Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-24 / 30. szám
1994. július 24. * - GYERMEKVILÁG------------------------------------------------------------------------ ---------— -------- T O'»wt ■ ■■ ■— r—r--------------w-----------------------TTir-rr-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Rutol dó fölmászott a nagy szederfára, és átnézett Tupakka kertjébe.- Nahát, ez vérlázító - morogta. - Még mindig jókedvű. Valóban, Tupakka, odaát, a nagy kon- tyú fák meg a hetyke vetemények között, eléggé vérlázítóan derűs volt. Vérlázító mosoly virágzott vérlázító bajsza alatt, és kilométeres szakálla is vérlázító vidáman fodrozódott a szélben. S ha mindez csak ma volna így?! Ki bánná! De hogy háromszázhatvanöt éve egyfolytában?! Kedvtelve tesz-vesz a kertjében, kever, kavar, futyörészik, brummog, dalokat döngécsel, ás, kapál, veteményez, szüretel, olt, nyes, forgat, tölt, hurul... és derűs, mint egy szeptemberi délután.- Na, ebből elegem volt! - mondta magának Rutoldó. - Hogy valaki, aki eredendően mirgő-morgó, zsörtölődő, házsártos vénség, háromszázhatvanöt évig derűs legyen, az mégiscsak sok! Majd teszek én a te jókedvedről! Rutoldó arca villogott, mint egy nyári zivatar, aztán hangosan elnevette magát, macskaügyesen lekúszott a nagy szederfáról, fölkapott egy icurka-picurka kavicsot, és dolgozni kezdett: Az icurka-picurka kavicsot beletekerte egy papír- szalvétába, s szalvétástul beletette egy gyufásdobozba, a gyufásdobozt ragasztószalaggal körültekerte, nehogy egykönnyen ki lehessen nyitni, előbb vett tíz ív hófehér csomagolópapírt, beléjük csomagolta a gyufásdobozt, az egészet jó erősen átkötötte tíz méter cukorspárgával, előkotort egy papírdobozt, bele- huppantotta a tíz méter cukorspárgával 'átkötött csomagot, a papírdobozt leragasztotta, beletekerte húsz, lepedő nagyságú ultramarinkék műanyag fóliába, a műanyag fóliára rátekert vagy ötven méter alumíniumdrótot, s az összedrótozott batyut betette egy jókora vékába, a vékát leborította egy lazsnakkal, a lazs- nakot zsákvarró tűvel hozzávarrta a véka szájához, s egyúttal boldogan sóhajtott egyet. Nnna! Aztán előkeresett egy tintaceruzát, megnyálazta, és nagy ákombákom betűkkel ráírta a lazsnakra: TUPAKKA. És kisebb ákombákom betűkkel: Tartalma kincs! És már vitte is a postára. Másnap viszi ám a postás a csomagot Tupakkának. Rutoldó usgyi, föl a nagy szederfára. Dörzsölgette a kezét, jókat vi- horászott. Na, majd mindjárt elpárolog a te nagy, háromszázhatvanöt éves derűd! Tupakka a csomagot letette a kertje közepébe, megnézte jobbról, megnézte balról, aztán hozzákezdett: fogott egy nagy ollót, levágta a vékáról a lazsnakot, kiemelte az ultramarinkék műanyag batyut, letekerte róla az ötven méter alumíniumdrótot, lehámozta a húsz műanyag lapot - na, most üti meg a guta, gondolta Rutoldó, amikor Tupakka a leragasztott papírdobozhoz ért, de Tupakka oda se neki, szép nyugodtan levagdosta a ragasztószalagokat a papírdobozról, kiemelte belőle a cukorspárgával átkötött csomagot, türelmesen kibogozta a csomót, és a tíz méter cukorspárgát takaros gombolyagba tekerte, egyenként leszedegette mind a tíz ív hófehér csomagolópapírt, még arra is vigyázott, nehogy beszakadozzanak, na, most, reménykedett újra Rutoldó, csak elfutja a pulykaméreg, amikor megtalálja a ragasztószalagokkal körültekert gyufásdobozt, de ezúttal is tévedett, Tupakka a legnagyobb nyugalommal bajmolódott a skatulya kiszabadításával, kinyitotta, kiteregette a papírszalvétát, és máris ott feküdt a tenyerén az icurka-picurka kavics. Na, durranj már szét a méregtől - biztatta Rutoldó, és majd szétdurrant a méregtől odafent a nagy szederfán, mert Tupakka nemhogy szétdurranni nem akart, hanem éppenséggel fülig ért a szája, oly boldogan mosolygott, hogy ahhoz képest az elmúlt háromszázhatvanöt év derűje kókadozásnak tűnt.- Na végre, csakhogy megvagy! - kiáltott Tupakka, és a szívéhez szorította az öklébe zárt kavicsot.- Mi az ördög van meg? Mit örül ez ennyire egy kavicsnak?! - dühöngött Rutoldó, majd leesett mérgében a nagy szederfáról. Tupakka fogott egy ásót, gödröt ásott, beleejtette a kavicsot (vagy talán nem is kavics volt?), betemette, a lajt nagyságú öntözőkannájában hozott egy kútnyi vizet, rázúdította az elvetett kavicsra, és Rutoldó döbbenten látta, hogy megmozdul a kavics fölött a föld, kidugja a fejét egy zöld hajtás, szemmel láthatóan nő, már Tupakka térdéig ér, már magasabb is, mint Tupakka, semmi kétség, ez egy fa, odanézz, már magasabb, mint a kert legöregebb fája, már magasabb, mint a nagy szederfa, odanézz, csak nő szakadatlan, már majdnem az égig ér, karéjos levelein csodák világítanak, mesék szikráznak, nevetés hallik felőle, sírás, folyók csobogása, erdők zúgása, városok villannak fel a hatalmas leveleken, kastélyok, udvarházak, hegyek, völgyhajlatok. Zúgott a fa diadalmasan. A fene egye meg - morgott Rutoldó -, már a kavicsokban sem lehet megbízni. np örtént egyszer, hogy két tréfás kedvű parasztem- bér összetalálkozott, s a maguk módján szóba ereszkedtek egymással. Többről többre, szóról szóra, míg csak mindenki köréjük nem gyűlt, hogy hallgassa, miről társalognak.- Hallottad-e, testvér - kérdi az egyik -, hogy mi történt a mi falunkban?- Már hogy hallottam volna?- Felénk járt valami vén banya, elhajtott egy magot, s abból akkora inda nőtt, hogy a falu közepétől épp a he^y tetejéig kúszott.- Az biz nagy csoda - bólogatott a másik.- Ez még semmi, testvér! De lett -azon az indán egy döblec* is. Előbb csak akkorácska, mint egy disznó, aztán, mint egy asztal, majd, mint , egy ökör, mint egy szalmakazal, aztán mint egy hegy, akkora...!- Hej, testvér - bólogatott a másik -, egy akkora döblecből kitelhet az egész falu.- Lehet róla szó, testvér, mert annak a döblecnek a legkisebb magja is nagyobb egy szekérnél, s mint a szemét, annyi a magja. Jutna abból embernek, állatnak bőségesen.- Akkor ti már rendben vagytok, testvér.- Rendben volnánk, de egy kicsi baj van. A minap arra járt egy csavargó, s ránk parancsolt, hogy henge- rítsük rá a ti falutokra azt a döblecet, hadd lapítsa össze a házaitokat, istállóitokat, csűijeiteket, minden retyerutyátokat. Azt mondja, ha meg nem tesszük, végigaggat bennünket az útmenti fákon, mint valami rossz rostákat.- Azért ti csak ne búsuljatok, testvér - vigasztalta a másik -, mert mi már megtudtuk, hogy mire készültök. Elég nem szép, hogy ilyesmit főztetek ki ellenünk. Épp jó, hogy erre jártam, mert most már biztosat tudok, s nemcsak olyan mendemonda a rosszmájúságotok. De jön még a kutyára dér, mert mi sem ülünk ám tétlenül!- Csakhogy mit tehettek ellenünkre, testvér?- Hát idesüss, testvér. Csinálunk mi egy akkora kazánt, mint egy völgykatlan. Akkora oldala van annak, mint a hegyek háta, testvér. Kilencvenkilenc mester dolgozik azon, testvér! De amikor belebújnak, egy sem látszik ki belőle, csak a kopácsolásuk hallatszik kifelé. Meg egyszer-egy- szer, ha a főmester biztatja a többieket. „Hé legények, jól eltömjetek minden likat, ne legyen hol kibújni a döblece- seknek, hadd rekedjenek bele ökröstől, disznóstól, egy szálig! Főjenek meg itten, mint a tyúk a fazékban!”- Szép dolog testvér, hogy már ti is csorbát akartok főzni belőlünk! Akkor bizony jaj, szegény fejünknek!- Mit tehetnénk, testvér - vonogatta a vállát a másik -, ha nem tanultátok meg, hogy ki másnak vermet ás, maga esik belé. Dáné Tibor fordítása *döblec=úritök, sütőtök A mgyotmondók (Bánsági szerb népmese) MEZEY KATALIN Fészkéről a cinege Fészkéről a cinege ide-oda röpköd:- Hozok néktek, fiaim, legyet, szöcskét, prücsköt! Csak nőjetek, fiaim, elszállnék már végre veletek is oda túl, a zöld erdőszélre. Ott az erdő-óceán tágas végtelenje. Másképp kel fel ott a nap és másképp is megy le. Szárnyal ott a lélek is, nem a fészkén ülve ijed minden nezzenéstől, bújik megrémülve. Szállók ott majd veletek aranyfoltos zöldbe, kövér férgek akadnak minden éhes csőrbe! Kertünkben a cinege ide-oda röpköd, magot keres, kukacot, legyet, szöcskét, prücsköt. Tengeri sztorik Valószínű, hogy a leghatalmasabb termetű állatok a tengerben fejlődtek ki, mert ott a víz tartja a testsúly jelentős részét. Bármily hihetetlen, az olyan „óriások”, mint a 25 m hosszt elérő barázdás bálnák és a 15 m hosszú közönséges hosszúszárnyú bálnák nem a legnagyobb tengerlakók. Náluk is hatalmasabb a kékbálna, amely 33 méter hosszú és 150 tonna. XXX A cetek bőre különösen rugalmas és sima. Az állat saját kémiai vegyületét cseppenként juttatja a testére, melytől könnyebben siklik a vízben, és elkerüli a mozgását gátló örvényeket. De tudod-e, hogy eredetileg a cetek szőrösek voltak? Amikor a szárazföldi életmódról áttértek a vízi életre, akkor vesztették el szőrruhájukat. Gondolkodom, tehát... Plusz egy vicc Helyezd el az alábbi szavakat, betűcsoportokat - négy kivételével - az ábrában! Egy szót előre beírtunk. A négy megmaradt szóból az alábbi vicc poénját állíthatod össze:- Mondd, Jóska! Jó ez a kutya?- Hát persze. Majdnem annyit tud, mint én! (A vicc poénját lásd a rejtvényben!) Kétbetűsek: AD, AD, ÁL, LT, PI, SA Hárombetűsek: ÉRA, ÉZA, GÁL, PEN, (SÁS), SÁS, VlG Négybetűsek: APUS, ÖLLÉ, ŐRIZ, TELE, TESZ, VÁLÓ, ZSÁK Ötbetűsek: CSUKA, ELEVE, PEDIG Hatbetűsek: DÉVÉNY, MILYEN Hétbetűsek: GUSZTUS, KALAPÁL, LÁTSZIK, OKOSNAK Kilencbetűsek: KAPCSOLAT, KASZKADŐR, OSZTÁLYOZ, RAGASZTÓT, TISZTELET Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A július 10-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as elem; A — 5, 11/B — 6, 8 / C - 2, 12 / D - 9, 13 / E- 1, 4. Nyertesek: Kovács Szilvia, Dunaszerdahely; Gyurko- vics Eszter, Lég; Lovász Eszter, Nagyfödémes; Kovács Hajnalka, Rimaszombat; Darnay Szidónia, Bős. Szerkeszti Tallósi Béla
