Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-20 / 47. szám

* ft * Óliseti lesek: c y c y Kemény párharc a célegyenesben: elöl Kállai Dembiczky, mögötte Reid Lawsoziri nyergében (Fotó: Eugen Vojtisek) V ajon milyen volt az 1994-es esz­tendő a pozsonyi óligeti lóversenypályán? Marián Surda vállalati igazgató visszafogott elé­gedettséggel jelzi, hogy a huszonkét délután alatt százhetvenöt futa­mot (ebből tizenhetet rendeztek a főváros­ban) láthattak a nézők, hogy az állandósu­ló műsornaptár eseményei Közép-Európa legkonszolidáltabb létesítményében zavaró körülmények nélkül zajlottak, hogy a leg­tikkasztóbb nyári melegekben is rugalmas pályát varázsoltak a négylábúak alá, hogy folytatódott integrálódásuk az európai ló­versenyek szerkezetébe... Valami vei 1,9 millió koronánál na­gyobb forgalmat bo­nyolított le a fogadói­roda, ennek közel fe­lét a nyerési szorzó­számokra tették. Becslés szerint azonban öt-hatszázezer korona vándorolt a feketéző tippfelvásárlók zsebébe. Magukra a verse­nyekre 11,6 millió korona ment el az állami költségvetésből. Ennyi eligazító információ után Marián Surdát arra kértem, villant­son fel hét leget idei emlékeiből. HÉT EMLÉK A LÓVERSENYPÁLYA-IGAZGATÓ TARSOLYÁBÓL 0Legnagyobb élménye?- Nagyon örültem annak, hogy Árván nyerte a 2. szlovák galoppderbit. Igaz ugyan, hogy né­metországi lóról van szó, de anyja, Árva To- polciankyból származik. Annak idején szemé­lyesen működtem közre megvásárlásában, s ab­ban, hogy nyolcvannyolcban megnyerhesse a csehszlovák derbit. Árván az első sikeres leszár­mazottja. Az meg kimondottan jó érzés volt szá­momra, hogy a világhírű brit zsoké, John Reid ülhetett a nyergében. • Melyik viadal vonzotta a legtöbb nézőt?- A szlovák galoppderbi, amelyre hatezernél többen látogattak ki a tikkasztó júliusi melegben. Persze, John Reid jelenléte is megtette a magáét, többen csak rá voltak kíváncsiak. Aztán megem­líteném az augusztusi senicai lóversenyt, amely ötezer néző előtt zajlott. Átlagban kétezren jár­tak turfdélutánjainkra, ami elfogadható ér­deklődésről ta­núskodik. 0 És melyik lo­vat tartja a legér­tékesebbnek a rajtgépbe álltak közül?- Idén először jelentek meg ná­lunk a Németor­szágban és Svájc­ban felkészített állatok. Árván napjainkban leg­alább ötvenezer márkát ér, mert apja, Szulumu néhányszoros né­met bajnok, és pároztatási illeté­ke jelenleg har­mincezer márka. Már ez is sokat elárul róla. Ver­senyzett Po­zsonyban a svájci Eimer is, sikerte­lenül. És gyakran átjöttek s arattak a magyar Kentaurs Farm lovai: Musical Prospect, Montesiel, Beat Star... Árván mégis mindegyiket felülmúlta. Megnyerte a szlovák derbit, a bővebb német élvonalhoz tar­tozva legutóbb Hannoverben diadalmaskodott. 0 Kit tart a Pozsonyban nyeregbe ültek közül a legjelentősebb zsokéegyéniségnek?- Kétségkívül John Reidet, aki megnyert már mindent, amit csak lehet. Igazán neves lovas. Je­lenlétével jócskán megemelte a versenydélután sportértékét. De nem feledkezhetek meg Kállai Pálról sem. Szinte hihetetlen, hogy hatvanegy évesen mire képes. Mintha könyvből olvasná a viadal alakulását. Nincs már annyi ereje, mint a fiatalabbaknak, de mérhetetlenül sok a tapaszta­lata. Sorban kihasználja a többiek megingásait, olyan apró dolgokból szerez előnyt, melyekre sokan rá sem jönnek. Káprázatos volt négy győzelme egy júniusi versenynapon. Le a kalap­pal előtte! 0 Fogadóirodájukban mennyit ért a legna­gyobb nyeremény?- Szokatlanul magas nyerési lehetőséget kínált a senicai Dargov nevű ló sikere. Tíz koronáért, ami voltaképpen a belépő ára, négyszázkilencve- net kaptak a rá fogadók. De a legnagyobb nyere­ményösszeg hatezer-hatszázhatvan korona volt. 0 Legkellemetlenebb pillanatai? ■ - Végigfutott a hideg a hátamon, amikor a ga­loppderbi egyik előfutamában a rajtbíró elenged­te a mezőnyt, holott a versenypályán kóborolt egy ló. Hatalmas iramban közeledett felé az él­boly, s attól féltem, hogy összeütközik valame­lyik száguldó állattal, vagy baja esik John Reid- nek, aki szintén nyeregben volt éppen. Szeren­csére egyik sem következett be. Nem tudtuk vi­szont megakadályozni Elő lábtörését. A Vysoká pri Morave-i Breéka-istálóból való hároméves tehetséges négylábú az egyik galoppderbit meg­előző futamban járt szerencsétlenül. Hatszáz mé­terrel a rajt után... • S végül az esztendő legsikeresebb lovai és lovasai?- Szerintem a legjobb síkversenyzőnek az orosz Vlagyimir Jakovlev bizonyult, aki évköz­ben Nagygurabról Somorjára költözött, és gyak­ran megleckéztette a fiatalabbakat. Roman Ma- liSka lett az év felfedezettje, de még rengeteget kell dolgoznia, hogy klasszissá váljon. És a lo­vak? Síkpályán a verebélyi Brochwicz, akadály- versenyben az idén veretlen Vysoká pri Morave- i Vízum, ügetésben a napajedlai Garel lett a meghirdetett ankét legjobbja. Valamennyit az utolsó versenydélutánon díjaztuk. J. Mészáros Károly Mások az ő korában már abbahagyják. Kállai Pál (egyik győztes lova nyergében) azonban hatvanegy évesen is aratott az egyik júniusi turfdélutánon. (archív felvétel) L ___________ nKwí -lítjggf ' ■ v iff?­'wb JBlUBi I uE 1 ' 1 m IB&Wj EGY FÉNYES KARRIER BUKTATÓI Interjú KÁROLYI BÉLÁVAL, minden idők egyik legeredményesebb tornaedzőjével 0 Valójában mi késztette önt arra, hogy elhagyja a román válogatottat, és az Egyesült Államokba emigráljon?- Hosszú történet ez. Már az 1980-as, moszkvai olimpián kezdődött, amikor egy román versenyzőt csalással akartak a második helyre tenni. Én nem enged­tem föl a dobogóra, és összepofozkod­tam az orosz bíróval. Nadia Comaneci vitán felüli aranyérme végül második hellyé degradálódott. így tértünk haza Bukarestbe, ahol néhány nap múlva be­hívtak a sportminisztériumba. Már a portán éreztem, valami baj lesz, mert az addigi jó ismerősök még csak a köszö­nésemet sem fogadták. Amikor belép­tem a „tetemrehívás” termébe, azt hit­tem, hogy ott esem össze. A miniszter helyett - akivel igen jó viszonyban vol­tam -, Nicu Ceausescu ült ott, sok ide­gennel. Nicu odaugrott hozzám, és el­kezdte tépni az ingemet a következő szívhez szóló mondatokkal: „Te mocs­kos hazaáruló, megbontottad a szovjet­román barátságot, te szemét magyar...” Én letéptem magamról a kezét, és jól po­fon vágtam, majd se szó, se beszéd, ki­mentem a teremből. Mindenre fölké­szültem, és csak arra kértem az istent, hogy a kocsimig jussak el. Hazáig, Dé­váig egyhuzamban vezettem... • Letartóztatták?- Nem. Hónapokon keresztül négy-öt fekete Dacia állt a házunk körül, de nem bántottak. Sőt! Kénytelenek voltak is­mét a válogatott mellé tenni edzőnek, mivel elmaradtak az eredmények, meg­híztak a sportolók, tönkrement az egész román csapat. Igaz, nem én voltam a ve­zető, hanem valami oltyán cigány... neki köszönhettem, hogy kint kellett marad­nom az Egyesült Államokban. • Ez hogyan történt?- Ceausescunak pénz kellett. Ezért el­küldte a csapatot az Államokba, hogy turnékon vegyünk részt. Legnagyobb meglepetésemre engem is kiengedtek, hi­ába mondtam, hogy őrültség az efféle be­mutató. Éjjel utaztak a sportolók, nappal pedig tornászni kellett. Két hét alatt húsz várost jártunk végig. Ceausescu pedig besöpörte a pénzt. A gyerekek napi két dollárt kaptak, mi, edzők pedig két hétre 150-et. A turné végén bejött a szobába a csapat vezetője, aki egyben a Securitate tisztje volt. Igaz, a gyúrótól az orvosig mind „secusok” voltak a kísérőink. Na, ez a jóember azt mondta: „Béla, én tu­dom, hogy ti disszidálni akartatok, de én jó ember vagyok, és majd úgy írom meg a jelentést, hogy sikerült lebeszélni tite­ket a hazaárulásról...” Ekkor már tudtam, kint kell maradni! Ez az aljas gazember mindent megtett, hogy valóban átvehesse a csapatot. Eszünkbe sem jutott, hogy „dobbantsunk”, ám ha ezek ilyen jelen­tést írtak volna, minket Romániában megölnek! Képzelje el, a nagy semmiben kinn maradni a feleségemmel és a csapat balettmesterével... a gyerekem otthon, azt sem tudom, mit csinál vele az őrült diktátor... rettenetes volt. • Mi jött ezután?- A poklok pokla. A balettmester ka­pott állást először, egy New York-i iskolá­ban. Mi a feleségemmel egyetlen fillér nélkül álltunk. Elmentem dokkmunkás­nak, napi öt dollárért. Két és fél kilométert gyalogoltam oda, s ugyanennyit vissza. Három dollár volt egy ócska koszos lebuj­bán a szoba. A kikötőben felhívták a fi­gyelmemet, hogy szakítsam szét az inge­met, mert különben megkéselnek - az in­gemért! Ott a világ alja, a szemete dolgo­zik. Minden náció mocska gyűlik a ki­kötőkbe... Később éjjel odakint rakodtam, nappal pedig egy festőnél dolgoztam. így tudtunk bérelni egy garzonlakást, és már félre is tehettünk néhány centet. • Hogyan lett vége egy világhírű edzó' pokoljárásának?- Loptam egy biciklit, s így már nem kellett kilométereket gyalogolni. Gépesí­tettem magam! Egy alkalommal a reptér­nél kerekeztem, s valaki utánam kiabált: „Béla! Mit keresel itt?” Hát én elmond­tam, hogy csak centeket, mert segédmun­kás vagyok egy mázoló mellett. Az illető amerikai edzőkollégám volt, s ő szerzett nekem állást egy magániskolában... Te­xasban, sok kilométerre a lakhelyünktől. • Ez az állás tart máig?- Majdnem. Az iskolát működtető vállalkozók belebuktak. Hetekig könyö­rögtem a tulajnak, hogy tovább bérel­hessem a tornatermet. Feleségemmel felújítottuk az egész kócerájt, s hihetet­len módon, egyik hónapról a másikra há­romszáz tanulónk lett. Rentábilissá vált az életünk. Fejlesztettünk, építettünk és megnyertük az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát. Az 1980-as pofont visszaad­tam az oroszoknak, hiszen az USA válo­gatottja az én iskolám diákjaiból állt! • Meddig dolgozik, mik a tervei?- Lassan nyugdíjba megyek. Ám addig még egy olimpiát meg akarok nyerni Amerikának... 0 Hogyan fogadták önt Romániá­ban?- Nyolcvan óta most vagyok másod­szor itthon. Tavaly merészkedtem először haza, mert tizenöt évre ítéltek Ceausescu pribékjei. Dévára érve majd hanyatt estem. Az ortodox pap az egyko­ri Securitate parancsnoka. Meg is kér­deztem tőle, mikor tanulta meg a nevét leírni?... Nem változott semmi. Csak Ce- ausescutól kellett megszabadulnia a ve­zetésnek, mert az öreg teherré vált azok számára, akiket úgy ugráltatott, ahogy akart. Ez volt a „forradalom”. • Nehéz megkapnia a román vízu­mot?- Tavaly azt mondták, a nagy változás után is maradtak régiek a minisztériu­mokban. Na, én szerencsét próbáltam, és sikerült. Ilié Verdetet megtaláltam a ré­giek közül. Tőle kaptam román vízumot. Verdetről hadd mondjam el, hogy min­dig politikamentesen támogatta a spor­tot. Nagyon szerette a gyerekeket. Ő volt az egyetlen kommunista politikus, aki­nek Romániában szíve volt! • Mit tud a régi neveltjeiről?- Sajnos, nem sokat. Szabó Kati, aki tíz éve volt olimpiai bajnok, a férjével Párizs mellett tanít. Nadia Comaneci pedig Amerikában van... talán... De hát Romá­nia ilyen még azokkal is, akik egykor a dobogón szereztek dicsőséget számára... hálátlan és sötét... Stoffán György

Next

/
Thumbnails
Contents