Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-18 / 14. szám, szerda

1 4 \ új SZó MOZAIK 1995. január 20. Iskoláink védelmében A szlovákiai magvar iskolák rendszere az elmúlt negyvenöt évben alakult ki peda gógusaink áldozatos munkája révén. Olyan kincs ez, amelyet védenünk erkölcsi kötelességünk. Ebben az iskolarendszerben nőtt fel a mostani generációk többsége - mi magunk is. Tudtuk és tudjuk, hogy milyen torzulások és ideológiák jegyében működött ez az iskolarendszer, de tudjuk azt is, hogy hány diákot, szakmunkást, dolgozót egyetemistát indítottak útjára iskoláink, nem törődve a kötelező hivatalos követelményekkel, csak a szakértelmet és közösségünk érdekeit tartva szem előtt. Az elmúlt évtizedekben sokan és sokféleképpen keltek védelmére a szlovákiai magyar iskolarendszernek. Értelmiségünk, íróink, pedagógusaink, politikusaink ahol csak lehetett, felemelték hangjukat iskoláink védelmében, még akkor is, ha állásuk forgott kockán. Öt évvel a rendszerváltás után, bármily fájdalmas, újra válaszút előtt áll az iskolaügyünk. A nemrég alakult szlovák kormány sem személyi összetételében, sem programnyilatkozatában semmi biztatót nem mutat, és az ún. alternatív oktatás bevezetését tervezi iskoláinkban. Soha nem volt annyira veszélyeztetve az iskolaügyünk, mint napjainkban. És valljuk be, soha kedvezőbb helyzet sem volt ennek a végrehajtására. A mostani kormány kétarcú politikát folytat: az egyik oldalon ígérget, és mindent biztosít, a másik oldalon olyan feltételeket teremt, amelyek lehetetlenné teszik ígéretei végrehajtását. Mindazok a kijelentések, amelyek a kulturális és az oktatásügyi miniszter részéről az elmúlt hetekben elhangoztak, arra engednek következtetni, hogy semmi biztatóra nem számíthatunk. Már bizonyos, hogy végre fogják hajtani az iskolaügyi reformot, amely nagyon jó alkalmat teremt az alternátív oktatás bevezetésére iskoláinkban. A járási tanügyi hivatalokban zajló könyörtelen tisztogatás Dél-Szlovákiában a magyar iskolaügyet is célba vette. Nem lepne meg, ha az elkövetkező hónapokban a magyar iskolák élére szlovák, de mindenekelőtt lojális iskolaigazgatókat neveznének ki. Mint ahogy az sem, hogy az oktatási miniszter asszony által meghirdetett program, melynek értelmében minden községben létre kell hozni a szlovák iskolákat, illetve szlovák osztályokat, legih ká b b~ a znjjjászerve^ett magyar kisiskolák létét veszélyeztetné. Az alternatív oktatás bevezetésének legfőbb veszélye az, hogy sok szakképzett magyar pedagógus állását teszi kockára, hiszen szlovák pedagógusokkal kívánják taníttatni elsősorban a szlovák nyelvet, de más szaktantárgyakat is. Ezt bizonyítja az oktatási minisztérium most kinevezett nemzetiségi osztályvezetőjének PhDr. Lýdia Benčovának a Slovenská Republika 1994. december 21-i számában megjelent írása, mely a következőket mondja: „a kiemelt tantárgyak tanítása szlovák nyelven az adott tantárgy szakképzett pedagógusaival történne a szlovák nyelvű iskolákból." Veszélyt jelent ez az igazgatók számára, hiszen csak teljes lojalitást tűr meg egy ilyen elképzelés, ill. iskolarendszer. De veszélyezteti az-alkotmányból következő teljes körű anyanyelvi oktatást is, hiszen éppen az intézményes kereteket teszi lehetetlenné. Nem beszélve a gyerekekről, akik az egészből mit sem értve, egy hosszú átállási időszaknak néznek elébe, ami minden bizonnyal mély sebeket hagy majd szellemi fejlődésükben. Sokak által és sokszor hangoztatott tétel, hogy érvényesülni csak akkor lehet, ha az ember elsajátítja az államnyelvet. Az alternatív iskolák kapcsán ennél sokkal többről van sző. Nem szlovákul akarják megtanítani a gyerekeinket, ennek ugyanis sokkal hatékonyabb és célravezetőbb eszközei vannak, hanem azt akarják elérni, hogy gyerekeink legyenek hűtlenek saját anyanyelvükhöz és kultúrájukhoz mindenfajta nemzeti álideológiák jegyében. Ez azonban sose sikerült eddig. S meggyőződésem, hogy most sem sikerül. Annál is inkább nem, mert a mostani kormány is kötelezte magát, hogy az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló határozatát magára nézve kötelező érvényűnek tekinti. Ez pedig egyértelműen fogalmaz a nemzeti kisebbségi oktatásügy kérdésében: „Azokon a területeken, ahol a kisebbségek a tradíció folytán vagy számbelileg többségben élnek, és-agyórtetmű-az-ilyerrirányű igényük,-az aláíró államok kötelezik magukat, hogy az oktatási rendszerükün belül a kisebbségek saját anyanyelvükön tanulhassanak, vagy az instrukciókat a saját anyanyelvükön kapják meg" (lásd a 14. cikkely 2. bekezdését). Továbbá azért sem sikerülhet, mert az elmúlt évben összegyűjtött több mint 40 ezer tiltakozó aláírás tanúskodik arról, hogy nincs szükség az alternatív iskolák bevezetésére. Nem sikerült eddig azért sem, mert a szlovák kormány mellett működő Nemzetiségi Tanács az elmúlt évben kétszer is elutasította az alternatív oktatásra vonatkozó tervezetet. Egyébként a kormány programja megfogalmazásakor nem kérte ki a Nemzetiségi Tanács véleményét, holott a külföld előtt előszeretettel hivatkozik létezésére. Sajnos, mindezek ellenére minden megtörténhet. A járási tanügyi hivatalok kötelezhetik az igazgatókat, hogy fogadtassák el az iskolatanáccsal és a szülőkkel az alternatív oktatást, új iskolaigazgatókat lehet kinevezni, anyagilag lehetetlen helyzetbe hozhatók a csökönyös, ellenálló iskolák stb. Bármi megtörténhet. Senki által nem kívánt kihívásoknak nézünk elébe. Pedagógusainkon, igazgatóinkon, gyermekeink szülein s mindannyiunkon múlik, hogy mennyire bírjuk a próbát. De ezt a csatát meg kell vívnunk, lehetőleg úgy, hogy gyermekeink az egészből ne vegyenek észre semmit. Nekik ugyanis más küldetésük van! Az ő feladatuk a tudás elsajátítása, a mindennapi életben való érvényesülés, egy szebb jövő alakítása, de a gerinces kiállás is, amelyet csak tőlünk tanulhatnak meg. A. NAGY LÁSZLÓ HORVÁT ISKOLÁK ÚJ kötelező olvasmány MTI-tudósítás Kötelező olvasmány lett a horvátországi iskolákban Mile Budaknak, a II. világháború alatti Horvátország egyik fasiszta ideológusának regénye - jelentette a Tanjug belgrádi hírügynökség. A Vjesnik című zágrábi lap hétfői írására hivatkozva a Tanjug emlékeztetett arra, hogy a II. világháború idején Budák horvát vallásügyi és művelődési miniszter volt. A szerb hírügynökség aláhúzza, hogy Budák egy rövid mondatban foglalta össze politikáját: „A szerb lakosság egyharmadát meg kell semmisíteni, másik harmadát katolicizálni kell, a fennmaradó harmadot pedig el kell űzni." Budák, akinek neve korának diszkriminatív törvényeivel fonódott össze, a világháború befejezése után emigrált, és távollétében a jugoszláv kormány háborús bűnösként elítélte - írta a belgrádi hírügynökség hétfői jelentésében. TEGNAP OLVASTUK Hadsereg iránti bizalom Tavaly novemberben az ukrán védelmi minisztérium főfelügyelője tájékoztatott a vezérkar egyik tábornokának esetéről, aki parancsot adott, hogy három speciális katonai berendezést egy nem létező alakulat kapjon meg. Az érintett tisztek jelentős összeghez jutottak volna az eladásból. „Szerencsére a mi vezérkarunk megbízhatóan működik" - reagálna az ukrán leleplezésre a szlovák fegyveres erők híve. Hivatkozhatna arra a közvélemény-kutatásra is, amely szerint az állami intézmények iránti bizalmat illetően a szlovák hadsereg a listavezető. Hogy e bizalom mértékét talán túlbecsülik, megmutatta az 1994-es kiképzési év értékelése. Jozef Tuchyňa tábornok, vezérkari főnök felhívta a figyelmet arra, hogy a hivatásos katonák körében tovább növekedhet a bűnözés aránya. Tavaly az arány 34 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. A múlt héten 50 harckocsiba való gépfegyver lopását leplezték le, és az ügyben vezérkari tisztek is érdekeltek. Három évvel ezelőtt a párkányi katonai alakulatból egy harckocsigépfegyvert loptak el, és nagy botrány lett. A szlovák fegyveres erőknek most egy ötvenszer nagyobb botránnyal kell megbirkóznia. PRAVDA, PAVOL VITKO KOMMENTÁRUNK A miniszter, aki készült Meghökkentett a szlovák gazdasági miniszter lelkendezése, miután népes küldöttség élén hazatért a tengerentúlról. Ján Duckýt valósággal elkápráztatta amerikai kollégája, Konald Brown, aki csak úgy szórta a Szlovákiára vonatkozó, legfrissebb gazdasági adatokat. Lám. tudnak a világban országunkról, s egyszerűen nem igaz, hogy még mindig keverik Szlovéniával, vélte gazdaságunk felelőse, mivel Clinton minisztere még azt is tudta: hány százalékos volt idehaza tavaly a gazdasági növekedés, az. infláció, a munkanélküliség, mekkora a költségvetési hiány. Nos, csodálkozom Duckýn, aki nem egy zöldfülű miniszter, hiszen már három kormányt megjárt, s nem ez. volt az első külföldi útja. Ha eddig még nem jött rá, most le kellett volna hogy essen neki végre a tantusz. A nyugati partnerek minden tárgyalás, gadasági konferencia előtt alaposan „készülnek" abból az országból, amelynek politikusaival és üzletembereivel az adott fórumon találkoznak, netán üzletet is kötnek. Nos, Ron Brown is egész egyszerűen felkészült arra, hogy a közép-európai beruházási lehetőségekről tartott múlt heti clevelandi konferencián szlovák gazdasági vezetőkkel is találkozik. Csodálkozom, hogy miniszterünk csodálkozik, és ezt az egyszerű dolgot Szlovákia valamiféle felértékelődésével magyarázza. Az, hogy Brown leikészültségén meglepődött, árulkodik is valamiről. Vélhetően arról, hogy jómaga külföldi útjai előtt nem teszi ugyanazt, amit amerikai kollégája, mert ha hozzá hasonlóan járna el, akkor tárgyalópartnere felkészültségéi magától értetődőnek venné. Könnyen meglehet, Brown jóval többel is tudoll annál, mint amennyit elárult a tárgyalásokon, méghozzá Ducký pechjére. Ha az. amerikai miniszter minden szlovák kormánydokumentumról, friss döntésről és nyilatkozatról tájékozódott a pozsonyi amerikai nagykövetség révén, akkor tudomást szerezhetett gazdasági miniszterünk néhány múlt heti, enyhén szólva furcsa tévébeli megnyilatkozásairól, amelyek külföldi cégek címére hangzottak el. Mečiar minisztere a Téma című vitaműsorban panaszkodott a külföldi vállalkozókra, akik szerinte nagy összegekkel tartoznak Szlovákiai partnereiknek, holott a honi cégek példásan fizetnek a külföldnek. Nem tudni, buzdítani akart-e, de a következőket mondta: mutassanak nekem egy olyan hazai vállalkozót, aki nem fizet külföldi üzlettársának, s én ezért őt azonnal megdicsérem. Ha ezek a mondatok netán eljutottak Amerikába, Brown miniszter esetleg éppen ezek hallatán kezdett el igazán érdeklődni afelől, miféle ország is az a Szlovákia, ahol a miniszter a honi vállalkozókat fizetési kötelezettségük megszegésére buzdítja. P. VONYIK ERZSÉBET Egy FALU-EGY KÖNYV Könyvvel a szlovákiai magyar kultúráért Jóleső érzéssel vettem tudomásul a Lilium Aurum Könyvkiadó kezdeményezését. Alapvető kötelességünk kell legyen a Szlovákiában élő és tevékenykedő, szellemi értékekkel foglalkozó emberek munkáját támogatni. Hodossy Gyula igazgató törekvései érdembeliek, elgondolkodtatóak, és támogatásra alkalmasak. Ezért kívánatos a terjesztése, amennyiben azt akarjuk, hogy termést is hozzon. Gondolom, a magyarlakta falvak polgármesterei megtalálják annak lehetőségét, hogy anyagi fedezetet biztosítsanak e nemes célra. Török Imre Buzita polgármestere Az Egy falu - egy könyv kezdeményezéshez csatlakozó falvak és városok önkormányzatainak támogató nyilatkozatát, illetve megrendelését a Lilium Aurum kft. az alábbi címre várja: Lilium Aurum nám. X. mája 6 929 01 Dunajská Streda Tel.: 0709 - 52908 AHOGY ÉN LÁTOM ^jjl Michal Kováč köztársasági elnöknek volt tavaly egy nagy pillanata. Márciusban. A folyamat, amelyet akkor elindított, nagyjából hat hónapig tartott. Most ismét ott tart Szlovákia, ahol ama nagy pillanat előtt egy nappal. Ismét beindultak a tisztogatások, ismét az a párt dönti el, hogy ki a jó, a kevésbé jó és a kimondottan rossz hazafi, amelyik ezt korábban is tette. Azzal a különbséggel, hogy szélsőjobbról is, szélsőbalról is mindenre kapható támogatói vannak annak a politikai erőnek, amelynek elnökét a parlament akkor, a köztársasági elnök kezdeményezésére, kormányával együtt menesztette. A választások, különösképpen pedig újév óta napról napra tapasztalhatjuk, hogy államfőnk engedményeket tesz azoknak a politikai erőknek, amelyekről már kétszer kiderült, hogy nem a demokrácia feSzánom-bánom? lé viszik az országot, hanem a diktatúra irányába sodorják. Michal Kováč annak idején, amikor még az új kormány kinevezése előtt válogatottan közép-afrikai módszerekkel beindították ellene a támadásokat (Lexa és Keltošová látogatása az elnöki rezidenciában) azt mondta: „Elhatároztam, hogy ha a sors úgy hozza, fenékig ürítem a keserűség poharát". Nos, erre minden valószínűség szerint már az SZK Nemzeti Tanácsának legközelebbi ülésén sor kerül. A Slota-párt és Lupták Munkásszövetségének parlamenti képviselői úgy döntöttek, hogy az államfőt felelősségre vonják néhány kijelentéséért, pontosabban: néhány leírt gondolatáért. Az történt, hogy egy, az újságírók védelmével foglalkozó nemzetközi szervezet igazgatója levelet intézett Michal Kováčhoz, és nyugtalanságának adott hangot amiatt, ami Szlovákiában az új parlament alakuló ülése óta a rádióban és a televízióban történt. Az elnök udvarias ember lévén - megválaszolta a levelet. Nem azt írta William Orme-nak, hogy igen, az elektronikus médiákban valóban nagy tisztogatások történtek 1994. november 4-e óta. Nem, mert ezzel dezavuálta volna Vladimír Mečiar kormányát. Nagyon enyhe kifejezéseket használva azt írta a nemzetközi szervezet elnökének, hogy hát igen, megváltozott a helyzet a választások után, de ez nem tart örökké, majd javul. Szó szerint ezt írta: „Remélem, hogy az 1994-es választások után a médiumokban beállt helyzet csak átmeneti, és a szlovák újságírók rövidesen ismét á demokrácia és a pluralitás szellemében működhetnek." Hát ennél nagyobb bűnt nem követhetett volna el Mečiar koalíciójával szemben. Még hogy itt nincs demokrácia? Még hogy itt nincs sajtószabadság, csak lesz? Még hogy Szlovákiában a jövőben megváltozhat a helyzet? Ha egy falusi kisbíró írja meg véleményét a sajtószabadságról, törvényeink értelmében senki sem vonhatja felelősségre., Ha egy mezei parlamenti képviselő mondja el benyomásait a parlamentben vagy a parlamenten kívül a szlovákiai sajtőviszonyokról, és az elképzelhető legrosszabbat mondja róla, senki nem kifogásolhatja. Ellenben a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkásszövetség alkotmányértelmezői szerint, ha ugyanezt a köztársasági elnök teszi, felelősségre vonható. És megvádolható az ország jó hírének rontásáért. Az egész ügyben az a legtragikusabb, hogy Michal Kováč a koalíciós pártok képviselői által megfogalmazott „beidézésnek", ahogy a Sajtóiroda jelentette, eleget tesz, és megjelenik a parlament előtt. Az alkotmány értelmében az államfő akkor és ott jelenik meg, amikor és ahol jónak látja. Elnökölhet a kormány ülésein. Jelen lehet a törvényhozás tanácskozásain, viszont senki nem kényszerítheti arra, hogy megjelenjen ott, ahol nem akar megjelenni. Felelősségre vonni csak hazaárulásért lehet. Ha a parlament legközelebbi ülésén megjelenik, az csak egyféleképpen fogható fel: engedett a gonosznak. Szlovákia nincs jó helyzetben, ott azonban még nem tart, hogy elnökét egy Borovský, egy Maxon vagy egy Cabaj kihallgatásra beidézze. Legalábbis nem lenne szabad ezt megengedni. Hitler 1932-ben szemtelenkedett Hindenburg német köztársasági elnökkel. Az öreg katona legalább ennyit mondott a leendő Führernek: „Hallja, ne nyegléskedjen, mert kinevezem postamesternek, és nyalhatja a hátsó felemet". Legalább ha ennyit megengedhetett volna magának Michal Kováč is Maxonnal szemben! TÓTH MIHÁLY