Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-25 / 39. szám

Október az almafajták betakarításának ideje is. A gyümölcsöt tenyerünkbe fogva, óvatos csavarintással válasszuk le az ágról. Október a zöldségeskertekben is a betakarítás ideje. A gyö­kérzöldség betakarítását is száraz időben végezzük. A talaj­tól való megtisztogatása ilyenkor kevesebb munkát igényel, nem beszélve arról, hogy szárazon jobban is tárolható - ki­sebb az esélye a rothadás felléptének, mintha nedvesen ke­rül a pincékbe. A kínai (pekingi) káposzta jól bírja a kisebb fagyokat, de ha erősebb lehűléssel kell számolni, akkor jobb, ha az egész termést betakarítjuk. A keményebb tapin­tású fejek mikrotén- vagy polietilén­zacskóba téve hűtőben akár karácsonyig is eltarthatok. A zacskókat előbb irodai lyukasztóval perforáljuk. A fekete gyökeret, pasztinákot, tormát a helyén hagyhat­juk. Jól bírják a telet. Ha még akad a kertünkben nem beérett paradicsom, ak­kor azt „bokrostul” takarítsuk be, még a fagyok beállta előtt. A szárakat szellős, viszonylag meleg (cca 18 C-fokos) helyiségben kössük fel. Itt a zöld bogyók néhány napon be­lül beérnek. Alig akad olyan év, melyben citoszpórás és baktériumos fertőzés ne támadná meg a meggy-, cseresznye-, az őszi- és kajszibarackfákat. A kórokozók áttelelő alakjai ellen a hó­nap folyamán 1 százalékos Bordói lével vagy Bordói porral védekezhetünk. A kezelés más kórokozók - a moníliás haj­tás- és virágszáradás, sztigminás levéllyukacsosodás - ellen is hatásos. Nagyon fontos művelet azonban a megelőzés is. A lehullott lombot gereblyézzük össze és égessük el. Amennyiben a szilvatermés nagy része az idén lehullott, annak valószínűleg az aszály volt az oka. Nem árt azonban alaposabban megvizsgálni a lehullott gyümölcsöt. Abban az esetben ugyanis, ha a termésen a kocsány felőli részen rán- cosodást, töppedést tapasztalunk, míg másutt a gyümölcs éretlen, akkor fánkat a szilvahimlő támadta meg. Ennek a vírusos betegségnek a nyomai udvaros foltok formájában a magvakon is megjelennek. A kórokozó hatására a fák le­gyengülnek, majd elpusztulnak. Előfordulását a leveleken jelentkező elmosódott szegélyű sárgás foltok csak meg­erősítik. Hatásos kezelőanyagot ellene mindmáig nem ismerünk. Legjobb, ha viszonylag ellenálló fajtákat (pl. Stanley és né­hány jugoszláv nemesítésű fajta) telepí­tünk. A megelőzéshez tartozik a levél- tetvek rendszeres pusztítása is, melyek a vírusokat terjesztik. A diót - ellentétben a többi gyümölcsfával - csak kevés kórokozó, kártevő támadja meg. Érzékeny viszont a fagyok­ra, ezért fagyzugokba ne telepítsük. A gyümölcsöket a ro­varkártevők közül az almamoly hernyója támadja meg. Erre a zöld dión a kocsány közelében levő furat utal, melynél rágcsálékcsomó található. A lárva a mag bélállományával táplálkozik. Védekezésre csak ritkán van szükség. Ilyenkor pl. Decis 2,5 EC (0,05 %), Cyperil 10 EC (0,02 %), Karate 5 EC (0,02 %), Ditrifon 50 WP (0,2 %) alkalmazható. A szőlőkben javában áll a szüret. Ennek befejeztével sem maradhatunk azonban tétlenek. Itt van a talajporhanyítás ideje. Ezt legalább 20 cm mélységig végezzük el. Trágyáz­zuk, s ahol lehetséges, alaposan öntözzük meg a töveket. A szőlő telepítésénél gondoljunk majd a művelésmódra is. Általános szabály, hogy sík vidéken nem ajánlatos kö­zépmagas kordont választani, ugyanis ez érzékeny a fa­gyokra, fedni pedig nem lehet. Síkvidéki tájainkon ezért legbiztonságosabb a fej- és bakművelés. A magasművelésű szőlők is fokozott mértékben vannak kitéve a fagynak. Itt azonban a károsodás fagycsappal mérsékelhető. -r­Ne feledkezzünk meg a bogyósokról sem. Ribiszkéből és köszmétéből a tör- zses faalakot válasszuk. A málnát a ke­rítés mellé vagy sövénynek, a tüskéden szedret erős és magas támrendszer mel­lé ültessük. Az utóbbi a csemegeszőlő mellett is helyet kaphat. A ribiszkét, köszmétét egyébként az udvarba, a jár­dák mellé is ültethetjük. Persze legyen a kertben (síkművelés, hordókért vagy piramis „formájában”) néhány tő sza­móca is. A termőpiramis épp az olyan kertbe való, ahol helyszűke van. A termőpira- mison elsősorban szamócát, de külön­böző zöldséget és virágokat is nevelhe­tünk. Óriási előnye, hogy a piramison könnyebben megelőzhető a szamócát károsító szürkerothadás, kizárható a va­kondok kártétele, könnyebb a gyomir­tás és a szüretelés, és ráadásul legalább egy héttel korábban várható az érés is. Figyeljünk oda, hogy a piramis a kert napos, szélvédett részében legyen. Ügyeljünk a helyes tájolásra és arra, hogy a kiválasztott terület teljesen víz­szintes legyen. A piramisra tavasszal frigó-, nyár­utón ostorindáról nevelt szamócapalán­tát ültethetünk. A piramist egyébként ajánlatos legalább egy hónappal a beül­tetés tervezett időpontja előtt megépíte­ni, hogy a rétegek kellőképpen megüle­pedjenek és átmelegedjenek. Ezt a rendszeres, de mérsékelt öntözés előse­gíti. A piramist célszerű hároméven­ként szétszedni és újraépíteni. A ker­tünket pedig azzal, hogy több kisebb piramist építünk, tetszetősebbé is tehet­jük. Helyszűke esetén sem kell lemonda­ni a változatosságról, hiszen egy-egy fára több fajta is ráoltható. Erre a célra jól megfelelnek a telkünkön már álló gyümölcsfák - persze, ha egészsége­sek. Az ilyen fák nem csupán helytaka­rékosak, de mutatósak is, ráadásul jó porzófajtát kínálhatnak a bő hozam megalapozásához. Most pedig tájékoztatásképpen em­lítsük meg, hogy egyes fákra milyen fajták olthatok - szemezhetők. (Vé­kony ág esetében szemzésről, vastag ág esetén oltásról van szó.) Almafára nyári, őszi és téli almafaj­ták egyaránt ráolthatók. A körtére szin­tén nyári, őszi és téli érésű fajták kerül­hetnek. A körtének azonban van egy érdekessége is - ráolthatunk ugyanis naspolyát, nemes birset, fekete berke­nyét, piros berkenyét és díszgalagonyát is. A cseresznyébe meggy és fordítva, a meggybe ceresznye is kerülhet. A szil­vába szintén különböző szilvafajtákat olthatunk be. Természetesen az ilyen fák esetében a vegyszeres védekezésre sokkal job­ban oda kell figyelnünk! A házikertben egyébként is igyekezzünk minél keve­sebbszer alkalmazni ezt a védekezési módszert. Miklós Dénes kertészmérnök [ MIBŐL, MENNYIT TARTALMAZNAK? j A SZERVES TRÁGYÁK Az ősz a talajelőkészítés - az ásás, mélyforgatás, trágyázás - ideje. A szakiroda- lom gyakran hangoztatja a szerves trágyák használatának előnyeit. Nem mindegy azonban, hogy hol, mikor, milyen szerves trágyát használunk, hiszen azok össze­tétele, víz-, nitrogén-, kálium-, foszfor- és szervesanyag-tartalma - ahogy az táb­lázatunkból is kitűnik eltérő. Olvasói kérésnek teszünk eleget, mikor ezt kö­züljük. Trágya Víz N P K Szerves anyag kg 1 tonnában Friss istállótrágya 750 4,1 2,2 5,2 200 Sertéstrágya 716 5,2 1,9 5,8 245 Szarvasmarhatrágya 770 4,3 2,4 4,8 200 Lótrágya 705 5,7 2,8 5,2 260 Juhtrágya 690 8,2 2,4 6,5 290 Nyúltrágya 750 8,0 2,0 7,0 250 Csirketrágya 560 16,3 15,4 8,5 255 Kacsatrágya 566 10,0 14,0 6,2 262 Libatrágya 770 5,5 5,4 9,5 134 Galambtrágya 519 17,6 17,8 10,0 308 •r-y Milyen fára milyen fajta? gazdag, meleg, nyirkos talajt. Gyü­mölcse savanykás, kellemes ízű. Házi­kertbe és kerttelepre a tüskéden, kerí­tés mellé, amolyan védő élősövény­ként, a régi, tüskés fajták ajánlhatók. A telepítéskor figyelembe kell venni, hogy 13-15 éves időtartamra ültetünk. A kiskertekben a sorok 2,5 méterre le­hetnek egymástól; a tőtávolság pedig mintegy 2 m legyen. Ha lehetséges, észak-déli sorirányt válasszunk. A merev vesszejű fajtákat sarjakról, a kúszó jellegűeket fejbujtással szapo­rítjuk. A fejbujtás egyszerű szaporítási eljárás. Szeptemberben a szederinda csúcsát vezessük laza, tápdús földbe. Ehhez előbb gödröt készítünk, az indát lehajlítjuk, földdel letakarjuk, majd a talajt enyhén megtapossuk. Gondos­kodjunk róla, hgy a bujtás mindig nyirkos legyen. Novemberre a hajtás­csúcs meggyökeresedik, s ha a nö­vényke elérte a 20-25 cm-es nagysá­got, leválasztjuk az anyatőről. A szed­ret erős támrendszer mellett ajánlatos nevelni. Az első évben fejlődő hajtá­sok támasztékául még egy tövenként levert, hosszabb karó is megteszi, ám a második évben fetétlenül ki kell épí­teni a nagy teherbírású támrendszert. M. D. A bogyósok telepítésére gyökeres dugványt használjunk. A szaporítóa­nyag fejlett gyökérzetű és 2-3 vess­zője van. Kissé mélyebbre ültessük, mint ahogy a faiskolában volt. Cél­szerű néhány rügymélységig a vess­zőket is a talajba süllyeszteni, így a ri­biszkedugvány szebben fejlődik, job­ban gyökeresedik és a vesszők folya­matos felújiulása is jobb. A köszmétebokrokat egymástól egy méter távolságra ültessük. Amennyi­ben több sort helyezünk el kertünkben, a sortávolság 1,5 m legyen. A bokor formájú köszmétét tőoltással magunk is szaporíthatjuk, csupán arra kell ügyelni, hogy minden résznek ele­gendő gyökérzete legyen. A málna kertekben alkalmazható sortávolsága elsősorban a talajművelés módjától és a fajta növekedési erélyétől függ. Gyengébben sarjadzó fajta ültetésekor és a sorközi kézi művelésnél a távol­ság 1-1,2 m lehet. Ha tövenkénti művelést alka'mazunk, akkor a tőtá­volság legkevesebb 0,5-0,8 m legyen. Minél nagyobb a sortávolság, annál közelebb legyenek egymáshoz a tö­vek. A málnát fejlett gyökérzetű, nem tépett, sérüléstől mentes saját vagy vá­sárolt gyökérsarjakkal telepítsük. Eze­ket ültetés előtt a gyökérnyak fölött 15-20 cm magasan nyessük vissza. Utána, hozzávetőlegesen ásónyomnyi mélységbe úgy telepítsük, hogy a sar- jak gyökémyaka a talajszinttel azonos magasságban legyen. Vigyázzunk a gyökérsarjakon lévő rügyekre, mert ezekből fejlődnek a jövő évi hajtások. A szeder kedveli a tápanyagokban A „Mailing Exploit” későn érő, nagy, égőpiros, ízletes szemű málnafajta. Rendkívül termékeny, pompás ízű, egyike a legértékesebb fajtáknak. Friss fo­gyasztásra, lekvár és szörp készítésére egyaránt kiválóan alkalmas. Paradicsom utóérlelése, szilvahimló, művelésmód ___________BOGYÓSOK TELEPÍTÉSE___________ Sz aporítás, sor- és tőtávolság Szerkeszti Pomichal Richárd A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI HÁZUNK TÁJA 1994. szeptember 25.

Next

/
Thumbnails
Contents