Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-07 / 32. szám
l/asilrnap 1994. augusztus 7. _________________________________________GYERMEKVILÁG A A tikkasztóan meleg nyári hónapok idején a madarak legközelebbi fa ágaira, ahol ilyenkor hosszadalmas szárítszámára különösen fontos a víz. A déli fekvésű száraz kozás, tollászkodás kezdődik. erdők szinte elnéptelenednek a költések befejeztével, a madarak olyan helyet keresnek, ahol kedvükre ihatnak és fürödhetnek. Megfelel nekik az árnyas erdei völgyben meghúzódó dagonya, amelyben éjszakánként vaddisznók hemperegnek, de hamar felfedezik az öreg fák tövében képződött kis üregeket is, ahol az összeszaladt esővíz legalább ideig-óráig hűs italt kínál szomjas látogatóinak. Madaraink nem egyformán isznak. A galambok vagy a gerlék például csőrüket a vízben tartva folyamatosan kortyolgatnak mindaddig, míg csak szomjukat nem oltották. A rigók, cinegék, poszáták már más „technikával”, apró kortyokban isznak, mindig újra és újra belemártják csőrüket a vízbe, és fejüket megemelve nyelik le a felvett mennyiséget. De ha fürdésre kerül a sor, valamennyien belegázolnak, ugrálnak vagy tipegnek a vízben, ahol előrehajolva, rázkódva és szárnyaikkal csapkodva locsolják magukra a hűsítő cseppeket. Néha olyan lucskosra fürdik a tollaikat, hogy csak nehezen tudnak felrepülni a A fecskék igazi eleme a levegő, a földre többnyire csak ' akkor szállnak, amikor fészkükhöz sarat gyűjtenek valamelyik tócsa szélén. A villásfarkú füstifecske soha nem jár az itatóra, helyette praktikusabb megoldást választ. Ha megszomjazik, a tó, a folyó vagy kanális fölé repül, és rézsűt lefelé suhanva érinti a vízfelületet, miközben kortyol egyet a hűsítő folyadékból. Ezt többször is megismétli, mindaddig, amíg úgy nem érzi, eleget ivott. Ha pedig a nagy melegben fürödhetnékje támad, hasonló módon csap a vízre, de azút- tal egy pillanatra meg is merül benne. Nyomban utána azonban ismét felfelé suhan, tolláiról fényes vízcseppek hullanak a folyóba, aztán a hegyes szárnyú kis madár újra megcélozza a vizet, és mint valami támadó repülőgép suhan feléje. A fecskékhez hasonlóan fürdenek a tarka tollú gyurgyalagok is. ők is egész nap a levegőben vannak. Legfeljebb száraz ágakra, villanydrótra ülnek fel pihenni. Szeretik a társaságot, így néha négy-öt madár közösen választ ki egy vízfelületet, ahol egymást követve mártják meg magukat a felszínen ringó apró hullámok között. Schmidt Egon Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz Hogy mit láttam? Elmondhatom. De jobb lesz, ha lerajzolom Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez itt borjú, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó: ez volt a ház, ez volt a tó. Páskándi Géza A dinnye és a tök Indák között piros bélű, szép zöld héjú görögdinnye éldegélt. Szomszédja a disznótök volt, sárgás-barnás, ragyavert.- Hogy vagy, testvér? - kérdezte a Tök nyájasan a szomszédját, mert már nagyon unta egész nyáron szótlanul ácsorogni a tűző napon. Ám a Dinnye fölhúzta finnyás, kényes orrát, azt a gömbölyűt, s ajkbiggyesztve mutogatta piros ínyét, ezzel is a szegény Tököt fitymálva. Innen látszott, a Dinnyének nincs ínyére, hogy a Tök őt letegezi, s testvérének szólítja.- Mi nem vagyunk testvérek! Nekem minden ősöm dinnye volt - szólalt meg egy idő múlva gőgösen a görögdinnye.- Hát ha testvérek nem is, de rokonok csak vagyunk... - reménykedett a Tök.- Rokonaim a sárgadinnyék, én pedig, ha nem tudnád, görög vagyok.- Görög, mert görögsz-gurulsz, meg hömbörögsz... - nevetett nagyot a Tök, de nem rosszaságból, inkább csak tréfásan.- Görög vagyok, szépségem is görög, nézd az orcámat, orromat, szájamat, nézd a fejem formáját... - emelte magasra zöld és gömbölyded fejét indájáról a Dinnye, hogy megmutassa szépségét a világnak. Épp akkor járt arra a dinnyecsősz, és épp egy dinnyét kívánt enni, mert nagyon megszomjazott, amikor meglátta a fejét büszkén föltartó görögdinnyét.- Ez épp jó lesz - motyogta és lecsapott. Lecsapott és meglékelte, s kunyhójában egy ültében mind megette, de a magvát félrette, a héját meg visszatette, vissza az indák közé. A Tök szomorúan nézte rokona zöld bőrét, ahogy száradt, zsugorodott a napon.-Látod testvér, ha nem hencegtél volna szépségeddel, ma is itt lehetnél mellettem.- Még most sem vagyunk testvérek! - nyöszörögte makacsul a Dinnye héja, s apránként elfonnyadt, aszalódott indák között, lapuk alatt.- Szegény rokon! - siratta a jószívű Tök, mert bár neki a feje ragyavert volt ugyan, nem valami görög szépség, inkább csúnyácska, túl okosnak sem mondható, annyia magához való esze mégiscsak volt, hogy elgondolkozzék a Dinnye sorsán, és a szíve, amely igen jó volt, elszomorodjék. No, de hát mit se búsuljunk, mert jövőre újabb dinnye serken a félretett magokból, akinek tán több esze lesz a gőgös görögnél. T örtént, hogy Mátyás király meg akarta nyúzatni a té- tényi malomkövet. Úgy esett az eset, hogy Mátyás király az országon való jártában-keltében egyszer sötét éjszaka Tétényen kocsi- kázott keresztül. A helység végében pedig ott hevert a szekérúton egy nagy, buta malomkő. A király kocsijának a kereke nekiment a malomkőnek, s a malomkő volt az erősebb, a kerék eltörött. Ott kellett tölteni bizony az éjszakát a királynak egy rongyos csárdában. Föltette magának Mátyás király, hogy jól ráijeszt majd erre a Tétényre. Reggel azután a színe elé parancsolta az egész kupaktanácsot. Megmondta nekik a magáét. A végén pedig bíró uramhoz fordult a király:- Hallod-e, te lusták és rendetlenek bírája, büntetésül azt parancsolom, hogy harmadnapra, mire visszatérek, nekem azt a malomkövet megnyúzzátok. Elébem hozd a bőrét, mikor a tétényi határba érek, különben baj lesz! Törték szegény fejüket a bíró meg a helység vénei, de bizony nem bírták a módját feltalálni, mert nyúztak életűkben lovat, ökröt, disznót, kutyát eleget, de malomkövet még álmában sem nyúzott egyik se. Minekutána két nap hiába nézték, hiába forgatták azt a gonosz malomkövet, nagy keservesen elkezdtek sóhajtozni, mi lesz velők reggelre, a haragos király legalábbis száz pálcát vágat mindőjökre. Előállt a bíró siheder fia, azt mondta:- Semennyiért se búsuljanak, édesapám, kimegyek édesapámmal reggel a király elébe, csak engem engedjenek majd beszélni! Ki is mentek Mátyás elébe a tétényi bíró meg a fia; a fiú nagy bátran előlépett, mikor a király kocsija megállott.- Megkövetünk, király urunk, elfelejtettél valamit. Azt pedig, hogy eleven testet nem szoktunk megnyúzni. Ha azt parancsoltad, hogy nyúzzuk meg a malomkövet, tedd meg, mint igazságos király - vetesd vérét ennek a malomkőnek.- Ember vagy, hékás - kiáltotta Mátyás örömmel megmentetted az eszeddel Tétényt! Amúgy se görbült volna meg egy szalmaszála se a tétényi zsuptetőknek, tudjuk mi, hogy Mátyás csak ki akarta nevetni a kupaktanácsot. Szép Ernő nyomán ßL ^ tétényi maComfco Erre is-arra is Mint a címből kiderül, a felső 1-es számtól mehetsz erre is, arra is, a fő, hogy eljuss az alsó házig. De nem ám akárhogyan! A lényeg az, hogy mind a két úton a menet közben érintett számok összege 25 legyen! Merre tekereghetsz? MEGFEJTÉS A július 24-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Pedig milyen okosnak látszik. Nyertesek: Szolga Szabolcs, Feketenyék; Tóth Mónika, Ipolykeszi; Kacska Péter. Kéty: Lipták Attila, Ipolyság; Farkas Tamás. Gúta. Szerkeszti: Tallósi Béla
