Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-24 / 19. szám, kedd

1995. január 24. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ

Ó 5 ] A Losonci Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beíratás az iskola I. évfolyamába 1995. január 23-tól január 31-ig lesz, munkanapokon, 8.00-16.00 óráig. A Zselizi Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a tisztelt szülőket, hogy az 1995/96-os tanév első évfolyamába a beíratás február l-jén és 2-án 8.00-17.00 óra között lesz az iskola épületében. K-4 A Tornaijai Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a tisztelt szülőket, hogy a beíratás az I. évfolyamba, 1995/96-os tanévre 1995. február 2-án 14.00 órától 18.00 óráig, február 3-án 8.00 órától 14.00 óráig lesz az alapiskola „B" épületében. K-8 Az Érsekújvári Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beíratás az 1995/96-os tanév I. évfolyamába 1995. február 2-án és 3-án 9 órától 17 óráig lesz az iskola épületében. K-7 A Pozsonyi Magyar Alapiskola és Gimnázium igazgatósága tisztelettel értesíti a kedves szülőket, hogy az iskolaköteles kort elért gyermekek beíratására az alapiskola I. évfolyamába 1995. január 27-én (péntek) 14.00-18.00 között és 1995. január 28-án (szombat) 9.00-14.00 óra között kerül sor iskolánk (Dunajská 13., Pozsony) 44-es számú tantermében. Minden jelentkezőt szeretettel várunk. K-9 A Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskola tisztelettel értesíti a kedves szülőket, hogy a beíratás az alapiskola első osztályába 1995. február 3-án 8.00-18.00 óráig, 1995. február 4-én 8.00-12.00 óráig lesz az iskola épületében. Az 1995/96os tanévben is biztosítjuk az iskolabuszt, és az első osztálytól a nyelvtanítást. Érdeklődni lehet minden nap a 248 667-es telefonszámon. K-10 A Rozsnyói Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a szülőket, hogy a beíratás az 1995/96-os tanév I. évfolyamába 1995. január 23-ától február 2-áig tart 8.00-16.00 között az iskola épületében. K-16 ig^j KÖZLEMÉNY A komáromi PTP Klub értesíti a bajtársakat, hogy idei első összejövetelét 1995. január 30-án, hétfőn tartja az ekeli (Okoličná na 0.) Kultúrházban 11 órai kezdettel. Megközelíthető autóbusszal (indul 10.00 órakor Komáromból a 4. sz. megállóhelyről.) Tekintettel, hogy az 1994. évi igazolványok és bélyegek kerülnek kiosztásra, kérjük, hogy minél többen jelenjenek meg. PARLAMENTI LEVÉL Taktikából jeles, tartalomból elégtelen Minden kormány első és legfontosabb feladata megfogalmazni, hogyan szeretné a két parlamenti választás között az országot kormányozni, és milyen célokat kíván megvalósítani. Ezért programnyilatkozatában nagy vonásokban felvázolja külügyi, gazdasági, szociális, nemzetiségi és más politikájának főbb célkitűzéseit, aminek alapján hazai és külföldi támogatókat szerezhet. Egy biztos, a szlovák parlament ellenzékének rokonszenvét nem nyerte el az új kormánynak ez a dokumentuma. Az ellenzéki honatyák leginkább a túlzottan általános megfogalmazásokat, a célok megvalósításához szükséges eszközök ismertetésének hiányát, a bizonytalan anyagi hátteret és az ellentmondásos megfogalmazásokat kifogásolták. Nekünk, szlovákiai magyar képviselőknek az általános - minden állampolgárt érintő - kérdéseken kívül külön foglalkoznunk kellett a bennünket hátrányosan érintő fejezetekkel is. Külügyi vonatkozásban két olyan kérdés kapcsán kellett kritikusan felszólalnunk, melyek a jövőben hatással lehetnek sorsunk alakulására. Az egyik arra utal, Mečiar kormánya lemondott arról a „lehetőségről", hogy 1996-ban esetleg Szlovákia is az Európai Unió tagja legyen. A másik szerint Szlovákia kormánya a Magyarország iránti jószomszédi viszonyt az alapszerződés megkötésétől teszi függővé, ami sejtetni engedi a két ország kapcsolatainak romlását, illetve a legjobb esetben a mostani szint megtartását. Paradox módon épp Mečiar harmadik kormánya hirdette meg programjában a társadalom erkölcsi megújhodásának szükségességét, miközben olyan miniszterei vannak, akik a kommunista rendszer kiváltságosai közé tartoztak, és nem éppen magyarbarátságukról ismertek. Már az előbbi tény sem megnyugtató, de az már kiváltképp nyugtalanságra ad okot, hogy az alábbi megkötésekkel van a kormányprogram megtűzdelve: „A kormány elvárja, hogy minden nemzetiségi kisebbség tagjai, mint a Szlovák Köztársaság polgárai, .... lojálisán fogják teljesíteni polgári kötelességeiket", vagy "A kisebbségi kultúra támogatásának olyan normáit dolgozzuk ki, melyek a Szlovák Köztársaságnak a polgári lojalitás alapelvei alapján felújított érdekeiből, államunk gazdasági lehetőségeiből és az európai szokásokból indulnak ki." Gondolom, ezt olvasva sokan kezdenek gyanakodni: vajon ki és minek alapján fogja elbírálni a mi lojalitásunkat? Nyíltan kimondhatjuk, ezek a célozgatások elsősorban a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszer ellen irányulnak. Erre a koronát már csak az teszi fel, hogy ez a kormány sokkal érthetőbben adja tudtunkra a kétnyelvű alternatív oktatás bevezetésének szándékát, mint bármely eddigi kormány. A parlamenti vita csak megerősítette félelmünket, hogy megint nem a magyar diákok szlovák tudásának tökéletesítése a cél; hanem a magyar kisebbség iskolarendszerének megbontása és fokozatos felszámolása. De a kormány tudtunkra adja azt is, hogy másodrendű állampolgároknak tekint minket, hiszen „a nyelvileg kevert lakosságú falvakban az istentiszteleteket az államnyelven biztosítja" és „ezen a területen az oktatási rendszerben és az istentiszteleteken biztosítjuk a szlovák nyelv érvényesítésének a jogát." De az itt élő magyarokról „megfeledkezik". Egyet viszont el kell ismernünk - taktikailag két ügyes lépést tett Mečiar kormánya. Először is tanulva az olasz Forza Itáliától, Berlusconi pártjától (aki azóta kormányával együtt megbukott), a kormányprogramot a népnek írta - jól hangzó, könnyen olvasható, mindenkit megszólítani akaró szöveggel lépett fel. Csakhogy a profi politikusoknak félmondatokból is érteniük kell, a sorok közt is kell tudniuk olvasni (márpedig a parlamenti képviselők egy része egy kicsivel többet ért a politikához, mint a hétköznapok laikusai). Nekik-nekünk fel kell készülnünk arra, hogy - képletesen szólva - annak a kutyának, amelyik a farkát csóválja, éles foga lehet és haraphat is (az elmúlt öt évben nemegyszer mutatta ki foga fehérét a mindenkori kormány). Rövid időn belül, legkésőbb március végéig elválik, mennyire tudja a kormány saját programja szolgálatába állítani az 1995-ös költségvetést. Meglátjuk, lesz-e jogunk jobb jeggyel értékelni annak tartalmát, mint a kormányprogramot. BUGÁR BÉLA, MKDM Egy FALU-EGY KÖNYV Könyvvel a szlovákiai magyar kultúráért Tisztelt Kiadó! Először is gratulálni szeretnénk kezdeményezésükhöz, amely egy valóban kitűnő ötlet megvalósítását tűzte maga elé. Parlamenti képviselő barátaim nevében is polgármestereink, községi önkormányzataink szíves figyelmébe ajánlom ezt az akciót, amely lehetőleg ne kampányjelleget öltsön, de a lehetőségek szerint évről évre tovább élve járuljon hozzá szülőföldünk felvirágoztatásához. A könyv ugyanis egyet jelent a tudással, az információkkal - ez pedig hatalom és támasz. E nélkül nincs felemelkedés, nincs jövő. Az olyan községre, ahol nem becsülik az írott szót, a lezüllés vár. Ezt pedig minden erőnkkel el kell kerülnünk. Az önkormányzatok, a könyvkiadók és a könyvterjesztők összefogásából példaértékű önszervezés! modell alakulhat ki. Egy ilyen kezdeményezés megérdemli minden jóindulatú ember támogatását. Tisztelettel Csáky Pál, képviselő Az Egy falu - egy könyv kezdeményezéshez csatlakozó falvak és városok önkormányzatainak támogató nyilatkozatát, illetve megrendelését a Lilium Aurum Kft. az alábbi címre várja: Lilium Aurum Nám. 1. mája 6 929 01 Dunajská Streda Tel.: 0709-529 028 VISSZHANG A Földművelési Minisztérium válasza az Új Szó január 17-i számában megjelent Mezőgazdaság: 5 perccel 12 előtt című írásra. A szerző mélyebb szakmai ismeretek nélkül írta meg a cikkét, s annyi fáradtságot sem vett magának, hogy tájékozatlanságát szakemberek véleményével korrigálta volna. Ezzel a lépésével feleslegesen viszályt kelt a Dél-Szlovákiában élő magyar nemzetiségű polgártársak körében. A szerző féligazságokat használ a szlovák kormány érzéketlen politikájának dokumentálására, amivel vélhetően saját - nem félek leírni, ahogy ő sem - politikai céljait követi. Mi tehát az igazság? Az emlékezet felidézése érdekében először rövid idézet a cikkből: ...„ 1994-ben például a Dunaszerdahelyi járás 54 millió korona földadót fizetett be, a Galántai 47 milliót, a Komáromi 43 milliót, a Lévai 47 milliót, az Érsekújvári pedig 59 milliót. Egy szlovákiai járásra eső földadó-befizetési átlag 16 millió korona volt. A dotációt viszont így osztották: a dunaszerdahelyiek és a galántaiak egy fillért sem kaptak, a komáromiaknak hektáronként 9 koronát, a lévaiaknak 431 koronát, az érsekújváriaknak pedig 12 koronát juttattak. Országos' átlagban 1574 korona volt a dotáció. A szó szoros értelmében kitapintható, hogy politikai, sőt merem állítani, hogy nemzetiségi-politikai célokra használták fel az állami eszközöket." Ennyi az idézet. Az idézet első részében a földadóról közreadott számadatok valósak, a szerző azonban két dolgot elhallgat. Az első, hogy az így szerzett eszközök a régiókban maradnak, tehát nem az állami költségvetésbe folynak be. A községek használják fel azokat az ott élő lakosság életszínvonalának emelésére és a régió további fejlesztésére. A második dolog, hogy a szerző említést sem tesz az ingatlanadóról szóló törvény módosításáról. Ennek alapján ugyanis Szlovákiában átlagosan több mint 300 koronával csökkent az 1 hektár után fizetendő földadó, így például 1993-ban a törvény módosítása előtt a Dunaszerdahelyi járásban 73 317 083 koronát fizettek. A módosítás után 1994-ben már csak azt az összeget fizették, amit Tóth úr is említett, tehát 53 721 253 koronát, így folytathatnánk járásról járásra. Az átlagos csökkentés járásonként mintegy 20 millió korona körül mozog. Úgyszintén nem ír igazat a szerző a dotációkról szóló részben. Az igazság vélhetően nem illik tendenciózus cikkébe, nincs rá szüksége, ő az indulatokat akarja gerjeszteni. Az igazság ugyanis az, hogy csupán a szisztematikus dotációkról szól, a fakultatív támogatások nem érdeklik. Annak ellenére, hogy ez a két rész államunk támogatáspolitikájában elválaszthatalan egységben jelenik meg. A Dunaszerdahelyi járás hektáronként 1664 korona támogatást, a Galántai 1134 koronát, a Komáromi 969 koronát, a Lévai 1 280 koronát, az Érsekújvári 993 koronát kapott. A szlovákiai járási átlagban igaza van a szerzőnek, ez valóban 1 574 korona. Ez a szám azonban most már más színben tűnik fel az olvasó szemében. Ezúton kérdem: mi volt a szándéka Tóth Mihálynak? Semmi esetre sem az igazság. A mezőgazdaságban kétségtelenül sok a gond és a feszültség, amelyet céltudatosan kívánunk megoldani. Az „5 perccel 12 előtt" fajtájú cikkek ebben egyáltalán nem segítenek sem bennünket, sem a dél-szlovákiai földművelőket. JURAJ ŠESTÁK, a földművelési miniszter titkárságának igazgatója Pályázat A Vox Nova Kiadó és az Új Szó szerkesztősége pályázatot hirdet az alábbi két regionális szerkesztői állás betöltésére: 1/ Bodrogközi és Ung-vidéki székhelyű szerkesztő (Királyhelmec, Nagykapos és vidéke) 2/ Gömöri székhelyű szerkesztő (Rozsnyó, Tornaija és vidéke). A pályázatban minden olyan szlovákiai magyar részt vehet, aki elhivatottságot érez az újságírás iránt. Jelentkezni 1995. február 3-áig lehet ajánlott levélben, az alábbi címen: Új Szó szerkesztősége, 819 15 Bratislava, Pribinova 25. A jelentkezéshez rövid életrajzot kérünk, amely elsősorban az iskolai végzettséget és az eddigi publikációs tevékenységet tünteti fel. A jelentkezők csatolják néhány eddig megjelent cikkük vagy más írásuk fénymásolatát. A bírálóbizottság február közepén személyes beszélgetésre hívja meg azokat a jelentkezőket, akiket alkalmazni kíván. AHOGY ÉN LÁTO

M ^ L Talán diszkrétebben kellene... A Habsburgok fényesen bebizonyították, hogy házasodással többre lehet menni, mint hadjáratokkal. Metternich óta pedig tudjuk, hogy nem mindig a nagydobra vert diplomáciai lépések a legcélravezetőbbek. Manapság már némely balkáni országok nevesebb államférfiai és diplomatái is tisztában vannak ezzel, és úgyszólván közhelynek számít, hogy egy állam, főképp ha nem nagyhatalom, bölcs külpolitikával, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésével jobban garantálhatja biztonságát, mint erődemonstrációval. A magyar-szlovák kapcsolatok rendszerében, sem a Budapest-Pozsony relációban, sem a többségi nemzet és a szlovákiai magyarok kapcsolatainak alakításában, úgy tudom, még senki sem élt a metternichi diplomáciában, tehát a diszkrét kapcsolatfejlesztésben rejlő lehetőségekkel. E téren sípok, dobok és cintányérok közreműködésével zajlik a „diplomácia". Hogy mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy nappal Vladimír Mečiar Budapestre utazása előtt Magyarország fővárosába utazott mind a 17 szlovákiai magyar parlamenti képviselő. Nem a látogatás ténye zavar, hiszen ez természetes, hanem az időpont. Azt követően fogadták el ugyanis Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének meghívását, hogy az utóbbi napokban nyilvánvalóvá vált néhány dolog. Szlovákia miniszterelnöke meglehetősen hitelt érdemlően (mert az ország nemzetközi érdeke így kívánja) kijelentette: komolyan tárgyalni akar Horn Gyulával a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A magyar álláspontot ismerve csak arra gondolhatott, hogy a határok sérthetetlenségéről és a magyar kisebbség jogi helyzetének rendezéséről kíván tárgyalásokat folytatni. A másik dolog, amire Vladimír Mečiar megnyilvánulásai alapján ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, az, hogy a Szlovák Köztársaság az alapszerződés kidolgozásával kapcsolatos tárgyalások során egyetlen partnert hajlandó csak elismerni: a Magyar Köztársaság kormányát. Ez nemcsak annak a következménye, hogy a Szlovák Köztársaság mindössze két évnyi múltra tekint vissza, és a nemzet (értsd rajta: a potenciális választók) jelentős része még folyamatosan ünnepli az államiságot. Kevés állam van a világon, amely a nyílt diplomáciát művelve jó néven venné, hogy harmadikként olyan szubjektum is bekapcsolódik valamely bilaterális kérdés megoldásába, amelynek tényezői saját állampolgárai közül vétettek. Szlovákia szuverenitásának vonatkozásában ma túlságosan is önérzetes ahhoz, hogy éppen ő képezné a ritka kivételt. Öt év alatt már megtapasztalhattuk, hogy a szlovák-magyar viszony alakításában a mindent közhírré tevő diplomácia módszerével nem tudunk ötről hatra jutni. Sőt, elmér gesedett a helyzet, és volt időszak, amikor az a sajtó útján való üzengetések hatására csak tovább romlott. És mind Szlovákiában, mind Magyarországon elvadultak a szélsőségesek megnyilvánulásai. Ebből csak az következhet, hogy diszkrétebb próbálkozásokra lenne szükség. Valószínű, hogy receptet egyik ország diplomatái sem tudnának erre előírni. De azt aligha lehet kétségbe vonni, hogy mindenképpen meg kellene próbálni valami mást, az eddigi gyakorlattól egészen különbözőt. Aki ismeri Szlovákiában a politikai légkört, aki tudja, milyen indulatok dúlnak a Tátra és a Duna közötti térségben, annak aligha kell kiselőadást tartani ennek várható következményeiről, illetve arról, hogy az ilyen demonstráció miként befolyásolja a megegyezésre hajlamos szlovák politikusok mozgásterét. Ma már nem lehet a Duna jegén királyt választani. TÓTH MIHÁLY DBP: A különvéleményt is elfogadják Új Szó-tudósítás A Demokratikus Baloldal Pártja jelöltjeiként megválasztott polgármesterek a múlt héten Zólyomban létrehozták a DBP Polgármestereinek Tanácsát, és annak elnökéül megválasztották Jozef Murgašt, Losonc polgármesterét - tudtuk meg a DBP tegnapi sajtóértekezletén. Peter Weiss elnök hangsúlyozta, hogy a párt február 18-án és 19-én Poprádon rendezendő közgyűlésén is fontos szerepet kap a helyhatósági politika, valamint a régiókkal való együttműködés kérdéseinek megvitatása. A társadalom morális megújulásáról szóló, a kormányprogramba fogalt elképzelés a pártelnök szerint ellentmond a kormánykoalíció által az államigazgatásban folytatott politikai tisztogatásnak. Milan Ftáčnik alelnök példa nélkülinek nevezte a Kerszténydemokrata Mozgalom elhatározását, hogy Ľubomír Románt kizárják a parlamenti klubból, amiért a kormányprogram mellett szavazott. Az alelnök elmondta, a DBP-ben bárkinek az eltérő véleményét tiszteletben tartják, amennyiben arról előzőleg tájékoztatja a frakciót. így történt ez Jozef Klein, a Szlovákiai Földművesek Szövetségének képviselője esetében is, aki a kormányprogram mellett szavazott. (gaál)