Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-18 / 38. szám
lOTOkl TiZLÁNDZSASOK FÖLDJÉN zések elől a Szepességből sokan az erdélyi Királyföldre menekültek; ahol a magyar fejedelmek az akkori Európában szinte példa nélkül való vallásszabadságot valósítottak meg. Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényében megrajzolja a városlakó szepesi szász polgárt: idegenekkel szemben bizalmatlan, esetenként rideg, érzelmektől mentes; de ugyanakkor szilárd jellemű és kötelességtudó. A sajátos német értékrend határozza meg tehát az életét, amely számos ponton eltér a magyarokétól, ezért érezzük őket a mi mértékünkhöz képest fukarnak, ízetlennek, befeléforduló- nak. Szigorú írott és íratlan szabályok szerint éltek, pontos törvények szabályozták vásáraikat, az országostól eltérő mértékeiket, de még azt is, hogy egy-egy alkalommal hány napig és miként kell s lehet ünnepelni. De nemcsak mesterséget űző és kereskedő városi polgárok voltak a szepessé- gi szászok között, hanem gazdálkodó falusiak is. A viszonylag zordabb éghajlat miatt inkább állattartással: szarvasmarhával és juhászánál foglalkoztak. Kevés szántóföldjükön főként rozsot, lent és komlót termeltek; hires volt a szepes- ségi vászon és a szász ' asszonyok által főzött sör. ■ A XIX. század során a sze- pességi bocskoros nemesen, az iparosok és a földművesek egyaránt elszegényedtek. 1846-ban még 151 nemesi család lakott falusi kastélyában, kúriájában, a századfordulón már csak 35 ilyen család volt ismeretes. A XVIII. század végétől a szepességi városok kezdték elveszíteni német jellegüket, egyre több szláv telepedett a városok falai közé. Bár a szász városok német nyelvűek voltak, az országot járó kereskedők jól beszéltek magyarul is. Bethlen Gábort lőcsei bevonulásakor német, latin és magyar nyelvű beszédekkel üdvözölték. 1848-ban a szepesiek - az erdélyi szászokkal ellentétben - a szabadságharc mellé álltak. A trianoni békeszerződés értelmében Szepesség Csehszlovákiához, északnyugati darabja pedig Lengyelországhoz került. Az itt élő magyarok zöme az I. világi-ben Zsigmond király - akkor mar et-római császár is -, hogy pénzt sze- en a velenceiek elleni háborújához, a zepesi város közül tizenhármat elzá- sított a lengyel királynak, s ezzel évadokra elszakította őket a magyar kőtől. Egészen pontosan 361 esz- őre, mert csak Mária Terézia csatolta ta 1773-ban a 13 szepességi várost yarországhoz. reformáció hamar gyökeret vert a ességi német közösségekben és jóté- t hatást gyakorolt a nemzeti elődésre. Az 1500-as évek második jen már szinte minden jelentősebb ességi városban működött iskola. Az íreformáció során, Bécs udvarhűsé- ellenére sem kímélte a szászok vallá- 1671-ben száműzték az összes sze- égi evangélikus papot. A vallásüldöháború után elmenekült, a németek túlnyomó részét pedig a II. világháborút követően kitelepítették. A román kori várak maradványai, s a gótikus és reneszánsz emlékeket hordozó templomok és polgárházak azonban őrzik a középkori élet számtalan emlékét Késmárkon, a mindig is a Rákócziak hűségén lévő városban alussza örök álmát Thököly Imre erdélyi fejedelem, és itt található a XVII-XVIII. század fordulóján, fából, vasszögek nélkül épült evangélikus templom. Érdemes fölkeresni Lőcsét, a Szepesség egykori székhelyét, Mikszáth felejthetetlen Fekete városának színhelyét, benne a XIV. században épült Szt. Jakab-templommal s fő díszével, a Lőcsei Pál mester alkotta szárnyas főoltárral. Szepesség számos nevezetes műemléke közül meg kell említenünk Szepesvá- rát, amely nemcsak az egykori Magyarország, de egész Közép-Európa legnagyobb román kori vára; hófehér mészkőből épült falaival úgy emelkedik a magasba a zöld gyeppel borított dombháton, mint maga az idővel dacoló történelem. Alatta húzódik Szepesváralja, a régi Szepesség politikai központja, XIII. századi eredetű plébániatemplomával. Bármerre tekintünk, minden várrom, minden templom, minden városközpont a német, magyar és szlovák közös történelem emlékét idézi és közvetíti a belőle olvasni tudó és olvasni akaró mai nemzedék számára. Halász Péter Hibbe: az Árpád-kori katolikus templom; kriptájában Balassi Bálint (1554-1594) nyugszik Fotó: Prikler László (2) és archívum NE DOHÁNYOZZ! A lengyel nemdohányzók felhívással fordultak a világ hasonló küldetésű szervezeteihez, küldjenek dohányzás- ellenes plakátokat. A kérést szívesen teljesítették; csupán Európából kétszáz mű érkezett, s ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy Varsóban megrendezzék a dohányzásellenes plakátok első kiállítását. A zsűri díjakat is kiosztott - az elsőt a lengyel Waldemar Swierzynek, a másodikat egy angol képzőművésznek. De még a nyertes plakátok sem arattak akkora sikert, mint a képen látható, ötletes alkotás. Óriási visszhangot keltett a lengyel Andrzej Pagowski cigarettázó - hogy finomak legyünk - popója. A plakát szövege sem szemérmeskedik, nem pontozza ki az illetlen testrészt, hanem nyíltan kimondja: hová való a cigaretta! A plakát mindenkinek tetszett: a közönségnek, a sajtónak, de még az egészségügyi miniszternek is! Utóbbinak olyannyira, hogy azonnal kiadta az utasítást: milliószám nyomják ki, és az egész országban ragasszák ki a cigiző hátsót. A művész örült. Elárulta, hogy mostanáig egyetlen alkotása sem aratott akkora sikert, mint ez a füstölgő, becses fertály. Stanislaw Leszczynski professzor, a lengyel Országos Dohányzásellenes Mozgalom elnöke, különdíjjal jutalmazta a mesterművet, mert a művész olyat alkotott, amelyre rápillantva az embernek menten elmegy a kedve a dohányzástól. Arról már nem is szólva, hogy e plakát elsősorban a fiatalokhoz szól. Őket kell figyelmeztetni, hogy ne kezdjenek el dohányozni. Aki egyszer látta a plakátot, nem felejti el többé. És létezik lélektani hatás is: ha szórakozottságában rá akar gyújtani és szájába dugja a cigarettát, lelki szeme előtt felmerül a kép... eszébe jut, hová való a cigaretta!... h ä £jj ylk éiii V el • „Forradalom” a konyhában? | b i helytelen táplálkozás, a túl- is. Nem azért élünk, hogy íogy egészségesen éljünk! Ez s, hogy csakis a Zepterben a vitaminok és ásványi nyo- nem kozmái oda az étel... k, bámulunk, sóhajtozunk - ekünk is volna Zepterünk, ínysúrolással tölteni drága edények egymásra helyezé- tiús, a burgonya, a zöldség, negmelegíthetjük akár a part kell tartani attól, hogy át- illatait, hiszen a Zepter-edé- és illatmentes záródás... lakészlet? Igetünk - közli a hölgy, mi- erkezetét dicséri. A fogan- látott fedőig. Amikor észre- pilledni - a közel kétórás kibejelenti az est fénypontját: alán készíti el a húst, mialatt Szi a krumplit és a zöldséget, ül, elvégre... Nos, hogy milyen volt az étel? A hús kissé rágós és íz télén, a krumpli szintén, viszont a zöldség finom. A férfi ak viszont morogtak: mire a csodaszép edény- készlet, ha a benne készített étel ehetetlen?- Semmi vész, uraim - mentette a helyzetet a termék- forgalmazó házaspár férfi tagja. - Én is szeretem a gyomromat, imádom a fűszerezett ételeket, de mi azért nem sózunk, fűszerezünk a bemutatókon, hogy megismerjék az élelmiszerek valódi ízét.- Mennyibe kerül?- kíváncsiskodom ki tudja hányadszor, ám választ továbbra sem kapok. Ehelyett „ankétra” invitálják a társaságot: Házaspáronként vallottunk arról, hogy mennyi zsírt, olajat használunk el havonta, mert ugyebár a Zepter-edé- nyekkel a költségek 80 százalékát takarítanánk meg, ami havonta, évente, illetve tíz esztendő alatt... satöbbi. A kíváncsiság akkor hág a tetőfokára, amikor megtudjuk a rozsdamentes, a legjobb, a legszebb, a legfantasztikusabb készlet árát. Nem egyszerre, külön külön. Házaspáronként hívnak félre bennünket, újra megmutatják a katalógust, s elénk teszik a szerződést. Majd közlik az árakat. Márkában. És azt, hogy anyagi helyzetünktől függően 3, vagy akár 24 havi törlesztésben egyezhetünk meg. És... és... és. Számolni kezdek. Nem márkában, hanem koronában, hiszen a részletfizetést a cég így kéri. Fizessek 24 hónapon át havi 1500 koronát anélkül, hogy konyhámban tudjam a Zepter edényeket? Mi lesz, ha megváltozik a valutaárfolyam? És miért én, a kispénzű polgár hitelezzek a milliós forgalmat lebonyolító Zepter-cégnek? „Szagot” fogtam, s gondolkodási időt kérve nem írom alá a szerződést. A parti befejeződik, a forgalmazók percek alatt becsomagolnak. Közben arról beszélnek, hogy havonta tizen- hatszor mutatják be a termékeket, hogy a kereslet és a siker óriási. Búcsúmosoly, búcsúkézfogás, majd egy apró figyelmesség a partit rendező háziasszony részére - és punktum. Mi, többiek maradunk. Meg kell emészteni a látottakat, hallottakat, megízlelteket.- Rendeltél? - teszem fel a körkérdést, de a válasz háromszor nemleges.- Azt hiszem, mi bedőltünk. Számoljunk csak! - mondja a negyedik házaspár kissé sápadtan. Késő! A szerződést ugyanis önszántukból már aláírták, s aligha mentség, hogy a szövegét nem tanulmányozták át tüzetesen.- Mi lenne, ha holnap felmondanánk? - kérdezik reménykedve.- Ez aligha sikerülhet. A reklámemberek a megkötött szerződés fejében kapják jutalmukat - okoskodunk, a szerződés szövegébe mélyedve ott áll feketén-fehéren: „ a vásárló a szerződés felmondása esetén büntetést fizet, az érték 25 százalékát! ” Drága aláírás - dünnyögöm magamban. A barátaink pedig választhatnak: vagy kifizetik a többezer koronás büntetést és főznek a régi lábasokban, vagy két éven át fizetik a részleteket, s hitelt nyújtanak a Zepternek... Ennyi hát a terülj-terülj edénykém, kellő óvatosság és körültekintés nélkül. Ráadásul a fogyasztók csehországi hetilapja: a D-test májusi száma szerint ezekben a drága csodaedényekben nem is olyan egyszerű a főzés. Még akkor sem, ha a termékbemutató a házhoz jön! Péterfi Szonya (Fotó: archívum) RIPORT 1994. szeptember 18. Vasárnap ies vára. Állítólag falai között írta alá Zsigmond kies császár a cigányok magyarországi letelepedéséi •délyező rendeletét ) Unn 7 c-t rrrtnr\n/A Izirólit al/l/r\r mór P/ji' 07 IMOrn
