Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-25 / 39. szám

A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM IDŐSZAKOS KIADVÁNYA 3. szám VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 1994. szeptember A választópolgár kérdez Bugár Béla válaszol Kora reggel és késő délután a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom po­zsonyi székházában, napközben a par­lamentben, este pedig a gyűléseken ta­lálható leginkább. Hétvégeken gyakran szerepel a televízióban, külföldre is egy­re többször utazik az MKDM képvisele­tében. Egy év alatt több mint 200 ma­gyar lakta faluban és városban járt. Az alábbi kérdések ott hangoztak el. • Nem gondolja, hogy a magyar parlamenti pártok túl sokat foglal­koznak a táblatörvénnyel és más nemzetiségi kérdéssel? Nem gon­dolja, hogy csak ezekkel foglalkoz­nak? — Határozottan állíthatom, hogy nem. Az is mély meggyőződésem, hogy az ember számára az, hogy szabadon, anyanyelvén beszélhes­sen, művelődhessen és így élhes­sen lelki, vallási életet; vagyis az anyanyelvét ne kössék béklyóba, olyan létszükséglet, mint az oxigén. A tartalmas élethez, egyáltalán az élethez nemcsak oxigénre van szükségünk, de levegő nélkül azon­nal meghalunk. Emberi, lelki és er­kölcsi értelemben ugyanilyen nélkü­lözhetetlen az anyanyelvűnk. Főleg a baloldaliak és különböző populis­ta politikusok szegezik nekünk a kérdést: a táblatörvénnyel olcsóbb lett a kenyér? Perszehogy: nem! Ám ha nincs táblatörvény, akkor va­jon olcsóbb lesz az élelmiszer és más minden? Bizony nem, sőt köz­érzetünk, lelkivilágunk csak tovább romlik! Mi pedig keresztényként, magyarként, emberként szeretnénk otthon lenni, szabadon élni szülőföl­dünkön és hazánkban. Ezért emel­jük föl szavunkat a parlamentben is. • Én a politikusokat aszerint íté­lem meg, hogy mennyi kenyeret, te­jet vehetek fizetésemért az üzlet­ben. Mi mindenre tudok költeni a béremből. Ha így értékelem a mai politikusokat, akkor vajon milyenek ők? — Nem egyszerű a válasz. Szlo­vákia kétségtelenül súlyos gazda­sági és erkölcsi válságban szenved. Hosszasan sorolhatnám, hogy mi minden miatt. Az is tény, hogy a sok meddő viszálykodás a parlament­ben és általában Szlovákia politikai életében csak növeli a bajt. Viszont mélységesen igaz az is, hogy az el­múlt negyven esztendő tönkretette a gazdaságot, a társadalom erköl­csi értékrendjét és az embert. Idő kell, több nemzedék nagy-nagy erőfeszítése, amíg ebből a sötét alagútból kikerülünk. Alapvető fel­adatunk a jogállam és a demokrá­cia pilléreinek megalapozása, az egyértelműen vállalkozóbarát törvé­nyek megalkotása, hiszen a külföldi tőke csak ilyen előfeltételek teljesí­tése után jelenhet meg számottevő mértékben nálunk. Ugyanilyen lé­nyeges a hamis szolidaritás, a kü­lönböző visszaélések, a korrupció és a bűnözés megfékezése. Tisz­tességes munkából tisztességesen élhessen meg az ember. Mi a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozga­lomban ezért politizálunk. Progra­munk célja és értelme az emberek jóléte, boldogulása. • Minek köszönheti azt, hogy hó­napok óta ön a legnépszerűbb ma­gyarpolitikus Szlovákiában? — Sohasem vágytam ilyen pozí­cióra, sőt, mivel 1989 előtt inkább visszahúzódó, alapvetően csöndes típus voltam, nehezen szoktam meg a közszereplést. Az, hogy ma a népszerűségi listákon ott a ne­vem, elsősorban annak köszön­hető, hogy az a mozgalom, amely­nek az elnöke vagyok, nyílt és egy­re több választópolgárnak tetsző politikát folytat. Sokat jelent az is, hogy gyakran meghívnak a tévébe, az újságírók is kíváncsiak a vélemé­nyemre és nagyon sok estémet BUGÁR BÉLA, 36 éves, gépészmér­nök, képviselő, Somorja — La Magyar Koalíció nyugat-szlovákiai listáján gyűléseken töltöm, tehát emberek között. Tudunk egymásnak sok fon­tosat mondani. • Mit tart a Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom legnagyobb sikerének az elmúlt két esz­tendőben? — Főleg azt, hogy egyre több szlovákiai magyar támogat bennün­ket, vagy velünk szimpatizál. Sőt a szlovák polgárok közül is aránylag sokan rokonszenveznek velünk. Két éve valahol a népszerűségi lista alján húzódtunk meg, mára már ha­zai, és egyre inkább nemzetközi vi­szonylatban is elismert mozgalom lettünk. Nem tartom véletlennek, hogy Michal Kovác köztársasági el­nök a magyar pártok kongresszusai közül csak a miénken vett részt. Je­lentős eredmény, hogy az elmúlt egy év alatt az MKDM képviselői több mint 400 településen jártak, te­hát a mozgalom valóban közel ke­rült az emberekhez, sokat segítet­tünk nekik főleg a kárpótlások inté­zésében, mezőgazdasági és szoci­ális ügyekben. És nagy sikerünknek tartom, hogy végül létrejött a Ma­gyar Koalíció. • Emberként, politikusként és az MKDM elnökeként mit nem sikerült valóra váltania? — Emberként nem sikerült kikü­szöbölnöm minden rossz tulajdon­ságomat. Politikusként még több fa­luba szerettem volna eljutni. A moz­galom elnökeként talán még többet kellett volna tennem azért,hogy le­gyen vége a bizalmatlanságnak és a sok energiát fölemésztő, végső soron pedig önpusztító viszályko­dásnak. • Milyen a kapcsolata szlovák és külföldi politikusokkal? — Mindig azt vallottam, hogy szó* ból ért az ember és ahol tárgyalnak, ott nem dörögnek a fegyverek. Sok szlovák politikussal szinte naponta tárgyalok, még politikai ellenfeleink­kel is. őket szeretném meggyőzni politikánk igazáról, nem pedig ellen­séggé változtatni. Jelen vagyunk az európai konzervatív-keresztény ér­tékrendű szervezetekben, ahol egyenrangú partnereknek tekinte­nek bennünket. Összegezve tehát: sokrétűek a kapcsolataim a szlovák és külföldi politikusokkal. És nagyon jók, sőt több esetben barátiak a ma­gyarországiakkal. • Mit jelent az ön számára a csa­lád és a barátok? — A család az otthon melegét su­gárzó közösség, ahol kellő támasz­ra találok bármikor. Mindig megér­tésre számíthatok és ha kell, hát igazi kikapcsolódásra is. Az utóbbi­ban nagy művész tízhónapos kislá­nyom. A család után a barátok a legfontosabbak. Velük is megoszt­hatom gondjaimat, őszintén beszél­hetek mindarról, ami foglalkoztat és nyugtalanít. • Mi a keresztény politikus fő jel­lemzője? — Nemcsak szóban, hanem a mindennapokban, vagyis a gya­korlatban is érvényesíti a keresz­tény értékrendet. Nem azért lép politikai pályára, hogy saját pozíci­óján javítson, hanem ezt a munkát szolgálatnak tekinti, választói érde­kében lemond saját kényelméről, önmaga érdekeit sosem helyezi előtérbe. Annak a közösségnek az érdekei a legfontosabbak, amelyet szolgál. • Milyen a jó parlamenti képvi­selő? — Tiszta a múltja és legalább egy területen jó szakember. Munkáját nem jól fizetett állásnak, hanem kül­detésnek és szolgálatnak tekinti. Rendszeres kapcsolatot tart válasz­tóival, sohasem felejti, hogy honnan jött és kiket képvisel, milyen elvek alapján. Semmivel sem legyen zsa­rolható és legyen határozott, ugyan­akkor értelmes kompromisszumok­ra is kész. • Lesz-e végre igazi szlovák-ma­gyar megbékélés? — Igen. Ehhez józan, megfontolt politikusokra és nagy toleranciára van szükség. Meg kell tanulnunk tisztelni a másságot, s jobban tuda­tosíthatnánk, hogy mennyi minden köt össze bennünket. Közös múl­tunkban is, jelenünkről, jövőnkről nem is beszélve. És nem szabadna megfeledkeznünk Szent István In­telméről: az egynyelvű és egyféle szokású nemzet gyenge. Napjaink­ban még nagyobb a jelentősége en­nek a csaknem egy évezredes üze­netnek. Ezt senkinek sem szabad­na felednie. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents