Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-16 / 42. szám

l/asárnap 1994. október 16. GYERMEKVILÁG Sk ót mese Élt Írország hegyei között, nem messze a tengerparttól, egy földesúr, aki híres-nevezetes szarvasvadász volt. Agárkutyáját is sokan irigyelték, azt mondták, szelektől fajzott, nincs párja hetedhét országon. Ámde a kutya is megöregedett lassacskán, akár a gazdája, lába nem vitte már olyan gyorsan, mint valamikor. Egy csendes őszi napon megint elindult a vadász a kutyájával, szar­vaslesre. Fel is értek a hegyszakadék­hoz, a rendes helyükre, de bár az egyik szarvasfalka a másik után vonult el a tetőn, egyiket sem tudták annyira megközelíteni, hogy a vadász kilőhette volna nyilát, vagy rájuk ereszthette volna az agarat. Végtére, amikor már jóformán beesteledett, hatalmas bika bukkant ki a sűrűből, mégpedig egyes-egyedül. „Nos; így akkor mégse megyek zsákmány nél­kül haza” - örvendezett magában a vadász, és eleresztette kutyáját. A derék vadászeb neki is rugaszkodott, futott, ahogy ina győzte, és már-már úgy látszott, beéri az agancsost. De mikor az hátraszegte koronás fejét, úgyhogy agancsa a lapockáját verte, és táguló őrlikkal tovavágtatott, a kutya mindinkább elmaradt, és hama­rosan el is vesztette szem elől a vadat. A vadász meg, mivel okosab­bat nem tehetett, bosszúsan leült egy fatörzsre a zöld lejtőn, a nagy hegyek lábánál, arccal a tenger felé. Alig ült ott egy darabig, elébe toppant két gyönyörűséges leányzó. Az egyik nemes vadászkutyát vezetett pórázon, és szótlanul megállt, miközben a V olt egyszer egy király, aki na­gyon szerette, ha meséltek ne­ki. Egy nap közhírré tétette, hogy aki olyan történetet tud monda­ni, amely egyvégtében három eszten­deig tart, azt magas hivatali polcra emeli, de aki kudarcot vall, annak fe­jét véteti. Amikor a mesemondók meghallották a királyi hirdetményt, valamennyien úgy vélték, helyt tud­nak állni. Seregestül jelentkeztek a ki­rályi várban, s elkezdték a mesemon­dást. De sajnos a meséjük nem tartott tovább, csak egy-két napig, a legki­tartóbb is csak két és fél évig bírta, így azután rossz véget értek. S miután olyan sokan életüket vesztették, nem akadt többé senki, aki mesélni mert volna a királynak. Élt azonban abban a tartományban egy fiú, név szerint Lu Liang, az így szólt az apjához:- Elmegyek a királyhoz, és mesé­lek neki. Az apja intette:- Fiam, te csak a szerencsére és a magas méltóságra gondolsz. De gon­dolj azokra a szerencsétlenekre, akik fejükkel fizettek a szerencsepróbáért. Nem engedlek. így hát Lu Liang otthon maradt. másik ilyen szavakkal fordult a vadászhoz:- Elfáradtál, jó vadász, látom, meg bosszús is vagy, amiért kutyád ele­De egy nap az apja elment hazulról. Lu Liang csak erre várt. Mint a kilőtt nyíl, oly sebesen száguldott a királyi palotába. Ott azonnal térdre hullott, s így szólt:- Uram királyom, olyan történetet tudok, amit életem végéig mesélhet­nék, s még akkor sem érne véget. A király először elámult, azután gyanakodva mérte végig a fiút.- Ilyen hosszú történetről sohasem hallottam. Ez hihetetlen. De Lu Liang csak a magáét hajto­gatta:- Uram királyom, ne hidd, hogy eszelős vagyok. Hallgasd meg a me­sémet. A király végül is beleegyezően bó­lintott, hogy jó, jó, meséljen hát, ha mindenáron mesélni akar, de magá­ban mégiscsak azt gondolta, hogy a fiú meghőbörödött. Lu Liang azonban nem várt több resztette a pompás agancsost.- Bizony - felelte a vadász -, nagyon elszomorított, megvallom, hogy jó agaram már nem az, aki volt. biztatásra, s máris belefogott a mesé­be, emígy:- Élt egyszer egy gazdag ember, annak akkora nagy hombárja volt, hogy száz hektár földön épült, olyan magas volt, hogy a teteje a felhőket karcolta, akkora kulcs illett a zárjába, hogy kosárban cipelte két ember. No, hát ennek a hombárnak a falába egy kis hangya lyukat ásott, de olyan ki­csikét, hogy abba csak egyetlen kis hangya fért be. De a hangya okos volt és kitartó, s elkezdte egyenként elhor­dani a magokat a hombárból. Ki, be, ki be, ki be... Lu Liang egyre csak azt dünnyögte: ki, be, ki, be, ki, be, s a király gondol­kodva pillantott rá. Majd megkérdezte:- Mit beszélsz, te fiú? Amit mon­dasz, se füle, se farka.- Dehogyis nincs - felelte Lu Li­ang -, hiszen éppenséggel a történetet mesélem, semmi egyebet.- Ne búsulj - szólt közbe most a fiatalabbik tündérlány, aki a kutyát vezette. - Fel a fejjel, barátom! Ezt a kutyát vidd magaddal, és nem lesz olyan négylábú teremtmény a vilá­gon, a tapsifúlestől a hatalmas szar­vasbikáig, amelyiket az be ne érjen, el ne fogjon.- Hogy hívják? - kérdezte a vadász.- Brodum a neve, és mostantól fogva te vagy a gazdája. Kezébe adta a pórázt, a vadász pedig megköszönte a drága ajándé­kot, elbúcsúzott a tündérlánytól és hazament. Másnap reggel, ahogy felkelt, kihívta egész háza népét az udvarra, és a két magas hegyre mutatott, a messzi tengeren, ahonnan előtte való nap a tündérlányok leszálltak hozzá.- Látjátok azt a két hegyet ott? - kérdezte tőlük. - Mostantól fogva Leánybérc legyen a nevük, ez a kívánságom - és elbeszélte, mi tör­tént vele az este kinn az erdőn. A kutya hűségesen szolgálta gazdá­ját, elkísérte minden útjára, jobb kuty­ája még vadásznak nem volt, mióta világ a világ. Amit csak kívánt tőle, megtette, a vadat utolérte, és odahozta a lába elé. Sokan szerették volna elc­sábítani, de másnak a szavára nem hallgatott, senkinek a kedvéért a gaz­dáját el nem hagyta. Mikor az öreg vadász meghalt, a kutya nagyon búsult utána, mindenki láthatta. Követte a gyászmenetet, fel, egészen a nagy sziklahasadékig, amelyik a temető mellett ásított, de ott megállt, és leereszkedett a mere­dek parton, le a mélységbe. Az embe­rek utánanéztek, látták, amint eltűnik egy sziklaüregben, várták is, hogy majd kijön, de hiába várták, sose lát­ták többet. Csak nevét őrzi mindmáig a Brodum-barlang. így hát a hű kutya mégsem tűnt el nyomtalanul erről világról. Beke Margit fordítása- Úgy - szólott a király. - Hát így mesélsz te?- így bizony - felelte újfent Lu Li­ang. - Mások össze-vissza beszélnek, de én szépen, sorba mondom a törté­netet. így hát most előbb meg kell várnom, míg a hangya valamennyi magot kihordja a hombárból, azért mászkál egyre ki meg be, ki meg be. És csak azután következik a többi. Hát ezért mondom, hogy ki, be, ki be, ki be...- Gyermekem - szakította félbe mosolyogva a király akár ne is mondd tovább. Ha azon a kis lyukon keresztül egyetlen hangya egyenként hordja ki a magokat, akkor az én éle­tem kevés ahhoz, hogy a hombár kiü­rüljön - ezután megveregette Lu Li­ang vállát, s így folytatta: - Csak­ugyan eszes gyerek vagy, fiam. A hó- szakállú öregek elbújhatnak szégyen- letükben... Szavamnak kellett állnom, fejüket kellett vétetnem, de téged ma­gas polcra emellek. Ahogy mondta, úgy is történt, és Lu Liang magas rangú hivatalnok lett a király udvarában. Sziráky Judit fordítása Petőfi Sándor Ősz elején (Részlet) Üres már a fecskefészek itt az eszterhéj alatt, üres már a gólyafészek tetejében a kéménynek... Vándor népe ott halad, ott a messzeség homályin, ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elrepülnek, elröpültek, tavasz s nyár vendégei, és őket már nemsokára a kertek s mezők virága s a fák lombja követi. Páncélos matuzsálemek A matuzsálemi kort elért hüllők kö­zött első helyen áll az óriásteknős, sőt kisebb fajtársai is meglehetősen tisztes kort élnek meg. A hosszú életű teknősök között a legismertebb az a Mauritius-teknős, melyet a Seychelles-szigeteknél fogtak el. Ez a jámbor páncélos vi­téz egyesek szerint 130, mások sze­rint 200 évet ért meg! Ugyancsak világhírű Napóleon teknőse, melyet Aldabráról vittek Szent Ilonára, és állítólag a császár halála után még további 100 évet élt. Cook kapitány óriási teknőse se „kutya” - a Gala- pagos-szigetekről került a híres fel­fedezőhöz, aki a teknős páncéljára sütötte az 1773. évszámot, és kitette a Tonga szigetcsoport egyik szige­tére. A teknőst állítólag 1923-ban megtalálták, még élt, de már igen legyengült állapotban volt. A biológusok alaposan tanulmá­nyozták ezeket az eseteket. A Mau- ritius-teknősnél bizonyítottnak vél­nek 152 évet, s úgy gondolják, hogy elérhette a 200 éves kort is! A kisebb fajta teknősök magas korát gyakran a páncéljukba vésett évszám bizonyítja, s ha azt egybe­vetik magának a bevésésnek ki- sebb-nagyobb mértékben megviselt voltával, továbbá az állat általános fizikai állapotával, meglehetősen biztonsággal eldönthető, hogy a teknős valóban annyi idős lehet-e, amennyit a bevésett évszám mutat. (Állatvilág) UUJÍ-UL-U. í Tallósi Béla A végtelen mese (Kínai mese) Névkereső Ha az ábra betűit a futó mozgásának megfelelően helyes sorrendbe olvasod össze, kiváló hazai magyar irodalomtör­ténészünk nevét ka­pod eredményül. Nos, ki az irodalom­tudós? Készítette: K.S. Betűrejtvény Olvasd csak össze a keretben látható betűket! Bizonyára hamar megtalálod, milyen szavakat rejt a két betűrejtvény. Nos, hogy hangzik a két szór Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS Az október 2-ai szá­munkban közölt feladat megfejtése: Németh Lász­ló. Nyertesek: Gazda Gyur­ka, Kassa; Losonszky Mihály, Nagymegyer; Fejes Gabriella, Nagy- mácséd; Lőrincz Lóránt, Gömörújfalu; Sukola Zsolt, Perbete. * 1 1 '1 C/3

Next

/
Thumbnails
Contents