Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-09 / 41. szám

Vasárnap 1994. joktóber9. RIPORT JÓ GÁRÓL - SOKSZEMKÖZT ir'T JLr8- i - - ■ ■•"•■■>. , \ ^ V I ’ ~ ^ i«ji Jfll| A jóga (sajnos!) időről időre divat­ba jön. Ilyenkor aztán - enyhe túl­zással - jőgalégzést gyakorolnak az óvodákban, mantrákat penget a cimbalmos, két pacalpörkölt között ki-ki a jógakonyha előnyeit ecsete­li, aki teheti, fejre áll, aki nem, me­ditál. A jóga ilyetén tobzódásából természetszerűleg a szex sem ma­radhat ki, a beavatottabbja „illeté­kes” csakráját gyötri, az alig né­hány hetes kezdő pascsimottaná- szánába (hátsó-nyúj tó-póz) szeret­né belekényszeríteni csöppet sem rugékony testét, és még szerencséje van, ha ezt a műveletet domborodó pocakja pillanatnyilag kilátástalan­ná teszi. A szexualitás életünk tartozéka, mint ilyen, beletartozik a jógába, amely megfelelő helyen és megfe­lelő terjedelemben foglalkozik ve­le. Aki a jógát azzal kezdi, amivel tanácsos, tehát at első fokozattal (járna), rögvest szemben találja ma­gát a brachmacsarja fogalmával (brahma = legfelsőbb; csarja = mozgás). Ez az ajánlás többek kö­zött tiszta életmódra, életvitelre ösztönzi a jógázó embert, akitől el­ill A nemiszerv-érzőkör (csakra) szimbolikája (Illusztráció: archívum) várja, hogy fegyelmezze érzelmeit, korrekt viszonyt alakítson ki a má­sik nemhez. Ez az elvárás nem csu­pán a rádzsa-jóga sajátja, hasonló nyomon halad a további három út, a karma-, bhakti- és gjána-jóga is. Mindez magától értetődően nem zárja ki a hangsúlyeltolódást, tény azonban, hogy egyes szerzők már- már egyenlőségjelet tesznek a brahmacsarja és a cölibátus fogal­ma közé. Nos, nyilván mások az el­várások egy buddhista szerzetessel, komoly szándékkal jógázó főisko­lai hallgatóval és a jóga útjain ott­honosan mozgó családanyával szemben. Kétségtelen viszont, hogy mélyebb meditációs gyakorlatok vagy rendkívül intenzív testi gya­korlás időszakában - tetszik, nem tetszik - a „civileknek” is el kellene gondolkodniuk a kérdés'fölött. Kerülgetnénk a forró kását, ha nem tennénk említést olyan jógais­kolákról, amelyekben a nemi ösz­tön, nemi élet és vonzalom kérdés- csoportja mind elméleti, mind gya­korlati szinten megkülönböztetett szerepet kap. Ide tartoznak a laja-, illetve kundalini-jógához közel álló (belőlük merítő, gyakran rájuk épülő) tantrikus irányzatok és nem utolsósorban a misztikus erotika. Ez utóbbiak leginkább az aszketi- kus élményeken „felnőtt”, tapasz­talt jógik számára férhetők hozzá, semmi közük az olcsó, pornófotó­kat és -szövegeket tartalmazó füze- tecskékhez, amelyek a szakrális szexet, az ősi mítoszokat rejtő man- dalákat (jantrákat), mantrákat, mudrákat és egyéb rítusokat cso­portos szexbe fúló együgyű házibu­likkal tévesztik össze. Tehát elma­rad a tantra-,jóga” lényeges mo­mentuma, a mentális háttér, az ősi ösztön tisztelete, de „lekopnak” a nemiség filozófiai-etikai párhuza­mai, vonatkozásai. Mindez klasszi­kus szövegek elmélyültebb tanul­mányozását tenné szükségessé. Per­sze, a gyakorlat elsajátítása is okoz­hat gondot. így például a vadzsroli- mudra (Hatha-Jóga Pradipika) el­sajátítása, amely aztán a hímvessző segítségével lehetővé teszi a kiöm­lött ondó visszaszívását a női hü­velyből. Szó se róla, kockázatos mudra...! Ám a kérdésnek - a jóga és általá­ban az ember élete szempont­jából - létezik egy számunkra árnyaltabb, a mi realitásainknak inkább megfe­lelő szelete. Ez végeredmény­ben szerveze­tünk „energia- gazdálkodásá­val” függ össze. A rendezetlen, mélyebb érzelmi hátteret nélkü­löző szexualitás eltekintve most az etikai szempontoktól - értékes és nehe­zen megszerzett energiák elpo- csékolását vonja maga után. Ugyanakkor tes­ti és szellemi potenciálunk je­lentős hányadát leköti, sőt nehe­zen lebontható sáncokat emel a belső utakon. A jóga - viszony­lag bonyolult és nehezen elsajátítható technikával - kezünkbe adja (adhatja) az energiák transzformációjának a kulcsát. En­nek alapfeltétele a szilárd érték- rendszer, a magatartásunkat megha­tározó morális kódex. Így viszont - amint azt már cikksorozatunkban megszokhattuk - ismét visszajutot­tunk a kezdetekhez, az első lépcsőfokokhoz, amelyek a járna és nijáma keretében adekvát erkölcsi hierarchiát ajánlanak. Vitathatatlan, hogy csupán ezekre építve léphe­tünk tovább...! A brachmacsarja fogalma testi­ségünk, szellemiségünk több réte­gén hatol át. Éppen ezért a nemiség vonatkozásában is elsősorban em­bernek tekinti a másik nem képvi­selőjét, kommunikációját nem szűkíti be a szexualitás egérfogójá­ba. Végeredményben minden test­helyzet tekinthető ászánának. Az sem vitatható, hogy a jóga egy-egy összefüggéseiből kiragadott szele- tecskéje divatossá tehet olyasmit is, amit az emberiség már az ősidőktől ismer, ám nem minden korban illik a nevén nevezni. Polák Imre Az atomerőművek körül régóta éles vita folyik. A szakemberek és laiku­sok véleménye egyaránt megoszlik ebben a kérdésben. Nálunk a létező, még épülő erőművek a múlt rezsim „ajándékai”. Ha például ma ezt a szót hallja valaki: Mohi, azonnal a Léva és Verebély között épülő, sokat emlege­tett atomerőműre gondol. Pedig nem is olyan rég még egy jobb sorsra érde­mes, kis magyar falut jelölt a térképen ez a név... A kis település évszázadokon át szerényen húzódott meg az erdők s hegyek övezte völgyben. Apró házai­val, rendezett portáival, gondosan megművelt szőlőivel semmiben sem különbözött száz meg száz hasonló fa­lutól. Egyszerű, dolgos parasztembe­rek lakták, akik szerették falujukat, ra­gaszkodtak őseik földjéhez és büsz­kén vállalták magyarságukat. Temp­lomukban magyarul fohászkodtak az Úrhoz, gyerekeik az iskolában magya­rul tanulták a betűvetést. Az a templom, az az iskola még ma is áll, de a falu már nincs sehol.... Muhy... A települést e néven először 1295-ben emlíü a krónika. A falu Csák Máté birtokába tartozott, lakói többsé­gükben szegény kisparasztok, foldnél- kiili zsellérek voltak. Jobbára magya­rok, akik főleg földműveléssel, állatte­nyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglal­koztak. A falu újkori történelmét vi­szont már a gyors egymásutánban jövő politikai változások határozták meg: Csehszlovákia megalakulása, a bécsi döntés, a háború, az új rend kialakulá­sa. 1947-ben a Gyöngyös mellőli Kis- nánáról 32 szlovák családot telepítet­tek a faluba. Ezzel a nemzetiségi összetétel némileg megváltozott, de nem annyira, hogy ne nyílhasson itt magyar iskola. Mohi története az ötve­nes, hatvanas években egyébként ha­sonlóan alakult, mint megannyi más szlovákiai településé. Az ötvenes évek elején itt is megalakult a szövetkezet, bevezették a villanyt, megindult a rendszeresített autóbuszjárat Verebély, majd Léva irányába. A további fejlődésnek az 1973-ban kiadott építési tilalom vetett gátat. Nemsokára a tila­lom oka is kiderült: Mohi területén atomerőmű épül. A falunak akkor 448 lakója volt. Öregek és fiatalok, magá­nyosok és családosok, magyarok és szlovákok, de a határozat értelmében valamennyiüknek el kellett költözniük. 1980 januárjában vette kezdetét Mohi történelmének utolsó fejezete. Fokozatosan elnéptelenedtek a házak, kiürültek az udvarok. A falu lakói egymás után hagyták el otthonaikat. A legtöbben elfogadták a Léván felkí­nált lakótelepi lakásokat, mások még a járás területéről is elmentek. De so­kan voltak, akik nem tudtak elszakad­ni a falusi környezettől, ahol születtek, ahol addig éltek. Ők a környező fal­vakban telpedtek le. Győröd például alig kilenc kilomé­terre van Mohitól, körülbelül félúton Verebély és Léva között. Mintegy 1100 lakosa között akad jó pár Mohi­ról származó ember, de egyébként is sok győrödinek éltek ott rokonai, is­merősei. Tizennégy éve már nincs ho­va menniük látogatóba; míg az a né­hány család, amelyik Mohiról Győröd­re költözött, talán éppen azért válasz­totta ezt a falut, mert nemcsak földraj­zilag, hanem emberileg is közelinek érezték. Ménkőék is közéjük tartoznak.- Az utolsók között jöttünk el Mo­hiról, 1981-ben. Emlékszem, akkori­ban már napirenden voltak a robbantá­sok, állandóan zúgtak a gépek, dübö­rögtek a hatalmas teherautók. Még a ház fala is megrepedt, úgyhogy már csak azt vártuk, mikor dől ősze - em­lékszik vissza Ménkő Istvánná. - To­vább már semmiképpen sem marad­hattunk, viszont Lévára nem akartunk menni, a bérházban nem tudtunk vol­na megszokni. Szerencsére itt, Győrö­dön találtunk egy eladó házat, így ide költöztünk. Ennek immár tizenhárom éve. A család lassan megszokott az új helyen, de azóta sem tudták elfelejteni szülőfalujukat.- Mit mondjak, nagyon rossz volt odahagyni a falut minden követ, m tem. Még most i Mohiról, az embe Álmomban ugyai akárcsak régen asszony. - De hí szőlőbe, akár a ti vem fáj. Miért pi tönkretenni? Tilt Kit érdekelt akko Most meg már i annyi pénzt b erőműbe. Fog-e v sem - nekünk mi udvarról egyenest tam. Meg kellett: Ménkőék győi erőmű tornyaival varon szemlélődv szinte egy kőhajíl be az egyszeri lát borzongni. Ménk éve, naponta fark: hónuk elpusztítój; A „látvány” azi Kálnára költözte VOLT EGYS: EGY FALU... Hajpál Dina néni a mai napig sem tudott megbékélni otthonuk elvesztésével Mohi látképe Kiskálna felől. A tornyok helyén vált A magyar szótól hangos, nyolcezer la­kosú Királyhelmec a Bodrogköz székhelye. A városka szállodája is ki­csi, nyolc szobájában csak huszonkét látoga­tót helyezhetnek el. Csendes, nyugodt, ven­dégszerető a Lipa nevű hotel. Az éttermében finom ételeket tálalnak, amelyek jól is lakat- ják az embert. Csaknem egy év után azonban kisebb változást is észlelek: a portán egy ma­gas, derék fiatalember fogad. Meglep, amikor azt hallom tőle, hogy kétnaponként és csak esti szolgálatot vállal. Délután öttől reggel hétig dolgozik.- Fiatalkorban miért e rendhagyó munka­rend?- Hogy tanulhassak; hogy ne kelljen kima­radnom az iskolából. Azért dolgozom, hogy minél kevesebb legyen a szüleim kiadása. A délutánig tartó oktatás után idejövök, s reggel innét megyek vissza az iskolába. Esténként itt tanulhatok, éjfél után pedig néhány óra alvás­ra is futja.- Hol végzi tanulmányait?- A Királyhelmeci Városi Egyetemen, ha úgy tetszik, hát a Budapesti Közgazdaságtu­dományi Egyetem kihelyezett tagozatán... Keserves „epizódok” jutnak az eszembe. Tavaly ősszel mennyit támadták a helmecie- ket, a parlamentben is dühödt hadjáratot indí­tottak ellenük: hogy merészeltek „törvény- szegő” módon, az ő engedélyük nélkül egye­temet létesíteni a Bodrogközben?! Mindent le kell állítani, betiltani, hiszen csak papírfecni­nek fogják tekinteni az itt szerzett diplomát! De a kirohanásokban jeleskedők hónapok múltával sem tudták bebizonyítani, hogy Ki- rályhelmecen megsértették volna az állam tör­vényeit! A fenyegetések ellenére is megindult az oktatás, s nem tudták megfélemlíteni a nap­pali tagozat hallgatóit sem. Az egyikük pedig itt áll most előttem. A fiatalembert Szaniszló Zsoltnak hívják. Huszonöt éves. Mások ilyen korban már dip­lomásként dolgoznak; ő viszont csak most ke­rül az egyetem második évfolyamába. Tanult eddig is - igaz, nem mindennapos kálváriát járva közben. Nyolcvanhétben érettségizett a helmeci magyar gimnáziumban.- Orvos szerettem volna lenni, de akkor le­beszéltek róla, hogy nehéz oda bejutni... így hát a pozsonyi Komensky Egyetem Természettudományi Karára jelentkezett. Ké­mia-fizika szakos pedagógusnak indult, akár­csak a szülei: a szintén kémia szakos édesapja, a helmeci magyar alapiskola igazgatóhelyet­tese; az édesanyja pedig a bolyi iskolában a magyar és a szlovák nyelvet oktatja. Zsolt eredményesen tette le a vizsgáit, de négy sze­meszter után félbeszakította tanulmányait. Még nagyon élt benne a vágy, hogy mégis­csak orvos legyen! Újra felvételizett, újra si­kertelenül. Hogy közel maradjon az orvosi hi­vatáshoz, tíz hónapig a kassai új egyetemi kórház belgyógyászatán ápolóként dolgozott. Közben készült az újabb felvételire, de most sem teljesült a vágya. Újra munkába állt, ezút­tal az egyik helmeci magánvállalkozónál sofőrködött. Egy újabb esztendő elteltével harmadszor is jelentkezett az orvosi karra. So­kan felvételiztek és ő most sem került a s rencsések közé. Gyógyírként közölték v> hogy csak minimális pontszám választotta felvételtől. Ekkor tudta meg, hogy talán i „bennfentest” kellett volna szereznie, aki mogatta volna... Zsolti nem folytatja, h< senkit meg ne sértsen. De így is értem a m dat végén a három pontot, ám hogyan telt \ na erre a pedagógusszülők kis fizetéséből? Szaniszló Zsolt figyelme a magánvállal zónái töltött egy esztendő alatt a közgazdas ra irányult. Örült hát, amikor 1993 nyarán terjedt a híre, hogy a Királyhelmecen létes városi egyetem keretében kihelyezett nap; tagozatot nyit a Budapesti Közgazdaságul mányi Egyetem. Több mint ötvenen jelentk tek; a felvételin pesti tanárok előtt tettek ta ságot tudásukról, felkészültségükről. Húsz hat hallgatót vettek fel, köztük Zsoltit. Tavi az októberi tanévkezdés előtt kéthetes inten tanfolyamot biztosítottak számukra Budap ten. Az egyetem fizette a szállodát, s erre a vid időszakra négyezer forintos ösztöndíja kaptak.- Szép volt ez tőlük, nagy segítségetjei tett számunkra. A tankönyvek javát is ing; kaptuk... Van köztünk vágsellyei lány, sá' lyi, balogfalai diák, a rimaszombati járás két lány, vagy éppenséggel Kassáról is e lány. Ö szlovák iskolába járt, nem is bes/ rendesen magyarul, de évközben, itt a Bi PALYAKORREKCI

Next

/
Thumbnails
Contents