Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-17 / 29. szám
1994. július 17. GYERMEKVILÁG T J osszú tél után, hideg tavasz vé- -* gén, megkésve érkeztek messze délről haza afiirjek. Napokig kóvályogtak a búzavetés felett, hogy valami sűrű helyen fészket rakjanak. Sokat kellett azonban aggodalmasan vajákolnia a fürjka- kasnak, míg fészeknek való alkalmas zugot leltek. Mikor megcsinálták a vetésben, két búzasor között a tojások számára a helyet, attól fogva a kakas boldogan pitypalattyolt. S a tojófiirj elkezdett tojni, s minden tojás után vidáman trigyegett. Napközben bogarásztak, porban jurödtek, s a tojóka mindennap eggyel szaporította a tojásokat. Telt az idő, május után június következett, annak is fele elmúlt. A búza olyan magasra nőtt, hogy fúrj ék csak akkor láttak napot, ha a mezsgyére kiszaladtak. Éppen arra noszogatta tojókát a kakas: „jó volna, ha megkotlanál, s kiköltenéd a tojásokat” - mikor borzalmas dolog történt. Egy fiúcska és egy kislány jött a búzán keresztül, és rábukkantak a fészekre.- Nézd, Peti, fészek! — szólt a kislány.- Jaj, csakugyan - felelte a fiú és mennyi tojás van benne! Megszámolták a tojásokat, tizenöt darab volt.- Milyen szép olajos barnák, kár az a kis tarkaság rajtuk.- Nézd, Anikó - lelkendezett a fiúcska akkorák, mint egy éretlen barack. Biztosan most költi őket a fúrj. CSERES TIBOR *PitypaCatty madárkáim a tojásból?- Minden órában várom - felelt aztán egyszer komolyan tojóka. Alighogy ezt kimondta, bekövetkezett, amitől hetek óta féltek: a két gyermek ismét megjelent fészkük felett. Tojóka utolsó pillanatban ugrott meg, s rémülten elcsirikkelt. A kakas, miközben fájdalmasan va- vákolt, látta, hogy a lányka geAztán még valamit suttogtak egymásnak, s azzal elmentek. Fürjék majd meghaltak az ijedtségtől. Különösen tojóka félt nagyon. De megemberelte magát, s visszaült a fészekre, hogy kiköltse a tojásokat. Nagy aggodalomban csaknem három hét telt el. Sárgultak már a kalászok. S a furjkakas valahány bogarat hozott a fészkén ülő párjának, kérdezgette:- Mikor vágják már ki magukat az én kis Szávay Edit rajza reblyével, két tenyérrel a fészek alá nyúl, s a drága tojásokat megemeli és elviszi. Jaj, teremtőm, ki tudja hová! Nagysokára mertek csak visszaosonni fürjék fészkük hűlt helyére. Hogy elsirassák tojásaikat. Talán estig is elkeseregtek volna, de tojóka nagyon megéhezett, s felszállt, hogy valami repülő bogarat fogjon magának. Amint felreppent, a szomszédos, virágos lucernatáblában megpillantotta a fészket. Boldog csirre- néssel odarepült. Még melegnek találta a tojásokat. Nyomban betakargatta őket. Fürjék nem értették a dolgot. Másnap aztán mindent megtudtak. Kora reggel hatalmas gép jelent meg a búzavetés szélén, nem tudhatták, hogy ezt a gépet aratócséplő gépnek hívják, de látták, hogy aratja és csépeli egyszerre a búzát. Félelmes nagy volt, és azt is megértették, ha most odaát volna fészkük a várandós tojásokkal - semmivé válna mind a gép kerekei alatt. S egyszerre hálásan gondoltak a két gyerekre. De még az ebédhozó lányokat is vidám pitypalattyolással köszöntötték. T j ogy boldogságuk teljes le- ■*-4 gyen, még aznap délután az egész fészekalj tojásból kibújtak a csibék. S a fészek körül pityegve nyomban bogarászni indultak. LEKSA MANUSH Cigány bölcsődal Csicsijja, bubája... Kihunyt a tűz lángja. A cigány mind alszik, Az út is elalszik. Aludjál, fiacskám, Én kicsiny csikócskám. Csicsijja... Kisfiam szép álma: Mint a nap sugára — Csicsijja... Csicsijja, bubája... Alszik a madárka. Lefekszik a farkas, Te is mostmár alhass - Aludjál, fiacskám, Én kicsiny kutyácskám. Csicsijja... Fejed alatt párna, Kél a hold világa - Csicsijja... Csicsijja, bubája... Jó a cigány sátra, Benne a szél nem fúj. Az is hálni indul - Aludjál, fiacskám, Én kicsiny halacskám. Csicsijja... Amint a nap felkel, Indulunk majd reggel Útnak a sereggel. Csicsijja... Te is jössz majd velünk: Megyünk, mendegélünk - Csicsijja... Utadat szerencse Áldja, kísérgesse, Csicsijja... Szegő László fordítása M inap, ahogy ballagok hazafelé, nagy jajveszékeléssel szalad elejbem a lépcsőn Panka leányom. Libeg-lobog az aranyhaja, tele van könnyel a búzavirágszeme, panasszal a pici szája:- Jaj, apuka, nagy szégyen érte a házunkat!- Micsoda, szentem? - tudakoltam tőle ijedten. - Tán elfelejtett delet kukorékolni a kakasunk?- Jaj, nagyobb ez még annál is!- Tán lehágta a sarkát a bádoghuszár a porcelán királykisasszonynak?- Jaj, édes apukám, ne is találgasd, mert azt ki nem találod. Azt mondta ránk a házmester Böske, hogy nekünk még pókunk sincs!- Ejnye, söprű meg a kefe - mordulok el haragosan. - Ez már csakugyan nagy csúfság. Hamar, hamar, édesanyja, teremts ide nekünk egy pókot! Nem bánjuk mink, ha csupán akkorácska lesz is, mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen! Olyan áldott lélek ez az anya, hogy a mi kedvünkért tán még a csillagokat is idehordaná az asztalra játéknak, de pókot nem tudott keríteni sehol sem. Pedig majd sírva fakadt szegény a nagy igyekezetben.- Édes lelkem, hol vegyek én nektek pókot? Hacsak a padláson nem alszik valami zugolyban. Nem aludt az se padláson, se pincében. Kifordítottuk a papírkosarat, fölkutattuk a tulipános ládát: nem volt ott egy fia pók se. Hanem találtam a láda nagy fiókjának kis fiókjában egy icipici skatulyát. Arany a teteje, bársony a bélése: de már ezt az isten is pókistállónak szánta.- Nézd e - tartom oda a Panka kisírt szeme elé -, ebben tartjuk a pókunkat, ha lesz.- Nem ér az semmit - eredt el a könnye megint a drágámnak -, nem lesz már nekünk pókunk az életben! De már erre magamon is erőt vett a keserűség, s alighanem megkérem a jó istent, hogy változtasson pókká, ha Panka bizakodva fel nem kapaszkodik hozz^pt:- Apuka, van pénzed?- Annyi, mint a szőr a békán. Pankának szinte szikrát szórt örömében a csillagszeme:- Hisz akkor nincs baj! Kimégy a piacra, és megveszed a pókot.- Hm - mondom -, nem vagyok ám bizonyos benne, hogy árulnak-e pókot a piacon. Azt se tudom, mázsával mérik-e vagy vékával.- Mindegy az, apuka, csak te pók nélkül haza ne gyere. Isten neki, gondoltam magamban, amit Panka kíván, meg kell azt fogadni. Éppen csak annyi kikötésem volt, hogy mire hazahozom a pókot, le legyen írva a lecke.- Ügy vedd, mintha már le is volna - fogadkozott Panka, s lekapta a szögrül a táskáját. Hát ahogy ki akarja nyitni, uramfia! - ereszkedik ám le róla nagy sebesen egy icipici pó- kocska. Hát biz az egészen beszőtte a táskát a húsvéti vakáció alatt.- Mi az, drágám? - ugrok oda sebesen.- Semmi, apuka, csak egy legyecs- ke - vörösödött el Panka a füle búbjáig. - Hanem tudod mit, apukám? Ne menj a piacra, mert már nem kívánok pókot látni. Azt hiszem: rá se tudnék nézni arra a csúnya takácsmesterre. így maradt minálunk lakó nélkül a pókistálló. Arany a teteje, bársony a bélése: amelyiktek belefér, jöjjön el hozzánk póknak. *115 éve született a nagy mesemondó Mini krimi- A függöny mögül kilesve csak annyit láttam - mondta a felügyelőnek a tanú -, hogy egy álarcos alak rálő a fal mellett álló arab férfira, majd elmenekül. Az arab férfi már szinte a lövés pillanatában összerogyott, de ereje megfeszítésével ismét feltápászkodott, és felírt valamit a falra, aztán írás közbe jobbra dőlve újra összerogyott. Többé nem is mozdult. Hogy mit írt fel, azt nem tudom, mert nem ismerem az arab betűket.- Mondja el még egyszer, hogy mit látott, de ügyeljen jobban a részletekre - kérte a felügyelő. - Pontosan így, ahogy elmesélte, ugyanis nem történhetett az eset. (Tudod-e, hogy miért nem történhetett így?) rurei b ue/öoqB ‘Ejqqof iuau ‘aiujop u?[[.i>( Rijrq '3ZSS0 Hasa uaqzo'i stu; p[BA bj[ej b jezopjb tv, sq ÁSoq ‘qiz -a>pa.\o?) [oqqg BJ|Bq ipjqqof luausq 'iui juiui ‘qciu; eiqqof ipj[Bq uiau ^oqnje zy SZÓFACSARÁSOK Rosszalkodó, engedetlen trombita - TROMBITANG Folyvást pityergő, elkényeztetett ruhaakasztó - NYAFOG AS Nagyon öreg, zseniális ember - SZENIÁLIS Mérgező gumós növényből készült paprikás étel - NADRÁGULYÁS (gagé) Gondolkodom, tehát... Petőfi-idézet Petőfi Sándor Befordúltam a konyhára című költeményéből kapsz idézetet, ha az itt felsorolt betűket az ábra üres mezőibe, a megfelelő helyre beírod. Hogy szól az idézet? MEGFEJTÉS Július 3-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 7-es és a 9-es, valamint az 1-es és a 13-as. Nyertesek: Homoly Klára. Uzapanyit; Benyó Lilla, Perbete; Horváth Virág és Máté, Gúta; Zsák Katalin, Udvard; Kátai Anikó. Szőgyén.
