Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-27 / 48. szám

• Az előző parlamenti ciklusban képviselőként a nemzetgazdasági és költségvetési bizottságban dolgozott. Az ott szerzett tapasztalatokból milyen ismereteket tud kamatoztatni régi-új munkahelyén, a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen?- Az egyetemmel folyamatos volt a kapcsola­tom, vagyis a képviselői tevékenységem alatt is tanítottam, bár jelentősen csökkentett óraszám­ban. A parlamenti munkámban inkább a gazda­ságkutatói tapasztalatomat hasznosítottam, ugyan­is tizenkét évig dolgoztam ilyen munkakörben. Az egyetemen marketinget oktatok. A marketing­gel kapcsolatban meggyőződésem, hogy művelni kellene Szlovákiában a politikai marketinget is. Ha politikai marketingszakértők működnének az egyes politikai pártoknál és ők menedzselnék a politikusok tevékenységét, sokkal hatékonyabb lenne a politikai munka és propaganda. • Közeledik az év vége. Talán már most össze­gezhető, vajon az idei állami költségvetés keret­számaiból, a 12 százalékos inflációból, a 17 szá­zalékos munkanélküliségből, a 0 százalékos gaz­dasági növekedésből és a 14 milliárd koronás de­ficitből mi teljesült és mi nem.- Az ön által említett gazdasági mutatókat az idei állami költségvetés kialakításánál a Nemzet­közi Valutaalappal egyeztetve korlátokként hatá­rozták meg. A múlt év decemberében elfogadott költségvetési törvény ugyan a Moravcík-kormány javaslatára jelentősen módosult, ezek a korlátok azonban megmaradtak. A paradoxon az, hogy az új költségvetés tükrében ezek realisztikusabbá szelídültek. A módosított költségvetés mintegy 10 milliárd koronával nagyobb költségvetési bevétel­lel és kiadással számol, aminek meg kellett találni a forrásait. A feltett kérdésre válaszolva: az inflá­ció mértéke az első félévben viszonylag jól ala­kult, 4,1 százalékos volt. A költségvetési bevéte­lek növelése érdekében foganatosított fogyasztá­si- és hozzáadottértékadó-emelések, a fűtés- és melegvíz-szolgáltatás, a telekommunikációs szol­gáltatások, az élelmiszerek, valamint egyes ipar­cikkek árainak növekedése következtében novem­ber elejére az infláció mértéke elérte a 14 százalé­kot. Vagyis már át is léptük az idei költségvetés­ben tervezett 12 százalékos határt, és a várható áremelések hatására az éves infláció mértéke még növekedni fog. A munkanélküliség mértéke or­szágosan nem fogja elérni a 17 százalékot. Az év elejétől napjainkig 14—15 százalék között mozog. A 17 százalékos korlát azért bizonyult „puhának”, mert lelassult a privatizáció, nem indultak be a várt csődeljárások, megállt a gazdasági vissza­esés. A legmeglepőbb és legfontosabb eredmény, hogy az előrejelzett gazdasági stagnálás helyett növekedésre került sor. Az első félévben a bruttó hazai termék 4,4 százalékkal nőtt. Ezzel az ered­ménnyel senki sem számolt, maga a kormány sem. Ha magyarázatot keresünk a jelenségre, a számok tükrében nem nehéz rájönni, hogy elsősorban a kivitel növekedése tette lehetővé az ipari termelés növekedését. Növekedés tapasztal­ható még a piaci szolgáltatásokban, elsősorban az idegenforgalomban, míg az építőiparban, a teher­szállításban és a mezőgazdaságban folytatódik a visszaesés. A kivitel csaknem 20 milliárd koronás növekedése az első fél-évben azzal magyarázható, hogy sikerült újrarendezni a szövetségi állam ket­téválásával szétzilált külkereskedelmi értékesítési csatornákat. Ha ez így van, akkor a látványos ex­portfelfutás egyszeri jelenség, ami a jövőben nem fog megismétlődni. Ezért a stabil gazdasági növe­kedés feltétele, hogy növekedjen a hazai kereslet is, és azon belül a lakossági és közületi fogyasztás mellett főleg a beruházási javak iránti kereslet. A negyedik mutató a költségvetési hiány. Mint is­meretes, a módosított költségvetési törvény is 14 milliárd koronás hiányt engedélyez a kormány­nak. Ez ideig sikerült is kordában tartani a kiadá­sokat úgy, hogy a nettó költségvetési hiány november elején 7,5 milliárd korona körül mo­zgott, ami nem rossz eredmény. Tény viszont, hogy a konkrét érték a bevételek és kiadások függvényében naponta változik. Meg kell azt is említeni, hogy létezik néhány kockázati tényező, amely veszélyezteti a 14 milliárdos hiány betar­tását. Arról van elsősorban szó, hogy még az ere­deti, 1994-es költségvetési törvényben a Meciar- kormány - hogy csökkentse az állam kiadásait módosíttatta a Nemzeti Biztosítóról szóló tör­vényt abban az értelemben, hogy az állam mint munkáltató csupán a minimálbér meghatározott részéből köteles biztosítási díjakat fizetni. Mint említettem, ezzel jelentősen csökkentette a költ­ségvetési kiadásokat, de egyben a biztosítási ala­pok bevételeit is. Ennek, sajnos, az lett a követ­kezménye, hogy a biztosítási alapok fizetésképte­lenné kezdenek válni, és mivel az állam törvényi­leg felelős az alapok fizetőképességének fenntar­tásáért, ez körülbelül 3 milliárd korona (az ala­pok szerint 6-7 milliárd korona) többletkiadást jelent a költségvetés számára. Kétséges továbbá, hogy a Nemzeti Vagyonalap tudja-e teljesíteni a költségvetési törvény módosításánál reá kirótt mintegy 3,5 milliárd korona volumenű befizeté­seket. Nagyon valószínű ezért, hogy a költségve­tési törvényben engedélyezett hiányt a kormány túl fogja lépni. • Vajon a vártnál jobb gazdasági teljesítmény csak a Moravcík-kormány energikus lépéseinek köszönhető, vagy az enyhe fellendülés intézkedé­seik nélkül is bekövetkezett volna?- A gazdasági rendszerváltás egyik következ­ménye az, hogy az állam és annak képviseletében a kormány gazdaságirányító szerepe megszűnik. A vállalatok, cégek maguk szervezik termelésü­ket, értékesítésüket, és természetesen övék a koc­kázat és a felelősség is. Tehát a gazdasági ered­ményeket a vállalkozói szféra teljesítette, nem pedig a kormány. Vitathatatlan azonban, hogy a Moravcík-kormánynak is szerepe volt az eredmé­nyek elérésében, mivel a vállalati szféra számára megfontolt bel- és főleg külpolitikájával elősegí­tette az exportlehetőségek bővülését. • Különösen figyelemre méltó az ország külke­reskedelmi mérlegének javulása. Ez már a gaz­dasági szerkezetváltás, a korszerűsítés, vagy ne­tán a hatékonyabb exportpolitika eredménye?- A külkereskedelmi mérleg valóban je­lentősen javult. Míg a múlt év külkereskedelmi mérlege 27,3 milliárd koronás passzívummal zárt, vagyis az import annyival haladta meg az exportot, addig ez év szeptember végéig az ex­port jelentős bővülése mellett a külkereskedelmi mérleg passzívuma egymilliárd szlovák koronára esett vissza. Ebben elsősorban a külkereskedelmi értékesítési csatornák kialakítása játszott szere­pet, mivel a múltban a Szlovákiából származó export főleg Prágán keresztül bonyolódott. Ter­mészetesen az eredményben szerepet játszik a szerkezetváltás és a korszerűsítés is, de ezek je­lentősége még nem meghatározó. • Kis híján két éve, hogy nem élünk közös ál­lamban a csehekkel. Miként lehetne jellemezni a két ország gazdaságának teljesítményében meg­nyilvánuló különbségeket?- Erre a legalkalmasabb az egy főre jutó bruttó hazai termék mutatója. A múlt év eredményei alapján készítettem egy hozzávetőleges számítást. Eszerint az egy főre eső bruttó hazai termék 1993- ban Szlovákiában 64 400 szlovák korona volt, míg a Cseh Köztársaságban kb. 107 000 szlovák korona, ez majdnem 40 százalékos különbség. Mivel a múlt év Szlovákia önállóságának első éve volt, gazdasági eredményeit nem tarthatjuk egé­szen jellemzőnek. Én a különbséget mintegy 25-30 százalékra értékelem. Ezt bizonyítják a Vi­lágbank adatai is, melyek szerint az egy főre jutó bruttó hazai termék Szlovákiában 1930 amerikai dollár, míg Csehországban 2450 dollár. • Számunkra különösen fontosak a csehszlo­vák gazdasági kapcsolatok. Mivel legfontosabb külkereskedelmi partnerünkről van szó, érdekes, hogy míg korábban a kisebb volumenű export mi­att a szlovák félnek kellett ECU-ban kifizetni tar­tozásait, most megfordult a kocka, és Csehország fizet Szlovákiának. Minek köszönhető e számunk­ra kedvező fordulat?- Azt, hogy ez számunkra mennyire kedvező, nem lehet abból a tényből megállapítani, hogy a kölcsönös kereskedelem mérlege számunkra ak­tívvá vált. Arról van csupán szó, hogy míg a Csehországba irányuló exportunk mintegy 4,4 százalékkal nőtt az első félév adatai szerint, ad­dig az onnét származó importunk 9,5 százalékkal visszaesett. Ez akkor jó számunkra, ha a Csehor­szágból származó behozatalt hazai termékek vált­ják fel a piacon. Ha nem így történik, ha ezeket a termékeket más, harmadik országból behozott termékek váltják fel, s ha ezek a termékek drá­gábbak, netán rosszabbak is, akkor ez nem jó fej­lemény. Tehát meg kell vizsgálni a behozatal és a kivitel belső szerkezetét. Ezt azért említem, mi­vel míg a Csehországból származó behozatal 9,5 százalékkal visszaesett, az összbehozatal 14,9 százalékkal nőtt. • Visszatérve a Moravcík-kabinet intézkedése­ihez, hogyan összegezhető a koalíciós kormány mintegy féléves ténykedése? Elsősorban a gazda­ságot érintő döntéseikre gondolok.- Ha figyelembe veszem azt, hogy a kormány pontosan tudta, mennyi idő áll rendelkezésére, milyen bel- és külpolitikai állapotban vette át az országot, akkor én pozitívan értékelem tevékeny­ségét még akkor is, ha nem volt hibátlan. Pozití­van kell értékelni a Nemzetközi Valutaalappal történt megállapodást, minek következtében Szlovákiának odaítélték a nagyon fontos készen­léti hitelt. Ennek az intézkedésnek és az aktív, nyitott külgazdasági kapcsolatoknak köszön­hetően megnövekedett a külkereskedelmi forga­lom, és megnőttek az ország valutatartalékai. To­vábbá felgyorsult a privatizáció, és indulásra kész a vagyonjegyes privatizáció második hullá­ma - hogy csak a legfontosabbakat említsem. • Az előrehozott parlamenti választásokból ki­kerülő új kormány milyen állapotban veheti át az ország irányítását? Egyáltalán - milyen esélyek­kel vághatunk neki az 1995-ös esztendőnek?- Az ország állapota adott, gazdaságának telje­sítőképessége alacsony, rossz a szerkezete és nem kielégítő a műszaki színvonala. Sokkal fon­tosabb azonban az, hogy milyen politikát fog folytatni az új kormány. Ha folytatódna és to­vább javulna a Moravcík-kormány által megkez­dett bel-, kül- és gazdaságpolitika, akkor Szlová­kiának komoly esélye lenne arra, hogy a gazdasá­gi növekedés tendenciája tartóssá váljék. Ha azonban ismét egy konfrontációs, feszültségekkel teli politika jön létre, akkor ez komolyan ve­szélyeztetheti a gazdasági kibontakozást is. • A választásokat követő belpolitikai instabili­tás milyen kihatással lehet a külföldi befek­tetőkre? A külföldi tőke eddig sem özönlött hoz­zánk, 1989-től 1994. június 30-ig csupán 408 millió dollár beruházást eszközöltek nálunk. Ho­gyan lehetne a tőkebeáramlást felgyorsítani, va­lamint azon segíteni, hogy ne csak Pozsonyba jöjjenek a külföldi érdeklődők?- A politikai stabilitás hiánya elrettenti a kül­földi befektetőket és rontja az ország külgazdasá­gi kapcsolatait. Bizonyított, hogy a politikai sta­bilitás fontosabb, mint a különböző gazdasági előnyök, például az adókedvezmények, melyek­ben a külföldi tőkét részesíteni szokták. Nagyon fontos az ország megítélése a nemzetközi gazda­sági szervezetek, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a GATT stb. részéről. Pozsony tényleg lefölözi a beáramló külföldi tőkét. Ez a fővárosi státusából, az ország többi részéhez vi­szonyítva fejlett infrastruktúrájából és a földrajzi elhelyezkedéséből, vagyis abból adódik, hogy Nyugatról Pozsonyon keresztül vezet az út Szlo­vákia belsejébe. Hogy a tőke átjusson Pozso­nyon, az elsősorban a vidék kezdeményezésétől és aktivitásától függ. A régióknak sokkal határo­zottabb gazdaságpolitikát kell folytatniuk, ki­használva komparatív előnyeiket. • A gazdasági szerkezetváltás egyik hátul­ütője a rendkívül magas arányú, jelenleg mint­egy 14,4 százalékos munkanélküliség. Aggasztó, hogy Dél-Szlovákiában az állástalanok aránya még ezt a magas átlagot is messze meghaladja, főleg Rimaszombatban és Rozsnyón. Miért ilyen kedvezőtlen a kép a magyarok lakta járásokban?- Pontosítanék abban az értelemben, hogy nem hátulütője, hanem velejárója. A gazdasági szerke­zetváltás általában együtt jár a szakmastruktúra megváltozásával. Bizonyos szakmák után csök­ken vagy megszűnik a kereslet, míg bizonyos szakmák, illetve szakismeretek „hiánycikké” vál­nak. Ezért fontos a folyamatos átképzés biztosítá­sa. A szerkezetváltás folyamatának, amely a műszaki haladás következménye, elsősorban az úgynevezett strukturális munkanélküliség a vele­járója. Szlovákiában és a többi gazdasági rend­szerváltást végrehajtó országban a munkanélküli­ség legfontosabb előidézője a rendszerváltással együttjáró gazdasági visszaesés, magyarán terme­léscsökkenés és az állami vállalatoknál meglévő túlfoglalkoztatottság. A termelés visszaesése együtt jár a munkaerő létszámának csökkenésé­vel, az állami vállalatok privatizációjának pedig az a következménye, hogy az új tulajdonosok el­bocsátják a fölösleges munkaerőt. A helyzet valós kezelésének feltétele, hogy megálljon a gazdasági hanyatlás, és azt gazdasági növekedés váltsa fel. Fontos az új kis- és középvállalkozások létrejötte, amelyek új munkahelyeket hoznak létre, és ezzel felszívják a munkanélküliek jelentős részét. Per­sze, az új vállalkozások létrejötte szorosan össze­függ a gazdaság helyzetével. A magyarok lakta járásokban jelenlévő magas munkanélküliség oka elsősorban abban keresendő, hogy a volt cseh­szlovák állam ezeket a területeket nem fejlesztette olyan mértékben, mint a többi, szlovákok lakta te­rületeket. Ez azért volt így, mert mindig is félt az esetleges határrevíziótól, mivel - ha nem is val­lotta be - tudta, hogy a határok kialakítása etnikai szempontból nem volt igazságos. A magyarok lakta területek gazdasági szerkezete ezért előnyte­len, a mezőgazdaság van túlsúlyban, az pedig je­lenleg válságágazatnak számít. • Bár a Magyar Koalíciónak nincs közös gaz­dasági programja, mégis bizonyára vannak közös elképzeléseik arról, miként lehetne orvosolni Dél-Szlovákia egyik legégetőbb gondját, a mély­repülésben lévő mezőgazdaság problémáit.- Valóban, a Magyar Koalíciónak nincs közös gazdasági programja, de ugyanúgy nincs más te­rületekkel kapcsolatos, például szociális, önkor­mányzati, oktatási stb. programja sem. Külön-kü- lön azonban a koalíció minden tagjának van saját átfogó programja. A közös politika kialakítására a koalíciós szerződés értelmében érdekegyeztető tanácsokat hoznak létre a pártok, így például gaz­daságpolitikai tanácsot is. Tehát csak az Együtt­élés elképzeléseit tudom ismertetni, annál is in­kább, mivel én készítettem a gazdaságpolitikai programját. Az Együttélés kiemelt gazdaságpoli­tikai témaként kezeli a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság hanyatlásának a rendszerváltás át­meneti hatásán kívül két fő oka van. Az első a mezőgazdasági termékek iránti kereslet nagymér­tékű visszaesése, vagyis piacvesztés, a másik ok a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének drasztikus csökkenése. Tehát piacot, piacokat kell a mezőgazdasági termékek számára teremteni és javítani kell a mezőgazdasági termelés jövedel­mezőségét. A kereslet növelése érdekében elsősorban védeni kell a hazai piacot, főleg a rosszul időzített, dömpingárakon realizált beho­zatallal szemben, és exporttámogatásokkal szük­séges ösztönözni a kivitelt. A jövedelmezőség növelése érdekében tovább kell csökkenteni a ter­melési költségeket és „be kell csukni” a hatal­masra szétnyílt agrárollót. Fontos, hogy a mezőgazdaság által létrehozott értéktöbbletet, nyereséget ne az élelmiszeripar és a kereskede­lem vágja zsebre, hanem maradjon a mezőgazda- sági termelőknél. A mezőgazdaság talpraállítása elképzelhetetlen állami támogatások nélkül. En­nek azonban ki kell dolgozni a komplex rendsze­rét, mely a piaci rendtartáson kívül tartalmazza az exporttámogatásokat, valamint a kedvezményes hitelkonstrukciók és adókedvezmények egységes rendszerét. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a transzformált szövetkezetek mielőbb valódi tulaj­donosi szövetkezetekként működjenek. • Köszönöm az interjút. Sidó H. Zoltán (Méry Gábor felvétele) FELLENDÜLÉSRE VARVA Beszélgetés Harna Istvánnal, az Együttélés volt parlamenti képviselőjével, a Közgazdaságtudományi Egyetem docensével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents