Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-09 / 41. szám
I k iol er3tn ek. irt, zsa r a izi- lett ba. nk. ha az »gy az okaz udEbhet így ottkik am 'ek. menti településnek 1770 lakója van, nagyrészt magyarok. Meglehet, hogy sok mohi ember ezért is választotta ezt a települést, amikor szülőfalujából kiűzve új otthon után kellett néznie. E község Kiskálna nevű részébe költöztek többedmagukkal Hajpálék is. Az idős házaspár 1980-ban hagyta el Mohit, és Dina néni - noha visszakerült a szülőfalujába - még ma is mint élete legszebb időszakára gondol vissza a Mohin töltött évekre:- Hiába nem ott születtem, mégis megszerettem azt a falut. 1936-ban mentem oda féijhez. Nagyon jó helyünk volt. Szép nagy házunk, kertünk tele gyümölcsfákkal, földünk, szőlőnk, tartottunk lovakat, tehenet, disznót, baromfit, egyszóval mindenünk megvolt. Aztán mindent el is vesztettünk. Előbb a földet, az állatokat a szövetkezet miatt, végül az otthonunkat is az erőmű végett. Kárpótlást meg kaptunk is, és nem is. De mit csinálhattunk? Megmondták, hogy el kell menni, mert a falu helyén atomerőmű épül. Emlékszem, éppen akkor akartuk megcsináltatni az istállót. Már a fát is elhozattuk, amikor kiadták az építési tilalmat. A lányom az unokákkal Lévára költözött, mi a férjemmel meg az anyósommal ide, Kiskálnára, az én anyámhoz. Mohin azóta sem voltam. Minek is mennék? Nincs már ott semmi, ami visszahúzna, a házunkat is eltúrták. Az erőmű meg nem érdekel. Tudja, nekünk öregeknek, már úgyis mindegy... Dina néni közömbös az erőmű iránt. Nem úgy, mint a falubelije, a 68 esztendős Köles Pista bácsi. Szerinte, ha világítani akarunk, az erőműre szükség van. Állítja, hajói megcsinálják, nem lesz azzal semmi baj. De a falut ő is sajnálja.- Kár volt azt a falut az erőmű miatt tönkretenni - mondja - Nekem is 70 ár szőlőm, 35 ár kertem, szép nagy házam volt ott. Fizettek ugyan valamit, de nem a valós értékét. Felszámolták az amortizációt, azzal leverték az árát. A kapott pénzen éppen hogy egy házat tudott venni Kálnán. Azóta itt él, immár, hogy . felesége is meghalt, egyedül. Mohi felé ritkán jár, csak ha éppenséggel gombázni támad kedve. Azt mondja: neki nincs már ott semmi keresnivalója... Az erőmű pedig - a régió rossz szelleme - épül. Hol gyorsabban, hol lassabban, mikor mennyi pénz van rá, de épül. S úgy tűnik, egyszer majd felépül. Hogy átok lesz-e vagy áldás, arról már most is sokat vitatkoznak. A vélemények megoszlanak, de annyi már biztos, hogy még el sem készült, máris emberek százainak okozott gondot és gyötrelmet. Többségük - érthetően - nem is lelkesedik érte. A régió többi lakója pedig nagyrészt közömbös. Mohi környékén kérdezősködve azt tapasztaltuk, az az általános vélemény, hogy hiába is elleneznék az erőmű felépítését vagy üzembe helyezését, ezzel úgysem érnének el semmit. És ha már annyi pénzt beleöltek, legyen végre valami haszna is. Egy kálnai fiatalember, Mihál János ezt a következőképpen fogalmazta meg:- Hamarabb kellett volna mindent meggondolni. Itt senkit sem kérdeztek meg, akaijuk-e ezt az erőművet? Nem tiltakozhattunk. Azt sem tudjuk, miért pont ezt a helyet választották? De ha már itt van, működnie is kellene, hogy legalább valami hasznunk legyen belőle. Csak biztonságos legyen... Hasonló véleményen vannak a környék polgármesterei is. Tisztán gyakorlati okokból támogatják az erőmű mielőbbi beindítását. Abban reménykednek ugyanis, hogy a környező falvak így legalább némi anyagi támogatást kapnak majd. Egyfajta kárpótlásként - az erőmű üzemeltetőjétől, hiszen ez lenne a legkevesebb, ami megilletné őket. Ám ki kárpótolja az otthonukat elvesztetteket? Mohi helyén - ahol nem is olyan rég még egy békés, kis magyar falu állt - a romokon kívül ma csupán a templomot és néhány düledező házat talál az arrajáró. Pár száz méterrel arrébb pedig egy épülő ökológiai bombát: a közelmúlt örökségét, amelyről félő, hogy még nagyon sokba kerülhet nekünk... S. Forgott Szilvia A mohi temetőn is látszik már a gondos kéz hiánya Méry Gábor felvételei n jól megtanulta nyelvünket. Igaz, jártak szlovák iskolába, de a felvéte- em volt akadály, tolmács révén felel- árok kérdéseire. Nálunk több a szója, hogy oktatóink javíthassák kifeje- :ségünket, hogy szabatosan, világűrjük az üzleti nyelvet. Az első sze- után a huszonhatból húszán marad- öbben újrajelentkeztek, hogy megis- az évet. (A szerző felvétele)- És maga, fiatalember? Hogy sikerült az első évfolyam?- Mind a két szemeszterben eredményesen vizsgáztam. Örülök, hogy a szaknyelvet szlovákul is elsajátítjuk. Szükségünk lesz erre, hiszen az iskola elvégzése után itt fogunk dolgozni... Egyébként nagyon tetszik nekem ez az iskola, jó, hogy ide kerültem. Itt olyan képzést kapunk, amivel nagyon kevesen dicsekedhetnek, mert nagyon nehéz bekerülni a pesti közgazdaságtudományi egyetemre. Tanáraink elismert szakemberek, akik szívügyüknek tekintik a helmeci egyetemet. Jól tudják, hogy nálunk kevés a magyarban is jártas közgazdász, ezért mindent megtesznek, hogy sikeresen elvégezzük tanulmányainkat. Bármilyen problémával forduljunk hozzájuk, készséggel segítenek bennünket. Az előadásaik után is a rendelkezésünkre állnak. A számvitellel, könyveléssel kapcsolatban nekem is volt némi problémám. A tanár úr soron kívül fogadott, és újra elmagyarázta a dolgot... Szaniszló Zsolt immár nem kesereg, hogy éveket veszített, hiszen orvos szeretett volna lenni.- Ma már sínen vagyok - mondja. - És a szüleim is elégedettek, hogy végre megtaláltam a számításomat. Egyszer majd gazdasági tanácsadással szeretnék foglalkozni, ilyesmi még nincs városunkban. Ha egy-egy új árucikket akarnak megjelentetni a piacon, valakinek meg kell szereznie és beindítania a reklámkampányt. Egy bizniszközpont létesítése érdekelne a legjobban. És ha ez sikerült, akkor már nemcsak sínen leszek, hanem meg is találtam a magam helyét az életben... Petrőci Bálint Hogyan került Somorjára John Lennon? Maroknyi fiatalember úgy döntött, hogy emléket állít a beat immár halhatatlan királyának. Egy olyan városkában, amelyről ő nyilván nem is tudott, s bizonyíthatóan a környéken sem járt. Ráadásul e városkának bizonyára vannak „saját” nagy szülöttei és a hely hírnevét öregbítő véndiákjai. Somorján néhány hete - Freddy Mercury után - John Len- nőn is helyet kapott a „Tornyos” előtti kis park fái közt. Hogyan került hát John Somorjára? Ugyanúgy, mint bárki, aki valamiben egyetemeset alkotott. A liverpooli fiúk negyven éve verhetetlenek, ők a nagyok, és most már azok is maradnak. Műfajt teremtettek, és emellett (talán nem túlzás) egy filozófiát is. Lázadtak, és lázadásuk értékeket teremtett. Békét, határtalan békét és szabadságot akartak. Zenéjük a szabadságról és a szeretetről szólt. Arról a két értékről, amelyet minden kor a maga módján, a művészei, az alkotói révén akar megfogalmazni. Erről szólnak Petőfi versei, Shakespeare drámái, Beethoven szimfóniái, Picasso festményei. A Beatles, és az őket követő beatnemzedék, a maga eszközeivel fogalmazta meg a halhatatlan s egyetemes értékeket. E nemzedék gyermekei - mára felnőtt korba lépve - ugyanarról énekelnek; s talán ezért értik és érzik John zenéjét. Hát így került John Lennon Somorjára. Somorjára is. Lovász Attila Méry Gábor felvételei John Lennon szobrának avatásakor és az azt követő koncerten készültek 1994. szeptember 17-én RIPORT 1994. október 9. l/BSŰmap
