Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-31 / 25. szám, kedd

A ÚJ SZÓ SZÜLŐFÖLD 1995, Január 31. A múlt században született Arcán mély barázdákat szántott az idő vasfoga, de élniakarása töretlen. Há csoszogva is, naponta többször végigsétál az udvaron, jobb időben, főleg nyáron, órákat elüldögél a vén diófa -árnyékában. Csak mostaná­ban, hogy elszálltak fölötte az évek, van tétlenségre ítélve. Özvegy Trecs­ka Pálné január utolsó napján 103 éves lesz. írni még palatáblán tanult meg. Ti­zennyolc évesen férjhez ment. A cse­lédfeleség életét élte a tanyán. Lá­tástól vakulásig dolgozott. A sors hosszú életet adott neki. Volt része örömben jóságban, de mégis inkább azt lehet mondani, hogy élete nehéz volt. Férje az első-világháborúból fél lábbal tért haza. Ezért is döntöttek úgy, hogy néhány éves spórolás után hátat fordítanak Lapsapusztának, és Sajószárnyában építettek családi há­zat. Mire elkészült és beköltözhettek volna, férjét elvitte a fogolytáborban, szerzett betegség. 42 évesen özve­gyen maradt. Három lánya közül ek­kor csak a legidősebb volt férjnél, a legkisebb első osztályba járt. Nem adta fel. A napnál is koráb­ban kelt. Nyáron elszegődött marok­szedőnek, részeskapálást vállalt, kendert nyírt. Ahogy beköszöntött az ősz, előkerült a guzsaly, font, szőtt. Lányai kelengyéit maga készítette, de nemcsak az övékét, hanem sok más lányét is. Kellett a pénz a meg­élhetéshez, mert nyugdíjat nem ka­pott. Hogyan bírta? Nehéz megmon­dani. A második világháború befeje­zése után azt gondolta, hogy könnyebb lesz az élete. Ehelyett elül­dözték szülőfalujából, Csehországba deportálták, Teri lányával együtt. Csak két év múlva jöhettek haza. Új­ra ott folytatta, ahol abbahagyta. Ma­gángazdáknál, majd a szövetkezet­ben dolgozott. Tíz évig a baromfifarm volt a második otthona. S amikor el­érte a nyugdíjkorhatárt, az évekre fittyet hányva tovább dolgozott. Húsz évvel ezelőtt, már túl a nyolcvanon még beült a szövőszékbe. A család nagyban készül a rendkí­vüli születésnap megünneplésére. Három lánya, hét unokája, tíz déd­három ükunokája és a polgármesteri hivatal köszönti majd. (németh) LOSONC POLGÁRMESTERE: Mindig optimista voltam... Jozef Murgaš, Losonc polgármestere meggyőző fö­lénnyel nyerte a választásokat, feltehetően azért is, mert az általa felkínált program állt legközelebb a vá­ros lakosainak elképzeléseihez. Tapasztalt politikus, az egykori Szövetségi Gyűlés képviselője, a DBP or­szágos választmányának tagja. Mint orvos szakmájá­ban elismert, az emberek, nemzetiségtől függetlenül, bizalommal fordultak és fordulnak hozzá. Tény az is, hogy mint minden közéleti embernek voltak, vannak és lesznek ellenfelei. A magyarul is kiválóán beszélő polgármestert azonban nem erről, hanem eddigi ta­pasztalatairól és terveiről kérdeztem. • Elképzeléseiből mit si­került eddig megvalósíta­nia? - Különösebb nehézségek nélkül sikerült kialakítanunk a városi tanács irányító testü­leteit, a városi tanácsot és a bizottságokat. A további prob­lémák közül a legégetőbb kérdés - hosszú távon is - a víztisztító állomás felépítése, mely alapjaiban befolyásolja a város további fejlődését. Megtárgyaltuk az építkezés előzetes terveit. A másik megoldás alatt álló feladat a városi sportlétesítmények irá­nyítása. Az eddigi szerződé­sek december 31-ével lejár­tak, így jelenleg a sportlétesít­ményeknek nincsenek ve­zetői és a tulajdonjogi kérdé­sek sem tisztázódtak. Több érdeklődő van, legkésőbb ja­nuár végéig egyezségre aka­runk jutni. Lényeges problé­ma a város gazdasági életé­nek előrelendítése. Tárgyalá­sokat folytatunk osztrák cé­gekkel, képviselőik látogatá­sát a közeli napokban várjuk. Nagyon sok a napi feladat. Ja­nuár elején az iskolaügyi osz­tály dolgozóival a város okta­tási intézményei további fenntartásának, fejlesztésé­nek kérdéseit tárgyaltuk meg, nagyon eredményesen. • Az előző választási időszak sarkalatos kérdé­se volt a polgármesterhe­lyettes megválasztása. Is­mert tény, hogy a testület­nek többszöri kísérletre sem sikerült elfogadható személyt találnia. - Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Elsősorban azért, mert az illetőnek a képviselő­testületből kell kikerülnie, s megválasztásához háromötö­dös többség szükséges. Je­lenleg is keressük azt a sze­mélyt, aki elfogadható a kép­viselők többségének, illetve az általuk képviselt politikai pártoknak és mozgalmaknak. Több egyeztető tárgyalás zaj­lott már le, de a kérdés mind­máig nyitott. • Tudjuk, hogy a kormány költségvetési provizóriu­mot vezetett be, s ennek az egyik következménye, hogy a városok és közsé­gek még az eddigieknél is kevesebb pénzzel fognak rendelkezni. Lát-e valami­lyen kiutat ebből az álla­potból? - A helyzet nem csak a pro­vizórium miatt bonyolult. A városok és községek többsé­ge örömmel fogadna olyan legiszlatív rendezést, amely hosszú távon biztosítaná szá­mukra a bevételeket - az ál­lami költségvetéssel össz­hangban. A város ez idáig csak alapfunkcióiban műkö­dik. Lényegében csak a saját bevételekre van ráutalva: adók, illetékek. Eddig senki sem tudta megmondani, hogy az államtól mikor és mennyit kapunk. De ez csak a kérdés egyik oldala. A másik az, hogy a város nem hagyatkozhat csak az államtól kapott támo­gatásra. Igyekszünk keresni a forrásokat. Például találkoz­tunk a város központjában székelő vállalkozókkal, intéz­mények képviselőivel. • Tavaly a Moravčík kor­mány garanciát vállalt a város történetének legna­gyobb vállalkozására, a különleges gazdasági öve­zet, s benne a kiállítási központ felépítésére. A je­lenlegi kormány lépéseit látva olyan érzésem van, hogy megvonja ezt a bizal­mat. Annál is inkább, mi­vel Dél-Szlovákiáról van szó. Ön, hogyan látja ezt? - Én mindig optimista vol­tam, ezért ezt a kérdést is op­timistán látom. Nincs olyan ok, amely miatt a tervezetet az új kormány elutasítaná. Annál is inkább, mert a Rima­szombati járás a kormány ál­tal külön figyelt területek kö­zé tartozik, s a kérdéses épít­kezés a rimaszombati régió bekapcsolásával is számol. Remélem, hogy belátható időn belül lehetőségünk lesz tárgyalni a kormányfő helyet­tesével és a pénzügyminisz­terrel. Kozlík úr gazdasági szakember, s megtudja ítélni ezen tervezet súlyát és előnyeit. Az, hogy ez Dél-Szlo­vákiában van, növeli a létesít­mény fontosságát. A terület gazdasági életének stabilizá­lása garancia arra, hogy nem jönnek létre nemzetiségi és etnikai konfliktusok. • A városnak az elmúlt években jó kapcsolatai alakultak ki Pápával és Salgótarjánnal. Miben látja az együttműködés további lehetőségeit? - Éppen a közelmúltban lá­togattuk meg a pápai polgár­mestert. Pápán nemzetközi teremlabdarúgó-tornát ren­deztek, melyen holland, né­met, magyar és szlovák csa­patok vettek részt. A polgár­mester úrral megegyeztünk abban, hogy egy vállalkozói találkozót szervezünk. Meg­állapítottuk ugyanis, hogý Pá­pán több olyan vállalkozás van, mely Losonc számára rendkívül érdekes lehet, úgy a gyártás, mint a kereskede­lem szempontjából. Még ja­nuárban szeretnénk találkoz­ni Salgótarján polgármesteré­vel is, hogy elemezzük a regi­onális együttműködés, a kis­határforgalom lehetőségeit. • Bár Losoncon a magyar nemzetiség részaránya nem éri el a 20 százalékot sem, a város kulturális éle­tében jelentős szerepet tölt be. Mennyire látja biz­tosítottnak, hogy a város, s ezen belül, a nemzetiségi kultúrának megmarad az utóbbi hónapokban tapasz­talható örvendetes aktivi­tása? - A kultúrát attól függetle­nül kell támogatni, hogy szlo­vák vagy nemzetiségi. Nagyon kevés olyan dolog van, ami úgy össze tudja fogni az em­bereket, mint a sport és a kul­túra. Ennek nem lehet nem­zetiségi alapon határokat szabni. Egy tény: mindaddig amíg az lehetségés lesz, a kultúrára szánt összegek nagyságát ez előző évi szin­ten szeretnénk tartani. Sem­milyen esetben nem szeret­nénk megengedni, hogy a vá­ros kulturális életének lendü­lete visszaessen. Részemről minden kulturális tevékeny­ség, legyen az nemzetiségi, etnikai vagy általános, zöld utat kap. Puntigán József Sajószárnya • , V ( Losonc • • Rimaszombat Va_ Csicsó v • RIMASZOMBAT Önerőből nem megy December 21-től Jozef Šimko személyében új elöljáró­ja van a Rimaszombati Járási Hivatalnak. 1989 óta ő a tizedik vezető Rimaszombatban ezen a poszton. - A megoldásra váró feladatok közül ön melyiket tartja a legégetőbbnek? - kérdeztük. - A kérdésre nehéz rövi­den válaszolni, mivel a problémák régen túlnőtték azt a határt, amelyet a já­rás önmaga képes megol­dani. Meggyőződésem, hogy a gazdasági, szociális stb. hanyatlásnak a gyöke­rei mélyen a korábbi évek­be nyúlnak vissza, és 1990-ben csak felgyorsul­tak a negatív jelenségek. Ebből eredően december végére a munkanélküliek aránya járásunkban meg­haladta a 28 százalékot, a hosszú és mély ökonómiai pangás folytán gyengén fejlődött ki a vállalkozói te­vékenység, midezeken fe­lül még a járás demográfiai összetétele is kedvezőtle­nül alakult. Magas a roma lakosok aránya, valamint sok az idős lakos. Megem­lítem, hogy 1980 és 1990 között a 99 000 lakost számláló régióból ponto­san 10 633 produktív sze­mély költözött el. További hiányosságként említhet­nénk a régió nehézkes megközelítését, az infrast­ruktúra fejletlenségét. • Mégis, kell lenni valami­lyen megoldásnak... - A mi feladatunk meggyőzni a szlovák kor­mányt és a központi szer­veket arról, hogy bennün­ket a többi régiótól elkülö­nítve, egyedi esetként ke­zeljenek. A megoldásra vá­ró feladatokat természete­sen nekünk kell kategori­zálni, a javaslatokat ne­künk kell a kormány elé terjeszteni. Ami megtör­tént: a múlt héten hétfőn az önkormányzatok képvi­selői és a járás szakembe­rei előtt ismertettük, meg­vitattuk azt a tervezetet, amelyet egy nappal később személyesen vit­tünk fel Pozsonyba, és át­adtuk Igor Kosir mérnök­nek, a Stratégiai Tanulmá­nyok Központja igazgatójá­nak. Kosir úr ennek kap­csán látogatott el Rima­szombatba, és itt a járási hivatalban több járási ve­zetővel tárgyalt. • Lesz valami eredménye a pozsonyi útnak, illetve Kosir úr rimaszombati látogatásának? - Valószínűleg. Megbe­széltük ugyanis, hogy me­lyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekkel elsősorban foglalkoznia kell a szlovák kormánynak. Úgy tudom, hogy a járás mezőgazdaságának és a mezőgazdasági termékek feldolgozására épült ipar­nak a helyzetét a kormány még a héten a programjára tűzi. Továbbá fontos fel­adatnak tartjuk megoldani a banki szféra helyzetét. A gazdaság fellendítéséhez szükséges lenne egy önál­ló banki rendszer beveze­tése. Természetesen a megfelelő hitelekkel és a gyakorlatban jelenleg al­kalmazottaknál alacso­nyabb kamatokkal. Az utóbbiról személyesen konzultáltam Sergej Kozlík pénzügyminiszterrel. Az eredményekről gondolom néhány nap múlva be tu­dok számolni, ugyanis még a kormányülés előtt Po­zsonyba utazom, hogy el­lenőrizzem, nem merültek­e fel problémák a terveze­tünkkel kapcsolatosan. (farkas) CSICSO Letargikus hangulatban Alig három kilométerre attól a ponttól, ahol 1965-ben a Du­na átszakította a gátat, a Ko­máromi járás nyugati csücské­ben található Csicsó község. Lakosainak száma a legújabb népszavazási adatok szerint 1443, ebből 92 százaléka ma­gyarnak vallotta magát, a többi lakos szlováknak, illetve öten cseh nemzetiségűnek. Polgár Tibort, a község új polgármes­terét a más-más nyelvet be­szélők egymáshoz való viszo­nyáról nem is kérdeztem, még­is sietett a tudtomra adni, hogy Csicsón a magyarok és a szlo­vákok közt sohasem voltak nemzetiségi ellentétek. - Igaz, a nagypolitika mostanság elég gyakran próbára teszi az embe­rek tűrőképességét, de a falu­ban ez idáig mégsem került sor konfliktusra - magyarázza a község első embere. Úgy tűnik, hogy alsóbb szinten béküléke­nyebbek a polgárok, és megér­tik, hogy származásuk külön­bözősége még nem mentesíti őket a közteherviselés köteles­sége alól. Gondjaik és bánatuk nagyobb része is közös tőről fa­kad. Ugyanis egyre erőteljeseb­ben mutatkoznak az általános elszegényedés jelei, s ez elke­seríti a község lakosait. Elfor­dulnak a kultúrától, és ami ettől is meglepőbb, már a sport sem érdekli őkét. A sportszervezet haldoklása legalább erre en­ged következtetni. Vagy csak a kezdeményező egyének hiá­nyoznak? - Erre nagyon nehéz választ adni. Tény, hogy az embereket túlságosan is a saját, vagy a családon belüli problémák emésztik, nem nagyon igénylik a közösségi rendezvényeket ­válaszolja sajnálkozva Polgár Tibor. - Azt szeretnénk, ha ez legalább valamelyest pozitív értelemben megváltozna. Ha a járási bajnokságban induló fut­ballcsapatot nem is sikerül összeállítanunk, egy kispályás futballbajnokságnak otthont szeretnénk adni. A fiataloknak a közeljövőben adjuk át a kon­ditermet, a hölgyek számára pedig jógatanfolyamot indí­tunk. Az említett rendezvé­nyeknek elsősorban az a cél­juk, hogy a közösséget formál­ják - lépésről lépésre. -. Beérkeznek a község számlájára a tervezett költ­ségvetés megvalósításához szükséges anyagiak? - Sajnos, a szövetkezet na­gyon rosszul áll, az ingatlana­dót képtelen befizetni, ezért gyakorlatilag csak az államtól kapott költségvetési hozzájáru­lással számolhatunk. Régeb­ben a községi hivatal működte­tett egy drótkerítésfonó üze­met, de mivel több éven ke­resztül veszteséges volt, fel­számoltattuk azt. - Miből fedezik majd a gáz­vezeték-hálózat idei évre ter­vezett lefektetését? - A Tany, Komáromfüss, Ko­lozsnéma és Csicsó községek összefogásával épülő gázveze­ték-hálózat telepítését egy­részt a községi költségve­tésből, másrészt pedig banki hitelekből fedezzük. A négy fa­lu számára 56 millió koronába kerülő hálózat költségeinek a 60 százalékát átvállalja a Szlo­vák Gázművek, de csak abban az esetben, ha a teljes költség­vetés felét már kifizettük. - Aki valamelyest is ismeri Csicsót, illetve annak kör­nyékét, az tudja, hogy a Du­na ártéri erdei vadban na­gyon gazdagok, az egyéb­ként állami természetvédel­mi övezetbe tartozó Lion-tó­ból pedig már kiszorítják a vizet a néhány évtizede oda­telepített busák. A szlovákiai méretekben is párját ritkító természeti adottságok nem fordíthatók a község javára? - A falu határában található erdők a dunaszerdahelyi erdőgazdasághoz tartoznak, így a nyugatról érkező vadá­szok nekik fizetik be az elejtett trófeákért járó összeget. A Li­on-tó és közvetlen környéke pedig a Nyitrai Környezetvédel­mi Hivatal felügyelete alá tarto­zik, a természetvédelmi terü­letre engedély nélkül belépni tilos. Amíg tehát akár országos szinten is egyre több szó esik a falusi turizmusról, illetve az ab­ból befolyó bevételekből, addig mi gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk, hiszen mások fel­ügyelik a környezetünkben ta­lálható természeti kincseket. KOSÁR DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents