Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-03 / 27. szám
A TARTALOMBÓL Irány a vidék! (2. oldal) Fények és árnyak, avagy: hogyan látja szülővárosát az idegenvezető? (3. oldal) Kinek milyen a „szlovák tenger?” (4-5. oldal) Turistakalauz (6-7. oldal) (Termál)fürdőkesergő (4-5. oldal) Interjú Cmorej Gyulával, a Szlovákiai Utazási Irodák Szövetségének alelnökével a turizmusról, az idegenforgalom felkészültségéről és arról, hogy a színvonalnak tükröznie kell(ene) az árakat HELYBENJÁRÁS- Egy célkiadványban a minap az alábbi jellemzést olvastam: az UTAZÓ- nak először is feje van, oldalvást két fül csimpaszkodik bele, az orra közelében kíváncsiságból csillogó szemeket visel. Az UTAZÓ különös ismertetőjele: szokatlanul hosszúra nyúlt kar, amely bőröndben folytatódik, a táska szíjával összenőtt váll, fényképezőgépre feszülő ujjak. Vannak szabadon hadonászó típusok is, ők a hátukra zsákot növesztenek. Óvatosabb UTAZÓK a trikójuk alatt, rejtve, pénzes zacskót viselnek, aminek kötője jól látható nya- ki tájon. Az UTAZÓ társas lény, többnyire csoportban, vagy kettesével, hármasával jár. Gyakorta előfordul, hogy egy hangosan beszélő és mutogató nőt vagy férfit követ és mindig arra néz, amerre az mondja. Ha látni akarunk egy UTAZÓt, keressük a boldog emberek között! Nos, Cmorej úr, vajon mi a véleménye erről a leírásról az idegenforgalomban jártas szakértőnek?- Hogy turistája válogatja. Van, aki tényleg látni, tapasztalni, pihenni akar, ezért hát kíváncsiságtól csillogó szemeket visel; van viszont, aki mindent megmorog, mindennel elégedetlen, és a derű napjai helyett inkább az apró- cseprő konfliktusokban éli ki magát... Aki hivatásszerűen dolgozik az idegenforgalomban, nyilván igazolja véleményemet. Ez is az egyik oka annak, hogy miért jelent olykor idegőrlő munkát, ha valaki egy-egy utazási iroda alkalmazottja, vagy idegenvezetőként vállal munkát. Persze, ezzel egyetlen szóval sem állítom, hogy a hazai utazási irodák mindegyikében kizárólag csupaszív angyalok dolgoznak, elvégre nyilvánvaló, hogy az utazási irodák mindennapi tevékenységében is előelőfordulnak mulasztások. Egyet azonban leszögezhetek: Szlovákiában jelenleg kereken kétszáz utazási iroda működik aktívan, s ezek zömében jó szándékú, becsületes munka folyik.- Miért volt szükség arra, hogy a szóban forgó irodáknak mintegy kétharmada önálló szövetségbe tömörüljön?- Részint érdekvédelmi szempontból, részint pedig azért, mert így könnyebb a külföldre irányuló kapcsolatteremtés. Aligha mellékes, hogy elsősorban a szerényebb létszámú alkalmazottat foglalkoztató, kisebb cégek szorgalmazták a Szlovákiai Utazási Irodák Szövetségének létrehozását, mert ily módon az igényeiket és a gondjaikat is könnyebben tudják a nyilvánosság elé tárni.- Ön az imént kereken kétszáz aktívan működő utazási irodát említett. A valóságban azonban Szlovákiában mintegy nyolcszázan kaptak iparengedélyt arra, hogy utazási irodát nyithassanak. Nem tartja túl nagynak ezt a különbözeiét, magyarán: a lemorzsolódást?- Nem, hiszen világviszonylatban sincs ez másképpen: az új vállalkozásoknak mindenütt csupán csekély hányada bizonyul életképesnek. Látni kell, hogy az 1989-es rendszerváltás után,sokan voltak az olyanok, akik kellő tapasztalatok híján az idegenforgalomban holmiféle aranybányát láttak. A valóságban azonban mindez egészen másképp fest, elvégre a turizmus nemcsak idényjellegű jövedelem- forrás, hanem napi huszonnégy órás készenlétet is igényel. Ezt kevesen tudatosították mindazok körében, akik úgy hitték, hogy itt megy minden akár a karikacsapás, csak a busás jövedelmet kell bezsebelni... A gyakorlatban ez éppen fordítva igaz; s ezért indokolt, hogy a talpon maradt utazási irodák érdekvédelmi szövetséget alkossanak, ily módon is utalva arra, hogy az idegenforgalom a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazata. Pontosabban: az egyik legfontosabb ágazat lehet ott, ahol az állam megteremti ennek előfeltételeit.- Alelnök úr, szavainak éle is van! Talán azért, mert Szlovákia még távolról sem turistaparadicsom: vagy azért, mert nincs különösebb esélye turista- paradicsommá válni, hiszen öt esztendővel a rendszerváltás után is - sajnos - az édentől keletre leledzik!- Nem szeretnék holmiféle szentenciákba bocsátkozni, hiszen a politika és az idegenforgalom nemigen szívelik egymást, noha bizonyos értelemben összefüggnek. Ténynek tény viszont, hogy az állam nálunk igencsak mostohán patronálja az idegenforgalmat: a gazdasági minisztériumban egyetlen szakosztály felügyeli ezt az ágazatot. Számos más országban önálló minisztérium, önálló államtitkár, önálló kormánybizottság törődik az idegenforgalom helyzetével, fejlesztésével.- Szlovákiában vajon miért nem tudatosítja ezt senki? Mármint az országiásnak ama szintjein, ahol az ilyen dolgokról dönteni illik...- Szerintem két okból: egyrészt késik a közigazgatási rendszer újszerű modelljének kialakítása, s így az egyes régióknak sincs erejük arra, hogy a turizmussal kapcsolatos hiányosságokat sorolva nyomást gyakoroljanak fölfelé; másrészt pedig azért, mert Szlovákiában a turistaforgalom eleddig így is hozta, ahogy mondani szokás, a formáját. Az utóbbi egy-két esztendőben a 350-390 millió dollárt évente, ami sokakat önelégültségre késztetett. Pusztán az összehasonlítás kedvéért említem, hogy Magyarországon tavaly ennek háromszorosát: 1 milliárd 200 millió dollárt jövedelmezett az idegenforgalom, Ausztriában ennél is többet. Nálunk viszont sokan azt hiszik, hogy elegendő ölbe tett kézzel ülni és várni a turistaözönt.- Vajon mi hiányzik jobban: az infrastrukturális hálózat, a szolgáltatóipar kiépítése, vagy a hatékonyabb pro- pagáció? Nem titok ugyanis, hogy az imént említett, kis híján négyszázmillió dollárból Szlovákia tavaly csupán kilencmillió koronát költött vendégcsalogatásra, azaz a turizmus külhoni népszerűsítésére!- Tény, hogy az ország infrastrukturális hálózata nagyon gyatra. A propa- gáció viszont ennél is gyatrább, hiszen Miklósi Péter pénz híján nincsenek katalógusaink, nincsenek szórólapjaink, nincsenek színes ismertetőink. Lépten-nyomon csak a toldozgatás-foltozgatás folyik, rengeteg rögtönzéssel, kapkodással. Kár pedig, mert Szlovákiának - mondjuk Ausztriához vagy Svájchoz mérten - szinte valamenyi előfeltétele megvan ahhoz, hogy a külföldi turisták kedvelt célpontja legyen. Ám ehhez most, a megkésett rajt időszakában adókedvezményekre, beruházási hajlandóságra, állami garanciákra, sokkal nagyobb nyitottságra lenne szükség. Az idegen- forgalom felpörgetése évekre szóló feladat, ugyanakkor minden egyes esztendő lemaradása duplán-triplán számít.- Nincs Szlovákia máris kilátástalan starthelyzetben ?- Őszintén szólva, komoly aggályaink vannak. Például azért, mert a pénzügyminisztérium kielégítőnek tartja az utóbbi évek bevételi rátájának alakulását; sőt, erre épülő előrejelzései szerint 1996-ban az idegenforgalomból 600 millió dollár jövedelemre számít. Mi viszont arra figyelmeztetünk, hogy külföldön apadni látszik az a hullám, amely a rendszerváltás után eleve érdekessé tette Szlovákiát. Manapság már többet és mást kell nyújtani. Főképpen tartalmasabbat, szórakozta- tóbbat, nívósabbat. Fejlesztésről beszélve nem elég a szorosan vett objektumok bűvkörében élni. Ha valaki elmegy Lőcsére, nem a szálloda miatt megy oda, hanem azért, mert jeles történelmi hagyományai, remek látnivalói, kitűnő tájjellegű ételei vannak. Persze, mindemellett az sem mindegy, hogy milyen színvonala van annak a kiszemelt hotelnak. Azaz: kellenek látnivalók, szórakozóhelyek, kulturális létesítmények, kereskedelmi egységek. Ezért lenne fontos mielőbb kialakítani Szlovákia hosszú távú ágazati és idegenforgalmi koncepcióját. Valamennyi régiónak meghatározva a maga sajátos helyét az ország idegenforgalmi térképén. Az átgondoltabb fejlesztés eredménye az lehetne, hogy a szétforgácsolódó és amúgy is kevés pénzeket összefogottabban s célirányosabban lehetne felhasználni.- Az idegenforgalom tényleg komplex ágazat, hiszen csak akkor érhet el sikereket, ha frigyre lép a kereskedelemmel, a kulturális intézmények egész sorával, sőt még az egészségügyi tárcával is. Egyelőre nemigen tapasztalni az ilyesfajta együttműködést, illetve az ebből fakadó előnyöket...- Nyilvánvaló, hogy vendégeinket csakis a megfelelő programkínálat tarthatja hosszabb ideig nálunk; s csak akkor költenek el több pénzt, ha van mire. Egyelőre azonban hiányzik például a termálprogram és a gyógyszállók fejlesztésének támogatása; vagy éppenséggel annak felmutatása, hogy a szlovákiai kultúra nemzetközi érdeklődésre tarthat számot. Tengerpart híján fürdőzés dolgában aligha lehetünk versenytársai a spanyoloknak, az olaszoknak, a görögöknek; ugyanakkor viszont látnunk kellene, hogy Szlovákiának melyek azok az értékei, amelyek ide csalogatják, „megfogják” a külföldit. Jó lenne végre tudatosítani, hogy pusztán Szlovákiáért nemigen jönnek át az óceánon Amerikából; több közép-európai ország végigbarangolásá- ért viszont már igen. Nem mindegy hát, hogy Szlovákia képes-e konkurálni a szomszédos Ausztriával vagy Magyarországgal, képes-e láncszem lenni az útiprogramok kialakításában. Mert mi sem egyszerűbb, mint egy vállrándítással, kézlegyintéssel kikerülni Szlovákiát, ha nincs miért ide látogatni.- Vagy pedig tudatosan kikerülni, ha nyugtalan a társadalmi légkör! Ha például egy „Heil" is elhangzik a parlamentben...- Például. Vannak ugyanis országok, ahol különösen érzékenyek az ilyesmikre. És ha a meglátogatandó országban a bizonytalanság, a nyugtalanság jelei tapasztalhatók, akkor egyszerűen más útirányt választanak. Manapság ennyire egyszerű az egész, mármint a külföldi turisták szemszögéből nézve.-És a külföldi tőke? Úgy tűnik, nemigen kapkod nálunk az idegenforgalom befektetési lehetőségei iránt.- A tőke is olyan, mint maga a turista: jobbára csak oda megy, ahol biztonságosan érzi magát. Ezt azért fontos tudatosítani, mert külföldi támogatás nélkül aligha jöhet létre a kisebb-na- gyobb magánpanziók hálózata, de a meglevő szállodalánc felújításához is külhoni beruházókra van szükség. Fotó: Prikler László Működőképes tőke és a külföldi tapasztalatok hasznosítása nélkül egy jottányit sem jutunk előre.- Vitathatatlanul fontos a külszín, de azért hadd tegyem hozzá, hogy azért a belbecs sem mellékes! Hogy egy épületből mikor lesz igazi szálloda, az az ott dolgozók munkájától, hozzáállásától függ. A vendég elégedettsége vagy elégedetlensége azokon a személyes tapasztalatokon múlik, amelyeket ott- tartózkodása folyamán szerez.- A minőséget valóban az emberi hozzáállás határozza meg. Ezért van szükség az idegenforgalomban is az egyéniségekre, hiszen ez a szakma speciális tulajdonságokat követel, amelyeket a modernizálás, a gépesítés sem tesz feleslegessé. Egy-egy szálloda vagy panzió gazdaságos üzemeltetése nemhogy kizárja, hanem egyenesen feltételezi a hagyományos vendéglátást, a személyes jellegű szolgáltatásokat. Az idegenforgalom manapság olyan szakma, amely a korszerű berendezések kezeléséhez értő, idegen nyelveket is beszélő, nemzetközileg tájékozott, szaktudással felvértezett üzletembereket követel. Mindennek Szlovákiában is megvannak már az első jelei, a szakma egészének azonban még fel kell nőnie ehhez az igényrendszerhez.- E tekintetben azonban még valóban messzi a messze! Példaként hadd hozzam fel: a Csacai járásban - ahol különösen magas a munkanélküliség - még senki nem adott be egyetlen kérvényt sem, hogy állami támogatásból próbáljon felújítani egy-egy vendéglátóipari egységet, szállodát, éttermet vagy éppenséggel kézműiparos- műhelyt...- Ha valóban így áll ott a helyzet, akkor ez csak igazolja azt a szemléletbeli és gyakorlati lemaradást, amellyel rövid időn belül meg kellene birkóznunk. Ám ha az állam sem fordít kellő figyelmet az idegenforgalom fejlesztésére, pontosabban: a fejleszthetőség megalapozására, akkor az egyszerű halandó nemigen fogja csipkedni magát. Számára sokkal egyszerűbb, hogy bezsebeli a munkanélküli segélyt, és várakozó álláspontra helyezkedik. Ezért tartom fontosnak leszögezni: állami (Folytatás a 3.oldalon)
