Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-09 / 41. szám
ÜBSÉrnap 1994. október 9. GYERMEKVILÁG (B olgár népmese) Egyszer egy paraszt az erdei tisztás mellett szántott. Az erdőből egy medve jött elő e's megszólította:- Szántsunk együtt! - morogta.- Nem bánom — felelte a paraszt, azzal kifogta az ökröt az eke mellől, befogta a medvét helyette, és napestig szántottak együtt. Másnap a medve megint ajánlkozott:- Vessük el a búzát!- Nem bánom, vessük - válaszolta a paraszt. Elvetették a búzát. Nyáron, amikor elérkezett az aratás ideje, a paraszt kihívta a medvét az erdőből:- Gyere, komám, osztozkodjunk a termésen. A medve meg csak nézte, nézte a búzát és erősen törte a fejét, hogy mitévő legyen. Végül is így döntött:- Legyen az enyém az alja, a tiéd meg a teteje.- Nem bánom, legyen, ahogy 1ST iV fii. akarod - örvendezett a paraszt, és kicsépelte a gabonát, megtöltött két zsákot búzával. A medve meg összegyűjtötte a szalmát, beletúrt, összevissza túrta, de egy szem gabonát sem talált, s felsóhajtott:- Na, most az egyszer tévedtem, jövő nyáron azonban a teteje lesz az enyém! Amikor eljött a vetés ideje, a paraszt meg a medve krumplit ültettek. Ősszel a medvének a krumpli szára jutott, a paraszt meg két nagy zsákot töltött meg krumplival.- Megint becsaptál! - mérgelődött a medve, de mit volt mit tenni, ő akarta, hogy így legyen. Nem is vetett együtt többet a paraszttal, visszament az erdőbe málnát s mézet keresni CSANÁDI IMRE Gyönyörű szörnyeteg Tigris, tigris, rettegett, gyönyörűszép szörnyeteg. Aranysávos macska vagy, macskák óriása vagy. Dzsungel mélyén lakozót, rejt öles sáv, vad bozót, dzsungel gyilkos ostorát, élet és halál urát. Napnyugtáig elheversz, alkonyaikor útra kelsz, mogorván, magányosan -, jár szemed villámosan. Majmok népe megriad, visítozva fára kap, öklét rázza mind feléd, szétlármázzák, merre mégy. Délcegen csak, mégy puhán, lépkedsz, mintha dús mohán, méltóságos nesztelen, szörnyű-szép fejedelem. Jól tudják és jól tudod: mind e dzsungel - birtokod; adózóid mind ezek -, adód rajtuk megveszed... WEÖRES SÁNDOR Magyar etűdök Jön az ősz, leterül a levél- garmada, fedi hűs éjszaka tapadó harmata. *** Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa oda- császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik. Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sűrű raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. * *** Lassan jön a pásztor álma. Rezgő fű a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. *** Szedek itt, szedek ott fűvön ingó harmatot. Érzem sütni a napot, minden harmat elfogyott, minden harmat elfogyott. Szedek ott, szedek itt virágmézet, tavaszit. Már a méhek jártak itt, üres bimbó beborít. Zum-zum-zum, zöm- zöm-zöm, tátogat a bödönöm. Mégis legyen örömöm, füled telizümmögöm. A teknősbéka meg az óriás (Indián mese) A teknősbéka odújában ült, és a sípján játszadozott. Az óriás meghallotta, és így szólt:- Ez csak a teknősbéka lehet. Megyek s megfogom. Odament az odúhoz. A teknősbéka javában fújta.- Ping-ping-ping-kulo-pong-ping! Mire az óriás bekiáltott:-Hallod-e, teknős! A teknősbéka így felelt:-Ű!- Gyere elő, te teknős - folytatta az óriás -, s mérkőzzünk meg!- Jól van - felelt a teknősbéka -, mérkőzzünk meg, ha úgy akarod. Az óriás bement az erdőbe, levágott egy iszalagot, s kivitte a folyópartra, aztán így szólt:- Fogd meg az egyik végét, én megfogom a másikat. Te menj be a vízbe, s húzzad. Hadd lássuk, ki húzza el a másikat!- Jól van, óriás - mondta a teknősbéka, s máris ugrott be az iszalaggal a folyóba. Itt gyorsan egy nagy hal farkára kötötte, kiúszott, s elbújt a bozótban. Az óriás nekihuzakodott az iszalagnak. De húzta a hal is, s nyakig húzta be az óriást a vízbe. A teknősbéka látta ezt a bozótból, s jót kacagott. Amikor az óriás jól elfáradt, így szólt:- Győztél, teknős! Erre a teknősbéka becsusszant a folyóba, az iszalagot eloldozta a hal farkáról, s szépen kisétált a partra. Az óriás így szólt:- Fáradt vagy-e, teknős? S a teknősbéka így felelt:- Nem én. Mitől volnék fáradt? Erre az óriás azt mondta:- Most már bizonyosan tudom, hogy benned emberemre akadtam. Elköltözöm erről a vidékről, élj békességben! Jékely Zoltán átdolgozása Volt egyszer, hol nem volt egy kis repülőgép. Lökhajtásos. Ez a kis repülőgép nagyon szeretett csavarogni. Mondta is anyukája, a repülőgép-anyahajó, hogy megcibálja a szárnyát, ha még egyszer elkószál valamerre. Egyik éjjel, amikor a repülőgép-anyahajó is a legszebb álmát aludta, a mi kis gépünk fogta magát, és elszökött a hangárból. Még az éjjeliőr sem vette észre, mert éppen diót tört, és egy elgurult dióért az asztal alá bújt. A kis szökevény pedig egyenesen a Balatonra repült. Még hajnal sem volt, amikor odaért, így hát nem sokat látott a gyönyörű tájból, fáradt is^volt, no meg az üzemanyaga is elfogyott, amit az uzsonnatáskában hozott. Lepihent a parton, és elaludt. Egyszer csak arra ébredt, hogy valaki simogatja a motorját. GYÁRFÁS ENDRE Mese a kis repülőgépről- Te ki vagy? - kérdezte a kis repülő.- Én kis vitorlás csónak vagyok, mgszöktem a kikötőből. Csavarogni szeretnék, nem jössz velem? A mi repülőnket nem kellett kétszer hívni, beleült a vitorlásba, és máris versenyt száguldottak a széllel. Ám az egyik fordulónál a vitorlás megbillent, és a kis repülőgép zsupsz! - belepottyant a vízbe. Elmerült. Éppen arra úszott egy nagy-nagy harcsa, meglátta a repülőt, és ezt gondolta: „No, ezt bekapom.” Be is kapta. Igen ám, de nem sokkal később a horgot is bekapta, és már ott ficánkolt Balázs bácsi, az öreg horgász kezében. Este Balázs bácsi felvágta a harcsát, gyomrában ráakadt a mi szökevényünkre.- Mit keresel itt, te kis repülőgép, ahol még a gépmadár sem jár?- Jaj, jaj, haza szeretnék már jutni, nagyon megbántam, hogy elszöktem hazulról!- Jól van, majd reggel hazaviszlek - mondta Balázs bácsi, és letette a padkára, aztán nekilátott, hogy halászlét főzzön. Ezalatt a macskája felugrott a padkára, szájába kapta a kis repülőt, és uzsgyi, elszaladt. A kisci- cát akarta meglepni ezzel a furcsa ajándékkal. Ahogy szalad, szalad, egyszerre csak elsötétül felette a világ, zsákot dobtak rá. A zsák egy matrózé volt, a matróz pedig a repülőgép-anyahajón szolgált. Azért fogta a macskát, mert a fedélzeten nagyon elszaporodtak már az egerek. Mondjam-e, ne mondjam, hogy örültek otthon, amikor a zsákbamacska szájában meglátták a kis repülőgépet? Ó pedig megígérte, hogy nem fog többet elrepülni hazulról, csak ha majd nagy lesz, kétmotoros, igazi pilóták ülnek majd benne, és igaz történeteket írnak róla az újságok, nem olyan kitalált mesét, mint ez volt, ni! A LEGRÉGEBBI NEMZETI LOBOGÓ A dánoké a világ legrégebben használatos nemzeti lobogója, a Da- nebörg. Szinte hihetetlen, de már 1219 óta változatlan: vörös mezóTten fehér kereszt. E dán nemzeti szimbólum II. Waldemar (1202-1241) dán királynak köszönheti születését, aki állítólag látomásként látta meg a hajdani, későTibi lobogót: egyszer vörös égbolton egy fehér keresztet pillantott meg, amely a jelek szerint igen nagy benyomást tett rá. Hol él? A fák általában nyáron lombosak és télre hullajtják leveleiket. Van azonban kivétel is: például a majomkenyérfa télen zöldell és gyáron, azaz a száraz évszakban csupaszodik le. Melyik földrészen él a majomkenyérfa? iwqpyufy Gondolkodom, tehát... Ha a kerítés léceit a megfelelő sorrendbe rakod egymás mellé, akkor egy közmondást olvashatsz le róla. Nos, hogy hangzik? Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A szeptember 25-ei számunkban közölt feladat megfejtése: leggyorsabb a 3-as, a második a 4-es, harmadik a 2-es és az utolsó az 1-es. Nyertesek: Baráth Erika, Somorja; Negyela Patrik, Ipolybalog; Grantner Pál, Fülek; Chlapács Erika, Nagysalló; Pribula András, Bodrogszerdahely. Szerkeszti: Tallósi Béla
