Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-10 / 28. szám
ZELK ZOLTÁN Macfg a város San Az öreg medve így oktatta kisfiát:- Szeresd az erdőt, mert az a te házad! Igen ám, de a madarak mind tudták, hogy az öreg medve híres táncos volt fiatalkorában, s annyi városban járt a cirkusszal, hogy megszámlálni sem tudta. Tőle tanulták ezt a nótát is: Minden város aranybánya, a vad erdőt vigye kánya! így aztán nem csoda, ha a kis medve- bocs sokkal inkább hitt a madaraknak. Hiszen az erdőre nem lehetett kíváncsi, benne élt estétől reggelig, de a várost sohasem látta még.- Mesélj valamit a városról - kérte egy nap az öreg medvét.- Rá ne gondolj! - óvta a kisfiát. - Ezer veszedelem fenyeget ott minden medvét. Örülök én is, hogy még idejében megszöktem onnan. Többet aztán nem is beszélt sem a városról, sem magáról. De a kis medvebocs annál kíváncsibb lett. El is határozta, hogy akármi lesz, ő bizony elmegy, és megkeresi a várost. Nem sokat töprengett, egy holdvilágos éjszaka megszökött a barlangból. „Minden város aranybánya, a vad erdőt vigye kánya” - dúdolgatta vidáman. Másnap a város határába ért. „Most már biztos meglátom a várost!” - örvendezett magában. Éppen azon töprengett, merre forduljon, mikor egy nyúl szaladt el mellette, be az erdőbe. Nagyot nevetett a nyúl gyávaságán, de az egyszerre csak hátraszólt:- Aki utoljára nevet, az nevet igazán! - De a kismedve rá se hederített, csak ment egyenesen a város felé. Minden jól ment, semmi baj nem érte. így jutott el egy fényes, nagy üzletig. Hogy táncolt az üvegablakokon a napsugár! Ó, ilyen szépet még nem is látott soha! Közelebb ment hozzá, az orrát a csillogó üveghez érintette: hát szemközt véle egy kismackó éppen akkor nyomta az orrát szintén az üveghez. Megörült a kis medvebocs: lám, még pajtása is akad. Kinyújtotta a mancsát feléje, hát az is nyújtotta őfelé. Erre már elnevette magát, de nicsak, amaz is nevetett. Nem is gondolkozott sokat, hanem benyitott az üzletbe. De mekkora csalódás érte: nem volt ott egy fia mackó se. Más volt ott, amitől majd kővé vált. Az egyik sarokban nagy medvebőr volt kiterítve. A másikban egy nyúl bőre. A harmadikban egy róka bőre. Még a hideg is kirázta a kis medvebocsot. „Mi lesz velem?” reszketett félelmében. Csak egy reménye volt, hogy a kismackó, akit kívülről látott, talán megmenti őt. Reménykedve nézett arrafelé, ahol először pillantotta meg, de most látta csak, hogy aki vele szembenézett, senki más nem volt, mint a saját tükörképe, mely most a másik üvegablakból reszketve nézett vele farkasszemet. A kismackónak sem kellett több. Úgy kiszaladt a fényes boltból, mintha a szél fújta volna ki onnan. Meg sem állt az erdő széléig. De itt a kisnyúl nevetett rá.- Hová sietsz olyan nagyon?- Jaj, ne is kérdezd! Jaj, ne is kérdezd! Szegény öreg medve azt se tudta, hova legyen bánatában. Nem tudta merre, hol keresse fiacskáját: a hegyszakadékban-e vagy az erdőn túl. Épp jókor ért haza a kismackó, mert már készült világgá menni. Nem is kérte ezután az öreg medvét, hogy meséljen a városról. Ott is élt mindig az erdőben, s még a végrendeletébe is azt íratta a bagollyal: A város csak nagy kaloda, Medve sose menjen oda! A király vadászni ment az erdőbe, magányosan bolyongott út- talan utakon, de vadnak nyomára sem bukkant. Már beesteledett, amikor észrevette, hogy eltévedt a rengetegben. A ruháját tüske tépte, megéhezett, megszomjazott, de az utat csak nem lelte. Egyszer aztán a szénégető kunyhójához ért, s annak az ajtaján bekopogott. A szénégető valahol messze járt, de a felesége otthon volt, jó szívvel fogadta az ismeretlen, fáradt vándort. Krumplit főzött neki vacsorára, puha szénán altatta, s egyre mentegetőzött, hogy szegénységükből többre, jobbra nem telik, de amit ad, azt jó szívvel adja. Nem tudta a szegény asszony, hogy a fáradt vándor maga a király, de ugyan hiába tudta volna, a szénégető kunyhójában csak hírből ismerték a pecsenyét, a puha kis nyoszolyát. A király jó étvággyal megette a krumplit, mind a tíz ujját megnyalta utána, s olyan jóízűen aludt az illatos szénában, hogy a királyi nyoszolyában sem különbül. Reggel aztán megköszönte a szegény asszony jóságát, s fizetségül egy aranytallért adott neki. Az asszony azt hitte, hogy a tallér holmi olcsó csecsebecse, és csak azt sajnálta, miért is nincs rajta lyuk, hogy legalább nyakába akaszthatná. De ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az ismeretlen vándor arcmása csillog a talléron. Mikor aztán hazatért az ura, s a felesége megmutatta neki az aranytallért, s elmesélte, hogy volt, mint volt, a szénégető úgy vélekedett, hogy csakis a király járhatott a házukban.- Ami igaz, az igaz! - mondta. - Ilyen jóízű krumpli sehol nem terem, csak itt nálunk, a homokos földben! Nem csoda, ha a király uram megnyalta utána tíz ujját. Meg aztán ilyen illatos szénában sem alhatott soha, nem csoda, hajólesett neki az alvás! De azért egy aranytallér mégiscsak sok egy tányér krumpliért! No viszek is neki még egy kosárral, hadd egye, ha annyira ízlett neki! El is ment a szénégető a királyi palotába, vitte a kosár krumplit.- Király uram, hoztam neked egy jó kosár krumplit, edd meg jó étvággyal, és váljék egészségedre! Jólesett a királynak az ajándék, meg a szíves szó, s hogy viszonozza a szénégető emberségét, azon nyomban gazdaggá tette, adott neki egy szép tanyát, de még ökröket is, lovakat is hozzá. Volt a szénégetőnek egy testvérbátyja, gazdag, kapzsi ember, aki sohasem szánta meg a szénégető szegénységét. No, most, mikor meghallotta, milyen szerencse érte az öccsét, úgy gondolta, hogy vele is megeshetik ilyesmi. És hogy elősegítse a szerencse útját, kivezette az istállójából a legszebb almásderes lovat, s ment vele a királyi palotába.- Király uram, ajándékot hoztam neked - mondta a kapzsi gazdag. - Elhoztam a legszebb almásderes lovamat, hatvan aranyat adnának érte a vásárban, de én inkább neked ajándékozom, fogadd jó szívvel. A király menten tudta, honnan fúj a szél, s elhatározta, hogy alaposan megleckézteti a kapzsi gazdagot.- No, ha hatvan aranyat ér az almásderes, én sokkal többet adok érte! A lóért cserébe megkapod ezt a kosár krumplit, amiért egy egész tanyával, ökrökkel, lovakkal fizettem. Ezzel a kapzsi ember kezébe nyomta a kosarat, s kitessékelte a palotából. Az almásderest bekötötték a királyi istállóba, s azóta is vidáman ropogtatja a zabot, de a gazdag embernek még most is keserű lesz a szája íze, ha csak ránéz a krumplira. Bartócz Ilona átdolgozása Szerkeszti: Tallósi Béla KOVÁCS JÓZSEF Rohanvást rohan a falka, Vad, szilaj ösztöne hajtja!... Remeg az erdő és berek, Melyen átgázol a sereg!... Meg-megüjuló csorda-reménnyel Versenyre kelnek a gyorsuló széllel!... Caplatnak hegyen, völgyön, szakadékon, Csalitos árkokban, mocsaras zsombékon Hátul az ifjabbja, elöl az Öreg, Mögöttük sárosra taposott kövek... Ahány vicsori pofa, annyi tajték, Nem él a földön másik ilyen faj még!... A tét komoly, egy vagyonnal felér; Ki estig első lesz, az lesz majd a vezér! Ezért verseng a farkasfalka, Hogy kitűnjék afarkasabbja!... Ezért húz ki az Öreg az élre, Hogy rácáfoljon sok hiú reményre! De mégis egy, ki zsenge még korban, Hibát vét el a rendezett sorban! Előre cságat, előre szerfelett. Hol a sziklafalú nagy meredély repedt!... Ahonnan belátni a farkas-birodalmat...- Isten adjon néki örök nyugodalmat! Az Öreg éppen csak bokán billentette; Teste le a mélybe, égbe száll a „lelke”!... Ám most meg egy másik, amelyik elkocog!- Hová sietsz, szentem?!... egyem a tomporod!... S az ifjonc tomporából jókorát kiharap, Ki is köpi rögtön, nem ízlik a falat!... Akadnak még páran esztelenek, balgák, Akik felébresztik a Vezér haragját! Van, kinek fejébe a helyzet be se fér, De amint pórul jár, menten észre tér!... Eljött az ideje, leszállóit az este, Kifáradt Vezérnek megremeg a teste! Mögötte a falka - bármi gyatrán futott, Elsőként érkezett célba, ahogy tudott!... Ha erőszak előtt meghátrálsz, te dőre, Az lesz majd az első, ki nem enged előre! Szabó Ottó illusztrációja Kétféle ajándék (Német mese) BETÜKIRAKÖ a A bal sarokban látható P betűt összerakhatod a számmal jelölt alakzatból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík Szerzők és müvek A betűkkel jelölt írókhoz, illetve költőkhöz két-két számmal jelölt mű tartozik. Párosítsd össze őket. Vigyázz, a művek közt kakukktojás is van, mely egy íróhoz, költőhöz sem tartozik. A - Kosztolányi Dezső B - Mikszáth Kálmán C - Ady Endre D - Gárdonyi Géza E - Jókai Mór 1. A lőcsei fehér asszony 2. Elbocsátó szép üzenet 3. Föltámadott a tenger 4. Egy magyar nábob 5. Édes Anna 6. Különös házasság 7. A hét krajcár 8. Beszterce ostroma 9. A láthatatlan ember 10. Puszták népe 11. Pacsirta 12. Fölszállott a páva 13. A lámpás Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉSEK A június 26-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Arany János. NYERTESEK: Szalay Szilvia, Karva; Kántor Judit, Nagykér; Vas Péter, Marcelháza; Szentpétery István és Dániel, Király helmec; Deák Petra, Ipolykeszi. Csemik Attila illusztrációja
