Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-03 / 27. szám
♦ ♦ ORVOSI ÜZENETEK A szabadságnak fontos szerepe van mind testi-lelki egészségünk megőrzésében, mind emberi kapcsolataink, s azon belül külön családi életünk „súntentartásában ”, illetve egészséges fejlesztésében. Az emberek döntő többsége igyekszik ezt az időt körültekintően kiválasztani, programját alaposan megszervezni, s ebben többnyire részi vesz, örömét leli benne a család minden tagja. Csak ágy lehet gondtalanul pihenni, ha úgy tudjuk ügyes-bajos dolgainkat rendezni, hogy a szabadság ideje alatt ne súgjon a fülünk semmire, hogy át tudjuk magunkat adni az annyira szükséges - mai rohanó, gondokkal, feszültségekkel terhes világunkban különösen szükséges - LAZÍTÁSNAK. A jól sikerült szabadság olyan érték, olyan jó befektetés, hogy belőle a család minden tagja, akár egész évben hasznot tud hajtani. Megéri hát jól odafigyelni a szervezésére. Annál is inkább, mert ennek az időszaknak is megvan a maga sokszínű problematikája. A levelek tükrében most csak két, valószínűleg a leggyakoribb tényezőre mutatnék rá. Ezek olyan problémák előidézői lehetnek, hogy végül orvosi közreműködés szükségeltetik a megoldásukhoz. A tudatlanságról és a könnyelműségről van szó. Most, hogy számunkra is megnyíltak a határok, s úticélunk megválasztásába tulajdonképpen csak a pénzügyi lehetőségeink szólnak bele meghatározó módon, az orvos számára meghökkentő, mennyien nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy legalább a legszükségesebb ismereteket megszerezzék arról a térségről, ahol több napot, esetleg heteket terveznek eltölteni. Pedig egészségi állapotunknak ugyancsak meghatározó szerepet kell betöltenie az időpont és az úticél kiválasztásában. A könnyelműségnek valószínűleg lélektani oka van. A szabadság, vagy akár egyes szolgálati utakkal összefüggő „kikapcsolódás” idején az emberek sokszor hajlamosak olyan alkalmi kapcsolatok létesítésére, vagy más olyan ötletszerű döntések meghozatalára, melyek később visszaütnek, s következményeik akár örökre megkeserítik életüket. Illusztrációként szolgáljon az alábbi válogatás... 1. levél - „Kellemetlenség” jeligére: Jutalomüdülésen vettem részt, lényegtelen, hogy hol. Jókedvű társaság jött végül is össze, a két hét gondtalanul telt el, amihez az is hozzájárult, hogy jól kijöttünk egymással. Az egyik kollégával túlságosan is jól. Valószínűleg a nyakamba szakadt gondtalanság tette, no meg az a kis ital, amihez nem vagyok hozzászokva, hogy az egyik este a szobájában találtam magamat. Mit mondjak, soha nem felejtem el... Hazatérésem után nem sokáig tudtam élni megszokott életemet. A társam egy bizonyos idő után jelenetet csinált nekem, és bőrorvoshoz küldöz, mondván, fertőzést kapott tőlem. A b,őrosztályról hivatalos meghívót is kaptam, hogy jelenjek meg a vizsgálaton nemi betegség gyanúja miatt. A kérdésem az, lehetek-e nemi beteg, ha nincs se folyásom, se más tünetem, és teljesen egészségesnek érzem magam? Válasz: Természetesen lehet, és kérem a saját érdekében jelenjen meg azon a vizsgálaton. Bár igaz, hogy a legtöbb nemi betegség korai és fő tünete a kellemetlen folyás, sem nők, sem férfiak esetében nem szükséges, hogy a betegség így manifesztálódjon. Nagyon sok férfinak okozott már meddőséget, hogy a kankós fertőzés első stádiuma jóformán tünetmentesen zajlott le, mivel sem fájdalmas gyulladása, sem húgycsövi váladék ürítése nem volt. Nők esetében még bonyolultabb a helyzet. A nemi szervek mélyen a testben, diszkréten vannak elhelyezve, és élettani működésük is olyan, hogy egy gyenge folyás akár az izgalmi állapotban törvényszerűen megjelenő nedvesedéssel is összetéveszthető. A kezeletlen nemi betegségnek életveszélyes következményei lehetnek. A legtöbbjük a kezdeti stádiumban már gyorsan és hatékonyan kezelhető, sőt kigyógyítható. Ha azonban a megfelelő időt elmulasztjuk, egy időszak után, ami teljesen tünetmentes lehet, súlyos szervi szövődmények alakulhatnak ki, s itt az orvostudomány sok esetben már tehetetlen. A bőrosztály dolgozói ebben a témában már sok regénybe illő esettel találkoztak, nem érdekük az ön helyzetének a bonyolítása. Mindamellett, hogy megkapja majd a vizsgálat eredményének megfelelő kezelést, arról is biztosíthatom, hogy nem fognak okot szolgáltatni - sem információval, sem mással - arra, hogy összekuszálódott partnerkapcsolata még nagyobb válságba kerüljön. 2. levél - „Lényegtelen?” jeligére: Nyolc évvel ezelőtt kezdődött a problémám, egy hétvégi kirándulás után. Az éjszakát egy ismeretlen hétvégi faházban töltöttük. A kirándulás után a combom belső oldalán, az ágyékhoz közel, egy fél tény éri nagyságú vörös folt jelent meg. Nagyon viszketett, de néhány hét után eltűnt. Azóta viszont a végbélnyílás tájékán, és főleg a hímvessző felé eső részen viszket. Ebben a viszketésben nem tudtam felfedezni semmi rendszerességet, próbáltam kenni Pityollal, Fungicidinnel, kivizsgáltattam a székletemet, ami negatív volt. Sokszor már nem is tudatosítom és vakaródzom, ott is, ahol nem illik. Válasz: Ismeretlen helyen, főleg ismeretlen faházakban fokozott figyelmet szentelünk a tisztaságnak, nem utolsósorban a WC ülőkéjének. Vannak gombás betegségek, melyek előidézője bizonyos közösségekben jelen van anélkül, hogy bármiféle tüneteket idézne elő. Viszont egy kívülálló számára komoly problémák forrásává válhat. A levélből nem világos, volt-e levélírónk kivizsgálva specializált mykológiai laboratóriumban, ha nem, ezt kell elsősorban megtennie. Másik gyakori oka az ilyen formájú viszketésnek a cukorbetegség. Bár a kórelőzmény ismeretében ennek a valószínűsége kicsi, teljesen kizárni nem lehet, főleg, ha nem állandóan emelkedett vércukor- szintről van szó. Ezt cukorterhelés-vizsgálattal lehet tisztázni, ugyancsak specializált laboratóriumban, tapasztalt szakember segítésével. Mivel levélírónk viszketegsége már nyolc éve tart, az organikus ok mellett a pszichés tényezők is jelen vannak. Ilyen idő után valószínűleg már nem lényeges, melyik volt az-elsődleges, fel kell tárni és gyógyítani a pszichés és az organikus okokat is, kiegészítve energikus tüneti kezeléssel. 3. levél - „Bizonytalanság” jeligére: Nyolc éve vagyok nős, a házasságunk az utóbbi két évben eléggé megromlott. A szabadságunkat is külön-kü- lön vettük ki. Én elmentem barangolni a természetbe, számomra ez a legjobb ki- kapcsolódás. Egy túra alkalmával ismerkedtem meg egy lánnyal, nagyon megértettük egymást, az ágyban is. Pár nap múlva azonban vizelési problémáim lettek. Az orvos kankót állapított meg és kezelésre kellett járnom. Nagyon csalódott voltam, és mindent bevallottam a feleségemnek is. Végül megegyeztünk, hogy megpróbáljuk még egyszer együtt, már csak a gyerek miatt is. Egészen jól éltünk több hónapon át, míg egyszer hivatalos útra kellett utaznom, s akkor megint találkoztam azzal a lánnyal. Hittem neki, hogy teljesen egészséges és nála aludtam. Most megint kezelésre járok, s a feleségemet is megfertőztem, aki válni akar. Mit tegyek? Hihetek még annak a lánynak? Válasz: Ilyen levél olvasása közben értjük meg a szólásmondások, közmondások bölcsességét igazán. „Más kárán tanul az okos” - mondja egy ilyen szólás. Úgy látszik, vannak emberek, akiknek ha a hormonszintjük megemelkedik, a saját kárukon sem képesek tanulni, mert heveny feledékeny- ségben szenvednek. Az az érzésem, hogy levélírónknak nem csak a bőrgyógyásszal kell kezeltetnie magát. Egyszer ugyan már döntött, hogy a felesége és a gyermeke mellett marad, de érzelmi éretlensége miatt nem mindig tudja állni adott szavát. Azt ajánlom, egyszerre csak egy problémát oldjon meg. Most alaposan kezeltetnie kell magát, mert ismételt fertőzés esetén a szövődmények kialakulásának nagyobb a lehetősége. Hiába érzi magát a lány egészségesnek, egyértelmű, hogy őt is kezelni kell. Lehet, hogy már másokat is megfertőzött. Hogy végül is hi- het-e neki levélírónk vagy nem, ezt neki kell eldöntenie. Jó volna viszont, ha végre tisztázná önmagában az érzelmeit, s eldöntené, a tartós kapcsolatnak van-e számára nagyobb értéke, vagy előnyben részesíti az alkalmi kalandokat. Ennek is megvan a maga varázsa, csak az esetek többségében végül is az ember egyedül marad. 4. levél - „Kellemetlen emlék” jeligére: Sátorozó körúton vettem részt két-három éve Bulgáriában. Az élelmet alkalmi forrásokból szereztük be, igyekeztünk mindennap legalább egyszer főtt ételt készíteni. Nagyon jól éreztük magunkat, a jó kedvünket csak az árnyékolta be, hogy az utunk vége felé csoportunk több tagja is hasmenést kapott. Rendben hazaérkeztünk, mivel segítettünk magunkon diétával és széntablettával, de azóta sem érzem magam egészségesnek, mert a mai napig gyakrabban kapok hasmenést, és mintha bizonyos ételekre érzékenyebb lennék. Összefügghet ez a mai állapotom azzal a nyaralással? Orvosnál nem voltam, mert féltem, hogy kinevetnek. Válasz: Az alkalmi élelem- és vízforrásokkal, főleg ismeretlen helyen, s különösképpen a Balkánon nem érdemes könnyelműen bánni. Levélírónk esetében egyértelmű, hogy csoportos fertőzés történt. Vagy mosatlan gyümölcsöt, zöldséget fogyasztottak, vagy fertőzött vizet ittak. Végül is szerencséjük volt, hogy a fertőzés nem volt olyan erős, hogy magas lázat és jelentős vízveszteséget okozott volna, és egyszerű diétával, jobban mondva éhezéssel, valamint a jól ismert széntablettákkal úrrá lehetett lenni rajta. Az esetek egy részében, s valószínűleg levélírónkkal is ez történt, a bélfertőzést kiváltó kórokozók befészkelik magukat valamelyik szervbe, és a szervezet nem tudja elpusztítani őket. Ez a szerv nagyon gyakran az epehólyag, de nem mindig törvényszerűen az. Ilyenkor tünetmentes időszakok váltakoznak kisebb-na- gyobb rossz közérzettel, emésztési zavarokkal, néha lázzal vagy csak hőemelkedéssel. A laboratóriumi vizsgálatok ismételten negatívak lehetnek, és negatív irányba terelik a szükséges kezelés menetét is. Kezelésre több okból is szükség van. Egyrészt a kórokozók időzített bombaként viselkednek az áldozat szervezetében, másrészt az áldozat, akit most már bacilusgazdának nevezhetünk, mindig potenciális fertőzés, esetleg járvány forrása. Ha sikerül laboratóriumi módszerekkel megtalálni a kórokozót, erősen megnő az esély a kigyógyulásra, célirányos antibiotikumok segítségével. 5. levél - „Nyár” jeligére: Pár évvel ezelőtt nagy örömmel mentünk szabadságra, mivel először volt lehetőségünk a tengert látni, és a vizét élvezni. Sajnos megfizettük az árát tapasztalatlanságunknak, mert gyakorlatilag órák alatt leégtünk. A drága üdülésnek az első felét az égési sebek gyógyításával töltöttük, s tulajdonképpen kárörvendeztünk, mikor egyszer-kétszer viharossá vált az idő. Sajnos, nekem maradandó emlékem maradt, mert azóta nem napozhatok, amint jobban megfog a nap, sötét, kellemetlen égő foltok jönnek elő a nyakamon, vállamon, és itt-ott az arcomon. Előre félek a nyártól, mely már itt kopog az ajtón, és lélekben felteszem a kérdést, mi is történt valójában. Ezen már nem lehet segíteni? Válasz: Egyértelmű, hogy levélírónk annál a tengerparti üdülésnél nem tartotta be a fokozatosság elvét, mikor kifeküdt a tengerpartra napozni. Kevesen gondolnak arra, hogy ezt az elvet akkor is be kell tartani, amikor nem csak semmittevőén elnyúlunk a napon, hanem úszással, vízisportok űzésével töltjük az időnket. A csillogó vízfelületről visszaverődő napsugarak még fokozzák is azok égető hatását. A tünetek alapján feltételezem, hogy a napozóolajat vagy -krémet sem sikerült levélírónknak helyesen megválasztania, bár az is igaz, hogy pár éve még a magas számú fényvédő faktorokat tartalmazó napozószerekből alig volt választék boltjainkban. Vannak napozószerek, melyek olyan adalékot tartalmaznak, amelyek intenzív napfény hatására égetik és allergi- zálják a bőrt. Ez történt levélírónk esetében is, ezért reagál hevesen a bőre azóta már a jóval gyengébb napsütésre is. A segítséggel több vonalon, párhuzamosan kell próbálkozni. Az intenzív napfény ellen védekeznie kell magas faktorszámú, természetes készítményekkel (pl. a Hawaiian Tropic család), éspedig nagyon gondosan. Biztosítani kell a szervezetnek mindazt, amire szüksége van a szép, egészséges bőr építéséhez, és az allergiát kiváltó helyzetek leküzdéséhez. Az egészséges bőrnek szüksége van: vitaminokra, elegendő folyadékra, és kb. 55-65 gramm könnyen emészthető fehérjére. A szép bőrt károsítja a cigaretta, az alkohol, a kávé, a kóla, a csokoládé, a dió, a zsírban sült ételek, a sok cukor. Használjunk cukor helyett mézet! Nagy szükség van a sok B-vitamint és a sok fólsa- vat tartalmazó ételekre és készítményekre, mert ezektől lesz bőrünk üde, tetszetős. 6. levél - „Kétségek” jeligére: Három évvel ezelőtt mentem férjhez, szerelemből. Sajnos, felhők tornyosulnak kapcsolatunk egén, mert már kétszer elvesztettem a magzatot. A laboratóriumi vizsgálatok alapján az orvosok nem sok jóval biztatnak, állítólag a Bang-kórral kerültem kapcsolatba. Mi ez a betegség és összefügghet-e azzal, hogy diákként sokat vándoroltunk a természetben, falvakon, tanyákon aludtunk? Különben városban születtem, éltem és élek most is. Válasz: Sajnos összefügghet. A Bang-kór, más néven brucellózis lényege egy fertőzés. Háromféle Brucella baktérium létezik, ezek leggyakabban a szarvasmarhát, a kecskét, a juhot, a lovat és a sertést támadják meg. Mind a három bacilus okozhat emberi megbetegedéseket is, ami klasszikus esetben, 2-4 héttel a fertőzés után, tipikus vissza-visszatérő lázas állapottal, izza- dással, máj- és lépnagyobbodással, néha rossz közérzettel, és még sok más tünettel jellemezhető. Sajnos, az esetek egy részében tartósan visszamarad egyes laboratóriumi értékek emelkedettsége, s ha női betegről van szó, várható, hogy terhesség esetén nem tudják a magzatukat kihordani, elvetélnek. Mivel a tehén és a kecske tejével üríti a kórokozót, az ember megfertőzése majdnem mindig tejjel történik. Az esetek egy részében - valószínűleg ez történt levélírónknál is - a fertőzés nem vált ki heveny kórképet, a következményei aztán kellemetlenül, akár évek múlva lepik meg az embert. Jó lenne hát észben tartani, hogy bár a kirándulások, túrák során az elfáradt vándor ma is találkozhat közvetlen, kedves emberekkel, akik jószívűen akár egy pohár tejet is felajánlhatnak, azzal, hogy a házinál jobb nincs, nem tanácsos azt minden fenntartás nélkül elfogadni. Főleg akkor nem, ha nincs módunk azt azon melegében felforralni. A forralás a brucellózis ellen tökéletes védelmet biztosít. 7. levél - „Agyhártyagyulladás?” jeligére: Iskolai kirándulás keretében voltak táborozni a gyerekek. Mikor a fiam hazajött, egy fájdalmas gyulladt csomóra panaszkodott a nyakán. Kiderült, hogy kullancsot szedett fel, amit a barátai távolítottak el. Orvosnál nem voltak, a tanár sem látta. Sok rosszat hallottam a kullanccsal kapcsolatban, állítólag betegséget terjeszt. Azt sem értem, ha rendesen eltávolították, miért gyulladt be a csípés helye, és jelenthet-e ez valamilyen veszélyt? Válasz: Kullancsból is van többfajta, és többféle betegséget is terjeszthetnek. Lassan már klasszikusnak számít a kullancs-agyhártyagyulladás, melynek a vírusai bizonyos természeti gócokban, az ott élő rágcsálók és egyéb állatok kullancsai közt cirkulálnak. A kullancsok 3-4 százaléka fertőzött, tehát elméletileg minden 100 kullancscsípésre jut 3-4 fertőzés, melyek a legtöbbször csak enyhe tüneteket váltanak ki. Csak az esetek kis hányadában alakul ki a súlyos agyhártyagyulladás. Kevesen tudják, hogy poros levegő belélegzése, és nyers tej fogyasztása útján is meg lehet kapni ezt a betegséget. Újabban egy másik vírusos betegség terjesztésében is szerep jut a kullancsoknak, és ez a Borreliozis. Ez a kórokozó a kötőszövetben gazdag szerveket támadja meg, ezért a tünetei nagyon változatosak. A vírusok a kullancs testnedveiben találhatók, ezért fontos, milyen módon távolítjuk el a bőrből. Ha ugyanis beszakad a feje, az mint idegen test kivált egy gyulladásos reakciót. Gyulladást válthat ki egy másodlagos fertőzés is: ha piszkos kézzel végezzük el ezt a műveletet, vagy elővigyázatlanul az érintett bőrén levő kórokozókat visszük be a sebbe. Helytelen manipulációval a kullancs testéből mintegy bepréseljük a testnedveket a vírusokkal együtt az áldozat felsebzett bőrébe. A kullancsot ezért ajánlatos először, mondjuk, jódtinktúrával elpusztítani (egyúttal fertőtlenít is), aztán óvatos mozdulattal, az óramutató járásával ellentétes irányba, kicsavarni. Másodlagos fertőzés esetében, amilyenről levélírónk is beszámol, ajánlatos egy késedelem nélküli sebészeti ellátás valamelyik rendelőben.
