Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-16 / 42. szám
l/asárnap 1994. október 16. GYERMEKVILÁG Sk ót mese Élt Írország hegyei között, nem messze a tengerparttól, egy földesúr, aki híres-nevezetes szarvasvadász volt. Agárkutyáját is sokan irigyelték, azt mondták, szelektől fajzott, nincs párja hetedhét országon. Ámde a kutya is megöregedett lassacskán, akár a gazdája, lába nem vitte már olyan gyorsan, mint valamikor. Egy csendes őszi napon megint elindult a vadász a kutyájával, szarvaslesre. Fel is értek a hegyszakadékhoz, a rendes helyükre, de bár az egyik szarvasfalka a másik után vonult el a tetőn, egyiket sem tudták annyira megközelíteni, hogy a vadász kilőhette volna nyilát, vagy rájuk ereszthette volna az agarat. Végtére, amikor már jóformán beesteledett, hatalmas bika bukkant ki a sűrűből, mégpedig egyes-egyedül. „Nos; így akkor mégse megyek zsákmány nélkül haza” - örvendezett magában a vadász, és eleresztette kutyáját. A derék vadászeb neki is rugaszkodott, futott, ahogy ina győzte, és már-már úgy látszott, beéri az agancsost. De mikor az hátraszegte koronás fejét, úgyhogy agancsa a lapockáját verte, és táguló őrlikkal tovavágtatott, a kutya mindinkább elmaradt, és hamarosan el is vesztette szem elől a vadat. A vadász meg, mivel okosabbat nem tehetett, bosszúsan leült egy fatörzsre a zöld lejtőn, a nagy hegyek lábánál, arccal a tenger felé. Alig ült ott egy darabig, elébe toppant két gyönyörűséges leányzó. Az egyik nemes vadászkutyát vezetett pórázon, és szótlanul megállt, miközben a V olt egyszer egy király, aki nagyon szerette, ha meséltek neki. Egy nap közhírré tétette, hogy aki olyan történetet tud mondani, amely egyvégtében három esztendeig tart, azt magas hivatali polcra emeli, de aki kudarcot vall, annak fejét véteti. Amikor a mesemondók meghallották a királyi hirdetményt, valamennyien úgy vélték, helyt tudnak állni. Seregestül jelentkeztek a királyi várban, s elkezdték a mesemondást. De sajnos a meséjük nem tartott tovább, csak egy-két napig, a legkitartóbb is csak két és fél évig bírta, így azután rossz véget értek. S miután olyan sokan életüket vesztették, nem akadt többé senki, aki mesélni mert volna a királynak. Élt azonban abban a tartományban egy fiú, név szerint Lu Liang, az így szólt az apjához:- Elmegyek a királyhoz, és mesélek neki. Az apja intette:- Fiam, te csak a szerencsére és a magas méltóságra gondolsz. De gondolj azokra a szerencsétlenekre, akik fejükkel fizettek a szerencsepróbáért. Nem engedlek. így hát Lu Liang otthon maradt. másik ilyen szavakkal fordult a vadászhoz:- Elfáradtál, jó vadász, látom, meg bosszús is vagy, amiért kutyád eleDe egy nap az apja elment hazulról. Lu Liang csak erre várt. Mint a kilőtt nyíl, oly sebesen száguldott a királyi palotába. Ott azonnal térdre hullott, s így szólt:- Uram királyom, olyan történetet tudok, amit életem végéig mesélhetnék, s még akkor sem érne véget. A király először elámult, azután gyanakodva mérte végig a fiút.- Ilyen hosszú történetről sohasem hallottam. Ez hihetetlen. De Lu Liang csak a magáét hajtogatta:- Uram királyom, ne hidd, hogy eszelős vagyok. Hallgasd meg a mesémet. A király végül is beleegyezően bólintott, hogy jó, jó, meséljen hát, ha mindenáron mesélni akar, de magában mégiscsak azt gondolta, hogy a fiú meghőbörödött. Lu Liang azonban nem várt több resztette a pompás agancsost.- Bizony - felelte a vadász -, nagyon elszomorított, megvallom, hogy jó agaram már nem az, aki volt. biztatásra, s máris belefogott a mesébe, emígy:- Élt egyszer egy gazdag ember, annak akkora nagy hombárja volt, hogy száz hektár földön épült, olyan magas volt, hogy a teteje a felhőket karcolta, akkora kulcs illett a zárjába, hogy kosárban cipelte két ember. No, hát ennek a hombárnak a falába egy kis hangya lyukat ásott, de olyan kicsikét, hogy abba csak egyetlen kis hangya fért be. De a hangya okos volt és kitartó, s elkezdte egyenként elhordani a magokat a hombárból. Ki, be, ki be, ki be... Lu Liang egyre csak azt dünnyögte: ki, be, ki, be, ki, be, s a király gondolkodva pillantott rá. Majd megkérdezte:- Mit beszélsz, te fiú? Amit mondasz, se füle, se farka.- Dehogyis nincs - felelte Lu Liang -, hiszen éppenséggel a történetet mesélem, semmi egyebet.- Ne búsulj - szólt közbe most a fiatalabbik tündérlány, aki a kutyát vezette. - Fel a fejjel, barátom! Ezt a kutyát vidd magaddal, és nem lesz olyan négylábú teremtmény a világon, a tapsifúlestől a hatalmas szarvasbikáig, amelyiket az be ne érjen, el ne fogjon.- Hogy hívják? - kérdezte a vadász.- Brodum a neve, és mostantól fogva te vagy a gazdája. Kezébe adta a pórázt, a vadász pedig megköszönte a drága ajándékot, elbúcsúzott a tündérlánytól és hazament. Másnap reggel, ahogy felkelt, kihívta egész háza népét az udvarra, és a két magas hegyre mutatott, a messzi tengeren, ahonnan előtte való nap a tündérlányok leszálltak hozzá.- Látjátok azt a két hegyet ott? - kérdezte tőlük. - Mostantól fogva Leánybérc legyen a nevük, ez a kívánságom - és elbeszélte, mi történt vele az este kinn az erdőn. A kutya hűségesen szolgálta gazdáját, elkísérte minden útjára, jobb kutyája még vadásznak nem volt, mióta világ a világ. Amit csak kívánt tőle, megtette, a vadat utolérte, és odahozta a lába elé. Sokan szerették volna elcsábítani, de másnak a szavára nem hallgatott, senkinek a kedvéért a gazdáját el nem hagyta. Mikor az öreg vadász meghalt, a kutya nagyon búsult utána, mindenki láthatta. Követte a gyászmenetet, fel, egészen a nagy sziklahasadékig, amelyik a temető mellett ásított, de ott megállt, és leereszkedett a meredek parton, le a mélységbe. Az emberek utánanéztek, látták, amint eltűnik egy sziklaüregben, várták is, hogy majd kijön, de hiába várták, sose látták többet. Csak nevét őrzi mindmáig a Brodum-barlang. így hát a hű kutya mégsem tűnt el nyomtalanul erről világról. Beke Margit fordítása- Úgy - szólott a király. - Hát így mesélsz te?- így bizony - felelte újfent Lu Liang. - Mások össze-vissza beszélnek, de én szépen, sorba mondom a történetet. így hát most előbb meg kell várnom, míg a hangya valamennyi magot kihordja a hombárból, azért mászkál egyre ki meg be, ki meg be. És csak azután következik a többi. Hát ezért mondom, hogy ki, be, ki be, ki be...- Gyermekem - szakította félbe mosolyogva a király akár ne is mondd tovább. Ha azon a kis lyukon keresztül egyetlen hangya egyenként hordja ki a magokat, akkor az én életem kevés ahhoz, hogy a hombár kiürüljön - ezután megveregette Lu Liang vállát, s így folytatta: - Csakugyan eszes gyerek vagy, fiam. A hó- szakállú öregek elbújhatnak szégyen- letükben... Szavamnak kellett állnom, fejüket kellett vétetnem, de téged magas polcra emellek. Ahogy mondta, úgy is történt, és Lu Liang magas rangú hivatalnok lett a király udvarában. Sziráky Judit fordítása Petőfi Sándor Ősz elején (Részlet) Üres már a fecskefészek itt az eszterhéj alatt, üres már a gólyafészek tetejében a kéménynek... Vándor népe ott halad, ott a messzeség homályin, ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elrepülnek, elröpültek, tavasz s nyár vendégei, és őket már nemsokára a kertek s mezők virága s a fák lombja követi. Páncélos matuzsálemek A matuzsálemi kort elért hüllők között első helyen áll az óriásteknős, sőt kisebb fajtársai is meglehetősen tisztes kort élnek meg. A hosszú életű teknősök között a legismertebb az a Mauritius-teknős, melyet a Seychelles-szigeteknél fogtak el. Ez a jámbor páncélos vitéz egyesek szerint 130, mások szerint 200 évet ért meg! Ugyancsak világhírű Napóleon teknőse, melyet Aldabráról vittek Szent Ilonára, és állítólag a császár halála után még további 100 évet élt. Cook kapitány óriási teknőse se „kutya” - a Gala- pagos-szigetekről került a híres felfedezőhöz, aki a teknős páncéljára sütötte az 1773. évszámot, és kitette a Tonga szigetcsoport egyik szigetére. A teknőst állítólag 1923-ban megtalálták, még élt, de már igen legyengült állapotban volt. A biológusok alaposan tanulmányozták ezeket az eseteket. A Mau- ritius-teknősnél bizonyítottnak vélnek 152 évet, s úgy gondolják, hogy elérhette a 200 éves kort is! A kisebb fajta teknősök magas korát gyakran a páncéljukba vésett évszám bizonyítja, s ha azt egybevetik magának a bevésésnek ki- sebb-nagyobb mértékben megviselt voltával, továbbá az állat általános fizikai állapotával, meglehetősen biztonsággal eldönthető, hogy a teknős valóban annyi idős lehet-e, amennyit a bevésett évszám mutat. (Állatvilág) UUJÍ-UL-U. í Tallósi Béla A végtelen mese (Kínai mese) Névkereső Ha az ábra betűit a futó mozgásának megfelelően helyes sorrendbe olvasod össze, kiváló hazai magyar irodalomtörténészünk nevét kapod eredményül. Nos, ki az irodalomtudós? Készítette: K.S. Betűrejtvény Olvasd csak össze a keretben látható betűket! Bizonyára hamar megtalálod, milyen szavakat rejt a két betűrejtvény. Nos, hogy hangzik a két szór Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS Az október 2-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Németh László. Nyertesek: Gazda Gyurka, Kassa; Losonszky Mihály, Nagymegyer; Fejes Gabriella, Nagy- mácséd; Lőrincz Lóránt, Gömörújfalu; Sukola Zsolt, Perbete. * 1 1 '1 C/3
