Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-03 / 27. szám

Vasárnap 1994. július 3. ____________________________________________________________________________________________________________riport A legtöbb utazási irodának - bármennyire is bőséges, széles körű a kínálata - van valamilyen „specialitása”, amely megkülön­bözteti a többitől. Sőt! Általában nyárra olyan üdülési ajánlatokat tesznek, amelyek a konkurenciá­nál nem találhatóak. Néhány uta­zási iroda tulajdonosát, illetve munkatársát arról kérdeztük, náluk mi az idei sláger. Kovács Zoltán, Seneca Tours: - Egyértelműen állíthatom, Mallor­ca. Idén ugyanis először Pozsony­ból rendszeres közvetlen re­pülőjáratot indítottunk e gyö­nyörű szigetre. Hetente szállítjuk oda az utasokat Nagyon örülünk, hogy a vártnál is többen jelentkez­tek. De akiknek a korábbi évek­ben megtetszett Spanyolország, ismét kirándulhatnak velünk. Azokra is gondoltunk, akik itthon kívánják tölteni a nyarat. A szenei tavaknál kiválóan pihenhetnek, s hogy ez egy közkedvelt üdülőhely, azt bizonyítja, a szlovákiai lakoso­kon kívül sok-sok cseh vendégünk ismét visszatért hozzánk. Ladislava Haplová, Cesta: - A sokak számára még ismeretlen Ciprus szigetére invitálom az ér­deklődőket. Nem csupán a pihen­ni, nyaralni vágyókat, hanem azo­kat a vállalkozókat, akik üzleti partnereket keresnek. Az eddigi tapasztalatok szerint megéri ilyen céllal felkeresni a távoli országot. A volt jugoszláviai üdüléseket kedvelőknek a viszonylag ala­csony árak miatt a Bracs-szigetet ajánlom, az allergiás megbetege­désben szenvedő gyermekek szá­mára pedig orvosi felügyelettel a Rap-szigeten szervezek gyógyke­zeléssel összekötött utazást. Katarina Branická, Paxtravel: - Gyerekes családoknak a spanyol, a horvát tengerpartot kínáljuk, valamint olaszországi üdülése­ket, ahol apartmanokban tölthe­tik szabadságuk egy részét. Gö­rögországba, a Kanári-szigetekre is elvisszük az érdeklődőket, az igényesek pedig - mivel egy né­met utazási irodával szorosan együttműködünk és az ő kínála­tukat is árusítjuk - színvonala­san szervezett dél-amerikai és Hawaii-szigeteki utakat javaslok. Igaz, nem kimondottan nyári slá­ger, de bizonyára sokakat érde­kelnek az általunk szervezett za­rándokutak. Kettőt említenék meg: azt egyik nyolcnapos, re­pülővel a Szentföldre, a másik pedig 12 napig tart és autó­busszal utazhatnak Európa legis­mertebb zarándokhelyeire: Lo- urdes-t, Fatimát és Monstserrátot kereshetik fel. Űtitársuk magyar lelkiatya lesz, aki az említett he­lyeken magyarul tart szentmisét. Miriam Zajacová, Tatra-Turist: - Immár harmadik éve Umag, az Isztriai-félsziget északi részén levő üdülőközpont az elsődleges kínálatunk. Az elmúlt két évben ugyan óvatosan utaztak a hazai érdeklődők ebbe a térségbe, de akik ott jártak, meggyőződhettek róla, nemcsak biztonságos, ha­nem csodálatosan szép is ez a hely. A központ kiválóan felsze­relt, szolgáltatásai színvonalasak. A nyaralókon kívül sportolók­nak, elsősorban teniszezőknek is ajánljuk, itt szervezik a híres umagi tenisztornákat. Mivel Po­zsonytól mindössze 600 km-re van, akár autóbusszal vagy sze­mélygépkocsival is kényelmesen fél nap alatt elérhető. Deák Teréz Dél-Szlovákiában a termőföld kincset ér. Dél Szlovákiában a föld alatt is kincs búvik meg - termálvíz formá­jában. Dél-Szlovákiában, e tekintetben, többnyire parlagon heverő, kihaszná­latlan kincsről van szó. Pedig... Mindenütt a világon e forrásokat a fel­színre hozzák és a termálvizet medencékbe folyatják. A medencék mellé előbb kisebb, majd nagyobb szállókat, vendégfogadókat vagy gyógyüdülőket építenek; a vendégek ellátására pedig - a turistaszínvo­naltól a luxusszintig -a szolgáltatóhálózat épül. Fejlődik és gazdaggá válik a település, de a polgár is. Tudvalevő ugyanis, hogy az idegenfor­galom a legjobban jövedelmező iparág. Szlovákiában viszont egyelőre még nem. Pontosabban, még mindig nem. Az állami szervek, a sok gond és tennivaló közepette, mintha nem gon­dolnának arra, hogy fejleszteni és segíteni kellene egy ágazatot, amely pénzt hozna az üres államkasszába. Mondjuk úgy, hogy anyagi támo­gatásban részesítenék mindazokat a településeket, amelyek az idegen- forgalom szempontjából érdekesek lehetnének. Június második hetében ezért a Galántai járás termálfürdőiben ér­deklődtünk afelől, hogyan készültek fel a vendégfogadásra? Vince-erdő A hűvös, szeles időben barátságtalannak tűnt az amúgy rendezett strand. A sze­merkélő eső sem az úszótanfolyam résztvevőit, sőt, a szemétgyűjtő idény­munkásokat sem zavarta, ám a büfék, fa­latozók tulajdonosai egylőre inkább ott­hon maradtak.- Ez az idény is pocsékul indul - só­hajtott egy nagyot Marián Bíró mérnök, a termálfürdő vezetője -, pedig mindent megtettünk annak érdekében, hogy a vendégek igazán kellemesen pihenhes­senek. Például a tavalyi, 20 koronás be­lépődíjat 12 és 8 koronára csökkentet­tük! A cseh és a lengyel turistákat hazai­akként kezeljük, hiszen a többi külföl­ditől eltérően, velük a szállásért nem fi­zettetjük meg a százszázalékos felárat. A 41 bungaló a főidény két hónapjára el­kelt ugyan, ám mi azt szeretnénk, s anya­gilag is arra volna szükségünk, ha télen, vagy legalább az elő- és utószezonban is vendégeket fogadhatnánk. Nagy kár, hogy az öt medencéből egy sem fedett, így aligha várható az idegenforgalom valós fellendülése. Az állam nem támo­gatja a turizmust, mind a községek, mind a bérlők viszont szegények. Ördögi kör ez, kijutni belőle aligha lehet. Pedig a két kilométeres mélységből feltörő 61,5 fo­kos termálvíz kihasználása államérdek, biztos bevételi forrás lehetne. Bíró mérnök szerint a főidényben zömmel visszatérő vendégeket fogadnak. Hazaiakat és külföldieket is. A külhoni­ak, állítólag, nem sokallják a négysze­mélyes lakóházikó árát (éjszakánként ezer korona); bár igaz, hogy sokan in­kább lakókocsival (300 korona/éjszaka), illetve személyautóval érkeznek és sátor­ban (200/éjszaka) töltik az éjszakákat. Afelől is érdeklődtünk, hogy a kosz­ton, a kvártélyon és a fürdési lehetősé­gen kívül, mit kínálnak még vendégeik­nek.- A látogatók elsősorban pihenni, nyugalomra vágynak. Ha kedvük tartja, csónakázhatnak, vízibiciklizhetnek és szörfözhetnek. Sokan érdeklődnek a horgászat iránt, hiszen a fürdő területén lévő tó erre is alkalmas. A főidényre pe­dig a sportpálya is elkészül. Többre, saj­nos, nem telik. Épp elég gondot és terhet jelent a medencék karbantartása, de főleg a villanyáramszámlák térítése. Ta­valy, a nyár kellős közepén ugyanis adósságunk volt, s három alkalommal beszüntették az áramszolgáltatást. Hogyan, ki által propagálják a Vince- erdői termálfürdőt? (Termál)füi Megtelik élettel?- Néhány hazai és egy szlovák-német utazási iroda utaztat hozzánk, ám a turis­ták zöme személyesen, vagy telefonon foglaltat szobát. Népszerűsítésre pedig nincs is szükségünk, hiszen a főidényben vissza kell utasítani a szállást kereső vendéget. Bekerültünk ugyan az utazási irodák európai katalógusába, mégsem a pénzesebb turistaréteg látogat hozzánk. Más volna a helyzet, ha legalább az ülőmedencénk fedett volna. Mi tagadás, egyelőre elkerülnek mind a külföldi be­ruházók, mind a hazai szponzorok, ezért önerőből akarunk pénzt szerezni. Üveg­házak építését tervezzük, s termálvízzel fűtenénk őket. A forgalmazók szívesen átvennék a behozatali árunál jóval ol­csóbb primőr zöldséget. Minden az idei nyári idény sikerén, bevételén múlik. Mi felkészültünk, már csak a kedvező időjá­rásra várunk. Deákin a helyzet változatlan A termálfürdőben szinte ugyanaz a kép fogad, mint a Vince-erdőben: úszó­tanfolyam és vacogó fogú nebulók. Ám a látszat csal: megtudjuk, hogy a 19 fa- és a néhány Okál-házba nemcsak kirán­duló középiskolások érkeztek, hanem néhány cseh turista is jött, akik eső ide, szél oda, fürödni akarnak.- Kissé furcsálljuk, hogy külföldiek­ként kezelnek bennünket, hiszen negye­dik éve itt töltjük szabadságunk egy ré­szét. A négy fős Okálban a szállás ké­nyelmes, ám fura a 460 koronás szállás­díjhoz számított 30 százalékos felár. Azt- A június most messziről sem olyan nyárias, olyan élénk itt, mint évekkel ezelőtt. Már tavaly sem volt a régi, de a múlt évben a július meg az augusztus is gyengébbre sikere­dett a hagyományosnál. Hogy miért? Nem is tudom... Le­het, hogy az időjárásban kell keresni az okot... A tavalyi nyár ugyanis nem tartozott a legszebbek közé - jellemezte a 33 négyzetkilométer kiterjedésű Zempléni-tó körüli helyze­tet a minap egy helyi fiatalasszony, amikor az ott lakóktól a tavat északról övező, szőlőkertes hegyoldal villanegyedé­ben az idén várható idegenforgalomról érdeklődtem.- Csak az időjárás ludas ebben vagy esetleg más is? Az asszonyka megvonogatta a vállát, mintegy jelezvén: nem tudja biztosan, szerinte azonban valami frányaság mégiscsak lehet a dologban...- Valamikor rengeteg cseh nyaralt itt. Jöttek Prágából, Brünnből, Ostraváról... Szerették a Síravát, vagyis hát ezt a helyet. Amióta azonban egyes szlovák politikusokat elvakí­tott a nemzeti hevület, azóta egyre kevesebb itt a cseh ven­dég. De mintha a szlovákiai turisták száma is megfogyatko­zott volna. Sok a munkanélküli, rengeteg a megélhetési gondokkal küszködő ember.-A magánpanziók kihasználtságában is megmutatkozik ez?- Nekünk nincs kiadó szobánk, így nem ismerem napra­készen a tényállást. Néhány ismerőstől viszont azt hallot­tam, hogy a szobakiadásból még az sem tudna megélni itt, aki esetleg több vendéget is fogadhat egyszerre. A harmadik szomszédunk pontosabb tájékoztatással szolgálna önnek, mert valamelyik utazási irodával együttműködve, nyaranta vendégeket fogad.- És ő mit mond: nála mennyibe kerül egy-egy személy napi „lakbére”? Vállvonogatás után érkezik a válasz:- Talán hetven-nyolcvan korona, hajói emlékszem.- A nyugati turistáknak is ennyi itt a szállásdíj a fi­zetővendég-szobákban ?- Kevés ám errefelé a holland, német, francia, esetleg dán vendég. Már a volt keletnémetek sem jönnek olyan sokan. A lengyelek a leghűségesebbek.- Mondja, maga szerint miért nem jön ide több nyugati turista?- Annak ellenére, hogy a távolban ott füstölög a vajáni hőerőmű - mutatott délnek, a légvonalban talán 20-25 kilo­méterre ágaskodó kémények irányába - itt aránylag tiszta a levegő, barátságos a környezet. A tavat pedig északról hegy védi... Gondolom, nemcsak nekünk szép ez a táj, hanem a nyugati kirándulónak is tetszik. Más kérdés, hogy ők milyen infrastrukturális nívóhoz vannak hozzászokva, és milyen az itteni... Nem mondom, itt is megépült sok minden, de...-De?- Nem elég felépíteni valamit! Azzal állandóan törődni is kell. E téren rengeteg a hiányosság. Az itteni vendégfoga­dók, az éttermek, szállodák, kempingek sincsenek kellő Jégmadár és v KINEK MILYEN A „SZLO' színvonalon. Ha szétnéz a parton, láthatja, milyen állapot­ban van például itt Hőrkán a Kotva presszó vagy a Lodeni- ca vendéglő. Nekem ugyan semmi közöm hozzá: ám ha kér­dezett, hát elmondom a véleményem. Siralmas, hogy néz­nek ki júniusban, a szezon legelején. Rájuk is érvényes az átmeneti jelző, akárcsak a rendszerváltás óta tartó időszak­ra. Alakulgat, alakulgat, de valahol mindig becsúszik vala­milyen szarvashiba.- Például?- Jó, hogy több létesítmény magánkézbe kerül, hiszen kell a konkurencia. De talán mégsem egészséges, hogy a bérlők és a tulajdonosok rendre váltják egymást, folyton cserélődnek. Annak általában a vendéglátás issza meg a le­vét: ha a pillanatnyi tulajdonos ugyanis csakis a nyereséggel törődik, az épület karbantartásával s korszerűsítésével vi­szont nem, akkor ez az objektum idő előtt megrokl szont nem épül helyette... A rybárik magyarul jómadár. A hallal is tápiá szárnyas képe ott díszeleg a tóparti sétány és a vízi zötti partszakaszon meghúzódó faházikós magái cégtábláján. A negyven, egyenként négyágyas házil üdülőközpont a múltban az ostravai állami köziekéi laté volt. Jelenleg a nagymihályi Demjanovic csalá zelmúltban ugyanis megvették, a telket pedig 20 é vették a Bodrog és Hemád Folyamkezelési Vállala Ottjártamkor Mária asszony s már-már felnőtt nya festett, meszelt, takarított. A családfő valahol hályban intézkedett.- Sok még itt a munka. Hónapokkal ezelőtt n (A sze

Next

/
Thumbnails
Contents