Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-23 / 43. szám

Méry Gábor felvétele

is, hogy olyan sajátos kultúrát őrzünk, hordozunk, amely Európát, környezetünket is gazdagítja, és bennünket is boldogabbá tehet. Nem egyszerű feladat mindez, hiszen történelmi okok miatt, az évszázados idegen elnyomásban és idegen államnyelv béklyóiban sínylődő magyarság viselkedése, szokáskultűrája önmagába forduló. Nézzük meg a szlávok körtáncait: összetartozást, összefogást sugallnak, a nagy diaszpórával rendelkező zsidók is összetartóbbak. Nálunk évszázadokig a mélyrétegekben maradt meg az a magyarságtudat, amely a reformkorban oly virulenssé tette a magyar kultúrát. Most más korban, más körülmények között egyfajta reformkorszakot él Európa és benne Közép-Európa. Gazdasági, nemzeti talponmaradásunk érdekében erre az elhivatott magyarságra van égetően szükségünk.- E gondolatokat más nemzetek egyes képviselői valószínűleg gyanakvással hallják, sőt a vádaskodástól sem riadnak vissza.- Kissé hosszabban kell válaszolnom. Amikor egyetemes magyardolog arról darvadozni, hogy ki a fajmagyar vagy a fajszlovák. Bizonyos fokig érthető a kis népek védekező mechanizmusa, sokféle ragaszkodása, de csak addig, ameddig ez a természetesnek mondható magatartás nam csap sovinizmusba.- A Magyarok Világszövetsége mit tehet a kárpát-medencei népek, nemzetek történelmi megbékélése érdekében?- Nagyon sokat. A magyarság alapvető érdeke olyan viszonyt kialakítani a szlováksággal és más szomszédos nemzettel, ahol megmaradásunk és az ő megmaradásuk kölcsönösen garantált. Ezt a határszerződések nem tudják szavatolni, erre csak olyan, az ezeréves együttélésünk pozitív elemeire és lelki kötődésre építő szövetségi politika képes, amelynek fontosságát remélhetően mielőbb fölismeri a hozzánk hasonló szlovák szövetség is.

Ezzel és más feladatokkal összefüggésben tanulmányozni szeretnénk hasonló helyzetben lévő, jelentős diaszpórájú nemzetek, többek között a lengyelek, örmények, zsidók, albánok és a hollandok roTÚLLÉPNI A Cl VAK0PÁ50K0N

________________________________________________

__________________________________________________________________________________________________________________-....------------La

punknak nyilatkozik Bakos István, a Magyarok Világszövetségének új főtitkára

A mostani küldöttközgyűlésen iktatják be tisztségébe Bakos Istvánt, a Magyarok Világszövetségének új főtitkárát, aki eddig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatási főosztályának a vezetője volt. A határon túli magyar médiumok közűi elsőként lapunknak nyilatkozott.- Nyilván sokakat meglepett a hír, hogy otthagyja a minisztériumot, ahol a magyar felsőoktatás korszerűsítésében kiemelkedő eredményeket ért el, a Fulbright-bizottság tagjaként és más tisztségekben pedig szerte Európában elismert szakembernek számít. Mindezek ellenére most távozik...- Nem akartam elmenni a minisztériumból, nem volt ez könnyű döntés. Végül két szomorú tény adta meg a végső lökést. Az első a világ- kiállítás lemondása, amely a magyar felsőoktatás és tudományos kutatás számára beláthatatlan károkat jelent. A másik ok a Csoóri Sándort ért méltatlan támadások. Ekkor döntöttem el, hogy igent mondok az ő hívó szavára, akihez évtizedes barátság köt, ugyanúgy, mint Dobos Lászlóhoz és más vezetőségi tagokhoz. Tiszta lelkiismerettel távozom, közreműködésemmel született meg az első felsőoktatási törvény, jól működik a kutatási pályázatok rendszere, növeltük a pénzügyi forrásokat, ami ma Magyarországon különösen nagy szó. Több mint hatvan fős, szakmai és emberi szempontból egyaránt kiváló csapatot sikerült összehoznunk. Fájó szívvel, de emelt fővel búcsúzom tőlük.- Annyi bizonyos, hogy nem könnyű feladatra vállalkozott, hiszen a Magyarok Világszövetségét sokféle bírálat, vádaskodás éri. Nálunk is ismert a vajdasági Ágoston András elmarasztaló véleménye, Eörsi István nemrég „ásatag világnézeti alapon újjászerveződő nemzetközi gittegyletnek” nevezte a világszövetséget, ahol a belső torzsalkodások is erőt, energiát emésztenek föl. Hamis vagy reális ez a kép?- Jórészt hamis és főleg rosszindulatú. Eörsi István indulatkeltő vádaskodásai, önmagához is méltatlanok, a vajdasági panaszokban pedig Csoóri Sándor nem hibás, vagy csak részben az. Nem hibás, mert alapítványi pénzekről mindig a kuratórium dönt, amelynek elnöke nincs ügydöntő helyzetben. Csoóri Sándor legfeljebb abban hibáztatható, hogy a világszövetség elnökeként nem mindig találta meg a megfelelő módszereket és még inkább a megfelelő embereket a jó munkához. Közszolgálati múltammal és szervezői tapasztalataimmal szeretném az eddiginél jobban szervezni a munkát, s ilyesfajta gondokat levenni Csoóri Sándor válláról.- Jórészt hamisnak minősítette a mások által fölrajzolt képet. Milyen hát itt és most a Magyarok Világ- szövetsége?- Ez a szövetség két éve a III. világkongresszuson pártoktól és kormányoktól független civil szerveződésként határozta meg önmagát, s jelentős erőfeszítések történtek azért, hogy kirakatszervezetből demokratikus, autonóm, alulról építkező szövetséggé alakuljon át. Mindez nem megy könnyen, viták nélkül. Főtitkárként igyekszem mérsékelni az információhiány és az ebből fakadó félreértések miatti ellentéteket. Gondot jelent az is, hogy a szövetség Bencúr utcai székháza teljesen lerobbant állapotban van, igazából pedig az alkalmazottak státusa sincs rendezve. Tehát kívülről, belülről egyaránt megújulásra van szükség.- Szerintem olyan értelemben is, hogy a szövetség valóban pártoktól, ideológiáktól mentes legyen. A Magyarok Világszövetsége egy ideig a Kádár-rezsim kirakatszervezete volt, az elmúlt években szerintem a különböző szándéknyilvánítások ellenére sem teljesen szabadult meg másfajta kormánypárt befolyásától.-Túl sommásnak tartom ezt a megállapítást. Tény, hogy Csoóri Sándor az MDF alapító tagja volt és sokáig az elnökségben is tevékenykedett, ám ezzel együtt igyekezett

függetleníteni a világszövetséget. Jómagam is ott voltam Lakiteleken, tagja lettem az MDF-nek, ám miután bejelentették, hogy párttá alakulnak, kiléptem. Hadd tegyek most egy rövid kitérőt. Nyolcvankilencben több magyar értelmiségihez hasonlóan én is aláírtam a tiltakozó levelet Václav Havel és más eltartások letartóztatása miatt. Én mindig a lelkiismeretemmel, és nem a főnökeimmel szeretek elszámolni erkölcsi kérdésekben. Tehát Csoóri Sándor és mások személye, s talán nem szerénytelenség hozzátenni: az én személyem is garancia, hogy a világszövetség nem fog alárendelődni különböző pártérdekeknek. Ha ennek akár lehetősége is felmerül, én felállók és otthagyom ezt a tisztséget. Szeretnék végre véget vetni személyes sérelmeknek, kicsinyes civódásoknak, hogy pártpolitikai befolyásoktól mentesen képviselhessük a magyarságot.- A magyarok több mint egyhar- mada Magyarország határain kívül, különböző politikai és emberi értékrend alapján él. Miként foghatja össze a Magyarok Világszövetsége ezeket az embereket és közösségeket?- Az anyanyelv és a nemzeti kultúra megtartó erejével. Én a világ egyik nagy csodájának tartom, hogy ez a nép és a csodálatos magyar nyelv, ha bizonyos mértékben megfogyatkozva, de megmaradt. Anyanyelvűnk és kultúránk megőrzése, jövőjének ápolása minden tisztességes magyar szívügye, éljen bárhol is, s legyen bármilyen is a világnézete, vallása. Őket szeretnénk magunk mellé állítani, de nem szeretnénk lemondani azokról az emberekről sem, akik nyelvükben már eltávolodtak a magyar nemzettől, de gyökereikben, családi kötődéseikben magukban hordozzák a magyarságot. Az angolul beszélő amerikai magyarokra, de a különböző okok miatt elszlovákosodott vagy szlovákul beszélő magyarokra is gondolok. Őket is szeretnénk megtartani vonzáskörünkben. Tudatosítsák ők

Ságról, nemzeti kultúráról beszélünk, akkor illyési értelemben jogot védünk, és nem sértünk. Történelmünk bizonyítja, hogy ez a nemzet hosszú távon képes a türelem gyakorlására. Magyarországon a 19. század viszonylag rövid szakaszát kivéve nem ment végbe olyan erőszakos asszimiláció, mint a franciáknál és az angoloknál. Ezernyi példát sorolhatnák, de csak egyet említek. A magyar tolerancia egyik ékes bizonyítéka a budai egyetemi nyomda, ahol már a 18. és 19. században 17 nyelven adtak ki könyveket. Itt jelent meg először Ján Kollár Slávy dcéra című műve, és a dákoromán történeteket is itt adták ki, természetesen románul. Szerb művek is ebben a nyomdában láttak napvilágot. Ehhez nem is kell különösebb kommentár.

Személyes vonatkozásokkal folytatom. Olyan baranyai faluból származom, ahová sok szlovákiai magyart, erdélyi menekültet, szegény magyarországi családokat telepítettek a kiűzött svábok helyére. Ezeknek a szerencsétlen embereknek a sorsáról a fejük fölött döntöttek. Nagyfokú lelki erőre, egymás iránti türelemre is óriási szükségük volt életük újrakezdéséhez. Egyébként anyai ágon Békés megyei szlovák rokonságom is van, dédnagya- nyámnak még az imakönyve is szlovák volt. Már csak ezért is nagyon nehezen tudom elviselni azokat a fel-feltörő nacionalista hangokat és indulatokat, amelyek nyelvük és származásuk szerint akarnak különbséget tenni emberek között. Én többször jártam Finnországban, az észteknél is meg a néhai Szovjetunió Urálon túli részén is, bízvást elmondhatom hát, hogy a szlovákokkal összességében közelebbi rokonságban vagyunk, mint bármelyik rokon népünkkel. Ezeréves együttélésünk során annyi vérségi kapcsolat, és annyi más szál szövődött köztünk népdaloktól, népi táncoktól kezdve a viselkedéskultúrán át közös szokásainkig, hogy bizony nemcsak értelmetlen, hanem lehetetlen

konszervezeteinek a munkáját. Biztosan sokat tanulhatunk tőlük.- A világszövetség közgyűlést tart. Milyen témákról és feladatokról tárgyalnak?- Az 1996-os IV. világkongresszusunkat készítjük elő, s arra törekszünk, hogy a szövetség arculata a mainál markánsabb legyen. Ez a szövetség olyan lesz, amilyenné munkatársai és tagszervezetei teszik. A Magyarok Világszövetsége nem a pártok propagandaeszköze és nem is finanszírozó szervezet. Az értelmes határon túli magyar kezdeményezések, hagyományőrző tervek támogatása az Illyés Alapítvány és más alapítvány feladata.Tevékenységüket úgy kell szervezni, hogy ne az ügyeskedők használják ki forrásaikat. Bővíteni szeretnénk az információs csatornákat, s ebben a Duna Televízió a határon túli magyarság számára létfontosságú, miként az anyanyelvi kultúra megtartásában, gyarapításában is.

Készülünk a magyar államiság és a magyar oktatás ezeréves évfordulójának méltó megünneplésére. Egyébként nemrég jártam Szlovákiában, és örömmel állapítottam meg, hogy színtiszta szlovák falvak, városok templomaiban mennyire őrzik István király emlékét. Államalapító királyunk intelmei jutottak az eszembe, amikor Szlovákia magyar lakta helyein a magyar papok egyre nagyobb hiányáról, a magyar papképzés megoldhatatlanságáról hallottam szinte mindenhol. Szeretném remélni, hogy a katolikus anyaszentegyház, amelynek én is tagja vagyok, mielőbb megnyugtató megoldást talál erre a súlyos gondra.

Feladatokról kérdezett, én pedig közös múltról és mai gondokról beszéltem. Nem véletlenül. A múltból sokat meríthetünk, ha túllépve minden kisszerűségen, napi acsarkodá- sokon végre sorskérdéseinkre, jövőnkre figyelünk, közös szellemi égbolt alatt.

Szilvássy József

INTERJÚ 1994. október 23. iteSá/TIHp