Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-02 / 40. szám
llBSérnap 1994 október 2. GYERMEKVILÁG jf l íMÍWMMídlcÜíP Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kis kertje volt, de ebben a kicsi kertben olyan gyönyörű szép rózsák termettek, hogy aki látta, megcsodálta. Volt abban a kertben egyéb virág is, olyan, amelyiknek az illata hét mérföldre terjedt, olyan is, hogyha valaki hozzányúlt, megcsendült, s csengett, mint az aranycsengő. De nem sok öröme volt a szegény embernek ebben a sok s^ép csodálatos virágban, mert éjnek idején berepült egy tűzmadár, akinek a tolla és a szárnya olyan volt, mintha lánggal égett volna, s mire észrevette magát a szegény ember, mire észrevették a fiai, egytől-egyig lecsipkedte a virágokat s vitte, senki se tudta merre. Megpróbáltak mindent, hogy valami módon megőrizzék a virágokat. Próbálta a szegény ember, de vagy elaludt, vagy ha el nem aludt, a tűzmadár lánggal égő tolla egy percre, kettőre elvette a szeme világát. Sem meg nem lőhette, sem meg nem foghatta a madarat. Ugyanígy járt a szegény embernek a két idősebb fia is. Akkor aztán Laci próbált szerencsét, a legkisebb fiú. Egy hétig le sem hunyta a szemét, de a tűzmadár nem jött el. Hanem a hetedik éjjel egyszerre csak beröppent, s éppen arra a rózsabokorra szállott le, amelyik mellé Lacika húzódott. Egyik kezével befogta a szemét, a másikkal a madár után kapott, de éppen csak egy toll maradt a kezében: a tűzmadár elrepült. Hát hiába, nem tudják megőrizni a rózsákat. Azt határozták a legények, hogy elmennek hetedhét ország ellen, s addig meg sem nyugszanak, amíg valahol a tűzmadarat meg nem találják. Mennek, mendegélnek, s a hetedik nap egy rengeteg erdőbe érnek, rengeteg erdőben egy virágos kertre találnak, ahol éppen olyan szép rózsák voltak, mint az ő kertjükben. A két idősebb legény nem állhatta meg, hogy be ne menjen a kertbe. Hiába beszélt Laci, bementek s az egyik bokorról rózsát szakasztottak. Hát, uram teremtőm, abban a pillanatban megnyílt a föld, kiugrik egy hétrőfös sza- kállú ember, megragadja a két legényt, szót sem szól, s viszi le magával az alsó világba. Laci egyedül maradt. Nem tudta, mit csináljon, merre menjen a bátyjai után. Gondolta, majd csak valahogy előkerülnek, vagy így, vagy úgy. Ment tovább nagy búsan, s amint megy, mendegél, meglát egy rettentő magas sziklát, s annak a sziklának a hasadékában egy kardot. Odamegy, kihúzza a kardot, s ím, abban a pillanatban a kard után kiugrik egy hétfejű sárkány. No, Lacinak sem kellett több. Neki a sárkánynak, s addig vagdaló- dzik jobbra, balra, előre, hátra, míg a sárkánynak mind a hét fejét le nem vágta. A sárkánynak úgy ömlött a vére, mint a patak. Laci fogta magát, megmosakodott a sárkány vérében, s olyan erős lett, mint egy óriás. Akkor elindult be a szikla hasadékán, de még kettőt sem lépett, jön szörnyű morgással szembe az ezüstmedve. Megnézik egymást, összekapnak, ropogott a csontja mind a kettőnek, de Laci erősebb volt, s úgy vágta földhöz a medvét, hogy megnyekkent belé. Azt mondta a medve:- Látom, hogy erősebb vagy, te legény. Hagyd meg az életemet, bizony, nem bánod meg. Kívánj akármit, minden kívánságodat teljesítem.- Nem kívánok én egyebet - mondta Laci -, csak vígy el a tűzmadárhoz.- Ülj fel a hátamra, viszlek. Felül Laci a medve hátára, azzal megiramodik az a rettentő nagy állat, vágtatott a szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben, egyszerre csak megállott egy kacsalábon forgó gyémántpal°ta előtt, s mondta Lacinak:- Eredj, menj fel ebbe a várba, ott van a tűzmadár üveg kalickában. Most alszik a várban mindenki, a király is, a katonái is, de úgy nyúlj bele a kalickába, hogy a kezed hozzá ne érjen, mert ha megcsendül, felébrednek az emberek, s nagy bajba kerülhetsz. Felmegy Laci a palotába, meg is találja az Uvegkalic- kát. Nyitva volt az ajtaja. Bedugja a kezét, de egy kicsit mégis hozzáért, s akkorát csendült a kalicka, hogy egyszeribe talpon termett az udvarban minden ember. Összeszaladnak az emberek, megfogják Lacit, viszik a király elé, s jelentik, hogy mit akart ez a legény.- No - mondja a király most karóba húzathatnám a fejed, de nem teszem, hanem még a tűzmadarat is neked adom, ha elhozod a vaskirály aranysörényű paripáját. Kimegy Laci, felül az ezüstmedvére, s mondja neki, hogy mit akar a tűzmadár gazdája.- Jól van - mondja a medve -, könnyen elhozhatod, ha megfogadod az én szavamat. Annak a paripának mindig hátán az aranynyereg. Azt mondom hát, hogy a nyereghez hozzá ne nyúlj, mert ha úgy alusznak, mint a fekete föld, akkor is felébrednek, olyan nagyot csendül az a nyereg. Még el sem mondta jóformán ezt az ezüstmedve, már ott is voltak a vaskirály ajtaja előtt. A legények aludtak mind. Bemegy Laci az istállóba, eloldja a paripát a jászoltól, de amint vezette ki, hogy hogy nem, hozzáért a nyereghez, s attól akkorát csendült, hogy egyszeribe felébredtek a kocsisok, tolvajt kiáltottak, megfogták Lacit, vitték a király elé. Azt mondta a király:- No, te betyár, karóba húzathatnám a fejedet, de nem teszem, hanem azt parancsolom, indulj el mindjárt Tündérországba, hozd el onnét a tündérkirály leányát, aki a palotának éppen az ötvenedik szobájában lakik. Felül Laci az ezüstmedve hátára, elvágtatnak Tündérországba, felmegy a tündérkirály palotájába. Keresztülmegy negyvenkilenc szobán, egy lelket sem talált. Bemegy az ötvenedik szobába, s hát ott ül aranylócán a tündérki- rály-kisasszony, s amint meglátta Lacit, mindjárt felszökött az aranylócáról, s azt mondotta:- Te az enyém, én a tied, ásó kapa, s a nagyharang válasszon el minket. Hiszen örült is, búsult is ennek Laci. Egy szóval sem merte mondani, hogy nem magának viszi a tündérkirály-kis- asszonyt. Látta a medve Laci nagy szomorúságát, s mikor a vaskirályhoz értek, azt mondta neki:- Csak hagyjuk kint a királykisasszonyt, a többit bízd rám. Abban a pillanatban az ezüstmedve megrázkódott s szakasztott olyan tündérlány lett belőle, mint a tündérki- rály-kisasszony. Felment a palotába. Laci meg az aranysörényű paripán elvitte a tündér- király-kisasszonyt. De még oda sem ért ahhoz a várhoz, ahol a tűzmadár volt, már ott volt az ezüstmedve. A vaskirály szeme láttára visszaváltozott medvének, s elnyargalt, mint a sebes szél. Örült Laci, hogy visszakerült az ezüstmedve, de most meg az aranysörényű paripát sajnálta a királytól. Szerette volna, ha a paripa is megmarad, s a tűzmadarat is megkapja. Az ezüstmedve eltalálta a gondolatát. Megrázkódott, s éppen olyan aranysörényű paripa lett, mint a másik. Az igazi paripa kint maradt a királykisasszonnyal, Laci meg felvezette az ezüstmedvéből lett paripát a királyhoz. Hej, örült a király! Egyszeribe odaadta a tűzmadarat ka- lickástól, mindenestől. De az ezüstmedvéből lett paripa csak azt várta, hogy Laci jó messzire nyargaljon a tűzmadárral. Visszaváltozott medvének, s úgy otthagyta a királyt, mintha ott se lett volna. Éppen abban az erdőben érte utol Lacit, ahol a bátyjait a hétrőfös sza- kállú ember levitte az alsó világba.- Van-e még a szívednek valami kívánsága? - kérdezte a medve.- Nincs egyéb, édes medvém, csak az az egy: szabadítsd meg a bátyáimat. Ahogy ezt mondta, az ezüst medve nagyot dobbantott a lábával, megnyílt a föld, s hopp, eltűnt. De még egy óra sem telt belé, kiugrott a föld alól: ott ült a hátán a két legény. Most már szépen hazamehettek. Velük ment az ezüst- medve is. Többet el sem eresztették, mint az édes testvérüket, úgy tartották. A tűzmadár ezután nem pusztította el a rózsákat, s'a drága szép virágokkal tenger kincset szereztek. Olyan gyémántpalotát építtetett Laci, hogy abban jó szívvel ellakhatott a tündérkirály leánya. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. ^41 ^g(3frlbc& (Tatár mese) Élt egyszer réges-régen egy igen furfangos szegény ember, aki messze földön híres volt arról, hogy mindig helyén van a nyelve, senki sem tud túljárni az eszén. Ugyanezen a vidéken élt egy gazdag ember is, aki folyton dicsekedett az eszével, és magát tartotta a legokosabb embernek.- Engem még a híres furfangos ember sem tud lóvá tenni - dicsekedett gyakran a gazdag. Egyszer az úton mendegélt, s az út szélén megpillantotta a furfangos embert, aki ott állt, egy görbe nyírfához támaszkodva. Odalépett hozzá a dicsekvő, és azt mondta neki:- Téged, barátom, furfangos és leleményes embernek tartanak. No, próbálj túljárni az eszemen!- Megpróbálnám én! - felelte a szegény ember. - Túljárnék az eszeden válami furfanggal, csak az a baj, hogy nincs itt a furfangos tarisznyám. Otthon feledtem.- Hát menj haza, hozd el - mondta a dicsekvő. - Itt megvárlak.- Mennék én szívesen, de nem mozdulhatok innen - mondta a furfangos. - Látod, hogy megdőlt ez a nyírfa! Ha nem támasztom a hátammal, rögtön kidől. Megmérgesítette a dicsekvőt a sok kifogás, rákiáltott a szegény emberre:- Lódulj, hozd a furfangos tarisznyádat, addig majd tartom helyetted ezt a nyírfát! A furfangos elment, de nem is tért vissza. A dicsekvő pedig talán még most is támogatja a görbe nyírfát. Rab Zsuzsa átdolgozása Kovács József Sej-haj!... Sej-haj, Itt az ősz Sej-haj, Itt időz! Beoson a kerítésen Deret hint a fűre széjjel! hajnalban... Haj. haj hol a nyár?!... Haj, haj tova jár!... Ökörnyálon elszállt délre, csillogón az őszi fénybe déltájban! Jaj, jaj, jón a tél jaj-jaj nem kímél!_ Ablak alatt szél dúdolja: legjobb csak a meleg dunyha éjfélkor! „Sej-haj, a tavasz, sej-haj megjön az! , Fecske, gólya Itt lesz újra: Elmúlik a világ búja Májusban! K A [ 3 A 1 _ ( 7— 3 S Z r V _ ( 7— 3 S E M 1 E / ( S Z F * S Á M V ( ) R Á S E L l j Z [ 3 c 7— 3 Rejtőzködő író Ha az egyes vízszintes sorokban a szótöredékeket kiegészíted úgy, hogy értelmes szavakat kapj, akkor a két üres oszlopban (felülről lefelé olvasva) egy magyar író neve alakul ki. Ki az író? Készítette: Kovács S. Van-e rokona? Az ismert vicc szerint Pistike, amikor először életében elvitték az állatkertbe és meglátta a zsiráfot, így kiáltott fel: - Papa, ilyen állat nincs is! - Valóban, a zsiráf csakugyan egyedülállónak tűnik a maga nemében. Van-e rokona? nj3uu9j qqaspj [Bujejisz e s ‘:pzo}[[E[ -dpi [opiospifeq sp p>p(3[9A3i qp uaqiapraso sbiesdoui ‘qqmnsSaj mpjjv-dpzoyi Apum ‘idu^o zb ‘Aga >[BS3 ap ‘uba :s?tfaßi9j\ MEGFEJTÉS A szeptember 18-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 2-es számú rész; menetrend, türelem, gepárd, kötelező, tepertő. Nyertesek: Csótó Beáta, Ki- rályhelmec; Lami László, Bátorkeszi; Choma Anita, Nagytárkány; Nagypál Tamás, Balogújfalu; Szabó Péter, Szepsi. Szerkeszti Tallósi Béla
