Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
l/BSärnap 1994. november 13. PUBLICISZTIKA Hű séges olvasóink vannak A nyár folyamán arra kértük olvasóinkat, hogy a Vasárnap hasábjain megjelentetett ankétlap segítségével mondják el véleményüket a lapról, annak egyes oldalairól, rovatairól, és közöljék velünk, mi tetszik és mi nem tetszik a Vasárnapban. Nos, az eredmények megszülettek s bár statisztikusok nem akartunk lenni, sok mindent megtudtunk olvasóinkról és magunkról is. Megtudtuk például, hogy lapunk olvasógárdája hűséges. A válaszadó 410 olvasó 94 százaléka már évek óta, 97 százaléka pedig rendszeresen vásárolja a lapot vagy előfizeti. Nemrég egy szlovákiai sajtófelmérésből megtudtuk, a sajtó nagy része a standokon, újságárusoknál fogy el. Nem így a Vasárnap, mely olvasóinak több mint egy harmada előfizető. A Vasárnap a szabad idő kitöltésének lapja. Tisztában vagyunk vele, hogy éppen szabad időből van a legkevesebb, és azt a keveset tartalmasán szeretnék kitölteni. így érthető, hogy elsősorban riportok, társadalmi és politikai írásokat olvasnak szívesen, de örömmel értesültünk az ankétből, hogy a kertészkedőknek szánt oldalunkra szükség van, sokan fogadják meg a szakemberek itt leírt tanácsait. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a felmérés semmilyen tekintetben nem reprezentatív. De azt is tudjuk, leghűségesebb olvasóink válaszoltak. Az eredmények jelzés értékűek és fontosak. Önnek, tisztelt Olvasó, hiszen láthatja, hogyan vélekednek kedvenc lapjáról mások, és idővel lemérheti, véleménye hogyan befolyásolta a szerkesztőket és az írások szerzőit. Egyet már most tudunk: mind Hang-kép mellékletünk, mind a Vasárnap plusz annak ellenére lettek közkedveltek, hogy újdonságnak számítanak, és hagyományaik még nincsenek. MIT TALÁL A VASÁRNAPBAN, amiről másutt nem írnak? 22.2 % 14,0 % 13,8 % 10.3 % 14.3 %- kisebbségi kérdés és a Száz sor- művelődés és tájékoztatás- gyerekekkel foglalkozó írások- kultúra, művészet, történelem- nem válaszolt A VASÁRNAP OLVASÓI OSZTÁLYOZTAK. Mit tartanak kitűnőnek;- áttekinthetőség 60,4 %- nyíltság 50,8 %- külalak 49,6 %- olvashatóság 49,1 %- címek 49,1 %- grafikai elrendezés 48,1 %- fotók, képek 45,3 %- érdekességek 43,2 %- objektivitás 42,3 %- információgazdagság 34,0 %- a Vasárnap, mint egész kitűnő 47,8 % MILYEN GYAKRAN OLVASSA A VASÁRNAPOT? 0,20% 2,20% SOKSZOR NÉHA 97,60% <po9-üáű^ víz> SZERZŐINK TOPLISTÁJA azaz 410 olvasóból hányán szavaztak szerzőinkre Szűcs Béla 196 Miklósi Péter 106 Péteri! Szonya 105 Dusza István 78 Petrőczi Bálint 44 S.Forgon Szilvia 43 Kopasz Csilla 37 Gazdag József 28 Tóth Mihály 21 Kiss József 20 MI AZ, AMIRŐL TÖBBET KELLENE ÍRNUNK;- mindennel elégedett vagyok 20,8%- gyerekekről, nevelésről 20,8 %- művelődés és információk 16,2 %- kultúra, művészet, történelem 11,0%- humor, szórakozás, pihenés 6,7 %- politika, kisebbségek 6,1 %- praktikus tanácsok 4,4 %- vetélkedő 2,3%- sport 2,1 %- nem válaszolt 9,5% Az ő szemében minden trafikos, hentes, áruháztulajdonos, kereskedőtanonc, kocsmáros és moso- dás csaló gazember, vagy ha még nem, akkor potenciálisan annak tekinti. Ó már csak tudja, hiszen naponta velük hadakozik, velük alszik el és velük ébred. Egyetlen ember van az országban, aki megbízható, s az nem más, mint ő maga, az ellenőrök legfőbbike, s annak is legfőbb ellenőre. És mégis úgy érzi, tehetetlen, mert nincs kezében hatalom, s a hatalomnak az ostora, hogy lecsapjon rájuk. Annak ellenére, hogy markában tartja az ország kereskedőit, nem elégedett. Ha kizárólag rajta múlna, bezáratná az utolsó eldugott magántrafikot is, mert minden ilyen helyen a tulajdonosok legfőbb célja a tudatlan vásárlók becsapása, és az ellenőrök kijátszása. S ha már nem lóbálhat- nak gumibotot az eladókisasszonyok orra előtt, akkor legalább a törvény adjon kezükbe láthatatlan gumibotokat, hogy lesújtsanak a tudatlan vásárlót azzal is megkárosító kereskedőre, hogy egyáltalán kínálni merészel valamit. Nemcsak gondolta, de tett is érte, hogy majdan beleszólhasson a törvényhozásba. Azzal kezdődött, hogy a magántulajdont ellenző párt listájára felkéredz- kedve, eltűnt a képernyőről, eltűnt a lapokból. Hetekig nem nyilatkozhatott, nem szidhatta a hatalmon lévő kormányt. Ezt két okból nem tehette: a lista összeállítója is benne volt a kormányban, ráadásul a kampány ideje alatt csak fizetett önreklámozás engedtetik meg. A hatalom menyasszonya mégis boldog volt, mert remélt. Aki remél, az már önmagában is elegendő lelki energiát sugároz az emberek felé. Meg is akart győződni róla, hogy az általa kisugárzott pozitív energiák hatnak-e a kereskedőkre, s okosabbá teszik-e a vásárlókat. Így hát álruhát öltött, s milliomos áruházlánc-tulajdonosnak öltözve sorra látogatta a lángossütőket, a palacsintaárusokat, a hótdogosok pavilonjait. Esténként felkönyökölt a söntések magas lábú asztalaira. Fokhagymás lángost majszolva élvezte az avas olaj keserű ízét, kéjjel nyalta le tenyeréről a palacsintákból kifolyó, langyos vízzel hígított lekvárt, örült a sör és a hab fele-fele arányának az eléje lökött pohárban. Nem méltatlankodott, nem panaszkodott, nem reklamált. Nem állt volna jól az álruhájának, s a választási listán őt elindító pártnak sem lett volna hasznára. Igaz, azt már a második sör után közölték vele asztalszomszédjai, hogy ők építőmunkások, ezért saját magukra meg Janóra szavaznak. Először nem értette, hogy miért tesznek ilyen megjegyzéseket, de rövid gondolkodás után rájött, hogy felismerték. Járt ő már ebben a söntés- ben ellenőrként is, amikor a nyári hőségben kivette a kezükből a söröskorsót, hogy szabványosított és hitelesített edényébe öntse a hideg italt. Mily szép idők is voltak azok! Kezdő kereskedelmi ellenőrként a lehető legtöbb tapasztalat megszerzésére alkalmat adó kocsmai ellenőrzéseket választotta. Elvegyülhetett a munkások között, s munkája végeztével elégedetten figyelhette a megbüntetett csapos mosolyát és a sörüket kortyolgató munkások feszült szomorúságát. Mígnem egyik kollégája megsúgta neki a tényállást. Nem akarta elhinni, hogy ezek összejátszanak, mármint a sörözők és a csapos. Pedig ő mély elkötelezettséget érzett a munkásosztály iránt, akiknek két söréből hármat csinált a csapos. Büntette is a becstelent, ahol érte. Csakhát az ebédidejüket sörözéssel múlató kőművesek meg építőipari segédmunkások ennek egyáltalán nem örültek, mert ők nem méricskélni, hanem inni akartak. Onnan hát az ismeretség. Váratlanul átvillant az agyán a kétkedés: Ezek azóta is itt dolgoznának? Döbbenten nézett körül. Valami derengeni kezdett tudatában. Ha a vigyorgó szájakba képzelt egy-két foggal többet, felismerni vélte a régi arcokat. Rendszerváltás ide, privatizáció oda, ezek most is a színházat építik. Tejó Isten! Hiszen annak már húsz éve. Hány korsó sört lophatott el azóta ez a csapos? Ezért volt neki miből privatizálnia a kocsmát. Na, most a kuncsaftjai befűtenek neki, mert ha minden összejön a népszavazáson, akkor elszámoltatjuk, és visszacsinálhatunk mindent. Abban a pillanatban örömében legszívesebben sorra a nyakukba borult volna. Hogy eddig nem jött rá, kié is a hatalom új nászágya, ahol paráználkodhatnak a hozzá hasonló menyasszonyok? Egyetlen pillanatra elszomorodott, hogy nem jól választotta meg a A hatalom menyasszonya nászágy helyét, hogy méreteiről már ne is gondolkodjon. Igaza lett, mert a hőn áhított törvényhozói hatalom százötvened része sem lett az övé. Csak a vágy munkált benne csillapíthatatlanul. Elhaladva egy-egy kicsinosított kisáruház előtt, újra és újra fellobogott benne, mint valami kamaszlányban a szilveszteri olcsó pezsgő, ha babrálni kezdik a melleit. Nem sokat teketóriázott. Eldöntötte, hogy lesz még ő ennek a városnak legfőbb embere: ellenőr az ellenőrök ellenőrének ellenőre feje fölött. Napra nap jött, s ő jelöltette magát polgármesternek. A hír hallatán remegni kezdtek az építőmunkások, mert eszükbe jutottak a húsz évvel ezelőtti nyári ellenőrzések, meg a tegnapelőtti kocsmaszemináriumok a sör és a hab kötelező arányáról az eléjük tett korsókban. Egyelőre nem tudták eldönteni, hogy a hatalom menyasszonya megválasztása esetén a kocsmákat záratja-e be elsőnek, vagy a város egyetlen sörgyárát. Abban biztosak, hogy megint ők húzzák a rövidebbet, mert felemelik a sör árát. Elvégre egyszer volt Sajtóvárott választási kampány, amelyben Ágacska úr, a sörgyáros féláron csapolt a papírpoharakba, némely rossznyelvek szerint fele sört, fele habot. Ezentúl majd a hegyekből folyatják lefelé a sört, egészen a bősi vízlépcsőig. Csak az álruháját sajnálta a hatalom menyasszonya. Ha azt akarja, hogy megválasszák le kell vetnie, s a meztelen valóság, bizony, kiábrándító. Vagy mégis igaz lenne a mondás: nincsen engedetlen választó, csak kevés sör?
