Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-30 / 44. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Olvasta már? Böngészett már? Netán nyert is már? Játsszon és nyerjen velünk! 1994. október 30. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Amíg az ember fiatal, irtózik a temetőtől. A halál messze jár, egy másik bolygón. Talán nincs is. Pedig a halottaink ott alszanak a mélyben. Melléjük temetve igazságaik. Gerincük gyalogút múltból a jelenbe. Harcaikat megvívták, csatáikat vesztették vagy nyerték, nekik már egyre megy. Fiatalon nem értjük a nagyszülőket, akik rendszeresen elzarándokolnak az övéikhez. Viszik a kapát, nyáron a locsolót, tavasszal új virágot palántáznak. Művelik a sírhantot, mint egy kiskertet; mi pedig meglepődünk: idős rokonunk nyugodt külsővel, kisimult arccal kerül elő. Nyoma sincs a szorongásnak, talán még sírdogált is odakint, de a könnyek nem marták, inkább tisztították a lelkét. Most olyan, mint aki jól kibeszélgette magát. Persze, panaszkodott is. Például ránk. Hogy folyton akadályozzuk a temetőjárásban. Hogy mondvacsinált ürügyekkel, állítólag kíméletből, próbáljuk távol tartani a halottaitól. De halad az idő. A halál tizedelni kezdi sorainkat. Előbb egy barát - váratlan baleset majd nagyszülők - szép magas kort értek meg -, később már az ember édesanyja kerül sorra. És egyre többen a kortársak közül. A gyászjelentések már a mi évjáratunkat emlegetik: a tőlünk valamivel idősebbeket, és a tőlünk valamivel fiatalabbakat. Állunk a holtak sírjai fölött, szeretnénk meg nem történtté tenni hajdanvolt pillanatokat, ki nem mondottá varázsolni kimondott mondatokat, ítélkezéseket, hántásokat. Szeretnénk elviselhetővé változtatni jóvátehetet- lenségeket, szeretnénk másnak látszani az ő szemükben, mint amilyenek voltunk, vagyunk. Szeretnénk különbnek tűnni, ehhez önigazolásként felidézni a rögök közé szorult mondatokat. Ott, a temetőben magunkat sajnáljuk egy soha többé fel nem ragyogó tekintetben, egy mindent jelentő félmosolyban. Magunkkal foglalkozunk halottaink felett. A lelkiismeretünkön, a hitünkön múlik: vigyázunk-e tisztességükre, vagy megtiporjuk-e gerincük gyalogúját, szétszórjuk-e jeltelenül életük értelmének porát?... A nemrég még a másik bolygóról üzengető, talán nincs is Halál itt jár a kertek alatt. A ház körül. Jó lesz kiska- pát, gyertyát fogni, s ellátogatni a temetőben nyugvó rokonainkhoz. Elüldögélni a szépen ápolt sírhantoknál, örökzöldet ültetni, sírkövet állítani. Méry Gábor (3) és Prikler ImszIó (!) felvételei MIKLÓSI PÉTER
