Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-05 / 4. szám, csütörtök

[4] ÚJ SZÓ HAZAI KORKÉP 1995. január 5. Elbocsátások Ipolyságéi! Új Szó-hír Az Ipolysági Körzeti Munka­ügyi Hivatal tájékoztatása sze­rint a múlt év végén a munka­néküliek száma elérte a 2257­et. ami 20,5 százalékot tesz ki. A-körzetben huszonegy te­lepülés van, s ebből a legma­gasabb arányt Alsószemeré­den jegyezték, azaz 44 száza­lékot, a legkevesebb munka­nélkülit nyilvántartott község­ben, Ipolyszaká Mason pedig 15 százalékot. Mint Valusz Gyula, az Ipoly­sági hivatal igazgatója lapunk­nak elmondta, az 1993-as év­hez képest nem változott a munkanélküliek száma. Tavaly novemberben még bizakodóak voltak, hiszen ekkor aránylag kedvező adatokat jegyeztek, de sajnos decemberben továb­bi 191 munkanélkülit vettek nyilvántartásba. A három és fél éves működése alatt már ötezer nyilvántartott személy fordult meg a hivatalban. Saj­nálatos módon várható, hogy emelkedni fog a számuk, hi­szen az Ipolyságon működő Milex vállalat elbocsátotta al­kalmazottait december har­mincegyedikével. Jelenleg a három hónapos felmondási idejük telik. Ipolyságon napja­inkban a munkanélküliség 16 százalék. A Lévai járásban, az ipolysá­gi, zselízi, illetve a lévai körzet­ben a múlt év végén 11 ezer munkanélkülit tartottak nyil­ván, ami ötszáz személlyel több, mint az előző évben -turczi­B ŐVÜL A RA DIO ES A TELEVOIZIO MAGYAR ADASA 0,02% boldogság A Szlovák Televízó és a Szlovák Rádió házatájáról egyre­másra érkező nyugtalanító hírek között számunkra némi re­ménysugár Is felcsillant: mind a rádióban mind a televízló­ban bővül a magyar adások műsorideje. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Pék Zoltánt, a Szlovák Televízió magyar adásá­nak vezető szerkesztőjét, mit Jelent a gyakorlatban az adás bővüléséről szóló hír? - Esetünkben havi 30 percről van szó. Havonta egy alkalommal a Szlovák Televízió kettes csator­náján sugározhatunk Régió cím­mel új adást, amely, mint a címe is elárulja, egy-egy magyarlakta ré­gió, város, község életével, gondja­ival, bajaival, bemutatásával kíván foglalkozni. Emellett megmarad a megszokott 3 x 20 perces adás­idő, annyi változással, hogy azt az egyes csatornán sugározzák. En­nek előnye, hogy az egyes csator­na adásai ott is nézhetők, ahol a másik adását nem tudják fogni, például Kelet-Szlovákia egyes vi­dékein. Ráadásul az adás időpont­ja is kedvezőbb: szombaton dél­ben, pontosabban 12.20 perckor kezdődik. - Meghatározott koncepcióval kapták ezt a plusz műsoridőt? - Igen. Nem szabad felhaszná­lással, de eleve a régiók bemutatá­sával kell foglalkoznunk. - Elegendőnek tartja ezt a bővülést? - Nyilvánvaló, hogy ez nem vala­mi nagy vívmány, hiszen lényegé­ben az egykori állapotok visszaállí­tásáról van szó. A Szlovák Televízió összes műsoridejének a magyar adás a 0,02 százalékát teszi ki. A szomszédos országokban e téren összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet: Kárpátalján és a délvidé­ken például heti másfél óra, Ro­mániában napi 2-3 óra a magyar adás műsorideje. Szerintem ná­lunk legalább napi fél órára lenne szükség. - A műsoridővel bővül a szer­kesztőségi állomány is? - A magyar szerkesztőségnek jelenleg 2 állandó tagja van. Feb­ruár elsejétől kapunk még egy stá­tust, tehát három szerkesztővel dolgozhatunk. - Terveznek műsorszerkezeti változást is, vagy marad a heti ese­mények krónikája? - Strukturális változást is terve­zünk, új, állandó rovatokat aka­runk indítani, melyek közt helyet kap a sokak által hiányolt kultúra, így például az új könyvek bemuta­tója vagy a színházi rovat. Remél­jük, sok néző igényeit fogja kielégí­teni a nézők észrevételei, levelei alapján induló rovat, amely afféle oknyomozó riportrovat lesz. Mind­ezt márciustól szeretnénk beve­zetni, amikor új szignállal, új stúdi­óban kezdjük az adást. + + + Tegnap délelőtt a Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének főszerkesztőjét, Papp Sándort is felhívtuk, de ő egyelőre nem kíván nyilatkozni ez ügyben. Mint mond­ta, a műsor bővítésének kérvényé­re kapott hivatalos jóváhagyást kö­vetően mond véleményt. (k-y) RIMASZOMBATBAN AZ INDOKLÁS ELMARADT Leváltották a múzeumigazgatót Az új év első napjaiban járási szinten is megkezdődtek a tiszto­gatások. Január 3-ai hatállyal min­den' indoklás nélkül fölmentették tisztségéből dr. B. Kovács Istvánt, a rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatóját. Az éppen betegsza­badságon tartózkodó igazgató'fel­mentésének napján kapta kézhez a kulturális minisztériumban már december 22-én megfogalmazott levelet, amely egyben helyébe kine­vezi az ismert SZNP-szimpatizáns Svetlana Bornayovát, a tisolci Cle­mentis Emlékház vezetőjét. Az el­bocsájtás egyértelműen politikai in­dítékú. Az elmúlt két év sorqn ugyanis - éppen Bornayová asszony feljelentéseiből eredően ­az SZK Kulturális Minisztériumá­nak munkatársai többször végez­tek alapos ellenőrzést a Gömöri Múzeumban, de ezek eredményei egyetlen esetben sem bizonyítot­ták a feljelentő feltevéseit. A múze­um kiállításainak színvonala és a tavalyi gazdasági eredmények egy­általán nem indokolták a személy­cserét. Azt nem tudni, ki írta alá az igaz­gató visszahívásáról szóló levelet, mivel az aláírás olvashatatlan. (farkas) A Gömöri Múzeum négy mun­katársa a leváltással kapcsolat­ban nyilatkozatot fogadott el, amely egyebek között megállapít­ja: tiltakozunk a Kulturális Minisz­térium döntése ellen, amely sze­rint a hivatalban lévő igazgatón­kat, dr. B. Kovács Istvánt minden indok nélkül felfüggesztette jogkö­rének gyakorlásából. Ez a fajta lé­pés kísértetiesen hasonlít az 1968 utáni úgynevezett konszoli­dációs erők joggyakorlatához, amit ma elfogadni nem lehet és nem szabad. A döntés azonnali felülvizsgálását és pályázat kiírá­sát követeljük az alkalmazottak véleményének és a szakmai szempontok figyelembe vételével -szögezi le a nyilatkozat. T egnap olvastuÍTI Mikroszkóppal járjunk bevásárolni? Mindent lehet utánozni, valamit jobban, valamit rosszabbul. Ez ér­vényes a fizetőeszközökre is. A technika fejlődésének köszön­hetően a hamisítványok sokszor olyan jól sikerülnek, hogy csak a szakértők tudják megkülönböztet­ni a valódi fizetőeszközöktől. Ján Slabej, a rendőrség szakértője kö­zölte: - Úgy tűnhet, hogy az a 3248 darab hamisítvány, amelyet az elmúlt év első tíz hónapjában találtunk, rendkívül sok. Viszont minimális, ha ezt a számot egybe­vetjük más országok idevágó ada­taival. Hogy szemléltessem a ha­misítványokvolumenét: 1994 első félévében Európában 77 525 394 dollár értékű amerikai dollárt, 63 597 240 frank értékű francia fran­kot foglaltak le. A hamis fizetőesz­közök táblázatának élén egyéb­ként az olasz líra áll, amelyből az említett időszakban 2 376 490 000 értékű hamisítványt foglaltak le. Hogyan állunk a hamis szlovák koronákkal? - Az eddig lefoglalt hamis szlovák koronák nagyon rossz színvonalúak. 1994. október végéig csupán 106 darabra buk­kantunk. Ebből 98 pénzérme, konkrétan 10 koronás volt. A többi 1000, 500 és 100 koronás hami­sítvány. A hamis hazai fizetőeszkö­zök alacsony száma a Szlovák Nemzeti Bank előrelátásának kö­szönhető, mivel jő minőségű véd­jegyekkel láttatta el a bankókat. A lefoglalt hamis fizetőeszközt a rendőrség szakemberein kívül a központi jegybank szakértői is megvizsgálják. Egyébként a szak­embereknek á legnagyobb fejtö­rést a színes fénymásológépek okozzák. Nem csoda, hogy az In­terpol a franciaországi Lyonban külön tanácskozást rendezett errői a módszerről. Szlovákiában a legnagyobb hamisítási akcióra 1993-ban derült fény. Akkor egy kelet-szlovákiai legális nyomdából 3 milliárd zlotyt indítottak útnak Lengyelországba, ám a határon az ügyeskedők lebuktak. A legmeg­lepőbb az, hogy a nyomda tulajdo­nosai valószínűleg nem is tudato­sították, hogy hamisítványokat gyártanak. (Jakub Prokeš, Pravda) KOMMENTÁRUNK Közlemény. A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete a községi hivatal­lal közösen, 1995. január 8-án, vasárnap, 15 órakor Ünnepeljük az Urat címmel újévi hangver-, senyt rendez a pozsonypüspöki Szt. Miklós-templomban. Vendé­günk a dunaszerdahelyi VOX CA­MERATA kamarakórus. Fedezetlen ígéretek A kormány és a parlament intézkedéseit tekintve, az egyes kormánytagok kijelentéseit hallgatva igencsak hihetetlen és felelőtlen ígérgetésnek tűnik az, amivel Vladimír Mečiar közvetlenül karácsony előtt szédítette a Zsolnán összegyűlt húszezres tömeget. Szerinte a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaállítsa a nyugalmat, megőrizze a demokráciát, hogy normális társadalmi és politikai élet bontakozzon ki. Mečiar elmondta: a kormány támogatni fogja a fiatal családokat és visszaadja a szociális biztonságot azoknak, akik már nem tudnak dolgozni. Persze, minden egyes, pozícóba került politikus nyugalmat, demokráciát ígér, ha nem akarja maga ellen hangolni a közvéleményt. Ezt ígérte kinevezése után Jozef Morayčík is, akinek kormánya tett is valamit ennek érdekében, hiszen működése idején végül is megritkultak a másként gondolkodókkal szembeni és a magyarellenes kirohanások, a parlamenti többséggel rendelkező kormánynak sikerült a parlamentben elfogadtatnia jónéhány olyan demokratikusnak mondható törvényt, amelyet Mečiar nemzeti tanácsa még csak megvitatni sem lett volna hajlandó. Mečiar alig egy hónapos kormányának egészen más elképzelései vannak a nyugalomról és a demokráciáról. Meggyőződésük, hogy a demokrácia a parlamenti többség erejének, hatalmának bármi áron történő érvényesítése; a nyugalmat pedig úgy képzelik el, mint a többség militáns, harcias összefogását a különféle (etnikai, politikai, nyelvi, eszmei stb.) kisebbségek ellen. Számomra legalábbis ez tűnik ki az új kormány néhány miniszterének programszerű kijelentéséből. Ivan Hudec kulturális miniszter például azt tekinti a legfontosabb feladatának, hogy elfogadtassa az államnyelv védelméről szóló törvényt. Ennek tervezetét a Matica slovenská készítette el, és nem nehéz felismerni benne az erőszakos elszlovákosításra irányuló, és a kisebbségi nyelv diszkriminálását célzó törekvéseket (célként többek között azt tűzi ki, hogy hatályát veszítse a tavaly jóváhagyott táblatörvény). Az említett törvénytervezet értelmében a Szlovák Köztársaság minden állampolgárának szóban és írásban is bírnia kell az államnyelvet (a szlovák irodalmi nyelvet). Ha Mečiar és Lupták ezt a nyelvet „írásban és szóban bírnák", aligha beszélnének magukról az egyes szám harmadik személyében Kifejezetten diszkriminatív rendelkezés az, hogy a kisebbségi nyelv ismerete nem szolgálhat az alkalmazásba történő felvétel feltételeként (vagyis a törvény koncepciója szerint létezik államnyelv, kisebbségi nyelv és idegen vagy világnyelv). Ha végignézem az álláshirdetéseket, a külfölddel . bármiféle kapcsolatban álló vállalatok sorra meghatározzák, hogy még a titkárnőnek is tudnia kell angolul vagy németül. Hány olyan vállalat van, amely magyarországi cégekkel tart fenn kapcsolatot?! Ezek nem követelhetik meg, hogy a magyar vállalkozókkal kapcsolatba kerülő alkalmazottjaik magyarul is beszéljenek? Komolyan véve ezt a rendelkezést: a magyar pártok, a magyar tannyelvű iskolák, a magyar kulturális 'és érdekvédelmi szervezetek, sőt még a magyar lapok kiadói sem szabhatnák meg munkaviszonyba történő felvételi követelményként a magyar nyelv ismeretét. Egy másik miniszter(asszöny) elképzelése szerint minden egyes magyar faluban szlovák bölcsődét, óvodát, illetve szlovák osztályt vagy iskolát kellene nyitni. Őszintén szólva nem tudom, mennyibe kerülhet egy szlovák bölcsőde, óvoda, vagy szlovák osztály létesítése egy magyarlakta községben. Azt sem tudom viszont, hogy lehet ilyen ígéreteket tenni akkor, amikor a Mečiar által vezényelt 83 parlamenti'képviselő öt nappal Mečiar zsolnai demagóg és populista ígérgetéseit megelőzően olyan törvénymódosításokat hagyott jóvá, amelyek alaposan korlátozzák a nyugdíjak valorizálásának (a nyugdíjaknak az árszinthez, a megélhetési költségekhez, az inflációhoz való hozzáigazításának) szabályait és lehetőségeit, és ugyanígy bántak el a létminimummal, a családi pótlékkal, a szülői hozzájárulással, a megélhetés egyetlen forrásának tekinthető nyugdíjakkal stb. Számtalan nyugdíjas, munkanélküli vagy fiatal család már a lakbért sem tudja fizetni, fennáll a veszélye annak, hogy a szükséglakásoknál is rosszabb körülmények közé kerülnek. Az egyszerű nép által imádott kormányfő pedig alig néhány nappal egy ilyen törvény elfogadása -után ígérget a szerencsétlen nyugdí jasoknak és fiataloknak olyan szociális biztonságot, mint tette azt a Husák- vagy JakeiS-féle pártvezetés. FEKETE MARIAN Vízvezeték ­községi tulajdonba? A kormány keddi ülésén megtárgyalta a Szlovákiai Víz­és Csatornaművek állami vállalatnak a községek Javára történő privatizációja leglszlatív megoldását. A kabinet Javaslata szerint a víz- és csatornaművek tulajdonjogá­nak a községekre való átruházásával történő privatizá­lást, valamint a vízművek üzemeltetőinek kötelességeit a vízvezetékekről és csatornahálózatokról szóló külön törvénnyel szabályozzák, amely a kórnyzetvédelmet és a lakosság egészségvédelmét Is szavatolja majd. - ol­vasható a szlovák kormány Január 3-al üléséről kiadott közleményben. Szerettünk volna valami konkrétabbat is megtudni a tervezetről, de a kormány saj­tóosztályán azt a választ kap­tuk, hogy a kormánynak egyelőre nincs szóvivője, a sajtóosztályon pedig nem tud­tak többet, mint ami a közle­ményben szerepel. A privatizá­ciós minisztérium sajtóosztá­lyán is próbálkoztunk - ugyan­olyan sikerrel. Itt azt a választ kaptuk: várjunk egy hetet, mert a minisztérium egyes osztályai az új rendszer alap­ján még csak most formálód­nak. Azon az osztályon, amely­hez a minket érdeklő ügyek tartoznak, még nem lépett be az osztályvezető, de egy hét múlva már biztosan tudnak tá­jékoztatni. (gaál) Életmentés hat ágyon (Folytatás az 1. oldalról) Sugárzó arccal vezetett végig a hatágyas kórtermen, amelyben a szerelők és az ápolónők az utol­só simításokat végezték. - A műveseállomás a belgyógyászati osztály egysége. A krónikus vese­elégtelenségben szenvedők élet­bentartása csak úgy érhető el, ha általában heti három alkalommal vesznek részt a kezelésen. A dia­lizálás lényege: a páciens vérét ­a műszeren, "tehát szervezeten kívüli vérkeringésen keresztül egy membrán segítségével meg­tisztítjuk a mérgező anyagoktól és a felhalmozódott felesleges folyadékmennyiségtől - majd visszavezetjük szervezetébe. A dializálás három-öt órát vesz igénybe, s a műveletet hetente háromszor meg kell ismételni. A tortúra tulajdonképpen fájdalom­mentes, csak annyira kellemet­len, mint amennyire a tűszúrás az, viszont türelemigényes. A be­teg nem mozgathatja a karját, vagyis feküdnie kell. A dializáló készülék helyettesíti a vesét, ezáltal olyan állapotban tartja, hogy az bármikor transzplantál­ható legyen. Persze Szlovákiára nem az a jellemző, hogy a rászo­rulónak veseátültetéssel szünte­tik meg betegségét - közölte ko­moran. Feltárta, hogy az ország­ban közel ezer beteget kell rend­szeresen dializálni, egy beteg évi műszeres kezelése meghaládja a fél millió koronát, miközben a transzplantációs program nem fejlődik. Egymillió lakosra tizen­három veseátültetés esik, a szomszédos Ausztriában pedig hatvan. Szerinte az országban nagyon kevés sebész képes az elhunyt szervadományozótól úgy eltávolítani az átültethető test­részt, hogy az azonnal felhasznál­ható legyen. Nem tagadta, min­dez nagyon pénzigényes, műsza­ki felszereltséget követel meg. Kiépítését ezért a kispénzű kór­házak nem vállalhatják. A lakos­ság a szervadományozás kérdé­séhez sem úgy viszonyul, ahogy sok fejlett országban, ámi tulaj­donképpen az alacsony szintű egészségtudat következménye. - Az új műveseállomáson mos­tantól a járás tizenkilenc betegét látjuk el, akiket ez idáig Galántán kezeltek. Végre megszűnik a fá­radságos és a kórház szemszö­géből nézve költséges utaztatá­suk, s az egymásra várakozás okozta időveszteség. A kórtermet igyekeztünk úgy berendezni, hogy az a kényelmüket szolgálja. Egyelőre a betegek csak olvasás­sal, beszélgetéssel múlathatják az időt, de bízunk abban, mihelyt sikerül pénzhez jutnunk, tévézés­sel és videózással is szórakozhat­nak majd a kezelés alatt. - Nagyon megbízható, intelli­gens műszerek ezek, a hat kö­zül kettő nemcsak hangjelzés­sel, hanem írásban is figyel­mezteti az orvost, illetve az ápolónőt a rendellenességre. Jelzi azt is, ha történetesen meglazul az egyik cső - dicsér­te a korszerű berendezést Ko­vács Júlia osztályos nővér. El­mondta azt is, hogy a művese­kezelést egyelőre két műszak­ban végzik, ám ha szükség lesz rá, készséggel átállnak a há­rom műszakos üzemelésre. Szlovákia nagyobb kórházai­ban évek óta működnek műve­seállomások. Az életmentő ké­szülékek nélkül veszélyben len­ne a veseelégtelenségben szenvedők élete. Ezzel a kor­szerű eljárással mától fogva Dunaszerdahelyen is életeket menthetnek meg. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Thumbnails
Contents