Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-11 / 37. szám

Csodálatos évek a kispadon Baróti Lajos 80 éves Hogy elkezdhessük a beszélgetéseket, újra el kellett olvasnom azt a terjedelmes életregényt, amelynek a címadója Baróti Lajos, akit magamban főkapitánynak neveztem el. Lajos bácsi 121 mérkőzésen ült a magyar válogatott kispadján, négy világbajnokságon vezényel­te a mieinket, volt Európa-bajnoki döntős csapat szakvezetője, s az ő időszakában bronz-, majd aranyérmet nyert az ötkarikás gár­dánk. Bajnokot formált a Vasasból, majd az Újpestből. Edző volt a vadregényes Tirol fővárosában, Innsbruckban, vezényelte a Benfi- cát, s eljutott a tengerentúlra is. Szövetségi kapitány volt Peruban. Baráti Lajos dr. Botár Zoltán orvos és dr. Zalka András társaságában egy népstadionbeli magyar-angol mérkőzésen 0 Lajos bácsi, tudom, hogy nem szeret­ted soha, ha ünnepeltek, ha az ér­deklődés középpontjába kerültél. Pedig ez most elkerülhetetlen. Téged ünnepel­nek idehaza, s bizton tudom, azokban az országokban is, amelyekben dolgoztál. Nyolcvanéves lettél!- Nem lehet elkerülni ezt a kerek év­fordulót. Bevallom, szűk családi körben akartam felszentelni a tortát, elfújni a gyertyákat. Most, hogy közeleg a szüle­tésnapom, mind többen kerestek meg. Érkeztek levelek, dísztáviratok, telefon- hívások. Végtelenül jólesik. 0 Tolsztoj azt írja: az embernek az utolsó pillanatig úgy kell élnie, mintha még minden előtte lenne. Tudom, az ezredfordulón is jókedvű, s ami legdöntőbb: derűlátó leszel. Lesz majd mondandód a huszonegyedik századnak is. Persze, elsősorban a futballról, erről az imádott játékról.- A futball nekem az életet jelenti. Ezerki lene százhuszonnyolcban, tizennégy évesen Szegeden kezdtem el BENE FERENC (1944, 76-szoros válogatott):- Én hatvankettőben kerültem a magyar válogatottba. lMjos bácsi hívott meg. Abban az évben töltöt­tem be a tizennyolcadik évemet. Biztatott, segített, irányította az első lépéseimet. Tartotta a három lépés távolságot, de közben nagyon jóságosán irányított minket. Egy életre szóló élményt jelentett, hogy vele kezdhettem, rengeteget fino­mított a játékomon. Erkölcsileg és szakmailag ő adta nekem a legtöb­bet. Ha kellett, szelíd volt, ha kel­lett kemény, de a hangját soha nem emelte fel. Rá ugyancsak illett a mondás: talpig úriember. A hat­vanhatos vb-n Brazília legyőzését Lajos bácsi készítette elő! focizni. Az első nagy világégés után. Mintha gyerekfejjel ráéreztem volna, az újrakezdés jele a játék. Akkoriban nem sok örömünk volt, ami érthető, hiszen Trianon évszázados traumánk marad. Szeged második otthonom lett. Ott ját­szottam negyvenhatig. Időközben volt egy második világégés is. Utána Győrben folytattam. Kilencszáznegy- venhétben edzői diplomát szereztem a főiskolán. Négy évig voltam az ETO szakvezetője, utána a Postás hívott. Ki- lencszázötvenhárom új szakaszt nyitott az életemben. A Vasashoz kerültem. Két KK-elsőség - ez még akkor rangot jelentett -, majd ötvenhétben követke­zett a bajnoki cím. A válogatottnál Bu- kovi Marcit váltottuk fel hárman, Lakat Karcsi, Sós Karcsi és jómagam. Négy mérkőzésen együtt dirigáltuk a megtize­delt magyar válogatottat, aztán egymagám kaptam megbízást. Ezt követően pontosan nyolcvan meccsen ültem a válogatott kispadján. 0 Ebben benne van kilencszáz- ötvennyolc, a teljes újrakezdés világ­bajnoksága is. Aztán jött a hatvankettő, majd kilenc százhatvanhat.- A svédországi világbajnokság szá­munkra a visszatérés lehetőségét hozta, s nem többet. Négy meccset játszottunk. A legsikeresebb a Mexikó elleni négy­nulla volt. Ma is emlékszem, Sandvi- kenben az Ilku-Mátrai, Sipos, Sá- ros-Szojka, Kotász-Budai II, Bencsics, Hidegkúti, Tichy, Sándor tizenegyet ját­szattam. Tichy két gólt rúgott, Sándor meg Bencsics egyet-egyet. 0 Négy év múlva Chile következik. Más világ, más csapat, új remények.- Csodálatos volt a nyitány. Megver­tük kettő-egyre az angolokat. Grosicsot védettem, a három hátvéd Mátrai, Mé­szöly és Sárosi volt. A középpályán Solymosi meg Sipos. Elöl Sándor, Tichy, Albert, Rákosi és Fenyvesi Máté. Tichy meg Albert volt a két gólszerző. A bolgárokat hat-egyre gázoltuk le, Ar­gentina ellen pedig elég volt a null-null is. És következett a csehszlovákok elle­ni találkozó, amelyen Latisev nem adta meg Tichy szabályos gólját... 0 Angliában ismét ott voltunk. Ezerki- lencszázhatvanhatban világraszóló si­kereink voltak.- Pedig rosszul kezdtünk, a portugá­lok három-egyre elvertek minket. Utána viszont Brazíliát mi vertük meg három- egyre! Liverpoolban a Gelei-Mát- rai-Káposzta, Mészöly, Szepesi-Mat- hesz, Sipos, Rákosi-Albert, Bene, Far­kas csapat remekelt. Bene, Farkas és Mészöly szerezte a találatainkat. Utána legyőztük Bulgáriát. A legjobb nyolc között az oroszok vertek meg minket. Ezt követően lemondtam a tisztemről. Csodálatos nyolc év volt, sikerekkel, kudarcokkal... ALBERT FLÓRIÁN (1941, 75-szörös válogatott):- Ezerkilencszázötvenkilenc június huszonnyolcadika, Budapest. Ma- gyarország-Svédország három­kettő. Ez az első válogatottságom napja, s mesterem Baróti Lajos bá­csi. Akkor tizennyolc esztendős vol­tam. Bízott bennem, tudta, hogy számíthat rám. Az ifiben előtte Ho­fer Józsi bácsi, a nagyoknál ő volt a második apám. Számos ,fia” volt. Göröcs Jancsi, Farkas Jancsi, Mé­szöly Kálmán, Bene Feri, meg so­kan mások. Olyan mester, aki együtt sírt, ha kellett, és együtt ne­vetett velünk. Az egyik legcsodála­tosabb élményt, Anglia legyőzését is ő készítette elő. Akkor, hatvan­kettő május harmincegyedikén Rancaguában úgy éreztük, újra a csúcsra kerültünk. Tichy és én rúg­tuk góljainkat. A meccs után az első szó a köszöneté volt, a siker ko­vácsát, Lajos bácsit ünnepeltük. 0 Volt még egy nagy visszatérésed, ki- lencszázhetvenötben. Utána hetven­nyolcban újra ott voltunk a vb döntőjé­ben.- Nagy hátrány volt, hogy Argentína ellen kellett kezdenünk. A házigazda megvert minket kettő-egyre. Baljósak voltak az előzmények is. Angliában ki­kaptunk egy barátságos meccsen, s tör­tént ott még más is... Nos, visszatérve Argentínára, úgy gondoltam, hogy a Gujdár-Török, Kocsis István, Kereki, Tóth József-Csapó, Nyilasi, Pintér, Zombori-Törőcsik, Nagy László össze­tételű együttes kiharcolja a döntetlent. Csapó Karcsi éltette egy darabig a re­ményt a vezető góljával, de később Törőcsiket és Nyilasit kiállította a por­tugál bíró, elvesztettük a mérkőzést. Utána két másik vereség jött, és mi már­is búcsúzhattunk. 0 Idehaza viszont remekül mentek a dolgaid.- Igen. Hatvanhéttől az Újpestben dolgoztam. Négy év alatt három arany­érmet szereztünk. Hetvenháromtól újra a Vasasban voltam. 0 Volt három külföldi nagy vállalko­zásod, három kiugró nagy sikered is.- Szövetségi kapitánynak hívtak meg Peruba. Mentem. Hetvenegyben és het­venkettőben ott tevékenykedtem. Ma is emlegetnek, új korszakot nyitottam, megfiatalítottam a gárdát. Ezerki- lencszázhetvenkilencben a Wacker Innsbrucknál dolgoztam, majd nyolc­vanban szerződtetett a Benfica. A követ­kező évben bajnoki címet szereztünk, majd kupát nyertünk és megszereztük a Szuper Kupát is. Nyolcvankettőben ha­zajöttem. Azóta egyszer voltam az Új­pestnél szaktanácsadó. És utána semmi. Nem volt több hívás. Elfelejtettek. 0 Nagyon fájt?- Tele voltam tapasztalattal, tett­vággyal, úgy éreztem, ha nem is a kispa­don, de még hasznára lehetek a magyar futballnak. Nem tartottak rám igényt. 0Nézd, ma sokan teljesen másként él­nek. Rengeteg volt edzőt ismertem, aki a magányt szereti. Kiül a nyaralója tera­szára, s figyeli, honnan, milyen illatokat hordoz a szél. Az előbb, amikor felhívta­lak, a zajokból hallottam, a Parmalat- Zete meccset nézted.- Érdekel, hogy mi történik idehaza. A tévé most remekül válogatott. A Kis- pest-Vác, a Vasas-Újpest mérkőzés, és most ez a fehérvári bajnoki. Az ember­ben újra élni kezd a hit. A beszélgetés elején Tolsztojt idézted. Igen, mindig van remény az újrakezdésre. Ezek a meccsek remek példát szolgáltattak erre. Ami pedig külön öröm számomra, a lá­tott játékosok többsége alig huszonéves. 0 Mi most a legnagyobb bajunk?- Nem szeretjük egymást, nem tar­tunk össze. „Ha nem megy nekem, ne Békességet! Biztonságot! 11. Dr. A. Nagy László 23. Dr. Mészáros Lajos A Magyar Koalíció nyugat-szlovákiai listáján _ karikáxxa a 11-cs és 23-as jelöltet! | S > Magyar Polgári Párt „ sikerüljön a másiknak sem” - ez szörnyű magyar átok. A mi időnkben más volt. Emlékszem, mennyire szeret­tem és tiszteltem a nálam tíz évvel idősebb Bukovi Mártont. Remekül dol­goztam együtt Lakat Karcsival, Sós Ká­rollyal, Kalocsay Gézával, s persze a ná- lamnál jóval fiatalabbakkal. Szinte min­denkitől tanult az ember valamit. És nem szégyelltük bevallani. • Tudom, fájlalod, hogy nem sikerült legutóbb sem kijutnunk a világbajnok­ságra.- A korábbi sikerek tudatában még inkább bánt az újabb fiaskó. Tessék összeadni, hány milliót veszítettünk. És ezt a pénzt bele lehetne pumpálni a ma­gyar futballba. Főleg az utánpótlás-ne­velésbe. 0 Mit tennél, ha te volnál az MLSZ el­nöke, netán a kapitány?- Kibékítenék mindenkit mindenki­vel. Megpróbálnék összehozni egy na­gyon erős, ütőképes válogatottat. Össze­hívnám azokat, akik tehetnek valamit a jobbítás érdekében. Ne egymással le­gyünk elfoglalva. Életem nagy álma a magyar futballbéke. Tegyük lábhoz a fegyvereket. Azok egyébként is oly gyöngék, hogy idegent meg sem tudnak sebesíteni, csakis hazai használatra jók. 0 A válogatott versenyképessé tétele lenne az első lépés?- Ezt vallom a százhuszonegy kispa­dos meccsem és a több évtizedes tapasz­talatom alapján. Egy jó válogatott min- denekfelett! Utána lesz példa a klubok előtt. • Mindig híres voltál arról, hogy hosszú távra terveztél. Nálad a formain­gadozás nem jelentett egyben kegy vesz­tést is.- Akiket egyszer kiszemeltem, azok­ban megbíztam. Tudjuk, senkinek sin­csenek egyforma napjai. Ám a bizalom mindenkit meggyógyít, helyére tesz. Azt hiszem, a folyamatosság, az állan­dóság nagy erő. Kapitánynak, játékos­nak egyaránt. HIDEGKÚTI NÁNDOR (1922-ben született, 68-szoros válogatott): Én még játszottam ellene, amikor a Szeged, majd pedig a Győri ETO futballistája volt. Képzett, sokolda­lú fedezetet ismertem meg benne. Tulajdonképpen fiatalon vált edzővé és kapitánnyá. A sors úgy hozta, hogy 1957-ben, majd 1958- ban is az edzőm volt a válogatott­ban. Óriási feladatra vállalkozott, hiszen 1957-ben már nem volt Aranycsapat, s a forradalom után sokan elmentek, így az utánpótlást jelentő ifiválogatott is. A svédorszá­gi vb-n mindent megpóbáltunk a jó szereplés érdekében. Akkor annyi­ra tellett erőnkből. Határozott, halk szavú, kulturált mesternek ismer­tem, méltán követte Bukovi Már­tont a kapitányi poszton. 0 Nem emlékszem, hogy hosszú pá­lyafutásod során lett volna bárkivel is összetűzésed. Már ne haragudj, mi régi­ek azt mondtuk, olyan vagy, mint a vi­lágűr olasz művésze és rendező, Vittorio de Sica. Külsőre is hasonlított rád. Játé­ka, modora, arisztokratikus megjelené­se olyan „barótis” volt.- Nocsak, miket tudok meg, nyolc­vanesztendősen. De Sicát magam is sze­rettem. Valóban hasonlítottunk egymás­ra? • Még tovább megyek a kérdezésben. Miért voltál velünk, újságírókkal mindig jóban? Miért hívtál meg még a váloga­tott taktikai értekezletére is?- Mert az újságírókat mindig egyen­rangú partnereknek tekintettem. Nem voltak titkaink. És ha látták, hallották, mit kérek, jobban megértették a gondo­lataimat. Ilyen egyszerű. Varga Béla

Next

/
Thumbnails
Contents