Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-16 / 42. szám
l/BSÉrnap 1994. október 16. MŰVÉSZVILÁG Ke veset tud a magyar olvasó Albert Skarvanról. Mentségére legyen mondva: a szlovák sem tud sokkal többet róla. Noha megérdemelné. Jaroslav Rihák most forgatott játékfilmje, az Albert, Albert nem épít emlékművet, inkább rámutat: azt a fát, amely magasra nő, gyakran éri villámcsapás. Nagy visszhangja volt a Skarvan- ügynek az 1895-ös magyar sajtóban. Az akkor huszonhat éves szlovák orvos, aki az iglói gimnáziumban anyanyelvén, Sopronban magyarul, Kézsmárkon pedig németül tanult, majd Budapestre került az orvosi egyetemre, s tanulmányait Prágában folytatta és Innsbruckban fejezte be, megtagadta a katonai szolgálatot. Márpedig szembeszállni a monarchia hadseregével, ellenérzéseket hangoztatni egy szent és sérthetetlen „hazafias kötelességgel” szemben politikai bűnnek számított. El is ítélték gyorsan a „lázadót”. Előbb a kassai börtönbe, aztán a bécsi elmegyógyintézetbe zárták. Szabadulása után hét hónapig Tolsztojnál, Jasznaja Poljanában keresett nyugalmat, ahonnan 1897-ben száműzték, s az író titkárával együtt londoni emigrációba kényszerült. Ott élt a családjával 1910-ig, amíg kegyelmet nem kapott Ferenc József császártól. Hazatérése után hosszú ideig állás nélkül tengődött, majd az első világháború kitörése után - paradox helyzet: katonaorvosi helyet ajánlottak fel neki, amelyet azonnal visszautasított. A háború alatt, idegen nyelvű levelezése miatt, ismét börtönbe került, majd az Eger melletti Verpelétre száműzték. Mire hazatért, felesége teljesen elhidegült tőle, s házasságuk válással végződött. Albert Skarvan író is volt és műfordító. Szlovákul, magyarul és németül írt, oroszból, angolból és franciából fordított. Tolsztoj Feltámadását párhuzamosan ültette át szlovákra és magyarra, mégsem tekintette magát poliglottnak. A háború befejezése, a monarchia szétesése után előbb körzeti, majd járási orvos lett, de az új hatalom sem ölelte a keblére. Nem fogadta be őt a szlovák irodalmi közeg sem, pedig F.X. Saida, a kiváló cseh kritikus azt írta róla: ha egy idegennek a cseh és a szlovák irodalom tíz legjobb kötetét kellene a kezébe adnia, Skarvan könyve, az Egy katonaorvos feljegyzései biztosan köztük lenne. Megbocsáthatatlan bűnként a kor kulturális életének elöljárói, köztük ismert irodalmárok, azt vetették Skarvan szemére, hogy a szlovák nemzet égető gondjai helyett minden munkájában általános érvényű emberi problémákkal foglalkozik. Hogy nem hangoztatja-érezteti nemzeti hovatartozását, s inkább a századvég feszültségéből keres kiutat, semmint a szlovák nép felemelkedését szolgálná. Jaroslav Rihák. aki korábbi rendezésével, az Idegenekkel Japánban és a keszthelyi televíziós versenyen nyert díjakat, nemcsak irodalmi alkotásait - Skarvan magánleveleit is olvasta.- Szomorúságról, elkeseredettségről, mély depresszióról beszélnek ezek a levelek, de érezhető bennük egyfajta boldogság is. Egy olyan ember halk boldogsága, aki kínjai-ke- servei közt is elérte, hogy úgy élhessen, ahogy élni akar. Saját elképzelései szerint, szabadon, ugyanazon nézeteket vallva, mint az amerikai fiatalok a hatvanas évek végén. Írásaiban a társadalom korrumpáltságát, a szociális egyenlőtlenséget bírálta, a nemzetiségi konfliktusok ellen küzdött, a katonai drillt ostorozta. Idilli életre vágyott, és Tolsztoj mellett, az ő hatása alatt meg is találta. Nem úgy viselkedett és nem úgy öltözködött, mint azok, akik adtak a bevett szokásokra. Szellemi függetlensége, sajátos életvitele zavart is sokakat; Skarvan szálka volt a kor dédelgetett kedvencei szemében. Elutasította sokak ízlésvilágát, az uralkodó erköltusaival, a mozdulataival mutatta meg. Én Menzel filmjében, Az én kis falumban láttam őt először, aztán a Kukac Matyibm majd A revizorban. Ennél eltérőbb figurákat színész nem is kívánhat már magának, s ő mindegyikben szuggesztív alakítást nyújtott. Aki Otíkként emlékezik rá, azt most bizonyára nagy meglepetés éri. Bán János szlovák rendezővel is dolgozott már, nemcsak csehvel. Az én kis falum után Dusán Trancík hívta meg a Milliós hétvégébe, Jaroslav Rihák felkérésének pedig egy francia és egy magyar film forgatása között tett eleget. Az Egy nap, egy élet című alkotásban Charles Aznavour partnere volt, a filmet több okból szeretem. Először is azért, mert költészettel teli, humánus alkotás. Mélyen érző és mélyen gondolkozó emberről szól, aki nagy-nagy ideákkal és energiákkal indul el az útján, de a végén rá kell jönnie: megalkuvás nélkül neki sem megy. Aztán a rokonvonások Skarvan és köztem... a konfliktusok, amelyek a lelkében zajlanak... a magánéletbeli kudarcai... ahogy olvastam a forgatókönyvet, nemegyszer úgy éreztem: önmagámmal szembesülök. Bukásai és apró győzelmei zavarbaejtően ismerősek. Mint ahogy azok a pillanatai is, amikor attól fél, nem tudja teljesíteni a saját maga által kijelölt feladatokat. • Magyarul, szlovákul, oroszul, németül, jiddisül beszél a fűmben. Ilyenfajta nyelvi zsonglőrködést egyetlen figura sem kívánt még öntől.- Emiatt egyáltalán nem izgultam. Az időskori jelenetektől féltem. Az Jaroslav Rihák filmjében Bán János utolsó fázistól. Ötven felett már nem úgy mozog, nem úgy lép az ember, mint húsz- vagy harmincévesen. A gesztusai, a reakciói is mások már. Erre kellett figyelnem. • Mit gondol, Menzelnek tetszeni fog majd a film?- Remélem nem lesz ellenére. Amikor nála dolgoztam, még csak a tanulóéveimet töltöttem a pályán. Azóta megtanultam egyet s mást, rengeteg szakmai tapasztalatot szereztem, és negyvenévesen már az életről is többet tud az ember. • Jaroslav Rihákkal szemmel láthatóan jól megértették egymást.- Szerencsés helyzet volt mindkettőnk számára, hogy hasonlóan gondolkodunk A forgatás során többször megtörtént, hogy olyasvalamit kért tőlem, amit én már percekkel korábban, tőle függetlenül is elhatároztam. Döbbenetes szemléletbeli azonosság jellemezte kettőnk munkáját, s ami a rendezői stílusa mellett ugyancsak tetszett: minden szereplőt remekül megválasztott. Tolsztojt például az író dédunokája Nyildta lljics alakítja akinek semmi, de semmi köze a színészethez, hiszen nyelvészprofesszor, mégis lenyűgöző partnerem volt. Három feleségem közül az egyiket Dagmar Lakcsevics formálja meg. aki előtt ígértes karrier áll. A vidéki fotográfust, aki nagy hatással van a fiatal csőt, a nemzetek közti kapcsolatot megrontó politikát, s ez mind rend- szerellenes merényletnek számított. Így azzal sem szerezhetett érdemeket, hogy az első eszperantó tankönyvet ő fordította. Skarvan, szerintem, ma sem lenne hős. Legelőször is az adóhivatallal kerülne összetűzésbe, mert tudná: pénzével a hadsereget támogatja. • Albert Skarvan szerepét Bán Jánosra bízta. Felkészült az esetleges támadásokra? Szakmai körökben ugyanis már többen méltatlankodnak: a szlovák Skarvant szlovák színésznek kellett volna el- Skarvan fiatalon : élete alkonyán játszania.- Én kezdettől fogva Bán Jánosra gondoltam. Nála megfelelőbb színészt erre a szerepre itthon nem találtam. Sem arcban, sem tehetségben. Nem érdekelnek az ellenvélemények; nekem sokkal fontosabb az a belső nyugalom, amelyet most, a vágás előtt érzek. János hibátlan alakítása, elképesztő színészi technikája, érzékenysége valósággal felizzik a filmben. Az első kockákon huszonhat éves, a történet végén ötvenhét. Csak a hajával volt némi a dolga a maszkmesternek; az öregedés fázisát a geszmost pedig a Brooklyni testvérekben dolgozik Gárdos Péter irányítása alatt. • Megtalálta már Albert Skarvan magyar „ rokonát ” ?- Eszembe sem jutott párhuzamot vonni, magyar megfelelőt keresni. Nem kell ide háttérideológia. Skarvan sorsán keresztül a századelő közép-kelet-európai szellemi pezsgésébe tekinthetünk bele, ami példaértékű lehet mindannyiunk számára. A liberális gondolkozás sajnos függvénye a napi politikának, a gazdasági törvény- szerűségeknek, de ha létünk más irányt venne, el is tipornának bennünket Én ezt (Dusan Dukál feb‘“lei) Skarvanra, Jozef Kroner kelti életre, aki rendkívül nagy volumenű művész. És meg kell említenem a film Stuttgartban élő szlovák operatőrét Juraj Liptákot is, kinek szakmai tudását csak Jaroslav Sofr tehetségéhez tudom hasonlítani, aki Menzel filmjét fényképezte. Intellektusa, érzékenysége nagyban növeli a film értékét • Úgy, mint Pozsonyban, melyik stábtól búcsúzott már?- Egyiktől sem. Tűzijátékot két üveg vodkáért még sosem rendeztek a tiszteletemre. Meg is hatottak a könnyekig vele. Szabó G. László Fél siker Baldtvinéknál Amolyan mesés, egzotikus kalandfilmben láthatjuk legközelebb Alec Baldwint. Russel Mulcahy rendező munkájában, a Szellemben Tibet urával találkozik, aki ősi mesterek szellemi hagyatékából, tapasztalataiból merítve, felfedi előtte a jósághoz vezető utat. Megajándékozza a szellem és a lélek titokzatos erejével, hogy felvehesse a harcot a rosszat képviselő Shi- wan kán, Dzsingisz kán egyik leszármazottja ellen. S mivel a lélek a szerelemből meríti a legnagyobb erőt, ebből a filmből sem hiányozhat a gyengéd támasz, a nő. A Szellemet, Alec Baldwint a csinos Penelope Ann Miller tölti fel energiával a rossz elleni küzdelemben. A meglehetősen sablonosnak tetsző történetet és Baldwin alakítását az amerikai kritika nem a remélt elismeréssel fogadta. A sztár azonban úgy véli, azért írtak róla elmarasztalóan, mert: „Irigylik tőlem Kim Basingert. ” Alec, a legidősebb Baldwin-fiú (Stephent a Háromszög című, nálunk is slágerfilmként fogadott, jó humorú diáksztoriban láthatjuk) nemrég olyan kijelentést tett, hogy hátat fordít a színészi pályának, és politikusként próbál meg karriert befutni. Döntését azzal indokolta, hogy a mozi sajnos nem képes változtatni a világon. Eredménytelen iparágnak tartja, s úgy véli számtalan hasznosabb dolog van a világon, amely sokkal inkább hozzájárulhat a jóléthez. „Annak ellenére, hogy komolyan veszem, amit csinálok, nem tartom építő jellegűnek a színész munkáját. A világ egyre mélyebb válságba sodródik, mi meg csak csináljuk a filmeket. ’’ Hát!? Meglepő vélemény, az biztos! Családi öröm Quinnéknél Túl a hetvenen két aprósággal is megajándékozta az élet Anthony Quinnt Előbb egy kislánnyal, aki nem az első házasságon kívüli gyermeke, s kinek világrajöttét Jolanda Addolori, a színész felesége nem épp kitörő örömmel fogadta. Annál nagyobb szeretet övezi viszont az unokát, Christophen, akit a Los Angeles-i Szent Patrik-székesegyházban kereszteltek meg. Lorenzo, az újdonsült apa örökölte leginkább a nagyapa művészi hajlamait. Színészként is bemutatkozott mán együtt játszott apjával a Stradivari című tévéfilmben, amelyet a Magyar Televízió is bemutatott. Szobrászként azonban tehetségesebbnek tartják. Remélhetőleg a vér nem válik vízzé, s a kis Christopherről is hallunk még. A Gente alapján: (tallósi)
