Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-09 / 41. szám

llBSÉrnap 1994. október 9. HELYZETKÉP Az ENSZ Kairóban rendezte a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferenciát A kairói Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencián a nagyszabású tanácskozásnak otthont adó épület előcsarnoká­ban a japán Seiko cég a rendezvény nyitónapján, azaz szep­tember 5-én felállított egy látványos órát, amely a Föld lakos­ságának pillanatnyi számát mutatta. A szerkezet mutatója na­ponta 257,5 ezerrel mutatott többet, azaz 24 óránként egy Kas­sa lélekszámának megfelelő települést tesz ki bolygónk lakos­ságának népszaporulata. A tanácskozás kilenc napja alatt pe­dig 2 317 000, azaz Budapest és vonzáskörzete népességének megfelelő „embermennyiséggel” lettünk többen. Az ilyen ütemű népszaporulat által felvetett valamennyi problémára még a kairói világkonferencia 20 ezres szakembergár­dája sem tudott megoldást találni, arra azon­ban az összejövetel mindenképpen jó volt, hogy az érdeklődés előterébe kerüljön Földünk túlnépesedésének veszélye. Hosszú évszázadokon keresztül alig nőtt bolygónk lakosságának száma, sőt voltak időszakok, amikor egyenesen népességfogyás állt be. Utóbbira példa az 1350-1400 közötti időszak, amikor is 20 millióval esett vissza Földünk la­kosainak száma (ez elsősorban az Euró­KITÖRÜNK gola, Szudán, Etiópia, Libéria és Afga­nisztán mutatója - jelenleg valamennyi felsorolt államban polgárháború dúl, il­letve Etiópiában a közelmúltban fe­jeződött be. Ha a lakosság száma állan­dóan növekszik, látványosan megfiatalo­dik az egész társadalom. Néhány fejlődő A TÚLNÉPESEDÉS CSAPDÁJÁBÓL? pában dúló borzalmas pestisjárványnak köszönhető, amely megtizedelte, sőt - ha lehet ilyen kifejezést használni - megnegyedelte öreg kontinensünk lakos­ságát). Csupán 1804-ben érte el az emberiség az egy- milliárd főt, azóta viszont rendkívül felgyorsult a nö­vekedés: 1900-ban Földünkön 1,6 milliárd ember élt, 1927-ben 2 milliárd, alig 33 évvel később a minden­nél pusztítóbb második világháború ellenére már 3 milliárd, 1987-ben 5 milliárd, jelenleg pedig 5,7 milli­árd ember népesíti be planétánkat. Az előrejelzések szerint 1998-ban elérjük a 6 milliárdos határt, s az ez­redfordulón 6,2 milliárdnyian leszünk. Az ENSZ szakértői három változatot dolgoztak ki a népesség­szám jövőjét illetően: az első forgatókönyv úgy véli, hogy a jövőben változatlanul magas marad a születé­sek száma, és a halandóság csak kis mértékben csök­ken - ebben az esetben 2025-ben 9,1 milliárd lenne a Föld lakosainak száma; ha a termékenység jelentősen csökkenne, és a halandóság körülbelül a mai szinten maradna, csak 7,9 milliárd lakossal kellene számolni harminc év múlva; végezetül a harmadik változat, amelyet a legreálisabbnak tartanak, 8,5 milliárd lakos­sal számol. Ebből 7,1 milliárd élne a fejlődő és 1,4 milliárd a fejlett világban. Ezek a számok szüksége­sek ahhoz, hogy lássuk: soha nem tapasztalt mérték­ben gyarapodunk, ami korábban ismeretlen és egyelőre megoldatlan feladatokat ró az emberiségre. A demográfiai változásokat magyarázó elmélet há­rom szakaszra osztja a népességszám alakulásának fo­lyamatát. Az első szakaszt, ami a primitív társadal­mak sajátossága, a magas születési és halálozási arányszám jellemzi. A lakosság lélekszáma csak las­san, vagy egyáltalán nem növekszik. A második sza­kaszban már bevezetik a szervezett egészségügyi ellá­tást, beleértve a tömeges oltásokat is, javulnak tehát az életfeltételek. A születési arányszám viszont válto­zatlanul magas, a halálozás ellenben zuhanásszerűen csökken, ezért a lakosság száma rohamosan nő. A második szakasz jelenti a demográfiai robbanást. Vé­gezetül a harmadik szakaszban az elért gazdasági és szociális vívmányok következtében csökken a nagy család iránti igény, ugyanakkor mérséklődik a gyer­mekhalandóság is. Ideális esetben a születési és halá­lozási arányszám, akárcsak az első szakaszban, egyensúlyban van, de már sokkal alacsonyabb szin­ten. Ezt az elméletet szívesen és gyakran hozták fel, amikor a világ népesedésének fejlődése került szóba. Sajnos, az utóbbi években ez az elmélet gyakorta elégtelennek bizonyul, mert nem tudja megmagyaráz­ni, hogy mi történik akkor, ha a fejlődő országokat csapdaként fogva tartja a második szakasz, azaz a de­mográfiai robbanás időszaka, amelyből egyszerűen nem tudnak kitömi. A Világbank mértékadó becslése szerint az elkövet­kező 35 évben Afrika lélekszáma 116 százalékkal (a jelenlegi 720 millióról 1,6 milliárdra), Ázsiáé 47 szá­zalékkal (3,4 milliárdról 5,1 milliárdra) és Latin-Ame­rikáé 51 százalékkal (475 millióról 715 millióra) gya­rapodik. Ha figyelembe vesszük, hogy az éves népes­ségnövekedés 95 százaléka a fejlődő országokra esik, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy Európában mindössze 1 százalékkal növekszik az említett időszakban a lélekszám. Az adatokból kiviláglik, hogy Afrika demográfiai csapdába zuhant. Egy teljes konti­nens vergődik a túlnépesedés vermében, amelyből önerőből bizonyosan nem tud kikecmeregni. Az már szinte természetes, hogy a fekete kontinens gazdasági­lag sem bírja a magas születési arány által kiváltott terheket. Az 1929-1933-as nagy világgazdasági vál­ság óta a hetvenes években Afrika volt az első földraj­zi egység, ahol az egy főre jutó jövedelem csökkenése bekövetkezett, és minden jel arra mutat, hogy a hely­zet az elkövetkező években csak rosszabb lehet - mu­tat rá a washingtoni székhelyű Worldwatch Institute független közhasznú kutatóintézet egyik tanulmánya, amely az emberiség globális problémáival foglalko­zik. A tanulmány leszögezi: 2000-re 65 ország 1,1 milliárd lakossal nem lesz abban a helyzetben, hogy a szükséges élelmiszereknek akárcsak a minimumát is megtermelje. Ráadásul az új és új termőföldekért foly­tatott küzdelem során a fejlődő országokban óriási erdőterületeket vágnak ki vagy égetnek fel, ami elké­pesztő méretű környezeti károsodással jár. Talán nem mindenki gondol arra, hogy a túlnépese­dés milyen politikai következményeket vált ki. A túl­népesedés, a munkáért és földért folytatott harc kiélezi a vallási, területi és etnikai konfliktusokat. Ezek után nem meglepő, hogy éppen napjaink legnagyobb em­beráldozattal járó tragédiájának helyszínén, Ruandá­ban a legnagyobb a világon a népszaporulat: 1 nőre átlagosan 8,5 gyerek jut. E számtól alig marad el An­A DEMOGRÁFIÁI HELYZET ALAKULASA 1950-TOL 2010 2020 Fórrá*; ENSZ I P7Z1 a (volt) Szovjetunió illllllll Latin-Amerika ES3 Észak-Amerika 1 I Afrika LÍÉÖ Ázsia' ■■ Európa' ' A (volt) Szovjetunió nélkül országban például a lakosság 40 százaléka 15 évnél fi­atalabb, Kenyában a fiatalok aránya pedig eléri a 60 százalékot. A közeljövőben ennyi fiatalnak egy­szerűen képtelenség munkát biztosítani, így az ifjú munkanélküliek céltalanul csatangolnak az utcákon. „Ha bekövetkezik a fiatalok között a tömeges munka- nélküliség olyan országokban, ahol gyakran a lakos­ság fele 18 éven aluli, akkor az ifjúság mindenféle ké­tes mozgalmaktól és prófétáktól várja a megváltást, és nem kétséges, hogy még több politikai robbanóanyag fog felhalmozódni” - állapítja meg a már említett ta­nulmány. Éppen ez a helyzet például Algériában, ahol az iszlám fundamentalisták elsősorban a fiatalokra tá­maszkodva próbálják megkaparintani a politikai hatal­mat. Algéria esete arra is jó, hogy általa bemutassuk, mi történik, ha a közelben fejlett ország található. Az arab államból a munkalehetőség után tömegesen ván­dorolnak - többnyire illegálisan - Franciaországba, je­lezve: demográfiai népvándorlás van kibontakozóban. Bár a felvázolt kép rendkívül komornak tűnik, a második világháború óta mégis érezhető bizonyos ja­vulás. Az ötvenes években a fejlődő országokban egy nő átlagosan még 6 gyermeknek adott életet, mára ez a szám 3,8-ra mérséklődött. A világnépesség szem­pontjából olyan kulcsfontosságú államokban mint Kí­na és India, szintén érezhető a viszonylag jelentős ja­vulás. Kínában az ötvenes években egy anyának átla­gosan 5,5 gyermeke született (az ország akkori vezé­re, Mao szerint az embernek egy szája van, de két ke­ze, tehát a magas népszaporulat előrelendíti az orszá­got), mára e mutató kettőre csökkent (az egy család, egy gyermek kampány eredményeként), míg Indiában ugyanebben az időszakban 4,5-ről 3,6-ra mérséklődött az átlagos gyerekszám. Rendkívül örvendetes, hogy Délkelet-Ázsiában, a gazdasági csoda országaiban a gazdaság dinamikus növekedése, a társadalom szín­vonalának emelkedése következtében már-már euró­pai üteművé szelídült a népszaporulat. Ez még olyan, a gazdasági „kistigrisek” második hullámába tartozó államra is érvényes, mint Thaiföld, ahol 1960-ban egy anyára átlagosan 6,3 gyerek jutott, manapság pedig mindössze 2,3, ami rendkívül közel van a népesség­szám állandóságát biztosító 2,1-es mutatóhoz. Thai­föld és a többi távol-keleti ország példája is bizonyít­ja: a népességrobbanást csak a gazdasági-társadal- mi-kulturális felemelkedés fékezheti meg. A kairói világkonferencián elfogadott akcióterv az elkövetkező húsz évre szabja meg a tennivalókat, melyek végcélja: 2015-ben ne lépjük túl a 7,5 milliárdos határt. Az ez­redfordulót követően elválik, hogy a nemzetközi összefogás révén mennyi valósul meg az akció­tervből, hány ország szabadul ki a demográfiai csapda kelepcéjéből. (sidó) Tüske „Kopálj, Feri!” ... Egy ma is 97 százalékban magyar faluban, egy magyarnak született fiú kurjantotta a címben idézett szavakat a labdával tétovázó barátja felé. A községet és a magyar gyerek új „nyelvjárása” fölött kesergő két em­ber nevét elhallgatom. Elhallgatom, mert lehetséges, hogy egy szomszé­dos, vagy akár több faluban is ugyan­ezt kérdezgethetik majd egymástól az emberek. Nem rólunk írták ezt?! Mert sok helyütt, sok hasonlóság fe­dezhető fel. Mindenesetre, írásom egyik kesergő alakja hetvenéves, nyugdíjas pedagógus; a másik idősebb: hetvennyolc éves és hosszú évtizedekig lelkész volt.- Ügy tűnik, sorsunk eleve meg van pecsételve - ha nem jön valami, ami megfékezné a szlovákiai magyar­ság beolvadását - mondja egyikük. Amikor negyvenötben ide jöttem káplánnak - mondja a másik -, majd gyülekezetünk lelkésze lettem, 1340 lakos volt itt, most úgy 950 körül tartunk. A feleségemmel a múltkor számolgattuk: már 29 ház áll üresen. A legtöbb család egygyermekes, két gyerek alig-alig akad, a három pedig már ritkaság. Amikor ide jöttem, évente 28-30 újszülöttet keresztel­tünk. Amikor nyugdíjba vonultam, 1987-ben, 10-12 keresztelésről ad­hattunk számot. Tavaly meg már csak egy volt! S egyre több a teme­tés! Ez már-már tragédia!... A szaporulat csökkenésén kívül, az elszlovákosodása is bántja a lel­kész urat. Ezt a gyakori vegyes há­zasságokkal magyarázza, és ama té­ves hittel, hogy ha ki-ki hátat fordít a magyarságának, akkor jobban ér­vényesülhet.- A kisebbségi jogokat forszíroz­zuk, de mit ér mindez, ha önmagunk­nak sem kellenek?! Ha az emberek nem tartják fontosnak a magyarságu­kat. A Kassára költözött falumbeliek itt maradt szülei jobbára már csak szlovákul beszélhetnek az unokáik­kal, akik Kassán is járhattak volna magyar iskolába, de nem oda adták őket! És már idehaza is sok gyerek szlovákkal keveri a magyar szót. A magyar iskola sem tud magyart ne­velni?! A szlovák iskola pedig szlo­váknak neveli a magyar gyereket. Aztán azt kiáltozzák, amit maga is hallott: Kopálj, Feri! A magyar szó már nem is jut az eszükbe! Tovább is kesereg még a két öreg. Hogy Borsiban, Rákóczi Ferenc hí­res szülőfalujában nincs magyar is­kola! Hogy Szőlőskén, ahol még többségben élnek a magyarok, a má­sodik világháború óta nem nyílt meg saját iskolájuk. Hogy sorolhatjuk to­vább a többségükben magyarlakta falukat: Szolnocskán 1974-ben, Szi- nyéren és Szirénfalván 1975-ben, Ladmócon és Kiskövesden a hetve­nes évek végén szűnt meg a magyar iskola. És mit tudni manapság a Bodrogköz fölötti Magyarsasról, Lasztócról, Szeretváról, Magas­révről, Palástról? Vagy ki emlegeti a Bodrogon túli és a Tőketerebestől délre fekvő falvakat: Hardicsát, Ga- ranyt, Szürnyeget, Kistoronyát és több más községet, ahol szintén már csak voltak a magyar iskolák?!- A magyar nagyszülők unokái a szlovák iskolában szlovákokká ne­velődnek. Pedig magyarok is lehet­nének, ha lenne magyar tanító a köz­ségben. Ha a magyarnak született szülők nem adnák be olyan könnyen a derekukat. A vegyes házasságok­ban viszont azt tapasztaljuk, hogy szinte minden esetben a szlovák társ akarata érvényesül... Nekünk, a ko­runknál fogva, már csak a kesergés marad. A fülünkben pedig ott csiko­rog a Kopálj, Feri! (petrőci)

Next

/
Thumbnails
Contents