Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
A POMPÁS FLAMINGÓVIRÁG Terebélyes példányokká fejlődik Otthonuk Közép- és Dél-Amerika. Rokoni körükbe mintegy 550 faj tartozik. A nálunk elterjedt fajai, fajtái általában meleget, páradús levegőt és a félámyékot kedvelik. A korszerű enteriőrök mutatós díszei. Az igénytelenebb fajok a központi fűtésű, világos helyiségekben is szépen fejlődnek. Az érzékenyebbeket ablakkertben (pára- és hőmérséklet-szabályozást biztosító „szobai” üvegház), esetleg kettős, régebbi típusú ablakban neveljük. A képen látható flamingóvirág-faj (Anthurium magnificum) Kolumbiából származik, ott a sziklás domboldalak dísze. Levelei lándzsásak vagy szív alakúak, bőrszerűek. A fiatalabb levelek sárgászöldek, az idősebbek sötétzöldek, némi kékes árnyalattal. Sárga vagy piros torzsavirágzatuk a levelek hónaljában nőtt, becsavarodó pirosas ko- csányon jelenik meg. A virágok rendszerint márciusban feslenek, két hónapig is nyílnak. Mutatósak a virágok alatt növő fellevelek. A növénykedvelőknek elsősorban az igénytelenebb, színes fellevelű Anthuriumokat ajánljuk. Legtöbbjük idősebb korban nagy levelű terebélyes növénnyé fejlődik, így helyigényessé válik. Átültetésükhöz tápdús, laza, kissé savanyú talajt kívánnak. Ezt az alábbi keverék biztosítja: érett marhatrágyával elegyített föld, félérett tűlevelű föld, kisebb mennyiségű mosott folyami homok, bükklombföld, savanyú, morzsalékos tőzeg. A marhatrágya helyett szaruforgács (patából, szarvból) is megfelel. Ültetéskor a pangó víz elvezetése céljából - ez ui. gyökérrothadást okoz - a cserép aljára terítsünk egy réteg kavicsot, cserépdarabokat vagy faszénréteget. Melegben naponta többszöri permetezéssel növeljük környezetünk levegőjének páratartalmát.. Nyáron számára a 22-25, télen a 18 C-fokos hőmérséklet az optimális. Magról - tőzeges föld és homok keverékében - meleg talpon szaporítható. Vegetatív úton szárrészek dugványozásával, tőoltással vagy sarjak segítségével nyerhetünk új egyedeket. Szobanövényként az Anthurium grande, A. regale, A. warocqueanum, A. andreanum, A. cris- tallinum ajánlható. Juhász B. Árpád A Haag-sövény Telepítés, kialakítás, fenntartás A házikertben, néhány hektáros családi gyümölcsösben jól alkalmazható a belga vagy Haag-sö- vény. Ezt Belgiumban - elsősorban az alma-, másodsorban a körtetermesztés céljaira - kísérletezték ki. A kiválasztott, nem túl erőteljes növekedésű fajtákat gyenge növekedésű alanyon (M 9, birs) nevelik. Segítségével az alma korán termőre fordítható, s később kis területeken is nagy teljesítményekre kényszeríthető. A növekedési erély függvényében a Haag-sövény tenyészterületi igénye 3^t x 1,2-2 méter. Az almánál a harmadik évben kezdődik a termőre fordulás és a hetedik évtől kis területről is rendkívül nagy hozamot várhatunk. A Haag-sövény rendszeres alakító metszést igényel. Alacsony törzs felett hagyjuk meg az első ágemeletet, majd általában 50 cm-enként alakítjuk ki a következő ágemeleteket. Az emeletek megalapozásához szükséges elágazásokra a sudár visszamet- szésével teszünk szert. Ennek mértéke az oltvány növekedési erélyétől függően erősebb vagy gyengébb lehet. Ha 50 cm-es ágemelet távolságot szeretnénk tartani, akkor a már kinevelt ágemelet fölött 50+X cm magasságban kell visszavágni a su- darat. Itt az X értéke változó; a gyenge növekedésű oltványok esetében 7-10, az erőteljesebbeknél 15-20 cm. Ha így vágjuk vissza a sudarat, akkor elkerülhetjük, hogy a gyenge növekedésű csemetéknél egy-egy ágemelet kinevelése elhúzódjon, illetve, hogy az erőteljes növekedésű fákon fölöslegesen sok hajtás képződjön. Ne feledjük, hogy csakis a kellően fejlett hajtásokat lehet lekötözni. Alapelv, hogy csupán a legalább 50 cm hosszú, 10 mm átmérőjű hajtást (vesszőt) lehet vízszintes helyzetben rögzíteni. Az ennél satnyább hajtásokat átmenetileg a vízszinteshez közeli szögben rögzítsük, s csak akkor hajlítsuk le teljesen, ha már megerősödtek. A vázkarok termőgallyait igyekezzünk kétoldalt teríteni, ami céltudatos hajtásválogatással és ritkító metszéssel megvalósítható. A termő részeket az alanytól, a fajta tulajdonságaitól és a helyi környezeti feltételektől függően kezeljük. Miklós Dénes kertészmérnök Milyen fajtát válasszunk? EMDENI LÚD A fehér tollú fajták közül a legnagyobb testű. A régi szakirodalom szerint a súlya 8-10 kg, gyakran a tojók nehezebbek, mint a gúnarak. A ma tartott emdeni fajta nagysága valamennyit csökkent, inkább 8 kg körül alakul. Az emdeni lúd a legszebb lúdfajta. Nyaka hosszú és vastag, háta széles, teste mély, földig érő kettős tojólebeny a legfőbb jellemzője. Ez a mély lebeny valamivel kisebb méretben még a gúnaraknál is megtalálható. Valamennyi fehér tollú lúdfajta kialakításában felhasználták főleg a testméret növelése céljából. Keveset tojik, csak körülbelül 30 db-ot. A kelési százalék is gyengébb. Igényes fajta, sokat ül. Erős csontozatú, nagy lábú. A húsa kicsit durvább, szálkásabb, mint például a rajnai lúdé. Rendkívül sok és jó minőségű tollat ad! Hosszú életű, gyengén kotló. Kislibája sötét pihéjű a háti részen, de idővel kifehéredik. Elhízásra hajlamos, nem szabad túletetni. Töméssel hatalmas méretűre, 10-12 kg-ra hízik, mája nem mindig nagy, inkább csak 40 dkg körüli. Nagyon sok zsírt ad. Fajtatisztán is tartható, de főként keresztezéskor használják, elsősorban a gúnarakat. OLASZ LÚD Néhány gazdaságban megtalálható értékes fehér tollú fajta. Jól tojik. Testmérete az ismertebb rajnaihoz hasonló. Nagyon jó húsformákat mutat, melle domború, húsa tömött, finom rostú, jóízű. Kiváló pecsenyeliba! Ránézésre nagyon hasonló a rajnaihoz, a csőre valamivel hosszabb és talán sárgább árnyalatú. A tömők szerint jobb, mint a rajnai, de kevésbé edzett, a kemény hideget nehezen viseli. RAJNAI LÚD A legtöbbet tojó fehér tollú fajta. A testmérete nem egységes, tenyésztelepenként kissé eltérő. Az elsőéves korban általában 4,5-5 kg, kifejletten, 2 éves korban a tojók 5-6, a gúnarak 5-7 kg-osak lehetnek. Érdekes, szapora lúdfajta. Jó minőségű a tolla is, és elfogadható eredményt ad a hizlalása is. Szép, gömbölyű testű, rövid csőrű, kis testű, edzett, igénytelen lúd. Finom rostú, jó ízű húst ad, pecsenyelibának is kitűnő. Gyorsan fejlődik, eleven, élelmes fajta. Kislibái igen tet- szetősek, szép élénksárgás „zöldek”, szép széles hátúak, elevenek. Sokat tojik és a tojásrakást már ősszel elkezdi. A legjobb százalékkal keltethető. Ritkán kotlik. Természetes tartásnál is 50-60 tojást rak, de akadnak akár 80-100 darabot tojó egye- dek is. Az elsőéves tojásai nagyon aprók, de azért jól kelnek! Az emdenihez hasonlóan a rajnai is részt vett csaknem valamennyi fajta kialakításában. Az igen jó tojástermelése miatt főleg a tojót használják a keresztezésre. Gazdaságosság szempontjából a legjobb eredményt adó fajta. A tömők nem kedvelik, mivel a mája kicsi vagy közepes, viszont nagyon jó minőségű. Ha valaki sok kislibát akar, akkor ezt a fajtát ajánlatos tartani. Korán kezdi a tojásrakást és táp nélkül is június végéig tojik. Utána pedig tollával fizet az ennivalóért. HUNGAVISZ COMBI A magyar, a rajnai és a landesi fajtákból előállított értékes, fehér tollú hibrid. Sokat tojik. Nagyon jó húsformákat mutat és tömésre is kiváló, mivel jó a májtermelő képessége. A tojók kicsik, 4-5 kg-osak, a gúnarak viszont jóval nagyobbak, elérik a 6-8 kg-ot is. Beszerzése nehézkes, a „fajtaazonossága” bizonytalan, ha nem törzstelepről vásároljuk a naposlibát. Kistermelők Lapja A téli hónapokban sok kertész üresen hagyja a fóliáját, s a paprika, illetve a paradicsom ültetését csak márciusra tervezik. A kihasználatlan létesítmények - minimális fűtéssel - hasznosíthatók retek-, saláta vagy karalábéhajtatással. SALÁTAHAJTATÁS Szermaradványokra érzékeny A fejes saláta (mint általában a levélzöldségek) a talaj szerkezetével szemben viszonylag igénytelen és jó termést ad. A talajban lévő sóra és gyomirtószer-maradványra viszont érzékeny. A túlzott szerves- trágya-, valamint nitrogénműtrágya-adagolás következtében laza, széteső fejek képződnek. Erősen meszes talajon a leveleken kloroti- kus tünetek láthatók, mert a magas mésztartalom miatt a saláta nem tudja hasznosítani a mikroelemeket (vasat, mangánt, cinket, bőrt). Hőigénye alacsony, a fényviszonyoktól függően 10 és 25 C-fok között változik. Nappal, a téli hónapokban, amikor kevés a fény, elegendő a 11-17, ám tavasszal napsütésben 15-18 C-fok az igénye. Éjszaka borult időt követően 5-8, napos idő után 1-2 C-fokkal többet kíván. Vízigénye alacsony. A saláta sekélyen elhelyezkedő gyökérzete gyakori, kis adagú öntözést igényel. Lehetőleg a délelőtti órákban öntözzük, így estére a növények felszáradnak. Ezzel számos gombás és baktériumos betegség megelőzhető. Télen a magas, 90 % fölötti relatív páratartalom hatására nemcsak a gombás eredetű, hanem az ún. élettani betegségek (lágy levélszárbar- nulás, üvegesedés) is elszaporodnak. Kedvezőtlen a hirtelen bekövetkező klímaváltozás, mely a páratartalom gyors - egy-két óra alatt történő - csökkenését eredményezi. Borús időt követő napsütésben és erős szélben apró pöttyök keletkeznek a saláta levelén, melyek idővel egybefolyó száraz csíkot alkotnak (száraz levélszél bámulás). A hajtatott salátát tápkockákról szaporítjuk. A magot a kiültetés előtt körülbelül 8 héttel vessük, a kelést követő 14. napon tápkockákba tűzdeljük. A drazsírozott magot közvetlenül a tápkockákba vessük. A palántát 4x4, vagy 5x5 cm-es tápkockákban neveljük. A fólia alá négyzetméterenként 20-22 növényt ültessünk. Az ennél sűrűbb tenyészterület növényvédelmi szempontból hátrányos. Közepes tápanyag-ellátottságú talajon a fejesedés megindulása előtt egy-két alkalommal négyzet- méterenként 2-3 dkg, vízben jól oldódó, komplex műtrágyát juttassunk az állományra. „ A HÁZUNK TÁJA ________JÓ TANÁCSAI________ Ig az, hogy a szőlőtelepítés optimális időpontja, az április még messze van, nem árt azonban - természetesen a kezdő szőlősgazdáknak - már most megismerkedni a szőlőtelepítés alapjaival. Az alábbiakban a legfontosabb szabályokat, tanácsokat foglaltuk össze néhány pontban.- Ne telepítsünk sok fajtát. Saját szükségletünk biztosítására, kereskedelmi célokra (reméljük, egyszer majd kifizetődik!) elegendő, ha két-három fajtát telepítünk. Egy-egy fajtából azonban legalább 40-50 tőke kell.- A fajtákat elsősorban a helyi viszonyoknak megfelelően válogassuk meg. Vegyük figyelembe a terület fekvését, a talajviszonyokat és a vízháztartást is. Természetesen nem elhanyagolható szempont a fajták fagytűrőképessége sem.- Déli lejtőkre, védett területekre ültethető a Rajnai rizling, Olasz rizling, Zöld szilváni, Zöld veltelini, a Fehér és a Kék burgundi, Kékfrankos, André, Alibernet, Pálava, Sau- vignon stb. Nyugati és keleti oldalra Rizlingszilváni, Korai piros veltelini, Tramini, Szürkebarát, Oportó, Szentlőrinci stb. telepíthető. Az ilyen területek mikroklímája általában hidegebb, így ide rövidebb tenyészidejű fajtákat kell kiültetni.- A homok- vagy kavicsos talajban szépen fejlődik, jól terem az Alibernet, Oportó, Aurelius, az Olasz és a Rajnai rizling, a Leányka, a Sauvignon, a Szürkebarát, a Korai piros veltelini és a Kékfrankos. Mély, jó vízgazdálkodású talaj kell az André-nak, a Zöld veltelininek, a Fehér burgundinak, a Rizlingszilváninak, Pálavanak. Ezek közül mésztűrőképesség jellemzi az André-t, a Fehér burgundit, valamint a Kékfrankost, az Alibernet-et, az Oportót, a Szentlőrincit, a Neuburgit és az Olasz rizlin- get. A szőlő talajigényével kapcsolatban megjegyzendő, hogy a vörösbort adó fajtákat inkább csak tápanyagban gazdag, jó víz- háztartású talajokra, napos meleg mikroklí- májú területre érdemes telepíteni. Hasonló igényei vannak a csemegeszőlőnek is.- Ha vörösbort adó szőlőt ültetünk, akkor az állomány 8-10 százalékát festőfajták (pl. az Alibernet, Rubin vagy Neronet) alkossák.- Jó fagytűrőképességgel rendelkeznek a Rajnai és az Olasz rizling, az Aurelius, André, az Olasz muskotály, a Mopr, a Siegel és még néhány fajta (pl. a Chasselas-félék). A korán fakadó fajták természetesen fokozott fagyveszélynek vannak kitéve. Ilyenek általában a csemegeszőlők, továbbá az Oportó, a Zöld és a Rizlingszilváni, a Korai piros veltelini, a Neuburgi, a Kékfrankos, a Sauvignon. -rHova, milyen szőlőt? Szerkeszti Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1994.november 20. IISSÚrnap
