Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
A lila ökörfarkkóró a tölgyesek, száraz lejtők, lösz- és homokpusztai rétek gyakori faja. Nemritkán fehér virágúak is akadnak. (Fotó: P. R.) HOMOKPUSZTÁKRÓL A KERTEKBE Ökörfarkkóró mint dísznövény A hagyományosan kerti dísznövényeknek számító fajok mellett újabb és újabb, eddig jobbára csak vadvirágnak vagy gyomnak tartott fajokat is „felfedeznek” a dísznövénytermesztők. így került nem is olyan régen az európai kertekbe a legelők, árokpartok, töltések közismert növénye, a sárga vagy éppen lila virágú ökörfarkkóró. Szépségére persze már régebben felfigyeltek, s ezt tán a királygyertya, selyemlapu, sárgakökörcsin tájnevek is bizonyítják. Az ökörfarkkóró (Verbascum) nemzetségnek, amely Európában és Ázsiában őshonos, mintegy 350 faja van. A Tátogatófélék (Scrophularia- ceae) családba tartoznak. Nálunk mintegy tucatnyi fajuk fordul elő. Napos, cserjés helyeken, legelőkön, parlagokon, utak mellett, főleg a gyomtársulásokban, közönséges faj a szöszös örökfarkkóró (V. phlomoi- des). A száraz erdők, cserjések, lejtők, szikesek, lösz- és homokpuszták növénye az osztrák ökörfarkkóró (V. austriacum). Hasonló élőhelyeken fordul elő a többi, sárga virágú fajtól sötét ibolyaszínű pártájával eltérő lila ökörfarkkóró (V. phoenicum). A nemzetség fajai kétnyári növények. Az első évben csak tőrózsát nevelnek, de már ennek molyhos, sűrűn szőrrel borított levelei is díszítőér- tékűek. Az akár kétméteres magasságot is elérő virágzat csak a következő évben fejlődik ki. Az egyes fajok virágzása májustól szeptemberig tart. A fajokat magvetéssel, a fajtákat gyökérdugványozással szaporíthatjuk. A talajok iránt nem igényesek, nem kedvelik viszont a sok téli csapadékot. Kevésbé kötött talajon, napos helyeken viszont sokkal szebben fejlődnek. Hogy valóban dísznövényként, ne pedig holmi útszéli „gyomként” szerepeljenek kertünkben, megfelelő helyre kell ültetni őket. A virágágyások és a díszcserjék közé átmenetnek javasolható a fekete és a dús virágú ökörfarkkóró (V. nigrum, V. densiflo- rum), az évelő ágyba az osztrák ökörfarkkóró és a V. botuliforma; ún. homoki kertekbe a pompás (V. specio- sum), a molyűző (V. blattaria) ökörfarkkóró és a V. barnadesii nevű faj. A sziklakertek növényei közé szépen beillik a lila, a szöszös ökökfarkkóró és a V. pyramidétum. A szöszös ökörfarkkóró virágait stb. - amely a legértékesebb drogok egyike - meghűlésnél, vérhasnál, vérköpésnél stb. a népi gyógyászat már régen alkalmazza. p. r. SZÜRETI ELŐKÉSZÜLETEK Tiszta pince - kevesebb borhiba A tisztaság megteremtése és fenntartása a borkészítés és kezelés első, legfontosabb feltétele. A must, a bor igen érzékeny anyag, amely minden kellemetlen szagot gyorsan magába szív. A legtöbb borhiba a tisztaság elhanyagolásának következménye. A tisztaság igénye kiteljed mindazon helyiségekre, eszközökre, edényekre és anyagokra, amelyekkel a bor készítésétől hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatba kerül. A helyiségnek (falak, hordók) nemcsak szemmel láthatóan, hanem szaglással érzékelhetően is (levegő) tisztának kell lennie. Nem szabad itt szagos, büdös (benzin, gázolaj, kátrány, permetek) vagy rothadó anyagokat (burgonya, zöldségek) tárolni. A szüretet megelőzően mindenképpen hajtsunk végre alapos nagytakarítást, karbantartást. A présház, a pince falain káros penészek, nyálkagombák telepedhetnek meg. Ezeket pucoljuk, kaparjuk le. Ha a fal korábban meszelve volt, akkor újítsuk meg. A meszet célszerű permetezővel felfújni a falra. A helyiségek padlózatát alaposan mossuk fel. Ahol földpadló van, azt 5-10 éveként cseréljük ki, ugyanis gombákkal stb. fertőződhet. Ilyenkor 4-8 cm mélyen vágjuk fel, hordjuk ki és helyére döngöljünk friss földet (homokot). Ezt követően a helyiség levegőjét 100 légköbméterenként egy kénszelettel fertőtlenítsük. A szükséges mennyiségű ként egyenletesen elosztva két-háröm helyre, 40-50 cm magasságban helyezzük el. Zárjuk le a szellőztetőket, s gyújtsuk meg a ként. A nyílászárókat 24 órán át tartsuk csukva. A pince levegőjével kapcsolatos évközi teendőket, a ké- nezés gyakoriságát a pince adottságai szabják meg. A nyirkos, rosszul szellőző, föld alatti pincéket gyakrabban (egykét hetenként), a száraz, könnyen szellőzőket, meszelt falú- akat ritkábban (havonta) kénezzük. A szellőztetésnél vegyük figyelembe a pince levegőjének hőmérsékletét (az optimális 10-12 C-fok), páratartalmát (legkedvezőbb - de csak a fahordók esetében! - 80-85 %-os relatív páratartalom), valamint a külső hőmérsékletet és páraviszonyokat. A szellőztetést úgy irányítsuk, hogy pincénk levegője egész évben egyenletes hőmérsékletű legyen. A szőlőfeldolgozó gépek (zúzok, bogyózók, prések) szőlővel, musttal érintkező fém alkatrészeit rozsdátlanítsuk. A megkopott festett részeket zománcfestékkel vonjuk be. A fém és a fa alkatrészeket gondosan súroljuk le és ellenőrizzük helyes működésüket. A faedényeket, hordókat többszöri vízben duzzasszuk. Az abroncsokat óvatosan húzzuk meg. Az edényeket - a fa szálirányában - hideg vízzel, gyökérkefével gondosan súroljuk le. A műanyag edényeket - különösen az első használatbavétel előtt - gondosan „avassuk” be. Langyos (30-40 C-fo- kos), 1-2 %-os trisós vagy szódás vízzel áztassuk ki, majd töltsük meg őket kénessavas vízzel (literenként 1 gramm borkén) vagy gyenge minőségű borral, s így hagyjuk állni egy hétig. Végül azonban öblítsük ki az edényeket. Az új gumi- vagy műanyag csöveket áztassuk 1-2 %-os langyos trisós vagy szódás vízbe. Egy-két nap múlva az oldatot cseréljük ki; az áztatást kétszer-háromszor ismételjük meg. Végül tiszta vízzel öblítsük ki a csöveket. A használt gumi- és műanyag csöveket célszerű nedvesített csőkefével kitisztítani. Ilyet házilag palackmosó keféből készíthetünk. A borkezelő anyagokat célszerű a szakboltokból minél előbb beszerezni. A legfontosabb anyagokból 100 literenként a következő mennyiséggel számoljunk: 1 adag fajélesztő, 10 dkg kristályos borkén, 10 dkg azbesztkén-szelet, 5 dkg borderítő zselatin, 5 dkg borderítő csersav (tannin), 20 dkg ben- tonit, 10 dkg színtelenítő és szagtalanító aktív szén, 10 dkg savtompító szénsavas mész, 6-10 liter 50 fokos sűrített must. Újabban szárított állapotban csomagolt fajélesztő is került a boltokba. Az ilyen fajélesztő alkalmazása egyszerűbb, előkészítése kevesebb időt igényel. Tárolhatósága - felbontatlanul - hűvös, száraz helyen 6-8 hónap. Jakab András HAGYMAFÉLÉK ÚJ KÁRTEVŐJE | E3 Póréhagymafej -aknázólégy A vörös- és póréhagymát már néhány éve károsítja egy új kártevő - a póré- hagymafej-aknázólégy (Napomyza gymnostoma). Eddig - mivel leírása a forgalomban lévő szakkönyvekben nem található meg - a kártételét sokan a hagymalégy (Delia antiqua) rovására írták. Hasonlítsuk össze ezért a két kártevőt - részben külső bélyegeik, részben életmódjuk és kárképük alapján. Mindkét rovar a hagyma föld alatti részeit károsítja. A hagymalégy lárvái általában a talajból hatolnak be a fiatal hagymába, utat nyitva ezzel a különféle mikroorganizmusoknak. Így a növények többnyire elrothadnak, elpusztulnak. A póréhagymafej-akná- zólégy lárvái felülről kezdik aknáik készítését, ezért ebben az esetben a növények csak deformálódnak. (A tünetek hasonlítanak a szár-fonálféreg kártételére.) A vöröshagyma a lárvák bebábozó- dása után kiheveri a károsodást és tovább fejlődik. Más a helyzet a póréhagymafej-aknázólégy második nemzedékénél, amely a nyár végén a póréhagymát támadja meg. Az őszi csapadékos időjárás hatására a károsított növények gyakran már ősszel, de inkább tavasszal (ha szabadon telelnek) rothadásnak indulnak. A hagymalégy lárvái kifejlődésük után a talajban, a póréhagymafej-aknázólégy lárvái az akna (a járat) végén a hagyma külső pikkelylevelei között bábozódnak. A kertészkedők ezért az utóbbi esetben gyakran két kártevőről számolnak be: fehér, 4-7 mm hosszú nyüvekről és barna, 4 mm-es bábokról, melyeket általában bogaraknak vélnek. Mivel mindkét kártevő esetében leggyakrabban lárvákkal találkozunk, érdemes azokat nagyítóval jobban megfigyelni. Legfeltűnőbb a lárvák testvége. A hagymalégy esetében a lárvák testvége ferdén lemetszett, s rajta 12 húsos szemölcs található. (B) A póréhagy- mafej-aknázólégy lárvái valamivel kisebbek és testük végén két feltűnő fekete dudor látható, melyen a légzőnyílások találhatók. (A) Mindkét kártevő bábalakban telel át és évente két nemzedékük van. A hagymalégy első nemzedékének rajzása egybeesik a cseresznyefák virágzásával, a másodiké július. A póréhagy- mafej-aknázólégy első nemzedéke áprilisban, a második augusztus közepétől rajzik. A hagymalégy általában csak a vöröshagymát, a póréhagyma- fej-aknázólégy tavasszal a vöröshagymát, nyár végén pedig a póréhagymát károsítja. A szabadban áttelelt pórét a tavaszi nemzedék is megtámadhatja. A két kártevő közül a hagymalégy az utóbbi években nem okozott nagyobb károkat, a mááik viszont sok helyen csaknem százszázalékosan megfertőzte az állományt. Ezért elsősorban ellene kell rendszeres előfordulási helyein beavatkozni. Ennek eredménye főleg a helyes időzítéstől függ. A védekezés időpontját a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet (szlov. röv. ÚKSÚP) szignalizálja. Mivel még folyik a növényvédő szerek hatásának vizsgálata, ezért a póréhagymafej-aknázólégy ellen jelenleg csak a hagymalégy irtására engedélyezett készítményeket használhatjuk. A hagymát Basudin 60 EC (0,1 %), Diazinon 60 EC (0,1 %) és Sumithion 50 EC (=Metation E 50 - 0,2 %), a póréhagymát pedig Sumithion és Unden (0,15 %-os) oldatával permetezhetjük. A tavaszi nemzedék ellen kétszer, a nyári ellen legalább háromszor kell kéthetes időközökben permetezni. Mattak György agrármérnök A póréhagymafej-aknázólégy kártétele pórén (A szerző felvétele) TERVEZZÜK MEG A HÁZTÁJIT CSAK TÖRPEFÁKAT Bár látszólag a gyümölcsfák ültetésének ideje még messze van, de jó, ha már most hozzáfogunk kertünk megtervezéséhez, hogy legyen időnk mindent előkészíteni - idejében beszerezni. A házi- vagy hobbikertben elsősorban önellátásra kellene berendezkedni. Ha nem csupán néhány zöldség- és gyümölcsfélét termelünk, hanem többféle fajból egy keveset, akkor friss fogyasztásra, téli tárolásra és befőzésre egyaránt jut annyi, amennyire egy család folyamatos ellátásához szükség van. Először is a beültetendő telekről készítsünk pontos rajzot. Erre a célra jól megfelel a milliméterpapír. A rajz méretaránya lehet pl. 1:50-hez, melynél a papíron minden cm a valóságban 0,5 méternek felel meg. Ilyen méretaránynál akár minden bokrot, fát külön is feltüntethetünk. Ne feledjük el bejelölni a már meglévő, s a jövőben is megtartandó fákat, bokrokat. A fák, cserjék, sövények mellett jelöljük be a később építendő szerszámos kamrát, a kút, illetve a vízcsap helyét, a hozzájuk vezető utat. Ha ez megvan, még akkor se kezdjük meg a telepítést! Előbb vegyünk talajmintát és végeztessük el a laboratóriumi vizsgálatokat. Igaz, hogy a hozzáértő gazdálkodó a talaj típusából, a vízháztartásából, a rajta levő növényzetből sok mindenre tud következtetni, ám a laboratóriumi vizsgálatot a tapasztalat sem pótolja. Tegyük hozzá, hogy egy jövendőbeli kerttulajdonos nem lehet mindjárt tapasztalt szakember. Hasonlóan fontos teendő a termesztendő fajok és fajták, valamint az alanyok megválasztása. Házi- és hobbikertbe csak törpefákat volna szabad ültetni, s azokat termőkaros és karcsú orsónak, avagy sövénynek kellene kinevelni. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök Szerkeszti Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1994. szeptember 11. l/BSÉmap
