Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-17 / 13. szám, kedd

4 ] ÚJ szó SZULOFOLD 1995. január 130. PRO RATIO Somorjai gimnáziumi alapítvány Pro ratio néven december óta új alapítvány működik Somorján. Létrehozói, Görcs Lajos tanár, illetve Csáder Alfréd és Tóth István vállalkozók a helybeli magyar gimnázium munkáját szeretnék ily módon támogatni. Közelebbi céljaikról Görcs Lajost kérdeztük: - Az alapítvány nem elsősorban az egyre szűkmarkúbb állami hozzájárulást hivatott pótolni/hanem az oktatónevelő munka meghatározó mozzanatainak kíván lendületet adni. Terveink szerint a kiadásokat három csoportba osztanánk. Egyrészt modern segédeszközökét vásárolnánk az iskola számára. így például fokozatosan számítógépre vinnénk az iskola egész adatbázisát. Olyan kezdeményezéseket is támogatni szeretnénk, amelyek később segítenek a munkahelykeresésben. Másik tevékenységként elősegítenénk, hogy a diákok eljussanak a számukra fontos rendezvényekre és versenyekre, illetve a kiemelkedő eredményeket elérőeket meg is jutalmaznánk. Fontosnak tartjuk a kapcsolatfelvételt külföldi iskolákkal, egyrészt nyelvtanulás, de információcsere szempontjából is. Ugyanilyen fontos lenne a diákok ötleteinek, önképzőköreinek finanszírozása. Végezetül figyelmet kell szentelni a felkészítő tanároknak is, hogy ők is eljussanak olyan helyekre, ahonnét "hozhatnak valamit, sőt akár eredményeik alapján jutalmat kapjanak. Látni kell ugyanis, hogy hiába van rpeg a magyar pedagógusok nagy részében a lelkesedés, ez nem tart örökké, legalább szimbolikusan honorálni kellene a többletmunkájukat. • Miből állt eddig az alapítvány tevékenysége? - Az alapítványt december közepén jegyezték be. Az év végéig megalakult a kuratórium, amelyben egyelőre az alapítók és a pedagógusok képviselői kaptak helyet, de hosszabb távon számolunk a diákok és a szponzorok részvételével is. Első lépésként, még a hónap végén, levelet küldtünk a vállalkozóként tevékenykedő öregdiákjaink egy részének. • Hány diák végzett eddig az iskolában? - A gimnázium közel negyvenéves fennállása alatt körülbelül kétezer érettségizett diákot bocsátott útra. Remélem, hogy ők legalább egy jelképes összeggel hozzájárulnak az alapítvány működéséhez, illetve lesznek köztük olyanok, akik megengedhetik maguknak a komolyabb támogatást is. Természetesen nemcsak velük számolunk, hanem mindenkivel, akinek szívügye, hogy Somorján fennmaradjon a magyar gimnázium, sőt minél színvonalasabb képzés folyjon benne, (tuba) A Pro ratio Alapítvány számlaszáma: 1219559-129/0900 Mécs László szülőfalujában - ma A Hernád mentén északi irányban haladva, Kassa után néhány kilométerre beszűkül a hófedte völgy. Olyan keskeny szoros tekereg az aljban, amelyen csak a délnek sikló folyó fér át. Ezen a szakaszon a Poprádra, Pozsonyba vagy Prágába és onnan visszafelé tartó vonatok alagútban közlekednek, a gyalogosok és közúti járművek pedig egy szerpentines emelkedőn át jutnak csak tovább. A domb másik oldalán félig a lejtőkbe kapaszkodva, félig meg a folyó mentén szélesedő síksághoz lapülva - a Kassa-vidéki járás egyik legnagyobb községe terebélyesedik. Régen három önálló falu volt, de 1960 óta közigazgatásilag egy település. Es azóta új a neve is: Družstevná pri Hornáde. A három házcsoport közül az egyiket, a. Kassához közelebbit valamikor Szentistvánnak is hívták. Az őslakó szlovákok pedig Kostolanynak. Akárcsak ma is, ha egymás között emlegetik. „Hol vagy csöpp falum dombos templomával?.../ Apám-anyám szíve ott rejtegetett!.../ A fél napok biblia-olvasással / olyan lassan kúsztak a fejem felett... / És alkony táján a temetőben / méláztam süppedt sírdombok között./ S emlékszem, egyszer őszi bús esőben / édesapám is odaköltözött... / Pannonhalma mezején a Hernádról álmodom / s izenem neki: még nem vagyok halott, / de örök vággyal, sóvárgással minden dalom / feléje küldöm: így tartok névnapot!... / Ha űz a gond, ha mar a kétség, bánat / idegen tájon, jó Atyám, te tudod: / mindig siratom mind a két anyámat: / az egyik eleresztett, a másik elfutott!..." írta szülőfalujáról 1965-ben Mécs László, a Hernádszentistvántól Pannonhalmáig című versében. • • • A falu peremén új házak sorai, viszont a templomdomb alatt általában régi házikók sorakoznak. Igaz, felújítva, gondozott állapotban. Az ötvenes években épülhetett emeletes iskola mellett ott áll az egykori iskolaépület, ahol Mártoncsik Endre kántortanító ötödik gyermeke, József született (1914-ben a jászővári beöltözéskor kapta a László nevet, s 1915-ben jelentek meg versei először Mécs László aláírással). Csendes a község. Csak a közeli óvoda udvaráról hallani gyermekzsivajt. No és a kőbányából fuvarozó tehergépkocsik csapnak egy kis zajt. A régi iskolaépület előtt megállok. Aztán megállítom az arra elsőnek elhaladó helyi gyalogost, egy idős nénit. - A Mártoncsik család nálunk köztiszteletnek örvendett. A tanító urat, Isten nyugosztalja, jó embernek ismertük, jó véleménnyel voltak róla szüleim is. Meg amint látja - mutat az épület falán 1990 óta lévő emléktáblára - a tanító gyermekeit is tiszteltük. A szlovák nyelvű emléktábla azt adja tudtára az utókornak, hogy „Ebben a házban született Mária Kočanová szlovák írónő. 8.12.1890-30.8.1976." A tábla alatt művirágcsokor. • • • - Január 21-én további Mécs László szülőháza (A szerző felvétele) emléktábla kerül a ház falára. A premontrei rend jászóvári apátságáról a múltkor felkeresett minket egy fiatal pap, és elmondta, szeretné ott elhelyezni a száz éve született Mécs László magyar papköltő emléktábláját is. Természetesen beleegyeztünk, és mi is hozzájárulunk, hiszen Mécs Lászlót ugyanúgy vállaljuk, mint nővérét, Mária Kočanovát fogad a községházán Vojtech Navalenko mérnök, helyi polgármester. Kollégája, Jozef Matej, a községi hivatal elöljárója hozzáteszi, a Mártoncsik családról az ő szülei is csak elismeréssel beszéltek. A községházán megtudtam: Družstevná pri Hornáde községnek több mint háromezer lakosa van. Ebből az egykori Szentistvánnak, illetve Kostolanynak 1100. Érzik Kassa közelségét. Például abban, hogy a munkaképes lakpsság 80 százaléka ott dolgozik, meg abban is, hogy egy időszakban igen sokan elköltöztek az ottani új lakótelepek bérházaiba. Néhány éve az elköltözés hulláma alábbhagyott, így ma a helyi mezőgazdasági szövetkezetben növekszik a helyben lakó fiatal munkaerők száma, meg a Keletszlovákiai Vasmű és a község közös kőbányájában is több a helyi alkalmazott. Ezenfelül van a községben egy kis vegyi üzem, továbbá beton épületelemeket gyártó cég, maszek pékség, fémmegmunkáló műhely, fodrász, cipész, autójavító, vagy három magángazda földműves... A széles környéken ismert a družstevnái fúvószenekar és folklórcsoport is. A két épületben működő alapiskolában négyszáz fiatal tanul. A gázművesített és vízvezetékkel ellátott faluban a szennyvízcsatorna-hálózat megépítése lenne most a legsürgősebb teendő, ha a falu pénzéből telne rá... • • • Távozóban eszembe jut, hogy a romániai forradalom kitörésekor Kassa környékéről ebből a faluból indult az első segélyszállítmány Nagyváradra. A helyi sportolók egy csoportja élelmet és gyógyszert vitt a számukra ismeretlen, távoli, de emberi létükben mégis közeli rászorulóknak. Lehet, hogy a helyiek az emberséget, embertiszteletet részben Mécs László szüleitől, illetve a Mártoncsik családtól tanulták? GAZDAG JÓZSEF DIÓSZEG Ördögi kör a szennyvíz körül Amikor a csatornázásra kértünk pénzt, azt mondták: nem lehet, mert nincs tisztítóállomásotok. Ha a tisztítóra kértünk támogatást, azt mondták: minek az nektek, ha nine

s csatornahálózat? Ez egy ördögi kör, de egyszer ki kell jutni belőle - mondta Pethő György, a diószegi városi hivatal építési osztályának vezetője, amikora városházán Somogyi Kornél polgármesterrel a város első számú problémájáról, a szennyvízcsatorna építéséről beszélgettünk. Tizenévesen is „vadonatúj" Diószegen, egy lakótelep kivételével, hiányzik a csatornahálózat. A Budovateľská lakótelepen ugyanis a szennyvízcsatornát több mint másfél évtizede megépítették, de azóta is „vadonatújan" áll. A fagyasztóüzem tisztítóállomása - ahová jelenleg szippantókocsikkal szállítják a város szennyvizét - ugyanis a város túlsó végén van, ezért nem lehetett a lakótelepi csatornát arra rákötni. A város többi részében azonban egyáltalán nem volt csatornarendszer, ott csak 1989-ben kezdték építeni. Az egész település csatornázása több mint tizenöt kilométernyi vezeték kiépítését jelenti, ebből eddig mintegy három kilométer gerincvezeték készült el. Az építést nemcsak a pénzhiány, hanem a technikai megoldás bonyolultsága is hátráltatta. A fagyasztóüzemi szennyvíztisztítótól a város szívéig húzódó szakasz például a főútvonallal esett egybe. Hogy az utat felbonthassák, előbb terelőutat kellett építeniük. Mivel a szennyvízelvezetés szabadeséses alapon fog működni, eléggé mélyre kellett ásni, majd a földet elszállítani, és a helyét kavicsai feltölteni, hogy azon újra megépíthessék az aszfaltutat. Mindez növelte a kiadásokat, és persze a legnagyobb gondot, mint általában minden építkezés esetében, itt is a pénzhiány jelentette. Amiatt háromszor is le kellett állítani az építkezést. Azért is drága volt az építkezés, mert hatalmas, 1600 milliméteres csöveket fektettek le, amelyek a polgármester szerint háromszor ekkora várost is „elbírnának". Hogy miért, arra Pethő György adott választ: - 1989 előtt még arra számítottak, hogy a város lakossága legalább tizenötezerre bővül, és több új üzemet is terveztek. Meg aztán személyenként háromszáz literes vízfogyasztással számoltak, csakhogy akkor hatvan fillérbe került a víz köbmétere, ma pedig négy korona, hát a fogyasztás sem akkora. Fele-fele alapon Az építkezés 1993-ban torpant meg, amikor csak szeptemberben kapták meg a dotációt, s mindössze kétmillió koronát. Ebből egy további szakaszon felbontották az utat, és lefektették a vezetéket, de az út felújítására már nem futotta. Ezt az 1994-ben kapott ötmillió koronás támogatásból és a város pénzéből fejezték be. Az állami támogatás sem jön automatikusan, sőt... A környezetvédelmi minisztérium általában úgy szabja meg a dotáció összegét, hogy annyit ad, amennyit a község is képes befektetni - vagyis a beruházás körülbelül fele-fele arányban oszlik meg az önkormányzat és az állam között. A polgármester tájékoztatása szerint az elmúlt négyéves választási időszakban a csatornázásba 34 millió 824 ezer koronát fektettek be, és ebből 17 millió 800 ezer korona volt az állami támogatás. Az utóbbi két évben a környezetvédelmi hivatal a kérvényezők között már sürgősségi sorrendet is felállított. Tavaly az első helyen indult a város, és így kap hattak ötmilliót. Az idén ismét a lista harmadik helyén szerepelnek, de azzal biztatják őket, hogy ezúttal az első háromnak jut pénz. Egy fuvar - 250 korona Nagyon kellene már a városnak a szennyvízelvezetés, hiszen jelenleg mintegy ezer pöcegödörből kell havonta elszállítani a szennyvizet. Ez nem olcsó dolog, egy nagyobb szippantókocsival végzett fuvarért 250 koronát fizet a lakos. Hogy milyen díjat fog kelleni fizetniük a lakosoknak, ha majd beindul a csatornarendszer, ezt ma még lehetetlen megmondani. Az előírások azt mondják: amennyi vizet fogyasztanak a városi vízhálózatból, ugyanolyan mennyiségű szennyvíz elvezetéséért kell majd fizetniük. Pethő György azt is elmondta, hogy hosszú évek óta azért nem adhatnak ki építési engedélyt a városban, mert nem megoldott a szennyvízelvezetés. - Vízvezeték, gázvezeték és szennyvízcsatorna nélkül az élet nem mehet tovább, ezeket mindenképpen meg kell csinálni mondta. - Emellett a tisztítóállomás építésével is sakkban tartanak bennünket. - Pedig a tisztítóállomás problémája is megoldható - fűzte hozzá a polgármester - hiszen háromféle javaslat is van, csak el kell dönteni, hogy melyik lesz a város részére a legelőnyösebb. Hogy a város teljes csatornahálózatát mikorra tudják befejezni, ennek megválaszolására nem vállalkoztak beszélgetőpartnereim. Azt azonban nagyon remélik, hogy a tizennyolc éve megépült lakótelepi csatorna még az idén végre betölti funkcióját. GAÁL LÁSZLÓ CSÁKÁNYHÁZA A központban és a peremén Csákányháza a bányászattal kapcsolatos múltját őrzi nevében. A háború előtt a község és a környék munkásainak többsége a helyi, illetve a környező szén- és kőbányákban talált munkát. A háború után a bányákat bezárták - mert éppen az országhatáron fekszenek az itt élő lakosok a mezőgazdaságban és Füleken a vas- és bútorgyárban helyezkedtek el. Nem véletlen tehát, hogy a polgárok leginkább az ezekben a gyárakban tanult me<=teroógeKhez értpnek. Meg a kőfaragáshoz, mivel sokan kőbányákban dolgoztak. A magánvállalkozások is ilyen formában alakultak ki Csákányházán: zömében asztalos és kőfaragó tevékenységet folytatnak. Az sem véletlen, hogy a Kovosmaltban és a Novona bútorgyárban végbement változás a munkanélküliség szempontjából Csákányházára is kihat. A 927 lelket számláló településen ötszáznál valamivel több a munkaképes lakosok száma, s 40 százalékuk munkanélkül,i vagy szociális segélyből él. Csákányházának és a vele szomszédos Ragyolcnak az esete más téren is példázza az idő változásait. A két falu napjainkra teljesen összeépült, az országútról nézve a két település l<ö zött a potdKot átszelő híd képezi a határt. Ha helységnévtábla nem jelezné mindkét oldalon, nem tudnánk, mikor értünk Csákányházára, és mikor hagytuk el Ragyolcot. Csákányházán a novemberi választásokon négy polgármesterjelölt indult. A legtöbb szavazatot Gáspár Aladár kapta. Nagyra értékelem a lakosság hozzáállását, a választásokon a polgárok 78 százaléka járult az urnák elé - mondta a polgármester, aki egy losonci munkahelyet hagyott ott a mostani posztért. - Három választási időszak alatt tagja voltam az önkormányzatnak, tehát ismerem a problémákat. Legfontosabbnak tartom megoldani a vízhiányt. Egyre több kút szárad ki a faluban, s amelyek vizet adnak, sem föleinek meg a közegészségügyi elvárásoknak. Ragyolccal együtt építjük a vízvezeték fővonalát, tavaly értük el Ragyolc határát. Gondolom, most már csak pénz kérdése, mikor fektethetjük le az utcákban is a csöveket. Leghamarabb az iskolát és az óvodái látjuk el ivóvízzel. A polgármester elmondta, hogy a járda, a felszíni vizet elvezető csatorna is javításra szorul, a falut átszelő patak pedig tisztításra vár. Tele van iszappal, gazzal, szeméttel. Csákányházán tavalyelőtt felütötte a fejét a tébécé, s bár mára megfékezték, a polgármester ezzel kapcsolatosan óvatosan fogalmazott. - Szerintem a környezet, a rossz ivóvíz is hozzájárulhatott a betegség kialakulásához. Figyelmesebbnek kell lennünk akkor is, amikor valaki beköltözik a faluba, mert a roma lakásokban most is előfordul, hogy több csaIád él egy helyen. Nem engedhetjük meg, hogy tízen-tizenöten lakjanak egyetlen helyiségCsákányháza elhelyezkedése lényegesen eltér á völgyeket házakkal bokorként benépesítő falvakétól. A falu központjában roma családok telepedtek le, a település peremét lakják a tősgyökeres csákányháziak. - Nekünk akkor is megadatott az építkezési lehetőség, amikor más községeknek nem - folytatja a polgármester. - A falu szélén telkeket mértek ki, megépült a kanalizáció, az új út, csak házakat kellett mellé varázsolni. A központból ide költöztek az emberek, a régi házakat pedig megvásárólták a roma családok, ők pénzbeli támogatást kaptak az akkori jnb-től. Csákányházán évtizedek óta kiváló futballcsapat működött. Kerületi bajnokságban kergették a labdát, amikor anyagilag csődöt jelentettek, és megszüntették a sportegyesületet. Nem lesz egyszerű dolog az újrakezdés, ami pedig £lőbb vagy utóbb remélhetőleg Bekövetkezik. A földtulajdonosok már jelezték, hogy a rét, ahol a mérkőzéseket játszották, eladó. Ha újra pályát akarnak létesíteni, vegyék meg a területet. FARKAS OTTÓ (A szerző felvétele)