Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-04 / 49. szám
„Mi minden örökséget becsülünk a faluban, a futballhagyományt meg különösképpen - mondja Sebő László szakosztályelnök. - A boldogság kék madara most is itt röpköd kis stadionunk környékén, mindnyájunkat megérint, de amíg a vágyból valóság lehet, át kell élnünk, végig kell dolgoznunk egy telet, végig kell játszanunk, küzdenünk, harcolnunk a tavaszt. Nem, nem félünk a jövőtől. Mert ha így lenne, nem lennénk ott, ahol vagyunk... ” És a bősi futballisták „valahol” vannak. Kalapemelésre késztették szinte az egész országot, hírnevét öregbítik a Csallóköznek és egész Dél-Szlovákiá- nak. Olyan városok csapatai társaságában alkotják a II. liga élmezőnyét, mint Pozsony, Nyitra, Trencsén, Léva. Akárhogy is nézzük, ez nem semmi. Meseszöveg hát, hogy vidéken nem lehet jó focit szervezni. Akarni kell. Megszállott emberek kellenek hozzá. Egyéniségek, karakterek, akik a futball szenvedélyes szeretetétől fűtve olyan hőfokon égnek, hogy közelségükben felolvadnak a gyengék és nemes acéllá edződnek a rátermettek. Nem túlzás, ilyen vezető Kováts GyuNehéz megmondani, hogy véletlen-e vagy sem, de mindenesetre figyelemre méltó: az 5000 lakosú Bős labdarúgócsapata kétévenként szokott lépni egy-egy lépcsőfokot a bajnoki hierarchián. Így volt ez tavalyelőtt, így volt ez korábban is. Most második esztendejének őszi idényét zárta a II. ligában az előkelő negyedik helyen. Tehát? Tavasszal jönnie kellene a hagyományos lépésnek - fölfelé a ranglétrán... A jobbhátvéd Tóth Feri kilenc találattal a házi gólkirály la mérnök, a csapatot szponzoráló Bősi Állami Gazdaság igazgatója, aki rendet, rendszert vitt a klubéletbe, minimum olyan mértékben és formában, mint tette, teszi azt a munkahelyén. Ha azt mondják - teljes joggal -, hogy a megboldogult és felejthetetlen Weisz „Misi" Mihály nélkül sosem lett volna I. ligás csapata Du- naszerdahelynek, akkor ez a megállapítás Kováts Gyulára ugyanilyen hangsúllyal érvényes. Persze a fanatikus, megszállott munkatársak nélkülözhetetlenek. Sebő László, Csicsay Sándor mérnök, Kováts Barna, Derzsi Mátyás a helyükön vannak, nem „olvadtak fel”. A bősi labdarúgás szerencséjére... „Merem állítani, hogy a csapat nyugodt működéséhez nem 100, hanem 110 százalékra biztosítottak a feltételek - vallja a legendás futballszeretetéről (is) híres igazgató-mecénás. - Cserébe adekvát teljesítményt várunk. Általában elégedettek lehetünk. Örömmel tölt el, hogy a fiúk itthon veretlenek és rendszerint jó játékot produkáltak, ami egy kicsit elszomorít: kikaptunk Léván. Sokak szerint nem baj. De igenis baj! Mert mennyivel jobb csapat a Léva? Mi nem vagyunk olyan jók? Nem akarom elhinni... ” Nem kevesen szellőztetik, könnyű a hősieknek, annyi a pénzük, mint a szemét. Kováts Gyula: „Sosem állítottuk, hogy szegények vagyunk. A pénzt azonban elő kell teremteni és főleg meg kell becsülni. Az állami gazdaság mellett kisebb szponzorok is támogatják a csapatot, és a jövőben a vízi erőműből is profitálni szeretnénk. Elvem, hogy ahol sok a pénz, onnan el kell venni, ahol kevés, oda adni kell. Ám a semmit nem díjazzuk. Csak a produkciót! Valamit valamiért. Világos játékszabályokat dolgoztunk ki, mindenki csinálja azt, amire vállalkozott: a játékos futballozzon, a tréner irányítsa az együttest, a vezetők vezessenek. Az eredményes összmunkához elsősorban partnerek kellenek. Olyanok, akikkel lehet és érdemes vitatkozni, akik megkülönböztetik a lényegest a lényegtelentől, akik képesek hatékonyan cselekedni. Mert elmesélt ebéddel nem lakunk jól. Minden hétfőn - ha esik, ha fúj - ülésezik a vezetőség. Nem este, hanem reggel, míg a napi gondoktól és esetleg az alkoholtól tiszták a fejek. A tréner jelenlétében értékeljük a meccset, a pillanatnyi helyzetet, és jönnek az újabb feladatok, amelyek teljesítése szentírás. Különben nem lenne értelme az egésznek. A kívülállók többsége talán éppen azt nem regisztrálja, hogy mi nem a fuballból, hanem a futballért élünk, hogy amatőr lelkesedéssel profi szinten igyekszünk végezni a munkánkat. A játék, az redményesség a profi labdarúgókon és az edzőkön múlik... ” Vitathatatlan, a klubélet úgynrnm' házirendje, szervezettsége legalább olyan fontos szerepet játszik egy csapat jó vagy rossz szereplesében, mint az anyagiak. Szóval a pénz nem minden. Persze, jó, ha van. Bősön ideálisnak mondhatók a feltételek, szinte minden együtt van. Már kezdenék bókolni, amikor az igazgató egy parafrazált aforizmával gyorsan leint:,, Ha úgy érzed, hogy minden rendben van, az a vég kezdete..." Hát nincs minden rendben? „Nem erről van szó. Egy pillanatig sem szabad lazítani! Mindig többet és többet kell akarni, többre és jobbra törekedni, gyorsuló napjaink bonyolult szituációiban nincs megállás. Ilyen értelemben próbálok hatni a környezetemre, talán nem is eredménytelenül. Annyi, de annyi tartalék van az emberekben. Mindenre oda kell figyelni. Ahogy a levestől nem választható el a kanál, úgy bizonyos nívón túl az egész is a részletekben bújik meg... ” Lassan kezdem felfogni, megérteni, milyen elmélet, eszme, filozófia vezérli a gyakorlatban a bősi futballt, miért van ott, ahol éppen van... Sebő László kicsit nehezményezi, ám egyúttal jó jelnek is tartja, hogy a tömegtájékoztatási eszközök meg a tágabb sportközvélemény sokáig valahogyan nem akart tudomást venni a csapatról a pontvadászat során. Két évvel ezelőtt is így volt: „Tavasszal hétpontos előnnyel vezettek az újváriak, és sértegetve gúnyolódtak, mit akarnak ezek a parasztok a II. ligában... Annyira hihetetlennek tűnt Szabó Tibor, a kiszámíthatatlanul cselező és gólerős csatár, akit a DAC is szívesen látni soraiban mindenki számára az esetleges sikerünk, mint Kína nepáli megszállása. Aztán bajnokok lettünk... ” Most, az őszi idény befejezése után sokan már a II. liga sötét lovának kiáltották ki a hősieket, akik tavasszal ugrani készülnek a negyedik helyről. Hová is? A szakosztályelnök nagyon szeret egy atlétikai számot. A hármasugrást. Nem mondta, hogy miért, csak rejtélyesen mosolygott. No azért sejteni lehet... A mindig realista és maximalista, a hit és a cselekvés embere, Kováts Gyula könnyen megfejthető rébuszban utal a jövőreálomban hinni gyakran az egyedüli lehetőség arra, hogy megteremtsük a valóságot. Ha valaki nem hisz ebben, akkor nagyon nehéz elérni a kitűzött célokat Hát így. Célok, esélyek, remények. És a tréner? Molnár Zoltán, a Nitra egykori kiváló középpályása nem olyan szakvezető, akivel el szokott szaladni a fantázia. Meg hiába is szaladna el, egy edzőt úgyis a csapat eredményei minősítenek. Ezt hiszik el neki. Milyen is volt hát az őszi idény? „Mondhatnám, hogy csak rá kell nézni a táblázatra. De konkrétabban: nem kis dolognak tartom, hogy a csapat idegenben nyolc pontot szerzett, és a hagyományosan jó csatárjátékunk mellett nagyot javult a védekezésünk. Nem akarom bántani Medgy es Jóskát, mert tett valamit a bősi futballért, és kár, hogy úgy távozott, ahogy távozott, de el kell mondanom, Czuczor Attila teljes mértékben pótolta. Mozgékony, áttekintéssel játszik és pontosan indít, általa egységesebb lett a há- rítási rendszerünk. No és előrelépés történt a taktikai fegyelem terén is, a labda elvesztése után felelősségteljesebben járnak vissza a középpályások és a felfutó hátvédek. Bár még ez sem az igazi. " Akkor mi az igazi? A csatárjáték? A csapat az FC Nitra után (34) a legtöbb gólt rúgta (29). Olyan gólerős támadói vannak, mint Szabó Tibor, Győri Zsolt... ,A helyzet fonáksága - ha ezt annak lehet nevezni - , hogy a házi gólkirály a jobbhátvéd (!) Tóth Feri kilenc góllal! Pedig hát a Tibor a II. liga egyik legjobb csatára. Csak öt találatig jutott. Feri hat büntetőt értékesített és három pontrúgást. Zsolt? Sérülésekkel bajlódott, nem és nem tudott istenigazából belelendülni. A szerencse is elpártolt tőle. Kellemesen meglepett az újonc Varjú Zsolt. Három osztállyal lejjebbről jött... ” A hősiek tulajdonképpen csak egyszer játszottak rosszul, Rózsahegyen (0:3), ott minden kulcsember csődött mondott. Nagyot futballoztak viszont K ssan,' -.t gólt lőttek az 1. FC B-nek, legyőzték a két esélyest (Petrzalka, Nitra), otthon többnyire szórakoztatták a Kováts Gyula:„Örömmel tölt el, hogy a fiúk itthon veretlenek, és rendszerint jó játékot produkáltak...” nagyérdeműt. Kell ennél több? „Egy edző sosem lehet teljesen elégedett. En sem vagyok az, még akkor sem, ha a fiúk minden elismerést megérdemelnek. Kitűnő meccsek sorozatát produkálták, le a kalappal előttük. Csiba Frédi kollégámmal azonban látjuk a hibákat... Tavasszal nagyobb lesz a konkurencia a csapatban, hosszabb sérülés után meggyógyult a középpályás Suchy, leszerelt az ugyancsak középpályás Mi- kóczi, valószínűleg hozzánk kerül a Rapidből a gólvágó Müller.... ” Hűha! Akkor már nem is vitás, kié lesz a bajnoki aranyérem, vagy legrosszabb esetben az osztályozót jelentő második hely...„No nem kell azért ironizálni és viccelődni! Nagyon is komoly, kemény, könyörtelen harcot vív majd az esélyes öt-hat csapat az első két helyért. Annyit azonban már most elmondhatok: a miénknél jobb játékosállománnyal csak a Nitra fog rendelkezni - ha meggyógyulnak a sérültjei. Persze ez önmagában még nem jelent semmit. De azért biztató... ” Szóval? „Majd tettel.” Lesz I. liga? „Büntetendő lenne bármilyen válasz. Nyolc meccsünk van hazai pályán...” Akkor csupán óhaj? „Remélem nem. Hiszen a sport, a futball maga az optimizmus... ” Nincs tovább. Vége. Két hallgatózó szurkoló azonban nem hagyja annyiban. Csóválják a fejüket, mondván, minek oda kérdőjel. Mármint a „Lesz I. liga ?” után. A drukkerek hangjára oda kell figyelni... Tomi Vince A II. labdarúgóliga sötét lovának tartják a bősi csapatot. Az ülő sorban balról a második Molnár Zoltán tréner, majd a vezérkar négy tagja és Csiba Frédi másodedző látható. (Fotó: Méry Gábor) Milyen nagyot ugrik a II. labdarúgóliga sötét lova? fmá ill I 1JÉ.. X n ^ H J / j j Y ' , ' v \ \ X‘ Y —_ ^-------------------------------- ----------------- ' - —. /—-----------------:—71 SMIMIl 1 WmSmmW* 1 S l^|
