Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-04 / 49. szám
A pulykatartás alapjai TAKARMÁNYOZÁS A pulykacsirkéket kikelésük, megvásárlásuk után 20-24 órával kell megetetnünk. Mivel a kis pulykák igen lassúak, gyakran közönyösek az evés iránt, ezért velük egykorú csibét tegyünk közéjük, hogy megtanuljanak enni. Az első napokban a takarmányt (száraz és nedves keveréket) deszkán adjuk a csirkéknek, hogy könnyebben megtalálják. Hasonlóan etetjük őket, mint a tyúkcsibéket. Fejlődésük első időszakában darált búzaocsuval és kukoricával etetjük őket, s ehhez apróra vagdalt keménytojást keverünk. Néhány nap múlva növelhetjük a tojás mennyiségét, s a keveréket aludttejjel nedvesítjük. Takarmányukba ilyenkor már keverjünk apróra vágott zöldtakarmányt (lucernát, salátát, hagymalevelet). A keveréket húsliszttel, csont- vagy halliszttel dúsíthatjuk. Igen jól bevált a túró, valamint az író is (ezt a lágyabb keverékhez adagoljuk). Az első tíz napban 2-3 óránként ete-- tünk. A nevelés első két hónapjában a szárnyasok igen gyorsan nőnek, ezért sok vitamint tartalmazó eleséget adjunk nekik. Mindig elég apró kavics (kagylóhéj), nagy szemű homok és friss víz álljon rendelkezésükre. A lágyeleséghez a 10. nap után főtt burgonyát vagy sárgarépát is adhatunk. Kerüljön az etetőbe naponta kétszer - külön - szecskázott zöldtakarmány is. A 21. naptól kezdve a takarmány 10-20 %-át alkossa finomra zúzott gabonaszem. Az adagot fokozatosan növeljük, addig, míg el nem éri a takarmányadag 30-40 %-át. A pulykákat 10 hetes korukban kihajthatjuk a legelőre. A legjobb pulykalegelők a lóhere- és lucematáblák, tarlók. Ha nincs legeltetési lehetőség, akkor rövidre vágott zöldtakarmánnyal etessünk. A pulyka edzett szárnyas. A késő tavaszi, nyári hónapokban száraz és jól szellőztethető, huzatmentes helyen helyezzük el őket. A padló azonban legyen meleg; amennyiben az cement, akkor borítsuk be falécekkel. Alomnak nyáron homokot, télen szalmát vagy tőzeget használjunk. Az ólakat tartsuk tisztán, időnként fertőtlenítsük és meszeljük ki. K. Molnár Ferenc SZERVES TRÁGYÁK A SZŐLŐBEN A humusztartalom növelése A zöldtrágyák - ezeket tulajdonképpen helyben termeljük. Minden talajon jól fejlődik és nagy tömeget ad a szeptemberi vetésű rozs vagy búza. Termő szőlőbe minden második sorba vessünk zöldtrágyát, a sorokat pedig évenként váltogassuk. A gabonát májusban kell lekaszálni, s persze ott kell hagyni. A talaj humusztartalmát az elhaló gyökérzet is gyarapítja. A szőlő trágyázására még többféle könnyen bomló szerves anyag is felhasználható, például a tőzeg, lignitpor, szalma, törek, kukorica- és napraforgószár, nád, venyige, falevél (kivéve a diófáét!) stb. Ezek elsősorban a talaj humusztartalmát növelik. Ezeket az anyagokat - hektáronként 30-40 tonnát - ősszel, fedés után, a 20-30 cm-re kimélyített szőlősorokba elterítjük, rájuk szórjuk a fenntartó trágyázáshoz szükséges műtrágyákat, azután letakarjuk földdel. A mellékelt táblázat a leggyakoribb szerves trágyák tápanyagtartalmát közli. Jakab András Trágyafajta Víztartalom Szerves anyag %-ban kifejezve Nitrogén Foszfor Kálium Istállótrágya 45-65 12-22 0,33-0,38 0,26-0,5 0,60-0,80 Sertéstrágya 71 24 0,52 0,19 0,58 Birkatrágya 69 29 0,82 0,24 0,65 Tyúk- és galambtrágya 52 21 1,76 1,78 1,00 Emberi ürülék 77 20 1,08 1,08 0,25 Emberi vizelet 96 2 0,60 0,17 0,20 Tőzeg 47-55 28-35 0,90-1,40 0,075 0,035 Lignit 35-37 22 0,35 0,04 0,09 Száraz venyige 13 50 1,90 0,20 0,60 Kukoricaszár 5-6 48 0,80 0,13 0,46 Szalma42 0,30-0,90 0,20-0,30 0,50-0,70 Nedves szőlőtörköly 68 27 0,90 0,30 0,90 Tőzegfekál15-25 0,50-0,90 0,25-0,65 0,15-0,25 Zöldtrágya 75 19 0,75 0,13 0,46 Elhasznált, kitágult kerékpárláncból, megfelelő hosszúságú bowdenzsinórból, PVC- csőből és sílakatból viszonylag biztonságos kerékpárlakatot készíthetünk. A sílakatból csak a botok lezárására szolgáló, a zárt is tartalmazó duraltömböt használjuk fel; ezen két, cca 20 mm átmérőjű nyílás van. A síle- cek hozzáerősítésére szolgáló, nagyjából U alakú részre, valamint a mellékelt, rövid bowdenzsinórra nem lesz szükségünk. A kerékpárlánc egyik végéhez erősítsünk egy 20 mm-nél nagyobb anyacsavart, majd húzzuk rá a láncra a kellő hosszúságúra leszabott PVC-csövet. Utána a lánc másik végét is „zárjuk le” egy megfelelő nagyságú csavarral. A kerékpárlánc szemei acélosak, ezért a csavarokat nem könnyű hozzájuk hegeszteni, forrasztani („elégnek”). Ha nem akad szakember, aki ezt elvégezné, akkor a láncot kevés ólommal könnyen beönthetjük az anyába. Hogy a lánc vége az anyacsavarban jól üljön, s egykönnyen ne szakadjon ki, ékeljük azt be a menetek közé a csavamyílás átmérőjénél valamivel hosszabb fémrudacskával, melyet az utolsó láncszemen (ezt öntjük be) átfűzünk. A kerékpárlánc megerősítése (hogy ne lehessen „letörni” a lakat szárát) céljából bowdenzsinórt is húzhatunk a PVC-csőbe. Természetesen ennek két végét is öntsük be ólommal a csavarba. Megjegyezzük, hogy a második csavar felerősítése a PVC cső felhúzása után nem okoz gondot, ugyanis, ha a csövet nekiszorítjuk a már felhegesztett csavarnak a PVC zsugorodása következtében megfelelő hosszúságú láncrész marad szabadon. Erre a cső később visszahúzható. A lakat használata egyszerű - a lánc két végét a síbotok helyére zárjuk. Egy ilyen, kb. 1 méter „szárhosszúságú” lakat cca 70 dkg, de ezzel akár egy fa villanyoszlophoz is hozzáköthetjük gépünket. -rSzerkeszti: Pomichal Richárd Oszibarackfajták Az őszibarack (Persica vulgaris) Kínából származik. Eredeti termőkörzetei Észak- és Délnyugat-Kína. Termesztése az utóbbi évtizedekben nagyon népszerű. ízletes gyüömölcsét mindenki kedveli. Nagyon könnyen emészthető, ezért mint dietetikus gyümölcsöt tartjuk számon. Fogyasztása az epe és az emésztőrendszeri betegségekben szenvedőknek is ajánlatos. A hőmérsékletre, talajra, a víz- és tápanyagellátásra eléggé igényes. Termesztésének kedvező éghajlati feltételei (8-10 C- fokos átlaghőmérséklet, 500-700 mm évi csapadék) elsősorban Szlovákia déli területein vannak meg. Az őszibarackot tavasszal ültessük ki; ezt biológiája indokolja. Az őszibarackfák ugyanis a vegetációs időszakban csak kevés tartaléktápanyagot tárolnak, ezért ha ősszel veszik fel és ültetik ki, akkor a gyökerek feltépését, sérülését csak nehezen viselik el. Télen - a 8 C-foknál alacsonyabb hőmérsékleten - gyökérsebei nem gyógyulnak be, a gyökérvégeken a kalluszképződés elmarad. REDHAVEN Észak-Amerikából származik, a világ legelterjedtebb őszibarackfajtája; 1963 óta engedélyezett. A kiültetés után növekedése erőteljes; a fa koronája nagy, sűrű. Levelei középna- gyok, virágai kicsinyek. Viszonylag ellenálló a kései fagyokkal szemben, s közepesen a betegségekkel szemben. Gyümölcse közepes vagy nagy; héja közepes vastagságú, sárga, kárminpiros fedőszínnel. Húsa sárga, a mag körül pirosas, jellegzetes aromájú, nagyon finom. Magvaváló, augusztus első felében érik vagy néha később. Termőképessége kiváló. Szinte évente gyümölcsritkításra szorul. Kiváló az alkalmazkodóképessége - háztájiba, gyümölcsültetvénybe egyaránt jól megfelel. Közvetlen fogyasztásra vagy feldolgozásra is alkalmas; nagy előnye, hogy jól szállítható. SUNDHAVEN Hasonlít az előbbire, de nála egy héttel korábban érik. Szintén Amerikából származik. Fajtajegyzékünkben 1983-tól szerepel. Közepes vagy erőteljes növekedésű. Levelei nagyok, sötétzöldek, virágai kicsinyek. Gyümölcse nagy, héja közepesen vastag, sárga, a napos oldalon sötétpiros. Húsa sárga, finom, magvaváló. Közvetlen fogyasztásra, feldolgozásra egyaránt alkalmas és jól szállítható. FA IRHA VEN Amerikai fajta, amely 1970-ben került be fajtajegyzékünkbe. Közepesen erőteljes növésű. Levelei középnagyok vagy nagyok; virágai kicsik. Termései közepesen nagyok vagy nagyok, aszimmetrikusak. Héja sárga vagy sárgászöld, a napos oldalon kárminpirosra színeződik. Húsa sárga, a magjánál pirosas. Augusztus 20-a körül érik. Szintén alkalmas fogyasztásra vagy feldolgozásra is, és nagyon jól szállítható. Nagy előnye, hogy jól tűri a kései tavaszi fagyokat. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök AZ UBORKAHAJTATÁS FORTÉLYAI Többet, jobbat, olcsóbban Sok kertész kezdett el az utóbbi időben uborkát hajtatni, s ezzel több, korábban nem vagy alig ismert problémával találkozik. A sokáig megfelelőnek ítélt hozamok ma már nem fedezik a költségeket, így csak azok tudnak gazdaságosan termelni, akik ismerik a szakmai fortélyokat, s megfelelő hozamokkal ellensúlyozzák a növekvő kiadásokat. MELEGIGÉNYES Igyekezzünk energiatakarékosán termelni. A takarékosság azonban nem jelentheti azt, hogy a növénynek nem adunk a növekedéshez elegendő meleget. Az uborka az egyik legkényesebb növény, különösen érzékeny a talajhőmérsékletre, de nagyon fontos a léghőmérséklet is. Fiatal korban különösen melegigényes: gyors fejlődéséhez csírázáskor 26-27, felvezetéskor 22-23, termőállományban 21- 22 C-fok a kívánatos nappali léghőmérséklet. Meghatározó a talaj hőmérséklete. Palántakorban és felvezetéskor nappal 22- 23, éjszaka 21-22 C-fokos meleget igényel. A kifejlett, termőállományban már a 20-21 C-fok is elegendő. Ha a talaj hőmérséklete 20 C-fok alá süllyed, csökken és 15 C-fokon teljesen leáll a tápanyagfelvétel. A 12 C-fokos talajban a gyökér is elpusztul. Általában elmondható, hogy 20 C-fok alatti talajhőmérsékleten 1 C-fokos csökkenés 10-15 % terméscsökkenést eredményez. A levegő hőmérsékletének az optimálistól való eltérése - ha a talajé megfelelő - kisebb károkat okoz ugyan, de az alacsonyabb és az ingadozó léghőmérséket következményei súlyosak. A rossz hőmérséklet-szabályozás és az alacsony hőfok ún. stresszhatást okoz, amely elsősorban csokrosodásban, ízközrövidülésben nyilvánul meg. A csokros termésképződés a növényt túterheli; görbe és gyenge minőségű termés fejlődik. A ritkítás többletmunka. HAJNALI FŰTÉS Az utóbbi években az uborkaperonosz- póra tizedeli az uborkát. Leküzdéséhez ma már nem elegendők a vegyszerek. Várakozási idejük betartásával nem lehet áprilistól novemberig megvédeni az uborkát. A pe- ronoszpóra elleni leghatásosabb védelem a jó klímaszabályozás. Az uborkaperonosz- póra ui. csak akkor fertőz, ha a levélen 2-4 órán keresztül páralecsapódás, víz marad. A levél hőmérséklete lényegesen alacsonyabb, mint a levegőé, akkor a pára a hideg levélen lecsapódik, harmat képződik. Ez hűvös, derült éjszaka után történik, mikor a napsütés hatására hajnalban a fólia alatt gyorsan felmelegszik a levegő, s a hidegebb levélre a pára kicsapódik. Ezért napfelkelte előtt fűtsük fel gyorsabban nappali értékre a levegőt, így a lomb is fel- melegszik, és megszűnik a páralecsapódás lehetősége. Ha napfelkelte után a fűtéssel együtt szellőztetünk is, akkor eltávolítjuk a fölösleges légnedvességet, s így biztonságosan megelőzhetjük a peronoszpórát. A fűtéssel járó többletköltséget fedezi a vegyszeres védekezés költségeinek csökkenése, a növények teljesítőképességének növekedése, a többlettermés. A páratartalom szabályozása szintén döntő hatású. Az uborka nagy levélfelülete sokat párologtat, s így a légtér nagyon hamar telítődik nedvességgel. Ha az állomány túl sűrű, akkor a lombozat között nincs légmozgás. Ekkor a levél felszínén alakul ki páratelt légtér, és ez akadályozza meg a levél párologtatását. Ha nem párologtat a növény, akkor nem tud vizet s ezzel együtt tápanyagot felvenni. Annak ellenére, hogy a talajban elegendő a tápanyag, a növény teljesítménye csökken, hiánytünetek (terméselrúgás, termésgörbülés, torzulás, az alsó levelek vizenyősödé- se) lépnek fel. A tápanyagok felvételét a párologtatás növelésével fokozzuk. Ehhez az szükséges, hogy a levélfelületről folyamatosan elvezessük a páratelt levegőt. Ezt segíti a vegetációs fűtés, a ventillátoros levegőmozgatás, a fölösleges levelek és hajtások eltávolítása. METSZÉSSEL A metszéssel a fényviszonyoknak, a hőmérsékletnek, a növény termelhetőségé- nek megfelelő termés- és lombfelületa- rányt alakítunk ki. Gyakori hiba a túlterhelés, amikor a növényen olyan sok termést hagynak meg, amelynek kifejlesztéséhez a növény nem tud elegendő tápanyagot felvenni. Ez szintén viszonylagos tápanyag- hiányt, terméselrúgást, elvékonyodó, görbe terméseket eredményez. A túl korai terhelésnek is hasonlók a következményei. Az első termések kifejlesztéséhez ui. még kevés a „dolgozó” lombfelület. Feltétlen várjunk tehát addig, amíg a növény megfelelő nagyságú lombfelületet nevel, s csak ezután hagyjuk meg az első terméseket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 10-11. lomblevél hónaljában hagyjuk meg az első termést, s a következő levélhónaljakban is ritkítsuk úgy, hogy felváltva minden második, vagy télen csak minden harmadik levélnél maradjon egy- egy uborka a főszáron. Egyenletes terheléssel a meghagyott termések gyorsan fejlődnek, a felső szintben nem lesz elrúgás. Gyakran a túlöntözés következtében mosódik ki a gyökérszintből a tápanyagok egy része. Ezért már az első termések fejlődésekor kezdjünk el tápoldatozni, illetve fejtrágyázni, különösen a gyengébb növekedési erélyű fajták hajtatásánál. Kertészet és Szőlészet
