Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
* ft * Óliseti lesek: c y c y Kemény párharc a célegyenesben: elöl Kállai Dembiczky, mögötte Reid Lawsoziri nyergében (Fotó: Eugen Vojtisek) V ajon milyen volt az 1994-es esztendő a pozsonyi óligeti lóversenypályán? Marián Surda vállalati igazgató visszafogott elégedettséggel jelzi, hogy a huszonkét délután alatt százhetvenöt futamot (ebből tizenhetet rendeztek a fővárosban) láthattak a nézők, hogy az állandósuló műsornaptár eseményei Közép-Európa legkonszolidáltabb létesítményében zavaró körülmények nélkül zajlottak, hogy a legtikkasztóbb nyári melegekben is rugalmas pályát varázsoltak a négylábúak alá, hogy folytatódott integrálódásuk az európai lóversenyek szerkezetébe... Valami vei 1,9 millió koronánál nagyobb forgalmat bonyolított le a fogadóiroda, ennek közel felét a nyerési szorzószámokra tették. Becslés szerint azonban öt-hatszázezer korona vándorolt a feketéző tippfelvásárlók zsebébe. Magukra a versenyekre 11,6 millió korona ment el az állami költségvetésből. Ennyi eligazító információ után Marián Surdát arra kértem, villantson fel hét leget idei emlékeiből. HÉT EMLÉK A LÓVERSENYPÁLYA-IGAZGATÓ TARSOLYÁBÓL 0Legnagyobb élménye?- Nagyon örültem annak, hogy Árván nyerte a 2. szlovák galoppderbit. Igaz ugyan, hogy németországi lóról van szó, de anyja, Árva To- polciankyból származik. Annak idején személyesen működtem közre megvásárlásában, s abban, hogy nyolcvannyolcban megnyerhesse a csehszlovák derbit. Árván az első sikeres leszármazottja. Az meg kimondottan jó érzés volt számomra, hogy a világhírű brit zsoké, John Reid ülhetett a nyergében. • Melyik viadal vonzotta a legtöbb nézőt?- A szlovák galoppderbi, amelyre hatezernél többen látogattak ki a tikkasztó júliusi melegben. Persze, John Reid jelenléte is megtette a magáét, többen csak rá voltak kíváncsiak. Aztán megemlíteném az augusztusi senicai lóversenyt, amely ötezer néző előtt zajlott. Átlagban kétezren jártak turfdélutánjainkra, ami elfogadható érdeklődésről tanúskodik. 0 És melyik lovat tartja a legértékesebbnek a rajtgépbe álltak közül?- Idén először jelentek meg nálunk a Németországban és Svájcban felkészített állatok. Árván napjainkban legalább ötvenezer márkát ér, mert apja, Szulumu néhányszoros német bajnok, és pároztatási illetéke jelenleg harmincezer márka. Már ez is sokat elárul róla. Versenyzett Pozsonyban a svájci Eimer is, sikertelenül. És gyakran átjöttek s arattak a magyar Kentaurs Farm lovai: Musical Prospect, Montesiel, Beat Star... Árván mégis mindegyiket felülmúlta. Megnyerte a szlovák derbit, a bővebb német élvonalhoz tartozva legutóbb Hannoverben diadalmaskodott. 0 Kit tart a Pozsonyban nyeregbe ültek közül a legjelentősebb zsokéegyéniségnek?- Kétségkívül John Reidet, aki megnyert már mindent, amit csak lehet. Igazán neves lovas. Jelenlétével jócskán megemelte a versenydélután sportértékét. De nem feledkezhetek meg Kállai Pálról sem. Szinte hihetetlen, hogy hatvanegy évesen mire képes. Mintha könyvből olvasná a viadal alakulását. Nincs már annyi ereje, mint a fiatalabbaknak, de mérhetetlenül sok a tapasztalata. Sorban kihasználja a többiek megingásait, olyan apró dolgokból szerez előnyt, melyekre sokan rá sem jönnek. Káprázatos volt négy győzelme egy júniusi versenynapon. Le a kalappal előtte! 0 Fogadóirodájukban mennyit ért a legnagyobb nyeremény?- Szokatlanul magas nyerési lehetőséget kínált a senicai Dargov nevű ló sikere. Tíz koronáért, ami voltaképpen a belépő ára, négyszázkilencve- net kaptak a rá fogadók. De a legnagyobb nyereményösszeg hatezer-hatszázhatvan korona volt. 0 Legkellemetlenebb pillanatai? ■ - Végigfutott a hideg a hátamon, amikor a galoppderbi egyik előfutamában a rajtbíró elengedte a mezőnyt, holott a versenypályán kóborolt egy ló. Hatalmas iramban közeledett felé az élboly, s attól féltem, hogy összeütközik valamelyik száguldó állattal, vagy baja esik John Reid- nek, aki szintén nyeregben volt éppen. Szerencsére egyik sem következett be. Nem tudtuk viszont megakadályozni Elő lábtörését. A Vysoká pri Morave-i Breéka-istálóból való hároméves tehetséges négylábú az egyik galoppderbit megelőző futamban járt szerencsétlenül. Hatszáz méterrel a rajt után... • S végül az esztendő legsikeresebb lovai és lovasai?- Szerintem a legjobb síkversenyzőnek az orosz Vlagyimir Jakovlev bizonyult, aki évközben Nagygurabról Somorjára költözött, és gyakran megleckéztette a fiatalabbakat. Roman Ma- liSka lett az év felfedezettje, de még rengeteget kell dolgoznia, hogy klasszissá váljon. És a lovak? Síkpályán a verebélyi Brochwicz, akadály- versenyben az idén veretlen Vysoká pri Morave- i Vízum, ügetésben a napajedlai Garel lett a meghirdetett ankét legjobbja. Valamennyit az utolsó versenydélutánon díjaztuk. J. Mészáros Károly Mások az ő korában már abbahagyják. Kállai Pál (egyik győztes lova nyergében) azonban hatvanegy évesen is aratott az egyik júniusi turfdélutánon. (archív felvétel) L ___________ nKwí -lítjggf ' ■ v iff?'wb JBlUBi I uE 1 ' 1 m IB&Wj EGY FÉNYES KARRIER BUKTATÓI Interjú KÁROLYI BÉLÁVAL, minden idők egyik legeredményesebb tornaedzőjével 0 Valójában mi késztette önt arra, hogy elhagyja a román válogatottat, és az Egyesült Államokba emigráljon?- Hosszú történet ez. Már az 1980-as, moszkvai olimpián kezdődött, amikor egy román versenyzőt csalással akartak a második helyre tenni. Én nem engedtem föl a dobogóra, és összepofozkodtam az orosz bíróval. Nadia Comaneci vitán felüli aranyérme végül második hellyé degradálódott. így tértünk haza Bukarestbe, ahol néhány nap múlva behívtak a sportminisztériumba. Már a portán éreztem, valami baj lesz, mert az addigi jó ismerősök még csak a köszönésemet sem fogadták. Amikor beléptem a „tetemrehívás” termébe, azt hittem, hogy ott esem össze. A miniszter helyett - akivel igen jó viszonyban voltam -, Nicu Ceausescu ült ott, sok idegennel. Nicu odaugrott hozzám, és elkezdte tépni az ingemet a következő szívhez szóló mondatokkal: „Te mocskos hazaáruló, megbontottad a szovjetromán barátságot, te szemét magyar...” Én letéptem magamról a kezét, és jól pofon vágtam, majd se szó, se beszéd, kimentem a teremből. Mindenre fölkészültem, és csak arra kértem az istent, hogy a kocsimig jussak el. Hazáig, Déváig egyhuzamban vezettem... • Letartóztatták?- Nem. Hónapokon keresztül négy-öt fekete Dacia állt a házunk körül, de nem bántottak. Sőt! Kénytelenek voltak ismét a válogatott mellé tenni edzőnek, mivel elmaradtak az eredmények, meghíztak a sportolók, tönkrement az egész román csapat. Igaz, nem én voltam a vezető, hanem valami oltyán cigány... neki köszönhettem, hogy kint kellett maradnom az Egyesült Államokban. • Ez hogyan történt?- Ceausescunak pénz kellett. Ezért elküldte a csapatot az Államokba, hogy turnékon vegyünk részt. Legnagyobb meglepetésemre engem is kiengedtek, hiába mondtam, hogy őrültség az efféle bemutató. Éjjel utaztak a sportolók, nappal pedig tornászni kellett. Két hét alatt húsz várost jártunk végig. Ceausescu pedig besöpörte a pénzt. A gyerekek napi két dollárt kaptak, mi, edzők pedig két hétre 150-et. A turné végén bejött a szobába a csapat vezetője, aki egyben a Securitate tisztje volt. Igaz, a gyúrótól az orvosig mind „secusok” voltak a kísérőink. Na, ez a jóember azt mondta: „Béla, én tudom, hogy ti disszidálni akartatok, de én jó ember vagyok, és majd úgy írom meg a jelentést, hogy sikerült lebeszélni titeket a hazaárulásról...” Ekkor már tudtam, kint kell maradni! Ez az aljas gazember mindent megtett, hogy valóban átvehesse a csapatot. Eszünkbe sem jutott, hogy „dobbantsunk”, ám ha ezek ilyen jelentést írtak volna, minket Romániában megölnek! Képzelje el, a nagy semmiben kinn maradni a feleségemmel és a csapat balettmesterével... a gyerekem otthon, azt sem tudom, mit csinál vele az őrült diktátor... rettenetes volt. • Mi jött ezután?- A poklok pokla. A balettmester kapott állást először, egy New York-i iskolában. Mi a feleségemmel egyetlen fillér nélkül álltunk. Elmentem dokkmunkásnak, napi öt dollárért. Két és fél kilométert gyalogoltam oda, s ugyanennyit vissza. Három dollár volt egy ócska koszos lebujbán a szoba. A kikötőben felhívták a figyelmemet, hogy szakítsam szét az ingemet, mert különben megkéselnek - az ingemért! Ott a világ alja, a szemete dolgozik. Minden náció mocska gyűlik a kikötőkbe... Később éjjel odakint rakodtam, nappal pedig egy festőnél dolgoztam. így tudtunk bérelni egy garzonlakást, és már félre is tehettünk néhány centet. • Hogyan lett vége egy világhírű edzó' pokoljárásának?- Loptam egy biciklit, s így már nem kellett kilométereket gyalogolni. Gépesítettem magam! Egy alkalommal a reptérnél kerekeztem, s valaki utánam kiabált: „Béla! Mit keresel itt?” Hát én elmondtam, hogy csak centeket, mert segédmunkás vagyok egy mázoló mellett. Az illető amerikai edzőkollégám volt, s ő szerzett nekem állást egy magániskolában... Texasban, sok kilométerre a lakhelyünktől. • Ez az állás tart máig?- Majdnem. Az iskolát működtető vállalkozók belebuktak. Hetekig könyörögtem a tulajnak, hogy tovább bérelhessem a tornatermet. Feleségemmel felújítottuk az egész kócerájt, s hihetetlen módon, egyik hónapról a másikra háromszáz tanulónk lett. Rentábilissá vált az életünk. Fejlesztettünk, építettünk és megnyertük az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát. Az 1980-as pofont visszaadtam az oroszoknak, hiszen az USA válogatottja az én iskolám diákjaiból állt! • Meddig dolgozik, mik a tervei?- Lassan nyugdíjba megyek. Ám addig még egy olimpiát meg akarok nyerni Amerikának... 0 Hogyan fogadták önt Romániában?- Nyolcvan óta most vagyok másodszor itthon. Tavaly merészkedtem először haza, mert tizenöt évre ítéltek Ceausescu pribékjei. Dévára érve majd hanyatt estem. Az ortodox pap az egykori Securitate parancsnoka. Meg is kérdeztem tőle, mikor tanulta meg a nevét leírni?... Nem változott semmi. Csak Ce- ausescutól kellett megszabadulnia a vezetésnek, mert az öreg teherré vált azok számára, akiket úgy ugráltatott, ahogy akart. Ez volt a „forradalom”. • Nehéz megkapnia a román vízumot?- Tavaly azt mondták, a nagy változás után is maradtak régiek a minisztériumokban. Na, én szerencsét próbáltam, és sikerült. Ilié Verdetet megtaláltam a régiek közül. Tőle kaptam román vízumot. Verdetről hadd mondjam el, hogy mindig politikamentesen támogatta a sportot. Nagyon szerette a gyerekeket. Ő volt az egyetlen kommunista politikus, akinek Romániában szíve volt! • Mit tud a régi neveltjeiről?- Sajnos, nem sokat. Szabó Kati, aki tíz éve volt olimpiai bajnok, a férjével Párizs mellett tanít. Nadia Comaneci pedig Amerikában van... talán... De hát Románia ilyen még azokkal is, akik egykor a dobogón szereztek dicsőséget számára... hálátlan és sötét... Stoffán György
