Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-17 / 29. szám
A déli kapu, háttérben az első négy információs táblával AK NYOMÁBAN származású budapesti tanárnak, Tóth ícz Jánosnak, aki a század elején Le- rár területén az első feltárásokat végez- , munkája nyomán előkerült értékes le- : felkeltették a szakemberek érdeklődé- 5. E jelentős régészeti lelőhelyen az el- évtizedekben több ízben végeztek latokat. Az előkerült gazdag leletanyag ynek egy része ma a komáromi Duna ti Múzeumban látható) minden kétsé- kizáróan bizonyította a rómaiak több kétszázéves jelenlétét ezen a vidéken. Izsa-Leányvári római katonai tábort i-ben Csehszlovákia kormánya nemze- űemlékké nyilvánította, ezáltal olyan itőségű műemlékek csoportjába került, : a dévényi vár, a kassai dóm vagy Pál tér lőcsei oltára. Paradox módon makkor anyagi okokból veszélybe ke- a feltárási munkák folytatása. A Szlo- Tudományos Akadémia Nyitrai Régé- udományi Intézetének az Izsai Közsé- ivatal sietett a segítségére. Közösen ki- oztak egy tervet a katonai tábor felújí- -a, illetve részleges rekonstrukciójára, iszletekről dr. Béres Éva, a Műemlék- :lmi Hivatal Komáromi Regionális pontjának igazgatónője számolt be. Célunk a római tábor természeti múze- ént való bemutatása. A terv számol a tá- határvonalának erőteljesebb reprezentá- val, valamint az egyes részek fokozatos utatásával. Az eredeti táborfaltorzókat izatosan kijavítjuk. A déli fal rekonst- iói már folynak, a két sarokrész a köztes yokkal és a délkeleti kapuval jól érzékel- najd a tábor fekvését és méreteit. A láto- k tájékoztatására a tábor területén informs rendszert alakítunk ki. A római sír- íkeket mintázó Stellák és a rajtuk elhe- ett fémtáblák a műemlék jelentőségéről, ítárás történetéről nyújtanak majd felvisítást. Ugyancsak elkészült a terv az tori palánktábor kaszámyaépületének instrukciójára, amit eredeti építőanyag tehát vályogtégla, fa, nád felhasználásával szeretnénk felépíteni. Elkészült már a tábor turisztikai és rekreációs célokra való fel- használásának terve is, melyben bekötő utak, kerékpáros utak, parkoló, étterem, kemping, móló, szabadtéri strand és sportlétesítmény kialakítása is szerepel. Miután Leányvár fekvése ebből a szempontból kedvező ( közel van Komáromhoz, Pathoz), a műemlék egy nagyobb rekreációs központ részeként is megállná a helyét. A tervek kivitelezése természetesen pénzügyi feltételekhez kötött. E feltételek megteremtésében nem kis részt vállalt magára az izsai önkormányzat.- Az önkormányzat tagjai szinte kivétel nélkül kultúrabarát emberek, akik szívügyüknek tekintik ennek a jelentős kulturális értéknek a megóvását, s egyúttal annak is tudatában vannak, hogy Leányvár aranybánya lehetne Izsa számára. Ez a közép-európai ritkaság mint turisztikai látványosság óriási lehetőséget jelentene az itteni vállalkozóknak, de az egész falunak is. Ezért nem is volt kérdéses, mikor 1991-ben elfogyott a pénz a további kutatásokra, az ön- kormányzat egyhangúlag megszavazta az anyagi támogatást - ismerteti a falu vezetőségének álláspontját Tóth Kurucz Mária, Izsa polgármestere. A tervek elkészítéséhez 300 000 koronával járultak hozzá a község költségvetéséből. No nem mintha Izsán nem lenne hova tenni a pénzt, hiszen ott a víz, a szemét- tároló problémája, tatarozni kellene a templomot, új kultúrházra is szükség lenne... Épp ezért több helybeli némi rosszallással is fogadta, hogy a falu ilyen „fölösleges” dolgokra költi a pénzét.- A hitetlenkedőknek is szeretnénk bebizonyítani, nem fölöslegesen kidobált pénz az, amit Leányvár rekonstrukciójára költünk. Ez a műemlék a falu hímevét is öregbítené, s mint turisztikai érdekesség a falu fejlődését is szolgálná - vallja a polgármesternő. A tervek megvalósításához azonban temérdek pénzre lesz még szükség. Az izsaiak legjobb jóakaratuk mellett sem képesek fedezni az összes költséget, s mivel nemzeti műemlékről van szó, talán az államnak is illene jobban oda figyelnie. A pénzhiány mellett azonban van más probléma is, éspedig a telek tulajdonjogának kérdése. A telek kétharmad része az árvízmentesítő hivatal tulajdona, egyharmada a régészettudományi intézeté illetve községi tulajdon. Az izsaiak szeretnék, ha minél előbb rendeződne a telek tulajdonjoga, hogy megkezdhessék a turisztikai központ kialakítását. Nem titkolt álmuk, hogy már szeretnék készen fogadni az 1996-os budapesti világkiállításra érkező vendégeket. Bár az utolsó simítások még messze vannak, a már feltárt és nagyrészt rekonstruált maradványok alapján a látogató így is képet kaphat egy letűnt kor építészetéről, a rómaiak katonapolitikájáról, és egy kis ízelítőt a fejlett antik civilizációból, mely történetesen Dél-Szlovákia mai területének egy részét is meghódította. S. Forgon Szilvia Az utolsó simítások Épületmaradványok Méry Gábor felvételei ROBOGÓ CIVILIZÁCIÓNK VÉRE: kor tiszta szerencsének számított, hogy viszonylag kevés volt belőle. S mivel a petrokémia ma sem produkál sokkal jobb eredményt - maximum 20 százalékot, ami egy tonna kőolajból legfeljebb 250 liter nyersbenzint jelent -, az egykori előnyből mára olyan tényező lett, amely döntő módon határozza meg a világ legnagyobb meny- nyiségben fogyasztott termékének árát. VILÁGELSŐSÉGEK Az egyikről éppen most esett szó, lásd fentebb. A másik: a kerekeken mozgó világ szükségletei teremtették meg a leghosszabb mesterséges folyamokat: az esetenként hét-nyolcezer kilométer hosszúságot is elérő kőolajvezetékeket. Amelyek nem feltűnőek, nem láthatóak, felettük sokszor aranyló búzamezők hullámzanak vagy ligetek illatoznak, miközben néhány méterrel alább sötéten örvénylenek, zubognak a kőolaj tonnáinak milliói. A világ legnagyobb hajóit nem személy-, hanem olajszállításra építik, már évtizedek óta. Befogadóképességük 220-250 ezer bruttóregisztertonna, s a Titanic például, a maga 60 ezer tonnájával törékeny lélekvesztőnek tűnne mellettük. Ha olajlelőhelyre bukkannak valahol, semmi sem drága: nincs még egy kincse a földnek, amelyet a sivatag homokja, az óceán víztömege vagy a jégmezők páncélja alól is előbányásznának. S ugyan mi mással lehetne zárni a legek sorát, ha nem a világ leggazdagabb embereinek kasztjával? Azzal, amelyre egy külön megnevezést is kitaláltak: olajmágnások... NEMCSAK A MOTOROKAT: AZ ÁLLAMKASSZÁT IS ÉLTETI Az üzemanyagok, mindenekelőtt a motorbenzin forgalmazásából származó haszon a világon mindenütt jelentős bevételi forrásnak számít. Egyrészt azért, mert a benzinfogyasztás mértéke minden, akár csak közepesen fejlett országban is elképesztő méretű, másrészt az adók miatt. LásMT Noturol UWSup* Dím«| 8.8 8» S«5 , suk a hozzánk legközelebb álló, vagy inkább bennünket leginkább érintő példát. A Szlovákiában legelterjedtebb UNI 91-es benzin nem egészen 5 korona 70 fillérbe kerül literenként, amikor kikerül a gyártótól. Az autós a benzinkútnál viszont már ennek az árnak több mint a háromszorosát - hogy még rettenetesebben hangozzék: a 327 százalékát - fizeti, vagyis literenként 18.50 koronát! S hogy hová megy a különbség, a csaknem 13 korona? Íme, egészen pontosan: 10,61 százaléka (1.96 korona) a forgalmazók haszna, 58,5 százalék pedig, a kétfajta adóban, az államé. Ami - írd és mondd - tíz korona nyolcvankét fillér. Literenként. LITERENKÉNT!!! Ehhez már igazán csak azt kell hozzáképzelni, hány liter benzin fogy naponta egy országban... AHOL A FOGYASZTÓVAL TALÁLKOZIK Benzinkút. Néhány éve - legalábbis nálunk - málladozó falú házikó, zörgő pléhtetőve], este gyéren kivilágítva és többnyire zárva. Az autós a benzinen kívül - jobbik esetben - vásárolhatott olajat, gyújtó- gyertyát, s ha szomjas volt, kérhetett egy pohár vizet. Ma - választékában, szolgáltatásaiban, lokalitásában semmi máshoz nem hasonlítható, sajátos szupermarket, pihenőhely, szórakoztatóközpont és még sorolhatnánk. Egy darabka, éjjel-nappal elevenen lüktető nagyvilág, nemegyszer kilométerek tucatjaira minden egyéb civilizációtól. Előfordul, hogy az autósztráda tövében kis falucska alussza álmát; szegényes üzletében már délután sem volt tej és péksütemény, a vendéglő, ahol egy pofa sört meg lehetett inni, nyolckor becsukott. Ugyanakkor érintésnyi közelségben, mint egy frissen leszállt repülő csészealj, színes fényárban úszik a külföldi cég benzintöltő állomása. Minibárjában a vendégek hangulatfény mellett Courvoisiert vagy Hennessyt kortyolgatnak, a sarokban játékautomata, a shopban színes nyugati magazinok, vákuumcsomagolású Eduscho kávé, amerikai cigaretta, ötvenféle ropi, sós pálcika, palackozott sör és üdítő, a falon mágneskártyára működő telefon és a mosdóban meleg víz is van.... Ami mindezt idehozta: az autóút. A rajta robogó autók. És mindenekelőtt - vagy akár kizárólag, teljesen mindegy, hogyan fogalmazunk - az azokat éltető BENZIN. Vas Gyula (A szerző felvétele) SZABADIDŐ 1994. július 17. ilBSúMBP
