Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-24 / 19. szám, kedd

226 ] ÚJ SZÓ SZULOFOLD 1995. január 24. Kivétel nélkül A kifejezés ismerős, ugye?! Félreértés ne es­sék, ezúttal nem egy újabb „demokratikus" nyelvtörvény-javaslatról van szó. A tiltás ebben az esetben Kassa belvárosát védi - védené... A gép­jármű-közlekedés káros hatásaitól. És természete­sen az ott sétáló, vagy nyüzsgő járókelőket. Tud­nillik a Hernád-parti város Fő utcájáról évekkel ezelőtt - amikor az hivata­losan még Lenin utca volt - kitiltották a gékocsikat, majd a villamosokat is. Részben azért döntöttek így a városatyák, hogy a gyalogosok nyugodtab­ban mehessenek egyik üzletből és hivatalból a másikba, nyugodtabban csodálhassák a patinás házakat, épületeket. Részben pedig azért, mert a szakemberek kiderítet­ték, hogy a gépjárművek dübörgése árt az értékes műemlékeknek. Attól kezdve a dóm kör­nyékére csak azok a gép­kocsik hajthattak be egy meghatározott napszak­ban, amelyek az üzeletek áruellátása céljából arra engedélyt kaptak. Az utóbbi időben már szokatlanul sok autó meg­fordult ott. Feltűnt a nem kívánatos jelenség a mos­tani főpolgármesternek is. Rudolf Schuster a mi­nap kijelentette, a magisz­trátus megvizsgálja az eredeti rendelet megtar­tását. Megjegyezte, ő azon lesz, hogy a kivéte­lek egytől egyig megszűnjenek. Ez év január nyolcadi­kán, amikor a Szlovákia létrejöttének második év­fordulójára rendezett vá­rosi ünnepségre több mi­niszter közvetlenül a szín­ház bejáratáig autóval ér­kezett, a kassai esti újság munkatársa tapintatosan megkérdezte a főpolgár­mestertől, hogy mit szól ehhez. Rudolf Schuster így vá­laszolt: - Én a Mészáros utcában állítottam le a ko­csimat. Biztosítom önö­ket, hogy amint ígértem, a kivételek érvényüket vesz­tik! Egyes hírforrások sze­rint a szigorított behajtási tilalom a sétálóutcában székelő Alkotmánybíróság elnökére is vonatkozni fog... (gazdag) KOMAROM „A polgármester programját támogatom" Az új komáromi képviselő-testület első ülésén született a döntés, hogy a bankigazgató-pol­gármester, Pásztor István munkáját a Jövőben két főállású alpolgármester segíti majd. így kapott bizalmat a volt alpolgármester, Stubendek László, valamint Novák Tamás, aki minde­nekelőtt a költségvetés betartásának ellenőrzésével, a hivatali munka irányításával, vala­mint a lakossággal való kapcsolattartással lett megbízva. Az alábbiakban a Jogi végzett­ségű új alpolgármestert szólaltatjuk meg. • Novák úr, miért döntött úgy, hogy alpolgár­mesterként Komárom régi-új polgármeste­rét támogatja? - A városi hivatal munkáját nagyon jól isme­rem, hiszen az elmúlt választási időszakban is ott dolgoztam. Sőt, képviselőként, már idestova 15 éve szinte nap mint nap találkozom a város ügyes-bajos gondjaival. Az előttünk álló esz­tendők bizonyára még az eddigieknél^is na­gyobb feladatokat állítanak elénk. Tevékeny részese szeretnék lenni a felmerülő problémák megoldásának. Alpolgármesterként nemcsak a polgármester személyét, hanem ann'ak prog­ramját is támogatom. • Hivatalba lépése után nyilván elemezték az elmúlt választási időszakban elért ered­ményeket és a kudarcokat. Milyen következ­tetéseket vontak le? - Megállapítottuk, hogy az utóbbi időben so­kattettünk Komárom polgári jellegének vissza­állításáért. Sikeresnek mondható a fűtésrend­szer rekonstrukciója, amellyel levettük a lakos­ság válláról az energiaárak emelkedéséből fa­kadó többletköltségeket. Otthont adtunk több országos és nemzetközi rendezvénynek. Azál tal, hogy az állam kivonult a lakásépítésből, megnövekedtek a lakásgondok. Több lakóház maradt félkész állapotban, azok csak a leendő lakosok anyagi hozzájárulásával fejeződhet­nek be. Igaz, hogy ez elsősorban nem a város kudarca, a lakásépítés körüli bonyodalmak mégis nem kevés keserűséggel töltenek el bennünket. Sajnos, csak részben sikerült a vá­rosi vagyon feltérképezése és kezelése. Noha a képviselő-testület és a város vezetése a leg­igazságosabb megoldásokat kereste, a városi vagyon bérbe- vagy eladása nem minden alka­lommal sikerült a legmegfelelőbben. n Hogyan működik a részvénytársasággá alakított Priemko vállalat, amely ma a Co­mar Rt. nevet viseli? Sikeresnek mondható az egykori városi vállalat privatizációja? - A Comar Rt. fő részvényese a város, így gyakorlatilag ma is a képviselő-testület el­lenőrzése alatt áll. A részvénytársaság az el múlt évet nagyon szerény eredményekkel zár­ta. A részletesebb elemzések után nyilván fel­merül majd a kérdés: hogyan tovább? • Hol tart ma a bástyarendszer felújítása? A nyilván nem kevés anyagi ráfordítást igénylő felújítási munkálatokat nem ösztönözné job­ban, ha a komáromi bástyarendszer felkerül­ne az UNESCO-műemlékek listájára? - A bástyarendszer felújítását sajnálatos mó­don több tényező is hátráltatja. Ellentmondva a hatályos jogszabályoknak, a Nádor-vonal köz­vetlen közelében az elmúlt rendszerben szá­mos kiskertet létesítettek. Ezért a teljes re­konstrukciót vagyonjogi kérdések akadályoz­zák. Továbbá az erődrendszer legértékesebb része, az öreg vár ma a katonaság kezében van. Noha a hadsereg csak az új várat használ­ja, mégsem hajlandó átadni az öreget. 1992­ben felkerestük a szlovák kormány akkori kép­viselőit azzal a szándékkal, hogy támogatásu­kat kérjük a bástyarendszernek az UNESCO-lis­tára való felkerüléséhez. Annak ellenére, hogy az erődrendszert nemzeti kincsként kezelik, a kormány illetékesei javaslatunkat nem támo­gatták. Ami a felújítási munkálatok meggyorsí­tását illeti, a 96-os magyarországi Expo jelen­tett volna nagyobb ösztönzést. Túlságosan is költséges lenne, ha a bástyarendszer csupán idegenforgalmi célokat szolgálna, ezért például a Il-es bástyát vállalkozóknak kínáltuk fel bér­bevételre. • Az utóbbi időben szemmel láthatóan fel­gyorsult a vasútállomás közvetlen szomszéd­ságában található új autóbusz-megállók épí­tése. A legalább tízéves vajúdás után miért éppen mostanra vált oly szükségessé az új autóbusz-pályaudvar? - A jelenlegi, valójában csak ideiglenes autó­busz-megállók körül nagyon sok bonyodalom támadt, ezeket mindenekelőtt a tulajdonjogi problémák okozzák. Ugyanakkor szeretnénk, hogy Komáromban ne a szabad ég alatt kelljen várakozni a buszokra. Amennyiben az építke­zés komolyabb problémákba nem ütközik, az új autóbusz-állomást március végétől bekapcsol­hatjuk a tömegközlekedésbe. • A jövőben várható-e javulás a közbizton­ságban? - Akik még emlékeznek az 1991-92-es esz­tendők rendbontásaira, zsebtolvajlásaira, azok bizonyára érzékelték, hogy az elmúlt két évben Komárom belvárosában megszilárdult a köz­rend. Köszönhető mindez a 24 órás gyalogos járőrszolgálatnak, amely a város peremkerüle­tére is kiterjed. A közeljövőben tovább szeret­nénk növelni a városi rendőrség létszámát. Olyan egyének felvételét tervezzük, akik külön­leges feladatokkal lesznek megbízva. Ők fog­nak ügyelni a tisztaságra, a környezetvédelemre és az általános érvényű rendeletek betartásá­ra. • Folytatódik-e a belváros felújítása? - Eredetileg a belvárosi utcák - Nádor és Me­gye utca - kövezését szerettük volna folytatni, de ebben az esztendőben erre aligha kerül sor. Min­denekelőtt a Tiszti Pavilon homlokzatát kell felújí­tanunk, valamint a Zichy-palota udvarát rendbe raknunk. Más nagyobb városszépítő beruházásra kevés valószínűséggel futja majd. Még nem tud­juk, hogy az állam költségvetéséből pontosan mennyit is kapunk ebben az évben. Csak annyi a biztos, hogy kevesebbet, mint tavaly és még ke­vesebbet, mint azelőtt. Éppen ezért oly fontos, hogy megtaláljuk a tőkebevonások legkedvezőbb módját, és minél jobban csökkentsük az állam­háztartástól való függőségünket. KOSÁR DEZSŐ • Kassa í f Palást I • \ Tardoskedd V • f »v • Komárom PALAST Elképzelések és feladatok Palást község polgármestere jó érzéssel léphet hivatalába. A választók háromnegyede rá-a független jelöltre adta le szava­zatát. Ezt az eredményt olyan jelölttel szemben érte, el, akit erős mozgalom támogatott. Tassy Zoltán, a tisztségében ismételten megerősített polgármester abban az előnyös helyzetben van, hogy egyetlen csoportnak sem elkötelezettje. így könnyebb a pártok híveinek és a pártonkívülieknek az érdekeit egyformán képviselnie. Palást polgármesterével az új esztendő és az új megbízatási időszak kezdetén beszélgettünk szándékairól, te­endőiről. • A választók nagy szávazat­töbséggel önnek fejezték ki bi­zalmukat. Bizonyára jó érzés ennek tudatában kezdeni az új megbízatási időszakot... - Bevallom, ekkora arányú győzelemre nem számítottam. Va­lóban jó érzés ekkora bizalomra támaszkodni. Az új megbízatási időszak a munka szempontjából csak az előbbi folytatása. S itt vetődik fel a kérdés, vajon a vá­lasztások eredménye önmagában tekinthető-e egyáltalán valamiféle győzelemnek? Az önkormányzati tisztújítással az új vezérkarnak ad­tunk megbízatást, s annak nap mint nap meg kell majd birkóznia a lakosság ezernyi kis és nagy gondjával. Győzelemről majd ak­kor beszélhetünk, ha mindennapi kis és nagy csatáinkat sikeresen megvívjuk. Az elkövetkező négy év sem a község, sem az én életem­ben nem ígérkezik könnyűnek. Ám az előlegezett bizalom köte­lez. Munkámat szeretném úgy vé­gezni, hogy a választók vala­mennyien elégedettek legyenek, tekintet nélkül arra, kire adták szavazatukat. Bár minden és min­denki szükségletének maradékta­lan kielégítése egyszerűen lehe­tetlen. • A polgármester és az önkor­mányzat legsürgősebb teendői az elkövetkező hónapokban? - Mindenekelőtt is a szociális helyzet javítása. Nagy a vissza­esés a mezőgazdaságban. A föld­tulajdonosok érdeklődése a vállal­kozás iránt azért is csekély, mert nem érzik az állam támogatását, ami nélkül az újrakezdés kilátás­talan. A mezőgazdasági szövetke­zet válságos időszakát éli. Termé­keit termelési áron alul kénytelen értékesíteni, hogy egyáltalán né­mi jövedelemhez jusson. Nem jut munkabérre, haszonbérre, de in­gatlanadóra sem. Ezért szegény a községi pénztár. A községnek így is számos feladattal kell megbir­kóznia. Folytatjuk a gázvezeték és a regionális hulladéktároló épí­tését, kidolgozzuk a szennyvíz­csatorna-hálózat tervét, hogy az ezredfordulón megkezdhessük e nagy beruházást, egészségesebb környezetet teremtve községünk­ben. Bővíteni szeretnénk gyógy­szertárunkat. Nagy gonddal ké­szülünk templomunk centenáriu­mának megünneplésére. És so­rolhatnám a további teendőket, iá Eddigi tapasztalatai alapján miben vár több segítséget kép­viselőtársaitól és választóitól? - A polgároktól a múltban is sok segítséget kaptam. Köszönet és hála érte. Fölöttébb hasznos tapasztalatokat szereztünk az előző képviselő-testület munkájá­ból. Képviselőtársaimtól az eddi­ginél is több elszántságot, oda­adást és a lakosság sorsáért vál­lalt nagyobb elkötelezettséget vá­rok. Ha összegezni akarnám az eltelt négy évet, azt mondanám, hogy ez idő alatt megtanultunk önkormányozni. Ez még nagyobb kollektív és egyéni felelősséget ró mindnyájunkra. A közösség javá­ra végzett munkánkkal viszonoz­zuk választóink bizalmát. iá Az új esztendő kezdetén mit kí­ván önmagának és a község lakosságának? - Egészséget, békét, szerete­tet szűkebb családi körben csak­úgy, mint községünk nagy család­jában is. Teljesüljenek kívánsága­ink, hogy elérhessük nem kis cél­kitűzéseinket. zs. I. Tardoskedden, az ország legnagyobb - 5310 lakosú, 82 százalékban magyar ajkú - falujában újra Kele Lajost választották polgármester­ré, aki az 1993 januárjában megtartott pótválasztások óta tölti be ezt a funkciót. Megkérdeztük tőle, minek tulajdonítja a lakosok irán­ta való bizalmát, és milyen tervekkel indul az új válasz­tási Időszakban? - A két év alatt több mindent sikerült elérnünk. Az egyik legfon­tosabb eredményünk, hogy ta­valy szeptembertől az iskolában vezetékes ivóvíz folyik a csapból. Több mint ötezer lakosú falunk, szégyenszemre, az utolsók kö­zött volt a vízművesítésben. Ép­pen ezért az elmúlt időszakban egyik fő célunk a víz bevezetése volt. Két év alatt 18 millió koro­nát fektettünk ebbe, több, mint hat kilométer vezeték elkészült, és folyik a házak bekötése. Októ­ber végén átadtunk egy temp­lommal bővített ravatalozót, TARDOSKEDD Jól kell gazdálkodni amelyhez hasonló - sokak állítá­sa szerint - Nyitrától Komáromig nem található. A mostani megbízatási időszakban fő feladataink közé tartozik a szennyvízcsatorna, va­lamint a szeméttelep megépíté­se. A hulladéktároló helyét már ki is jelöltük, és fúrásokat is végez­tünk, de a környezetvédők védett növényeket találtak az ottani ré­ten, ami miatt nem engedélyezik a szeméttelep megépítését. Ezért a közeli napokban a kör­nyezetvédelmi hivatal illetékesei­vel közösen választunk ki egy másik, megfelelő helyet. A szennyvízcsatorna megépítésére már készek a terveink, több kilo­méteren már lefektettük a csöve­ket. A faluban nyolc átemelőállo­más lesz, majd a falu végétől Tót­megyeren keresztül a tizenöt ki­lométerre lévő újvári tisztítóállo­másba nyomatjuk a szennyvizet. Mivel ma egy törpe tisztítóállo­más megépítése is belekerül 15­20 millió koronába, és az üze­meltetése is évente legalább egy­milliót felemésztene, ezért job­ban kifizetődik még ilyen nagy tá­volságra is elvezetni a szennyvi­zünket. Terveinkben szerepel a községben működő Kindermix vállalat bővítése, ahol jelenleg hetven asszony dolgozik, az is­mert csokoládétojások belsejét szerelik össze. Programunkban szerepel a városközpontban lévő vásártér beépítése, ahol egy új vásárcsarnokot szeretnénk fel­építeni. Egy szabadtéri színpadot is szeretnénk még az idén elké­szíteni, mert jelenleg nincs olyan helyünk, ahol nagyobb együtte­sekfelléphetnének. Ezek azok az akciók, amelyeket a tervezett 23 millió koronás évi költségveté­sünkből meg szeretnénk valósí­tani. Ebben természetesen ben­ne vannak azok az állami támo­gatások is, amelyekre a környe­zetvédelmi alapból számítunk. A faluban eléggé fejlett a vál­lalkozói szféra, vannak jól menő, 30-40 embert foglalkoztató ma­gánvállalatok. Főleg az építőipar­ban vállalkoznak, autójavító műhelyeket üzemeltetnek, és az egész Nyugat-szlovákiai kerület­ben ismert vaskereskedésünk van. A vendéglátóipar területén megtorpant a vállalkozás, hár­man visszaadták az iparenge­délyüket, de ez érthető is, hiszen hiába vagyunk ilyeo nagy falu, ti­zenhét vendéglő azért túlzás volt. A faluban több, mint 460 munka­nélküli van, a szociális juttatás pedig nem elég ahhoz, hogy a vendéglátóipart fellendítse. Ami a kultúréletet illeti, ezen a téren eddig nem nagyon dicse­kedhettünk. Ehhez egyrészt a kultúrház hiánya is hozzájárult, de nagyrészt az, hogy nem kap­tak kellő anyagi és erkölcsi támo­gatást azok az emberek, akik vál­lalták volna a kultúrával kapcso­latos munkát. Örömmel tölt el, hogy a két év alatt, amióta a tiszt­ségembe kerültem, három ének­kart sikerült alakítani. A nyugdí­jas klubnak van több mint negy­ven tagú vegyeskórusa, van kü­lön férfikórusunk, amely a kerüle­ti versenyen képviselte a járást, a Csemadok helyi szervezete mel­lett működő asszonykórusunk pedig a hagyományőrző verse­nyen szerzett külön oklevelet. Volna még mit csinálni a kultúra terén, de én eléggé pesszimista vagyok, mert a lakosság nem igényli a kultúrát, a fiatalokat job­ban érdekli a diszkó, az időseb­bek pedig elkényelmesedtek, in­kább tévét néznek. Bármilyen jó humoristát vagy énekest hívunk is meg, nem tudjuk megtölteni a 220 férőhelyes mozihelyiséget. Nyitottunk viszont egy képtárat, ahol eddig három kiállítást ren­deztünk. Van egy félig kész kul­túrházunk, amely nemcsak kul­túrház, hanem többrendeltetésű épület, de az akkora monstrum, amelynek a befejezése még leg­alább 15 millió koronát venne igénybe, az üzemeltetése pedig évi másfél millióba kerülne. Ezt a jelenlegi költségvetésből nem engedhetjük meg magunknak. Tudjuk, hogy a kultúra kultúrház nélkül nem létezhet, ezért a táv­lati tervekben szerepel, hogy a tervezett amfiteátrum mellett egy megfelelő méretű művelődé­si otthont is kialakítanánk. (gaál)

Next

/
Thumbnails
Contents