Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM IDŐSZAKOS KIADVÁNYA 1. szám VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 1994. szeptember Mondd, te kit választanál? A választási kampány során a választópolgárokat rengeteg hatás éri. A szlovákiai magyarokat is valós vagy kitalált érvek sokaságával igyekeznek többen eltéríteni attól a szándékuktól, hogy az egyedüli helyes alternatívát válasszák, és a magyar koalícióra adják le voksukat. LEHETŐSÉGEK Természetes, aki ilyenkor felelősséggel akar választani, több szempontot kell mérlegelnie. Azt is tudnia kell, hogy most van a kezében az a lehetőség, amellyel valóban befolyásolni tudja az ország fejlődésének irányát az elkövetkező években. Október má- sodika után idegeskedhet, elégedetlenkedhet, de szemrehányásokat már csak önmagának tehet. A VÁLASZTÉK Politikában jártas egyénként teljességgel átérzem a szlovák állampolgárok esetenkénti tanácstalanságát, amikor elbizonytalanodnak, nem tudják, kit válasszanak. A kínálat pedig látszólag elégséges; egy ötmilliós országban közel húsz párt vagy koalíció indulása a választási küzdelemben igazán nem tűnik kevésnek. Mégis: mindenki érzi, nem igazán kristályosodott még ki ez a politikai térfél, sok a bizonytalan- sági tényező, sok a politikai kalandor, az ígérgető, a szemfényvesztéssel kacérkodó. Nekünk viszont nem olyan kormányra, nem olyan politikusokra van szükségünk, akik-ame- lyek a választások előtt mindent beígérnek, utána pedig mindebből semmit sem teljesítenek; olyanokra sem, akik kétévenként, választások előtt ingyensört és ingyenkolbászt osztogatnak. Egyáltalán: megfordult már valaki fejében, honnan vannak erre egyes pártoknak millióik? S hogy véletlenül nem éppen ezek a milliók-e azok, amelyeket mind-annyiunk zsebéből csentek ki tisztát- lan eszközökkel? VESZÉLYEK Nyíltan ki kell mondanunk, fennáll a reális veszélye annak, hogy az idei választások után hasonló kormánykoalíció kerül hatalomra, mint 1992- ben. Úgy gondolom, ezek az urak akkor eléggé egyértelműen bemutatkoztak, s ha visszajönnek, senkinek ne legyen kétsége aziránt, hogy befejezik mindazt, amit 1994 tavaszán sikerült leállítani. Ha valaki mindezek ellenére továbbra is hisz Meciar úrnak, Hofbauer úrnak, Dusán Slo- bodníknak, vagy netán Gaspa- rovic úrnak, aki parlamenti elnökként egyike volt azoknak, akik beterjesztették a parlamentben a Matica államnyelvről szóló törvényjavaslatát; és szavazatával támogatja is őket, megérdemli azt, ami október után is bekövetkezik, ha a DSZM újból kiemelkedő eredménnyel fog győzni. A LEGNAGYOBB VESZÉLY Mindenki tudja, aki a politikával behatóbban foglalkozik, hogy a választások utáni időszak legnagyobb kérdése az, mi történik majd a Demokratikus Baloldal Pártjában. Nyílt titok, hogy ebben a pártban két irányzat küzd egymással. A szociáldemokraták elutasítják a Meciarral való együttműködést, s a jelenlegi kormánykoalíció fenntartását helyeznék előtérbe. Ennek az iránynak a legmarkánsabb képviselője Milan Ftácnik; ha a baloldal kiegyezik Meciarral, biztos, hogy rá ugyanolyan sors vár, mint amilyet kénytelen volt elszenvedni Ludovít Cérnák a volt SZNP élén. A másik oldalon főleg az allubo- mír Fogas jeleskedik, akit a baloldal “líderként” a nyugatszlovákiai választókerületben kínál többek közt a szlovákiai magyaroknak is. Az a Fogas, aki az Európa Tanács alelnö- keként nem volt hajlandó megszavazni a táblatörvényt; miután a DBP frakciója erre kötelezni akarta őt, inkább nem vett részt az aznapi ülésen. Azt is mindenki tudja, hogy ő az, aki állandó kapcsolatban áll Meciar mozgalmával, s ha Meciart sikerülne a leváltandó Michal Kovác helyébe államelnöknek kikiáltani, Fogas joggal reménykedhet a miniszterelnöki bársonyszék megszerzésében. Az a mézesmadzag tehát, amelyet itt a baloldal szociális érzékenységbe csomagolt szövegeivel húzogat az állampolgárok szája előtt, a valóságban ilyen ambíciókat takar. A két szárny közt ott egyensúlyozik a pártelnöki tisztét mindenképpen megőrizni akaró Peter Weiss. Azt, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja mennyire gondolja komolyan a szlovákiai magyarokkal való együttműködést, fényesen mutatja, milyen szépen hátúira rakták a magyar nemzetiségű jelölteket a listákon. A SZOCIÁLIS DEMAGÓGIA Tény, hogy 1989 után, főleg gazdasági szempontból, nehéz helyzetbe jutottunk Nem kerülhető meg a gondolat, amellyel rá kell mutatnunk, ki okozta ezt a válságot elsősorban 1989 előtti politikájával. Az is tény azonban, hogy az 1989 utáni kormányok sem álltak a helyzet magaslatán, s nemigen tudtak ezzel a helyzettel igazán mit kezdeni. A politikai bizonytalanság, amely az országban tapasztalható, egyébként sem jó háttér egyetlen kormány munkájához sem. A gazdasági gondokat fokozta ráadásul a volt Csehszlovákia felelőtlen szétszakítása, amelyhez a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Baloldal Pártja adták a szavazataikat. BESZÉLJÜNK ŐSZINTÉN Önbecsapás az, ha valaki azt hiszi, visszahozhatóak a hatvanas-hetvenes évek árviszonyai. Akkor egy hatalmas rendszerben élve a jövő terhére éltünk, s képletesen szólva most kell megfizetnünk az akkori reklám- és valós árak közötti különbséget. Lengyelországban is, Magyarországon is a baloldal azzal győzött a választásokon, hogy szociális javulást ígért a választóknak. S az eredmény? Mindkét kormány keményebb jobboldali politikát folytat, mint azok a kormányok, amelyeket felváltottak. Lengyelországban azok a választók, akik a jelenlegi szocia-lista kormányt megválasztották, már tüntettek a kormány ellen. Magyarországon is hétről hétre nő az elégedetlenség; az árak emelkednek, a kormány kapkod. A helyzet egyértelmű: a válságban levő országban nemigen van miből osztogatni. A szlovák költségvetés is jókora hiánnyal küzd, s a jövő évi költségvetést már jócskán megterheli majd az eddigi kormányok által felvett hitelek utáni adósságszolgálat. Ez egy komoly és nehéz helyzet; a kiút nem az ígérgetések és a becsapások útja, hanem a politikai stabilitás, a szakmai hozzáértés és az erkölcsös politizálás útja. A MEGOLDÁS A magyar koalíció szerepe rendkívül fontossá válhat a választások után. Ezt azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha politikai erőnk, kellő támogatottságunk is lesz hozzá. 1990 óta már többször stabilizáltuk a szlovákiai belpolitikai életet; nekünk nem érdekünk, hogy itt zűrzavar legyen, hogy politikai csatározásokra és skandallumok elsimítására pa- zarolódjon el a politikusok energiáinak nagy része. Mi nyugalmat, demokráciát, gazdasági felemelkedést akarunk. A magyar koalíción belül a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom irányvonala egyenes, megbízható, kiegyensúlyozott. Mi megfontolt, szakmailag megalapozott, elkötelezett politizálást kínálunk azoknak, akik megtisztelnek bizalmukkal. Tisztelt Hölgyem, Uram! Egyéni és közösségi megfontolásból is válassza a Magyar Koalíciót! Ezen belül is a 4-es listán karikázza a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom jelöltjeit! Köszönjük bizalmát! Csáky Pál Szavazzon a Magyar Koalícióra! Karikázza az MKDM jelöltjeit!
