Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-30 / 44. szám
TAKARÉKOSKODNI laposabb pénztárcával...?- Hölgyem, maga megbolondult? Örülök, hogy egy-két sört megihatok a munkanélküli segélyemből. A többi kell a családnak. Így is a feleségem fizetéséből élünk. Fizetéstől fizetésig. A létminimumon! Nekem sosem volt még takarékbetétkönyvem. Mégis itt vagyok. A családom hiányt nem szenved. Ruhánk, cipőnk van. Főtt ételt eszünk. A lakbérünk kicsi, igaz, a lakás is. De inkább összébb szorulunk, nem megyünk nagyobbá, isten ments! Két szobában élünk összesen heten. Az öt gyerek meg én a feleségemmel. De szép, összetartó család vagyunk. Lassan leszerel a nagyfiam, aztán már remélem, ő is keres. Sehogyan még sohasem volt! (Egy 45 éves férfi a g-i talponállóból)- Bizony, fiam, minden azon múlik, ki hogyan osztja be a jövedelmét, mit hogyan pazarol el, vagy hogyan becsül meg. Én már nyugdíjas vagyok, de csak a tejre, kenyérre költők. A kertemben megterem a zöldség, csirkét nevelek, házinyulat tartok. Ruhám, cipőm már kitart, amíg élek, néha veszek egy-egy új fejkendőt magamnak. Ha a község kirándulást szervez az öregeknek, akkor elmegyek. De én ott se költök ám, viszem magammal a hazait. A pénzemet szépen elrakom, gyűjtögetem. Kell az unokáknak. Hol születésnap, hol karácsony. Tőlük nem sajnálom. Régebben megpróbáltam a takarékba tenni: de nálunk, ugye, a faluban nincs takarékpénztár, hogy azért utazzak, s még ők számolják fel a kezelési költséget? Eszembe sincs! Itt tartom én, a szekrényemben. Jó helyen. Még a lányom sem tudja, hol. Kéznél van, ha kell, a temetésemre való is, meg a többi is. Ne mondhassák, hogy nem hagytam nekik semmit. Itt az én takarékom, a szekrényben! (Sz.J. nyugdíjas, a Csallóközből)- Megírhatja, asszonyom, mert tapasztalat és igazság, amit mondhatok. Én már akkor gondoltam a családomra, amikor más még a pártgyűlésekre járt. Azért volt miből kezdenem, amikor jött a fordulat. Az én gyermekeim el vannak látva. Lakást kaptak, színes tévét, műholdasantennát, nyugati kocsit. Kérem, itt az eurokártyám, nekem már akkor devizaszámlám volt, amikor más tanulmányozta, hogyan kell kiváltani a vállalkozói engedélyt. Hiába biztatgatják egymást olyan népi bölcsességekkel, hogy sok kicsi sokra megy, meg hogy ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Attól, hogy valaki nem szív el egy cigarettát, vagy nem iszik meg egy korty konyakot, még nem válik milliomossá. A kutya is oda... ahol már van valami. Rátermettnek, ügyesnek, belevaló embernek való a mai világ. És én az vagyok. Itt, nézze, a pénztárcámban annyi pénz van, mint másnak a takarékban. Én tízezer korona nélkül nem lépek ki az utcára. És a csekkkönyvem, természetesen, szintén velem van. Ismemi kell a lehetőségeket: melyik bank mennyi kamatot ad, s hogy hol, milyen hitelt, kölcsönt érdemes felvenni - vagy nyújtani. De ez már nem elemi iskola! Nekem a jó üzletkötés jelenti a „takarékoskodást”, a rossz, az elszalasztott meg a pazarlást. Mert vállalkozni is tudni kell. Aki megdolgozik érte, annak van, s lesz pénze. Aki meg a sültgalambra vár, az tengődjön! Ez a piac törvénye! (J.I. vállalkozó, Pozsony)- Nézd, engem a titoktartás kötelez, hogy ne adjam ki a klienseket. De tudom, nem élsz vissza vele, hát elmondhatok néhány érdekes esetet. Van egy család: fizetésnap után mindig behozzák a pénzt hozzám. Nyereménybetétkönyvük van. Aztán hónap vége felé lassan-lassan kiszedegetik. Százkoronánként. Bekönyvelem, elteszem, majd ismét bekönyvelem', s kiadom a pénzt... Szó nélkül, elvégre ez a dolgom. Tudod, nem olyan nagy község a miénk, nagyon kell vigyáznom, hogy bizalmasan kezeljem az ügyfeleket. Itt úgy van, hogy be sem jön a következő, amíg az éppen soron lévő ügyfél nem tette a táskájába a betétkönyvét. Nehogy kiderüljön, kivett-e, vagy betett-e pénzt...Egy bácsi a pénzcsere után kezdett hozzám járni. Addig otthon rejtegette a pénzét. Olyan jól eldugta, hogy ő maga sem találta meg, csak egy hónappal a pénzcsere után... 20 ezer koronát hozott, hogy hát most mi legyen? Elintéztük neki, hogy ne károsodjon. Azóta, ami a nyugdíjából megmarad, és amit a zöldségért kap, mind idehozza. A múltkor valaki nyert a Sportkán. Hozta nagy boldogan. Egy százast hagyott magánál, hogy megünnepli, nincs messze a vendéglő, bement. És az ital megoldotta a nyelvét. Rázúdult az egész rokonság, egy hét múlva kivette az egész összeget, szétosztotta. Most sportkázik, mint az őrült, hogy hátha újra nyer. Más szórakozása nincs is - özvegy férfi az illető mert amióta elszedték a nyereményét, nem áll szóba vele a rokonság - még ők vannak megsértve... Szeretem a fiatal házasokat, amikor boldogan hozzák be a kis pénzüket, és öt, tíz év múlva nyúlnak csak hozzá, ha valamilyen nagyobb beruházásra szánták el magukat. És sajnálom a nyugdíjasokat, akik önmaguktól irigyelnek tíz koronát, de az unokákat elhalmozzák minden karácsonykor, húsvétkor. És már csak mosolygok, ha olyan Zsugori uram féle ügyféllel találkozom. Leszakad róla a ruha, a kabát, közben félmillió is van a betétkönyvein, de egy kiló banánt sajnál magától, nem fűt be, ül a hidegben, hogy ne fogyjon a tüzelője... Szóval száz féle ember van - sajnos, olyan is, aki életében még nem próbált meg takarékoskodni, pedig nagy pénzeket keresett. De hát az ilyenekről ne mondjak semmit, ezek nem tartoznak az ügyfeleink közé. (H.K. egy takarékpénztár fiókjának vezetője) *** A tücsökről és a hangyáról szóló, régi tanmesének kellett volna ránevelnie bennünket a takarékoskodni tudásra. Nos, kinek így hozta a sorsa, kinek úgy; nehéz lenne kideríteni, mennyien gazdagodtak meg, vagy maradtak szegények e szerény és régimódi intelem hatására. Tény, hogy az elmúlt évtizedekben olyan jövőképet próbáltak elénk varázsolni, amelyben a pénznek már semmi szerepe, „mindenkinek szükséglete szerint” lesz majd mindene, ruha, kocsi, lakás, étel és ital... Ez lett volna a kommunizmus. E varázslatos kép egyre homályosabbá s távolibbá vált, habár a kongresszustól kongresszusig tartó párthatározat-megvalósító időszakok a maguk külön „szakkifejezéseivel” buzgón ködösítették a lényeget. Volt pedig sok minden: ésszerűsítési intézkedések, gazdsági szemlélet kialakítása... A világot járt emberek már akkor is tudták, hogy ez fából vaskarika. Mi, idehaza rekedtek azonban csak téveszméink korának eltűntével ébredtünk rá, hogy az életet, a haladást, a háborúkat és a megegyezéseket a pénz, a piac szabályai igazolják. Ma ilyen meséket olvashatunk: „Próbáld Pluszba! Ezer koronát kaphat azonnal, kölcsön formájában a regisztráltatott vagyonjegykönyv leadása után, az általános Hitelbank bármely fiókjában" vagy „A pénz és a tehetség együtt jár”. Avagy: „Újra itt a fontos döntések ideje. Megfontoltnak kell lenni, és olyan alapra bízni pontjainkat, amelyben azok biztos hasznot hoznak. ” Ésígytovábbsatöbbi...- Számtalan új szolgáltatás, ésszerű és kitűnő takarékos- sági lehetőség áll a lakosság rendelkezésére - tájékoztat Augustovicová Anna, a Szlovák Állami Takarékpénztár szenei fiókjának vezetője, miután gondosan megvitatta a bazini központi takarék marketing-főnökével: milyen információkat adjon „a sajtónak”. Érthető módon a lakossági betétek alakulását nem szívesen elemzi, hiszen a mai gazdasági helyzet, a munkanélküliség magas százalékaránya, az infláció, az emelkedő élelmiszerárak mellett aligha lehet túlzottan takarékoskodni. Azonban a pánik is elmúlt, amely a pénzcserék előtt jellemezte a helyzetet, ma már nem állnak hosszú sorok a takarékpénztárak előtt. Sem kivételre várva, sem arra, hogy pénzüket betehessék az emberek. A vagyonjegyes könyvecskék kiváltása is higgadtabban, megfontoltabban folyik, mint az első kör idején. És tulajdonképpen most tanulják a vállalkozók, a szülők, a fiatal házasok, hogyan kell - vagy lehet - boldogulni a majdani piacgazdaságban.- Nagyon fontos, hogy a gyerekek már az iskolában elkezdjenek takarékoskodni. Hogy a szülők - ha önmaguk érdekében nem tették - a gyerekek kedvéért áttanulmányozzák a lehetőségeket, s olyan szerződést kössenek velünk, amely évek múltán majd gyermekük számára jó indulási lehetőséget jelent az élethez, a vállalkozáshoz. Mivel ez itt nem a reklám helye, hadd ne soroljuk fel - még a Takarékossági Világnap alkalmából sem -, hogy mennyi új szolgáltatást nyújtanak a takarékpénztárak. Szinte külön tanfolyamra lenne szükség, hogy az egyszerű - nem vállalkozásból élő - emberek is tájékozódni tudjanak, miért előnyös például az építkezési takarékosság, vagy az átutalási betétszámla, netán a betétkártya, amellyel a mostanában megnyitott pénztári, vagyis a bankautomatákból bármikor kivehetik az ügyfelek a pénzüket. Persze, azért azt se felejtsük el, hogy mindezek a takarékossági és hitelnyújtási formák hosszú távon előnyösek. A kezdő, a fiatal családoknak bizony nehéz lesz az ifjúházas kölcsön nélkül, s egyre nehezebb lesz a régebbi építkezési támogatás nélkül otthont teremteni. A pénz világa azonban könyörtelen, kemény világ. Sokat kell még tanulnunk - akár a más kárán, akár a sajátunkon - ahhoz, hogy boldoguljunk benne. Takarékosságunk és pazarlásunk „látleletei” ott találhatók a kukákban, ahol - sajnos - még mindig sok az ételmaradék, a kinőtt, használt (de még nem elnyűtt) ruha és cipő, a kuka mellé kirakott gáztűzhely, a falu végi szemétlerakatokra hányt edény, deszkavég, ócskavasként is értékesíthető kerítés, üstök.- Aranybánya ez, kérem, csak kesztyű kell hozzá! - lelkendezik egy pozsonyi guberáló, amikor viszem le a szemetet. - Ha hiszi, ha nem, én ebből még a takarékba is viszek. Van ugye, az a kis nyugdíjam, abból kifizetem a garzonom rezsijét. Annak, aki átveszi tőlem a holmit - ruhát, cipőt, papírt, miegymást - szúrok egy-egy fiaskót. A kenyérmaradékot az öreg barátom kapja. Csirkéket, malacot nevel. Hát ő „naturáliával fizet”. De az az ezeröt-kétezer bejön belőle. Először kerékpárral cipeltem, aztán hogy pénzem lett, vettem ezt a kárét. Hát úgy nézzen rám, hogy takarékbetétkönyvet nyitottam! Nyugdíjas koromra. Még- hogy itt nem lehet megélni?!... Ez az a téma, amelyhez ahány ember, annyiféle a kommentár... Haraszti Mészáros Erzsébet A házaspár vegyesboltot nyitott Pozsony villanegyedében. Az üzletet családi házuk alagsorából alakították ki. Szépen berendezték, a polcokra kizárólag kiváló minőségű áruk kerültek, igazodva a környéken lakók igényeihez. A tulajdonosok az üzlet megnyitásakor szinte mindennel számoltak: az áruellátás nehézségeivel, a megnövekedett rezsiköltségekkel, a magas adókkal. Egy dologról azonban teljesen elfeledkeztek: az üzleti szarkákról. Meg sem fordult a fejükben, hogy azon a környéken, ahol sikeres üzletemberek, művészek, politikusok laknak, komoly gondot okoznak majd az alkalmi tolvajok. Mivel azonban minden leltározás alkalmával pár ezer koronás hiány mutatkozott, a tulajdonosok és az üzlet három ezelőtt. Ugyanis az is megfordult a fejében, hogy a nő „egyszerűen” klepto- mániás lehet... Egy divatos szó: a kleptomania A kleptománia görög szó, magyarul beteges, leküzdhetetlen lopási hajlamot jelent. Dr. Bajnok István pszichiáter szerint a kleptománia divatos szó. - Az emberek hajlamosak a valódi tolvajokat is összekeverni a kleptomániásokkal — állítja a szakember. - Az a fiatal nő, aki rúzst lop, mert nem tudja megfizetni és szüksége lenne rá, nem kleptomániás. A kleptománia ott válik betegséggé, ha az illető olyan kényszert érez magában, hogy fittyet hányva a lebukás veszélyének, elemei valamit az üzletből. Egyébként jellemző a kleptomániásokra, hogy teljesen használhatatlan holalkalmazottja - akik szintén a családhoz tartoztak - árgus szemmel figyelni kezdték a vevőket. Egy alkalommal a tulajdonos lánya így észrevette, hogy egy jól öltözött fiatalasszony Milky Way csokit csúsztatott a zsebébe. Rohant is az apjához, aki viszont jól megszidta: az a hölgy, akit a lánya lopással gyanúsít, egy sikeres magánvállalkozó felesége, aki szinte naponta ezressel fizet, nincs hát rászorulva, hogy hétkoronás csokoládét fizetés nélkül vigyen el a boltból. Ez teljesen lehetetlen - állította a családfő. Aztán pár nappal később a saját szemével győződhetett meg arról, amiről azt hitte, hogy lehetetlenség. A gazdag vállalkozó csinos felesége ezúttal ugyanis egy üveg konyakot csúsztatott a kabátja alá. Az üzletvezető alig akart hinni a szemének, s morfondírozni kezdett: vajon mi késztet egy gazdag hölgyet a lopásra? Hiszen ha valakinek, neki valóban mindene megvan. Gyönyörű családi ház, két jó márkájú autó, két szép, egészséges gyerek. Vajon miért lop az ilyen? - tette fel magában ismét a kérdést, de válaszolni nem tudott rá. Mint ahogy azt sem tudta, hogy most mit csináljon? Az üzletben csak a saját családtagjai tartózkodtak, nincs egyetlen más tanú sem, aki meg tudja erősíteni, hogy a hölgy valóban lopott. Hívja ki a rendőrséget? Egy üveg konyak miatt? Esetleg ki sem jönnének. És ha nagy ügyet csinál az esetből, az is előfordulhat, hogy a környéken meg- orrolnak rá, és nagy ívben elkerülik majd az üzletét. Mérlegelt, fontolgatott, rendezgette a gondolatait, s végül döntött: nem csinál semmit; úgy tesz, mintha nem látott volna semmit. A gazdag vállalkozó feleségéhez éppen olyan kedves, készséges lesz, mint íiiiiii" .... mik at is ellopnak.- Hogyan fejlődik ki valakiben ez a betegség?- A kleptománia általában valamilyen neurotikus eredetű betegséghez szokott társulni. Ez lehet érzelmi frusztráltság, elhagyottság, depresszió. Ebben a helyzetben tehát nem okvetlenül a lelki betegség az elsődleges, hanem a lelki állapot.-A kleptomania gyakori jelenség?- Nem. Eléggé ritkán fordul elő. Nem is nagyon szoktuk diagnosztizálni. Az ilyen esetek általában nem is kerülnek a pszichiátriára, hiszen a kleptománia nem fejlődik olyan mérvű betegséggé, hogy társadalmilag veszélyes lenne.- Statisztikailag ki lehet mutatni, hogy hány kleptomániában szenvedő ember él Szlovákiában? — Nem, mert a kleptomániások számáról nem készült semmilyen statisztikai felmérés. *** Ennyi hát a szakember véleménye a kleptomániáról. Társadalmilag valóban nem veszélyes jelenségről van szó, viszont egyre több üzlettulajdonosnak okoznak gondokat a beteges, leküzdhetetlen lopási hajlamot érző emberek. Sőt! A minap például a CNN adott hírt arról, hogy három évi börtönbüntetésre ítéltek egy londoni hölgyet, aki naponta ezerkétszáz font értékben tulajdonított el különféle árukat az angol főváros üzleteiből, „természetesen” fizetés nélkül. - Szinte fizikai fájdalmat éreztem volna, ha mindent, amit vásároltam, a kasszánál ki kellett volna fizetnem. Olyan jólesett, ha valamit csak úgy, fizetség nélkül kivihettem a boltból - vallotta ez a középkorú, jómódban élő hölgy. Nos, tessék hát eldönteni, hogy ilyen helyzet láttán ki mit kiált?... Azt-e, hogy: Fogják meg tolvaj! Vagy azt: Fogják meg! Tolvaj? Kamoncza Márta RIPORT 1994.október 30. l/SSárnsp na rom . ——— 1 ' Fogják meg. Tolvaj*
