük - fogott beíe a családi tragédia összefoglalásába. Elmondásából kiderült, hogy Iván már tavaly januártól rendszeresen megfordulta körzeti orvosnál. Tavasszal furcsa lábfájással, szokatlan fáradékonysággal küszködött, amit az orvos a sportolásnak tulajdonított és Heparoid-kezelést ajánlott. Annak ellenére, hogy a beteg panaszai nem szűntek meg, az orvos nem kutatta a baj okát. A kiváló sportoló hírében álló fiatalember talán szégyellte is gyengeségét, megpróbált úgy élni, mint azelőtt, sőt a május 2-ai sorozáson sem említette rosszulléteit. Igaz, a katonai parancsnokságra küldött kórlapjában utalás sincs arra, hogy az utóbbi hónapokban rendszeresen látogatta a körzeti orvosát. Május második felében, mint a surányi mezőgazdasági iskola diákja részt vett a kötelező komlóbrigádon, ahol ismét komoly hát- és hasfájdalmak gyötörték. A barátnőjének küldött levélből utólag kiderült, hogy fájdalmait Dynil tablettákkal tompította, így rosszulléte a pedagógusok előtt is rejtve maradt. Amikor két hét elteltével megérkezett, édesanyjának feltűnt sápadtsága és súlyvesztesége is. Orvoshoz küldte. A körzeti orvos hasizomgyulladásra gyanakodott, és a fájdalmak elviselésére intette a fiatalembert. Mivel ezek nem szűntek meg, ismét felkereste az orvosát. Június elején a hasfájáshoz derék- és gerincfájdalmak társultak, amit a körzeti orvos Ibufen és Nospa gyógyszerekkel akart megszüntetni. Kezelése sikertelennek bizonyult. Június 7én végül belátta, Ivánnak szakorvosra lesz szüksége, ezért június 13-ra, a komáromi egészségügyi intézetben neurológiai vizsgálatot beszélt meg számára. A fiatalember unva a rosszulléteket, a hányingerrel párosuló hasfájást a megbeszélt terminust mellőzve, már másnap felkereste a neurológust. Feleslegesen, mert az orvos ragaszkodott a megbeszélt időponthoz. Június 10-én, amikor hazatért az iskolából, annyira rosszul érezte magát, hogy ellenkezés nélkül hagyta, édesapja szállítsa be a kórház ügyeletére. Aznap este beindult a gépezet. Ivánt ultrahanggal vizsgálták meg, s mivel az orvos belső szervein súlyos elváltozásokat látott, további vizsgálatokat ajánlott. A fájdalmak megszüntetésére csillapítót adott, s utalt arra, ha a hét végén állapota netán rosszabbodik, jelentkezzen a kórház felvételi osztályán. A következő héten Ivánt naponta vizsgálták, az orvosokhoz édesapja kísérte. Ő vitte el Dunaszerdahelyre is, ahol június 20-án számítógépes rétegröntgen segítségével végezték el a diagnosztizálást. Ezt követően került előbb a komáromi, majd június 22-én a pozsonyi Dérer kórházba. Mivel a fiatalember alapbetegsége rosszindulatú daganat volt, június 30-ig az urológiai osztályon kezelték, majd a sebészet intenzív osztályán feküdt, ahol annak ellenére, hogy háromszor megműtötték, életét megmenteni már nem tudták. Boros Iván szeptember 4-én, több hetes szenvedés után meghalt. Naponta a kórházban - A férjemmel naponta autóba ültünk, és Pozsonyba utaztunk. A gyerekben tartottuk a lelket akkor is, amikor a harmadik műtét után hasüregét nyitva hagyták, s csak csövek lógtak belőle. Voltak időszakok, amikor jobban érezte magát. Azt tervezte, mi lesz, ha hazakerül. Kismotorra vágyott. Készült arra, hogy meglátogatja a körzeti orvost, és számon kéri, miért nem küldte azonnal szakorvoshoz. Mivel a fiam már nem kérhet számon semmit, helyette mi tesszük fel a kérdést: miért nem küldte más orvoshoz? A pozsonyi szakorvosok tőlünk kérdezték, miért késtünk ennyit, miért csak most hoztuk a kórházba, noha az is igaz, velünk az alapbetegségéről s arról, hogy a gyomrán, a máján és a tüdején rákos áttételeket találtak, senki nyíltan nem beszélt. Csak szeptember negyedikén, amikor annak ellenére, hogy szinte öntötték belé a vért, amit nyomban kihányt, közölték, hogy nincs remény. Pedig Iván eszméleténél volt, s mivel fájdalmak kínozták, csillapítóért könyörgött. Délután fél négykor jajgatva kérte, segítsünk rajta, mert meghal. Fél ötkör kiküldtek a kórteremből, a kórházból. Durván, kíméletlenül megkérdezték: látni akarja, hogyan hal meg a fia? Hagytam magam elzavarni, pedig ott kellett volna maradnom mellette. Hogy halála pillanatában ne legyen egyedül. Hogy fogjam a kezét. A lelkiismeretem tiszta A Boros család panasszal fordulta komáromi kórház igazgatójához, kifogásait eljuttatta az egészségügyi minisztériumba, a komáromi katonai parancsnokságra, sőt a hadügyminisztériumIván a református temetőben alussza örök álmát (Méry Gábor felvétele) ba is. A katonaságtól azt kérdezték: miként fordulhatott elő, hogy a május 2-ai sorozáson a gyermeküket katonai szolgálatra alkalmasnak találták?! Nem tagadták, a kórháztól, a minisztériumi vizsgálattól a körzeti orvos elmarasztalását remélték, mondván, az orvos kora tavasztól június elejéig Ivánt nem kezelte, nem vizsgálta kellően. A három és fél hónapos semmittevést kérték számon. Nem többet, nem kevesebbet. A nemesócsai körzeti orvost az ebédszünet idejében kerestem fel. Noha Boros Iván ügyében hajlandó volt nyilatkozni, nevének közlésétől elzárkózott. Állította, mivel a 18 esztendős fiatalember mindig más és más panasszal kereste fel, nem feltételezhette, hogy komoly baja lehet. Nem volt oka arra sem, hogy vérvételre, esetleg szakorvoshoz küldje. Amikor viszont a páciens gerincfájdalmakra kezdett panaszkodni, neurológushoz utalta. Úgy érzi, Iván érdekében többet nem tehetett, lelkiismerete nyugodt, tiszta. Kifogásolta viszont azt, hogy Borosék, holott szomszédok, soha nem kérdeztek rá gyermekük egészségi állapotára. December elején levélben „fontosnak tartva az olvasó objektív tájékoztatását" - kiegészítette mondanivalóját. Leírta, hogy Boros Iván alapbetegsége „az egyik legrosszindulatúbb volt", amely a korai stádiumban sem panaszt, sem tünetet nem okoz, noha szinte azonnal metasztázisokat (áttételeket) képez. Utalt arra, hogy maga Boros Iván nehézségeinek kezdeti tüneteit május 14-ében jelölte meg, tehát nem érti, hogy a fiú édesanyja miért emleget több hónapos késést! Figyelmeztetett arra, hogy Iván mindvégig focizott, elutazott a komlóbrigádra, sőt megnyerte a súlyemelőversenyt, amiből arra következtetett, egészségi panaszai nem lehettek. Nem történt mulasztás A komáromi kórházigazgató 1994. november 29-én levélben tudatta a családdal, hogy a nemesócsai körzeti orvos előírásszerűenjárt el, nem mulasztottéi semmit. Az ügy tisztázása érdekében december másodikára személyes beszélgetésre hívta meg a szülőket. Az igazgató érdekes módon Boros Iván kezelését csak május 30-tól kísérte figyelemmel, pedig maga az orvos május 14-ét emlegetett. Nem vett tudomást arról, hogy a fiatalember tavaszi lábfájása, fáradékonysága, majd a hasi fájdalmai nem keltették fel a körzeti orvos figyelmét. Eszébe sem jutott, hogy ezek akár intő jelek is lehettek, hogy természetellenes, ha egy sporto-i lónak annyi a panasza. Azzal foglalkozott, ami azután történt, hogy a család megelégelte az eredménytelen orvoshoz járást, és a készültségen keresett segítséget. Az igazgató nem beszélt arról sem, hogy az ultrahangvizsgálatot követően, sejtve a halálos kór elhatalmasodását, Ivánt miért nem utalták azonnal kórházba. Nem panaszkodott A komáromi katonai parancsnokságon a sorozás körülményeit tudakolva a következőkről szereztem tudomást: A sorozáson részt vevő fiatalemberek kész kórlappal érkeznek, melynek kiállításáért a kezelőorvosuk felel. A sorozáson gyors vizeletvizsgálatot végeznek, vérnyomást mérnek, majd a bizottság orvos -tagja a leendő katonákat egészségügyi állapotukról faggatja. Ez történt Boros Iván esetében is, aki célzást sem tett arra, hogy panaszai lennének. A tájékoztatást adó tiszt elmondta, hogy a hadseregben Ivánnal nagy terveik voltak, focicsapatuk erősítését remélték tőle. Nem tagadta, halála megrendítette őket is. Ennyi a történet. Mindenki megtette a kötelességét, senki nem tehet semmiről, noha az Ivánt kezelő urológus furcsállta, hogy a körzeti orvos a fiatalember hasában nem tapintotta kl a gyermekfej nagyságú daganatot. A vizsgálat azonban leszögezte, mulasztást nem követett el senki. Boros Iván meghalt. Talán ő követte el a hibát. Mert be akarta bizonyítani - szüleinek, szerelmének, bátyjának és öccsének, barátainak, de legfőképp önmagának -, hogy múló bajról lehet csak szó. Mert 18 évesen sportolni, focizni, szeretni akart. Élvezni az életet. Mert nem jajgatott, nem követelőzött, szinte szótlanul figyelte súlycsökkenését, mert férfiként viselte az egyre fokozódó fájdalmakat, s a körzeti orvos segítségével akart úrrá lenni rosszullétein. A tényleges segítség, sajnos, későn Jött. így kellett történnie? PÉTERFISZONYA HÍRVIRÁGOK Peking, a tojásfovaros. A világ legnépesebb országának a fővárosa tojásból is a legtöbbet mondhatja a magáénak. Tavaly majd 600 ezer tonna tojást termeltek a pekingi baromfitenyésztők, s ezzel az eredménnyel megelőzték a világ összes metropolisát. Egy pekingi egyébként a China Business Times című kínai lap adatai szerint évente átlagosan harminc kilogramm tojást fogyaszt el. Nemes, nem a tied a leves! Sir Isaac Newton leszármazottai tiltakoznak amiatt, hogy Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök az általános tömegvonzás törvényének felfedezőjét belefoglaltatta saját bárónői címerébe. Az egyszerű szatócs gyermekéből lett első angliai miniszterelnök asszony nemrégen kapott nemesi rangot. Richard Newton nyugalmazott vadőr, a nagy fizikus legidősebb leszármazottja a Sunday Times lapjain „közönségesnek" és „arcátlannak" nevezte a politikus asszony magatartását, szerinte illőbb lenne, ha az ex-kormányfő a „névtelen szatócs" alakját mintáztatná meg újkeletű nemesi címerében. A szivarnak nemcsak szaga van. AZ ára is exkluzív az abból a sorozatból származó szivarnak, amelyet Kolumbusz Kristóf emlékére gyártottak tavaly Kubában. Egyetlen darab 500 márkába kerül, a teljes doboz 25 ezerbe. A széria minden egyes darabját megszámozták. A 001-es számút Fidel Castro kapta. Egy pisztoly Is lehet okos. Az Egyesült Államokban a fegyvertechnika legújabb eredményeinek felhasználásával már készül egy olyan fegyver prototípusa, amelyből kizárólag tulajdonosa tud lövéseket leadni. A kutatáshoz a San Diego-i nemzeti kutatóintézetet is segítségül hívták, annak ellenére, hogy e laboratóriumban elsősorban atomfegyverek gyártására szakosodtak. Az új, „intelligens" revolver és pisztoly már 1996-ban védheti az ország biztonsági szerveit, mivel elsősorban a rendőrségnek és az FBI-nak szánják azokat. A Pulton Arms nevű kis houstoni fegyvergyár már megkezdte a tulajdonos mágnesgyűrűjére reagáló pisztolyok egyedi gyártását. Az okos fegyver mintegy ezer dollárért hamarosan kapható lesz. ízletes ÓVSZerek. Az Európai Unió figyelme sok mindenre kiterjed, ezúttal az óvszerek kerültek sorra. Már elkészült az 1995. évtől érvényes kondomszabvány. Az előírásoknak megfelelő gumi befogadóképessége 18 liter levegő. Csak nagyobb mennyiség esetén igazolt a durranás. Egy szabványkondom átmérője 49-56 milliméter, hossza 17 centiméter. Az egyik német óvszergyártő cég 150 fiatalt „dolgoztat" az új termék kipróbálásán arra figyelve, hogy melyek azok a kondomtulajdonságok, amelyek a legkedveltebbek használat közben. A párok havonta húsz különféle színű és ízű gumit kapnak, s ezeket kell „munka közben" osztályozniuk. Az eredmények szerint a gyümölcsízűek vezetnek a listán. Pofozási leckekínálat - honatyáknak. Majd kilenc év után ismét együtt a nagy páros: művésznevükön Bud Spencer és Terence Hill, a mázsás pofonok filmbeli osztogatói. A páros 1985-ben vált el nagy barátságban. Bud Spencer tavaly töltötte be 65. életévét, saját bevallása szerint 158 kilót mutat alatta a mérleg. Terence Hill tíz évvel fiatalabb, és 80 kilóval könnyebb. Európában december 22-én volt a „Karácsonyi pofonok" című új fimjük bemutatója, amelyet 108 ország vásárolt meg. A filmet beharangozó római sajtóértekezleten őszinte meggyőződéssel vallották, hogy nem érzik az idő múlását. „Újra találkozva ismét gyermekek lettünk" mondták, s ugyancsak bíznak abban, hogy a mai közönség is szeretni fogja meséjüket. Büszkék arra, hogy egyetlen filmjükben sem hangzott el soha egyetlen csúnya szó, soha nem ábrázolták önmagáért az erőszakot. Az olasz belpolitika aktuális viharairól nem voltak hajlandók nyilatkozni, mondván, mindketten már évtizedek óta az óceán túlsó partján élnek. Csak annyit jegyeztek meg, hogy látták a televízióban, miként pofozkodnak a parlamenti üléseken a képviselők. „Szó, ami szó, igazán eljöhetnének hozzánk leckéket venni" értékelték a honatyák teljesítményét. Fűszerarchívum - közhasználatra. A jelen és a jövő számára a fűszerek évezredes történetét térképezi fel az az egyedülálló archívum, amelyet Münchenben hoztak létre. Az adatbankot a müncheni műszaki egyetem táplálkozástudományi intézete világszerte összegyűjtött, mintegy 9500 dokumentumból állította össze. A legtöbbjük angol eredetű, de németül, magyarul, szláv nyelveken, japánul, kínaiul és koreaiul íródott számos gasztronómiai anyag is bekerült a levéltárba. Az adatbank bárki számára hozzáférhető. (k-s)