Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-11 / 50. szám
Uasúrnap 1994. december 11. GYERMEKVILÁG BE NEDEK ELEK A <áa©§©teá<lk Volt egyszer egy ember, s annak három fia. Ez az ember a két idősebbik fiát mesterségre adta. Az egyikből borbély, a másikból kovács lett. A legkisebbik fiúnak nem kellett semmiféle mesterség. Ez beállott katonának. Esztendő múlt esztendő után, a fiúk nem jártak haza. Egyszer aztán levelet kaptak, hogy siessenek haza, ha még életben akarják látni az apjukat. Jöttek is a fiúk azonnal, s hát csakugyan, halálán volt az apjuk.- Ó, édes fiaim - örvendezett a haldokló ember -, csakhogy még egyszer látlak benneteket. Mondjátok el nekem, melyik mire vitte. Jól kitanultátok-e a mesterségeteket? Mondta a legidősebbik:- Ne búsuljon édesapám! Én jól kitanultam a mesterségemet. Úgy tudok beretválni, hogy a nyulat futtában megberetválom.- Na, ez igen szép - örvendezett az öregember. - Ha olyan jól tudsz beretválni, akkor te a jég hátán is megélsz, édes fiam.- Érettem se búsuljon, édesapám - mondta a második legény, a kovács. - Én meg úgy kitanultam a mesterségemet, hogy a lóra futtában felverem a patkót, meg le is veszem róla!- Ó, de jó, istenem, ó, de jó! - örvendezett az öregember. Aztán a katona fiát kérdezte:- Hát te, fiam, milyen katona vagy? Jól tudsz-e bánni a karddal?- Jól ám! - mondta a katona. - Hallgasson csak ide, édesapám. Egyszer sétáltam az utcán, mégpedig a legfényesebb ruhámban. Amint sétáltam, hullani kezdett az eső. Hely, uram teremtőm - gondoltam magamban - most mit csináljak. Megijedtem, hogy az eső átáztatja a szép atillámat. No, nem gondolkoztam sokáig. Hirtelen kirántottam a kardomat, s olyan gyorsan vagdal- koztam magam körül, hogy egy csepp eső sem esett rám. Hej, hogy csudálkozott a többi katona! Még az ezredes úr is megkérdezte, mit csináltam, hogy nem vert meg az eső. Haptákba vágtam magamat, s mondtam: - Jelentem alássan, vitéz ezredes úr, nem csináltam én egyebet, csak kirántottam a kardomat, s azzal visszavertem az esőt! - Derék vitéz vagy fiam - mondta az ezredes úr, s egy zacskó aranyat adott ajándékba.- Ó, istenem, istenem! - örvendezett az öregember most már igazán nyugodtan halok meg! Látom, hogy megéltek a magatok mesterségéből. Nincs szükségetek arra a pénzecskére, amit lassanként összekuporgat- tam. Hej, hogy lekonyult a dicsekedő fiúk orra! Úgy elment a kedvük a dicsekedéstől, hogy soha többet nem dicsekedtek. Somorjai Éva rajza MOLNÁR ZSUZSA Dünnyögő (amelyet Zsiri cica mormol, egy ködös délutánon, a karnis tetején gubbasztva) Egy piros labda kéne, Mely pöttyökkel teli, S melyben egy csíkos macska Az örömét leli. A játékegér untat, A tévé álmosít, Egy pöttyös labda kéne, Amelyik felvidít. Van tejecském a tálban, Hát lafatyolhatok, S ha éheznék, hát várnak Más finom falatok. És párnám is van. Kettő. Egy sárga és egy kék. És mesekönyvem. Benne Macskául, kis mesék. Igen ám, CSAKHOGY! Egy piros labda kéne, Mely pöttyökkel teli, S melyben egy csíkos Az örömét leli. Gondolkodom, tehát... 1 1 3 5 G 7 ft m • jU r ü 1“ I” 15 i 1* 17 r 19 wmmmm 10 r 23 Vi 25 26 27 2^ 20 i L 32 1 “ 3M 35 L L * Jégmanó A vízszintes 1-es és a függőleges 9-es sorokban Dénes György Jégmanó című verséből olvasható egy versszak. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 9. Szervái. 10. Testrész. 11. Betű kiejtve. 12. Hangtalanul győz! 13. Napszak-é? 15. Ford.: a másiké. 16. Szóba hoz. 19. Szorong. 22. Madár. 23. Tetőz betűi keverve. 24. Női név. 27. Olasz város. Ennek kolostorában játszódik Stendhal regénye. 30. Római 51.31. Izomkötő. 32. Etikett. 34. Porladó. FÜGGŐLEGES: 2. Citát. 3. írásbeli felelet - diáknyelven. 4. Felsőfokú tanintézmény. 5. Gyom. 6. Női név. 7. Zuhany. 8. Francia és japán gépkocsik jelzése. 9. Az idézet második része. 14. Kevert tét! 17. Póló. 18. Határrag. 20. Ronggyal tisztítá. 21. A szurkolók öröme. 25. Peru fővárosa. 26. Gitár-részlet! 28. Nem mozdul. 29. Vonatkozó névmás. 33. Mutatószó. 35. Lajos, Helga. (Tekintettel az idézet hosszúságára és figyelembe véve a négyzetháló szokásos (9x9-es) méreteit, a szóközöket ezúttal vastag vonalak jelölik az egész ábrán.) Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A november 27-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Sok sikert, Ötkor a folyónál, Titkos üzenet. Nyertesek: Merkel Péter, Szene; Molnár Györgyi, Zselíz; Kosztolányi Márió, Marcelháza; Bódi Kati. Tornaija; Zsemlye Piroska, Baka. N em messze az Edóba vezető országúttól, a Meguro nevű falucska szélén kisebbfajta vendéglő állott. Nakamura úré volt és feleségéé. Velük együtt éldegélt fe- hér-vörös-fekete foltos macskájuk is, melyet három színe miatt Cifrának neveztek. A házaspár nem élt bőségben, de nem is éheztek. Vendéglőjükben rizsbort, teát és rizsből készített süteményeket szolgáltak fel. Néha alig volt meg a betevőjük, de Cifrának akkor is juttattak néhány jó falatot. Nem éheztették, nem cibálták meg a fülét, oldalba sem rugdosták. Egyszer Nakamura úr nagyon megbetegedett. Nem volt, aki irányította volna a kis boltot, s a vendéglőbe egyre kevesebben tértek be. Nakamura asszony belebetegedett a sok gondba. Egyedül a macska maradt egészséges. De ő is sokat szomorkodott, és bánatosan nézte a két beteg öreget, amint cipelik a vizet, hogy legalább teát főzhessenek. Végül a cka úgy döntött, elmegy tanácsot és segítséget kérni Ka- cor királyhoz, aki a Fuji hegység lábánál, egy kolostorban élt. Elbúcsúzott a ház lakóitól, és megígérte, hogy néhány nap múlva hazatér. Nakamura asszony ennivalót csomagolt a macskának, és Cifra útrakelt. Átvágott a sűrű bambuszerdőn. Gazdái elsiratták, mert azt gondolták, soha többé nem tér vissza; elhagyta őket, látva rettenetes szegénységüket, tehetetlenségüket. Cifra pedig olyan gyorsan szedte a lábát, ahogy csak bírta. Két hét és három nap múlva ért a romos kolostorhoz, amelyben egy hatalmas fehér szemű fekete kandúr élt, akit minden macska csak Nyaú-nyaú néven ismert. Cifra mielőtt belépett volna, többször alázatosan meghajolt.- Minden macskák jóságos királya - mondta Cifra a sötét helyiségben - engedd meg, hogy színed elé járuljak.- Lépj közelebb - szólt Kacor király, aki a templom egyik sarkában, foltokból toldozott vánkoson ült, és fehér-kék kimonót viselt. Cifra még mélyebbre hajolt, szólni akart, de a király megelőzte:- Te Cifra vagy Meguróból. Nagy gondban vagy gazdád, Nakamura úr és neje miatt. Tanácsért jöttél hozzám. Segíteni akarsz, mert ők mindig jók voltak hozzád.- Fenséges Nyaú-nyaú, honnan tudja mindezt?- kérdezte Cifra.- Én mindent látok, hallok és tudok - mondta a király, majd gondolataiba mélyedt, aztán ismét megszólalt:- Menj vissza Meguróba! Ülj le az ajtó előtt, és első bal mancsoddal integess az országút felé! A boldogság és szerencse rövidesen visszatér Na- kamuráék házába. Cifra jól megjegyezte a király szavait, és villámgyorsan távozott. Nagy volt az öröm Nakamuráéknál, amikor meglátták őt. Másnap már korán reggel kiült az elhagyatott vendéglő ajtaja elé, az országút felé fordult és bal mancsával integetni kezdett. Pontosan két óra múlva az úton hét nemes vitéz szamuráj lovagolt. Az egyikük észrevette a macskát, ahogy integet.- Nini - mondta. - Barátaim, nézzétek csak. A ház előtt ülő macska integetve üdvözöl bennünket. A többiek is arrafelé fordították lovukat, s olyasmit láttak, amit még soha: feléjük integetett a macska.- Ez nem természetes jelenség - mondta az egyik -, ez csak varázslat lehet. A másik megjegyezte:- Miért lenne varázslat? Talán mondani akar nekünk valamit. A vitéz, aki észrevette a macskát, azt ajánlotta, menjenek és nézzék meg közelebbről a vendéglőt, talán kapnak jó forró teát és friss rizsfel- fújtat. Kiváló ötletnek tartották. Amikor Nakamura úr és felesége meghallották a lódobogást és meglátták a házuk felé tartó hét szamurájt, nagyon megörültek, hiszen hosszú idő után ők voltak az első vendégek. Mintha teljesen kicserélték volna. Nyomasztó hangulatuk azonnal tovaröppent. Rohantak, hogy megmelegítsék a szakét, és Nakamura asszony azonnal nekilátott a rizsfelfújtnak.- Jó napot, kocsmáros - mondta az első szamuráj.- Adj harapnivalót, és engedd meg, hogy kissé kipihentjük az út, a lovaglás fá- radalmait. De mindenekelőtt minket roppantul érdekelne, miért ült a macskád az ajtó előtt, és miért integetett nekünk a mancsával. A házaspár zavarba jött, hiszen eddig nem vették észre, hogy Cifra az ajtó előtt ülve csalogatná a vendégeket.- Óh, a mi drága Cifránk - mondták. Zavarukban csak azt tudták válaszolni, hogy:- Igen, igen. A mi kedveskénknek sajátos szokásai vannak. A szamurájok elégedettek voltak az ellátással és nem is fukarkodtak. Tovább indultak, de amerre csak megfordultak az országban, mindenütt elmesélték, hogy Meguróban egy vendéglőbe az ajtó előtt ülő, Cifra nevű macska a mancsával integetve csalogatja a vendégeket. Mivel az emberek kíváncsiak voltak az integető macskára, Nakamuráék vendéglője újra megtelt élettel. Jó napok köszöntöttek az idős házaspárra. Hálából a segítségért ma minden japán vendéglő bejárata előtt ott látható a megurói Cifra képe. Nakamuráék macskája mai napig a boldogság jelképe minden japán szemében. Koday Berta fordítása Az integető macska (Japán mese)
