Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-16 / 42. szám
VISSZAFOGOTT VIGALOM Az alkotmányos regula szerint négy évre átléptünk egy határt. Négy évre? 1992- ben is a négy esztendő szándékával léptük át ugyanazt a határt, amelynek egyetlen, de nem kis tétje, hogy rendre lezárul vele két egymásba folyó történelmi szakasz. ’92 óta azonban annyira felgyorsultak Szlovákiában az események, hogy mindössze két esztendő szükségeltetett az újabb „határátlépéshez”: az újabb parlamenti választásokhoz. Szlovákia azonban ezúttal is a már tavalyelőtt kijárt ösvényt választotta: az elnyűhetetlen, mindenünnen előszüremlő Meciar-kórt, amelyet nem tudott megsemmisíteni sem a demokrata reformerek szándéka, sem a tévékerekasztalok lovagjainak vitái, sem a hözödöszös hónapok ezernyi tanulsága. A pártirodák zömében ezért a szavazóhelyiségek bezártával csak visszafogott a vigalom. A 1iBSärnap munkatársai: Gágyor Aliz és Horváth Gabriella október 1-jén az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt háza táján néztek körül. Uraim, nyugalom! MPP-Együttélés csúcstalálkozó - az MKDM-irodában (háttal Petó'cz Kálmán; balról: A. Nagy László, Duray Miklós, Tóth Károly) Tanácskozik a BBCS (Bugár-Bárdos-Csáky) trió Akkor hát lássuk a medvét! — Nem akarlak zavarba hozni, de... Mosom kezeimet, előre megmondtam... MKDM:Bugár fogadást veszít Szombat, délután fél kettő. Fél óra múlva nyilvánosságra hozzák a parlamenti választások első előzetes eredményeit. Pozsonyban a Zabot utcai KDM-székház - ahol egyebek között a Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt központi irodája is megtalálható - meglepően csendes. A portás is csak huzavona után enged fel az emeletre. Utóbb kiderül ennek oka: a KDM a borászati üzemek stílusosan berendezett nagytermébe helyezte át főhadiszállását, s ott vannak a toliforgatók is. Akkor még aligha sejtette valaki is, hogy Carnogurskyéknak nemigen lesz miért pezsgőt bontaniuk - a népszerűbb időket is megélt mozgalom mindössze néhány tizeddel javított két évvel ezelőtti választási eredményein. A magyar kereszténydemokraták vezérkara - Bugár Béla, Csáky Pál és Bárdos Gyula - hangosan kommentálja az első jelentéseket. Mindhárman hangos meglepetésüknek adnak hangot, amikor a bemondónő ismerteti: a Demokrata Pártnak mindössze néhány tized százalék hiányzik ahhoz, hogy a parlamentbe jusson, a Szlovák Nemzeti Párt pedig valószínűleg bejut, eredménye hat százalék körül mozog. Mindenki azzal nyugtatgatja magát, ezek csak előzetes becslések, a végleges eredmények lehet, hogy változtatnak a sorrenden. — KDH 9,51, Demokrata Unió 9,81, magyar koalíció 10,73... - sorolja a tévébemondó. A magyar koalíció eredményének ismertetésekor Bugár felkiált: - Hurrá, elveszítettem a fogadást! Csak később magyarázza meg, hogy a választási kampány előtt fogadást kötött Rózsa Ernővel, az Együttélés egyik kulcsemberével. Bugár nem bízott abban, hogy az eredmény több lesz 10 százaléknál. A két politikus 100 liter borban fogadott, amit az MKDM elnöke szemlátomást örömmel veszített el. A színes tévékészülék előtt ülők el- szörnyűlködnek a DBP gyenge szereplésén. - Ha a végleges adatok nem lesznek jobbak, Weisst megbuktatják a párttársai - jegyzi meg az MKDM elnöke, aki egy gyors fejszámolás után kijelenti: nem lehet kormányt alakítani, jövőre talán új választásokat kell tartani. A DSZM eredményén senki sem csodálkozik. A jelenlévők közül mindenki 28 százalék körüli eredményt jósol Meéiaréknak. Csöngnek a telefonok, érkeznek az első gratulációk. Megjelennek az ajtóban a koalíciós pártok vezérei, velük is barátságosan koccintanak. Egymásnak adják a kilincset az újságírók; villognak a vakuk, forognak a magnók. Fél öt tájt a MKDM vezetői a televízióba, illetve a rádióba indulnak. Tíz perccel később már egy lélek sincs a mozgalom központi irodájában. Mintha nem is választások lennének... Az MPP optimista A Magyar Polgári Párt irodájában viszont késő estig nagy a forgalom. Háromnegyed öttől folyamatosan érkeznek a jelentések, hogy az MPP jelöltjei közül ki, hány kari- kázást kapott. A jelenlévők biztatónak tartják a részeredményeket. Petőcz Kálmán szóvivő optimista, szerinte három MPP-s is bekerülhet a parlamentbe. Csodálkozik Bugár fogadásán, illetve hát azon, hogy az MKDM elnöke nem hitte: a magyar koalíció megkaphatja a szavazatok több mint 10 százalékát. Derültség tör ki a teremben, amikor Barak László elmeséli: az MPP híveinek mindenütt azt javasolta, az MPP-jelöltek mellett Bugár Bélát is karikázzák. Valaki magyarázatként megjegyzi: elvégre mi liberális párt vagyunk. Itt is újságírók, politikusok, képviselőjelöltek nyüzsögnek a párt központi irodájában. Egymás után jönnek az interjúk - a legtöbb kérdés a mi lesz ez- utánra vonatkozik. A. Nagy László örül a magyarok nagyarányú választási részvételének, és az első visszajelzések alapján a választásokat - a magyarokra nézve - nagyon sikeresnek tartja. - A tizennyolc mandátum olyan eredmény, amiről álmodtunk - mondja, majd megjegyzi, hogy az erőmegosztásből egyértelműen kiderül: a magyar érdekek nehezen lesznek érvényesíthetőek az új szlovák parlamentben és a leendő kormányban. Időközben újabb adatokat közöl a szlovák televízió. Mindenki felszisszen, amikor kiderül: a Demokrata Párt eredménye 3,7 százalékra csökkent, Meéiarék viszont már 33,6 százaléknál tartanak. Mindenki számolgat, ki mindenkinek kellene szövetkeznie, hogy meglegyen a parlamenti többség. A Demokrata Párt, valamint a KDM és Peter Weiss csapatának gyenge szereplése itt is még sokáig téma marad. Mészáros Lajos a nagyteremben az MPP választási kampányát elemzi. Tőle tudom, hogy az idén lényegesen szívélyesebb volt az MPP-sek fogadtatása vidéken, mint két évvel ezelőtt. Derült égből villámcsapásként érkezik a hír, hogy a kerületi választási bizottság három dél-szlovákai községben megkérdőjelezte a szavazás érvényességét, mert az urnák - állítólag - nem voltak lepecsételve. A társaság jogász tagjai elvonulnak, hogy megkonzultálják, mi ilyenkor a teendő... A többiek késő estig figyelik a fejleményeket. Közben fogadják a telefonokat, meg-megkommentálják a beérkező híreket és időnként pezsgőt bontanak. Egyelőre csak úgy, minden különösebb ok nélkül, elvégre a karikázások eredményei csak később lesznek ismertek. Együttélés: Nem ittak a győzelemre Szombat délután van, 13. 45-öt mutat a toronyóra. Rövidesen közzéteszik az első választási becsléseket. Loholok az Együttélés Prágai utcai székházába, nem akarom lekésni a nagy pillanatot, amikor félig hivatalosan is megerősítik: a magyar koalíció „degeszre” nyerte magát. ,Na, itt már biztosan készítik a pezsgőt"- morfondírozok magamban, miközben kettesével veszem a lépcsőfokokat. Pár perccel 14.00 előtt esek be az ajtón. Az iroda kihaltnak tűnik. Az egyik félig nyitott ajtó mögül Duray Miklós dugja ki a fejét. Amikor meglát, azonnal visszahúzza. A titkárság dolgozói kérdő arccal néznek rám. - Csak nézelődöm - mondom, majd magyarázólag hozzáteszem: riportban szeretném megörökíteni ezt a nagy napot. A felém forduló személyek arcán - mindössze ketten vannak - zavart vélek felfedezni. Mintha nem tudnának hova tenni. Még jó, hogy könnyen feltalálom magam. Utólagos engedel- mükkel leülök az egyik asztalhoz, és megkérem a titkárság nyúlánk munkatársát, hangosítsa már fel a rádiót, hadd tudjam meg én is, hogy mi vár az országra... Röviddel 14.00 után bejelentik az első, becsült adatokat: közöttük ott a Magyar Koalíció 10,7%-kal. A hallottak nem gyakorolnak különösebb hatást a körülöttem ülőkre. Mintha pontosan az hangoznék el, amire számítottak. Talán csak Jégh Izabella arca felhősödik el egy pillanatra, amikor a Szlovák Nemzeti Párt eredményét olvassák be. - Na köszönöm szépen, a nacionalisták is bejutottak...- repked nyugtalanul a tekintete. Kinyílik a szomszéd terembe nyíló szárnyasajtó. Duray lép ki rajta. Kezében papír, ceruza. Láthatóan nem tetszik neki valami. Érthetetlen ez a komorság. Akkor, amikor ünneplésre lenne ok. Hiszen a magyarok rekordmennyiségű képviselőt juttatnak a parlamentbe. Felfigyelek a szomszédos helyiségben zajló beszélgetésre. - Nem, ennek alig van esélye. Most aztán fuccs a .... - kapok el néhány félmondatot. Leesik a tantusz. Nem a Magyar Koalíció eredménye itt és most a központi téma, hanem a szlovák pártoké. A magyarok a várakozásnak megfelelő eredményt nyújtottak. A DBP azonban akár ki is eshetett volna a játékból, olyan kevesen szavaztak rá. A DSZM viszont sokkal többet markol, mint amit a közvélemény-kutatások jeleztek. Érthető, hogy foszladoznak a magyar részvétellel alakított kormányról szőtt tervek. Megértem, hogy korai lenne a pezsgőbontás. A hátralévő másfél napot néhány szlovák párttal kell hát végigizgulni. A játszma végül is még nem dőlt el. Ha a DBP marad, és a Demokrata Párt is bekúszik a parlamentbe, jóra fordulhat minden. Mindkét párt esetében két százalékon múlhat a dolog - morfondírozok magamban, míg arra várok, hogy az elnök időt szakítson rám. Végül ez is megtörténik. Duray szívélyesen mosolyog, ám ez a látványos derű csak átmeneti. Sóhajtva jegyzi meg: a rész- eredmények ugyan nagyjából megfelelnek a várakozásoknak, azonban a DSZM több szavazatot szerzett, mint amennyit vártak. Bár ő személy szerint nincs meglepve - állítja. - Aztán miért? - kérdezem. - Mert ismerem Szlovákiát! - hangzik a lakonikus válasz. Duray kora délután még meg van győződve arról, hogy Weissék eredménye javulni fog.- Szerintem fel fognak még menni. Nem hiszem, hogy 12 százalékon maradnának. Ezt kizártnak tartom- bizonygatja. A magyar koalíció jó eredménye szerinte több tényezőnek köszönhető. Így például annak, hogy a magyar pártok politikusai egy listán szerepeltek, valamint azon meggyőződés elterjedésének, hogy a magyar pártok - szerencsés körülmények között - a kormányzásban is részt vehetnek. Mivel a DSZM nagyfokú győzelme aligha tekinthető szerencsés körülménynek, megkérdezem: milyen esélyt lát a kormánytagság elnyerésére? - Annyit, ameny- nyit korábban. 60 százalékos esélyt - mondja komoly arccal. Az iroda lassan megtelik élettel. Mind sűrűbben csengenek a telefonok. Újabb és újabb adatok érkeznek be a szavazatszámláló bizottságoktól. Megtudom, hogy a titkárság dolgozói 22.00-ig tartanak ügyeletet. Az adatfelvétel egyszerű rutinmunka. Az eredmények összesítése után kiderül, hogy kik azok, akik karikázások útján jutottak be a parlamentbe. A titkárságon beindult a hangyamunka, miközben megindul az újságírók áradata is. A parlamenti választások már csak ilyenek. Pezsgőt bontani valahogy senkinek sem akaródzik. Pedig az ünneplésre bekészített palackok ott lapulnak a hűtőben. S mint másnap megtudtam: 'ott is maradnak. VÁLASZTÁSOK ’94 1994. október 16. l/BSŰmBp
