Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-25 / 39. szám
Sokak szerint a FIFA által 1994. augusztus 24-én Diego Maradonára kirótt tizenöt hónapos eltiltással véget ért az elmúlt két és fél évtized vitathatatlanul legjobb labdarúgójának pályafutása. Másnap „Maradona, ez a vég” címmel jelent meg a L’Équipe című párizsi sportnapilag, „Nyugdíjba küldték Diegót” - adta hírül a milánói La Gazzetta dello Sport. A büntetés lejártakor, 1995. szeptember 30-án a játékos kereken 34 éves és 11 hónapos lesz. A Nemzeti Képes Sport összeállításában feltárja a Zürichben meghozott döntés hátterét, végigfut Maradona karrierjén, külön kitérve az igazságszolgáltatással történt összezördüléseire. Végül megszólaltat néhány magyar játékost, akinek volt „szerencséje” az isteni Diego ellen játszani. A történet - mármint Diego eltiltásának története, hiszen Maradonához sok, nagyon is sok sztori kapcsolódik - az idei labdarúgó-világbajnokság csoportmérkőzései alatt június 25-én kezdődött. A botrány a 2:l-es dél-amerikai győzelemmel végződött Argentína-Nigéria találkozót követően robbant ki. A FIFA világbajnoki szabályzatának 14. paragrafusa, annak 19. szakasza értelmében ugyanis minden vb-meccset követően csapatonként kétjátékosnak doppingmintát kell adnia. Zürichben véget ért Békességet! Biztonságot! A Magyar Koalíció kelet-szlovákiai listáján karikázza a 7-es és 15-ös jelöltet! Magyar Polgári Párt VKT-1248/3 Maradona pályafutása? JL *✓ A fekete múlt Az argentinok között Diego volt az egyik kisorsolt, vesztére. Mint a FIFA orvosi bizottságának elnöke, a belga dr. Michel D’Hooghe azt négy nappal később hivatalosan is bejelentette, a játékos szervezetében ötféle (!) tiltott szert találtak: ephedrint, phenyl-propanol- amint, pseudo-ephedrint, non-pseudo- ephedrint és methyl-ephedrint. A hír bombaként robbant a világbajnokságon, az első reakciók ennek megfelelően vegyesek voltak. Maradona az aznapi edzésen még csókokat dobált az újságírók és a fotósok felé, bár nem volt hajlandó nyilatkozni. Joseph Blatter, a BOTRÁNYPARÁDÉ Diego Armando Maradona sajnos nemcsak góljairól, álompasszairól, győzelmeiről híres. Az államok törvényeit és a sport szabályait a kelleténél kicsit gyakrabban sértette meg. Terjedelmi okokból az alábbiakban csak az elmúlt évek nagyobb Maradona-bot- rányait emeljük ki. 1991. március 28-án bejelentették, hogy kokainnyomokat találtak a vizeletében a 17-ei Napoli-Bari bajnoki találkozó után elvégzett doppingkont- roll során. 1991. április 1-jén a Napoli engedélye nélkül elmenekült Buenos Aires- be. Öt nappal később 1992. június 20- áig szóló, 15 hónapos eltiltást kapott az olasz szövetségtől. 1991. április 26-án egy rajtaütésszerű rendőri akció során Maradona lakásában fél kiló kokaint találtak, a labdarúgót kábítószermámorban tartóztatták le. 1991 szeptemberében kokain birtoklása és fogyasztása miatt másodfokon tizennégy hónapra ítélte egy Buenos Aires-i bíróság. 1992 májusában a nápolyi ifjúsági bíróság (Maria Lidia De Luca tanácsa), úgy döntött, hogy Cristina Sinag- ra ekkor már hatéves fia, Diego Armando junior viselheti a Maradona vezetéknevet, miután Diego nem volt hajlandó eleget tenni a vérvizsgálat követelményeinek. 1992 júliusában egy argentin bíróság úgy rendelkezett, hogy Maradona csak engedéllyel hagyhatja el Argentínát, s kéthavonta vissza kell oda térnie. 1993 júniusában a lecserélt Maradona az oldalvonal mellett nekiesett edzőjének, Carlos Bilardónak, akivel 1986-ban világbajnokságot nyert. 30- án a Sevilla egyoldalúan felmondta a játékos szerződését. 1994 márciusában az időközben hazatért Maradona Buenos Aires-i lakása ablakából légpuskával lövöldözött a kapu előtt rá váró újságírókra, több zsurnaliszta könnyebben megsérült, s feljelentést tett a játékos ellen. nemzetközi szövetség főtitkára kijelentette, hogy a játékost el fogják tiltani, majd megerősítette, hogy az Argentína-Nigéria találkozó végeredményét nem kívánják megváltoztatni. Alfio „Coco” Basile argentin szövetségi kapitány nem volt hajlandó tudomást venni az eredményről, s a kezdőcsapatba jelölte Diegót a június 30-ai, argentinbolgár találkozóra. Amikor azonban a kontrollminta is pozitív eredményt hozott, az argentin szövetség kizárta Maradonát a válogatott keretből, a játékos nem játszhatott azon a találkozón, amelyen világrekorderré vált volna: huszonkettedik vb-meccsétől fosztotta meg saját magát, s előtte senki még ennyiszer nem lépett pályára a világbajnokságok történetében. Maradona játékjogát a FIFA is felfüggesztette, ám érdekes módon augusztusra halasztotta az eltiltással kapcsolatos döntést, arra hivatkozva, hogy addigra lenyugszanak az indulatok, s hogy nem lenne célszerű megzavarni a világbajnokság menetét egy ilyen botrányos üggyel. Furcsa... A szürkés jelen A Maradona-ügy tárgyalására végül is augusztus 24-ét tűzte ki a nemzetközi szövetség, ekkor ült össze az a kilenctagú bizottság, amelynek döntenie kellett Diego sorsáról. A komisszió tagjai: Guillermo Canedo (elnök) Mexikóból, Julio Grondona, az argentin szövetség elnöke, Lennart Johansson, az UEFA elnöke, Jacques Georges, az UEFA volt elnöke, Jack Warner, a CONCACAF- térség szövetségének elnöke, Abdullah el-Dadal, a FIFA végrehajtó bizottságának tagja Ázsia képviseletében, Horst R. Schmidt, a német szövetség képviseletében és Alan Rothenberg, az Egyesült Államok szövetségének elnöke. És Maradona? Diego sokáig azzal áltatta az újságírókat, hogy ott lesz Zürichben, végül azonban mégsem ment el. A hivatalos indoklás szerint azért, mert Argentínában büntetőper van ellene folyamatban (február 2-án Buenos Aires-i lakása ablakából légpuskával lövöldözött a rá váró újságírókra, s ötöt könnyebben megsebesített), valójában inkább megrettent a rá váró döntés súlyosságától. Maga helyett ügyvédjét, Bolotnicoffot és mendzserét, Franchit küldte a nemzetközi szövetség székhelyére. Ők ketten egy 122 oldalas dossziét tettek le a bizottság asztalára, benne Maradona írásbeli tanúvallomását, amelyben ártatlanságát bizonygatja. A bizottság 24-én reggel 10-kor kezdte meg a tanácskozást, s a tervezettnél jóval később, háromnegyed egykor fejezte be. Az ítélet: 20 000 svájci frank pénzbüntetés és tizenöt hónap eltiltás, amely alatt sem hivatalos, sem barátságos mérkőzésen, sem nagypályán, sem teremben nem léphet pályára. Szintén tizenöt hónapos eltiltást kapott Cerrini, a játékos „étkezési menedzsere”, aki állítólag azt az orrcseppet adta Maradoná- nak, amely a tiltott szereket tartalmazta. Az argentin szövetség csak írásbeli figyelmeztetést kapott, amiért a csapat közelébe engedte Cerrini urat. A rózsaszín (?) jövő „Diegót mindenki elhagyta, elárulta. A világbajnokság óta eltelt másfél hónapban összesen ketten hívták föl. Jorge Solari és Luis César Menotti. A többieknek csak akkor van szükségük Diegóra, amikor jól mennek a dolgok” - mondta Franchi, amint nyilvánosságra hozták a megfellebbezhetetlen, s szerinte túlzott ítéletet. Pedig a menedzser tudhatná, hogy visszaesőknek - mint ismeretes, Diego kokainfogyasztás miatt 1991 tavaszától 1992 őszéig letöltött már 15 hónap büntetést - több jár. A NOB szabályai szerint - amelyeket a FIFA sosem ismert el önmagára nézve kötelezőnek - akit másodszor is doppingoláson fognak, akár örökre is eltiltható. Maradonának ilyen értelemben megkegyelmeztek, ha akar, alig egy év múlva visszatérhet a pályára. Ő még nem nyilatkozott erről, a döntés hallatán csak annyit mondott: „A FIFÁ-nak nincs gyermeke” - arra utalva, hogy a döntéssel kenyérkeresetétől fosztották meg. Mi bízunk benne, hogy 1995. szeptember 30-án az akkor 34 éves és 11 hónapos Diego úgy dönt, hogy családja eltartásához szüksége van még egy kis levezetésre, mondjuk ott, ahol karrierje befejezését tervezte, a Boca Juniors- ban... Maradona (jobbról) az 1990-es világbajnokságon három német mellett tör kapura Diego a legcselesebb cselező Diego Maradona pályafutása során nemegyszer került szembe magyar ellenfelekkel. 1977. február 27-én éppen ellenünk mutatkozott be a válogatottban, amikor az argentin csapat 5:l-re legázolta Baráti Lajos legénységét. Ez azonban még csak a kezdet volt... Mara- donából később is bőséggel kijutott nekünk, emlékezzünk csak az 1982-es világbajnokság csoportmérkőzésére, vagy a Dózsa-Napoli BEK-párviadalra. Bár talán célszerűbb, ha helyettünk a labdarúgók emlékeznek, azok a magyar futballisták, akik a pályán személyesen futottak össze Dieguitóval... Sallai Sándor: - Pályafutásom egyik legkellemetlenebb emléke az alicantei meccs. Mészöly Kálmán engem bízott meg Maradona őrzésével, azt az utasítást adta, hogy követő emberfogással kísérjem. Őszintén mondom. minden tőlem telhetőt megtettem, ám nem tudtam megbirkózni a feladattal. Ennek ellenére, úgy érzem, nem kell túlzottan szégyenkeznem, hiszen nem én voltam az egyetlen játékos, akit Diego lefutballozott a pályáról. Hajói emlékszem, két gólt rúgott rólam, bár az is igaz, hogy több helyzetet is kapott. Többször olyan csellel vert át, amelyet sem előtte, sem utána nem láttam, s talán még tapsoltam is volna, ha nem engem csap be a trükkel. Kétszer is eljátszotta, hogy egy testcsellel bemutatott jobbra, aztán bokából hirtelen balra húzta a labdát, és már el is hagyott engem. A legtöbbször még szabálytalankodni sem lehetett, bár az is igaz, hogy én tiszta eszközökkel próbáltam féken tartani Maradonát, nem úgy, mint a második körben Claudio Gentile. Persze utóbb kiderült, hogy az elvtelen, alattomos módszer lett volna kifizetődő. Az a stílus, amellyel az olasz elbánt Diegóval. Úgy látszik, ő már hamarabb rájött, hogy Maradona zseniális labdarúgó, aki csak megfélemlítve, földre tiporva nem fickándozik. Garaba Imre: - Amikor először találkoztam Diego Maradonával, még mindketten a pályafutásunk elején jártunk. Egy dél-amerikai túrán játszottunk egy-egyet a Boca Juniorsszal, Kardos Józsival ketten voltunk ráállítva. Úgy gondolom, több-kevesebb sikerrel megoldottam a feladatomat, sőt Mészöly Kálmánban (az akkori szövetségi kapitányban) éppen ez a produkcióm tudatosította, hogy hosszú távon is lehet rám számítani. Néhány olyan cselt persze bemutatott ellenem, amellyel addig még soha nem találkoztam, és azóta sem láttam - pedig ilyenből azért nem volt sok... Csodálatos képességekkel áldotta meg a sors, már akkor, 1980-ban is játszott, és tudtuk, hogy nagyon nagy futballista lehet belőle. A labdával egészen egyszerűen mindent tudott ez az emberke. Ha százalékban kellene kifejeznem, úgy gondolom, körülbelül negyven százalékban sikerült hatástalanítani, ami Maradona esetében nem rossz arány... Rendkívül nehéz ugyanis ellene játszani, annyira kiismerhetetlenek a megoldásai. A spanyolországi világbajnokságon azon az emlékezetes egy-négyes mérkőzésen eredetileg Sallai Sanyinak kellett (volna) fognia, én az utolsó húsz percben kaptam meg Mészöly Kálmántól ezt a feladatot, de akkor már négy góllal vezettek az argentinok, elment a hajó. Talán azért gondolt rám a kapitány, mert emlékezett arra, hogy két évvel korábban tűrhetően tudtam semlegesíteni. Nos, akkor, nyolcvankettőben Diego csúcsformában futballozott, én sem tudtam őt tartani...
