Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-03 / 27. szám

Vasárnap 1994. július 3._________________________________________________________________________________utazás Az Anna panzió Gaálék nem féltek belevágni-w-y • ne szeretné látni Párizst vagy Rómát, kit ne csábíta- •í na Miami vagy Monte Carlo, két hét a francia Rivi- M. A. t/ érán vagy éppen a Kanári-szigeteken? Ma már iga­zán csak pénz kérdése, ki hol tölti szabadságát. A világ leg­szebb, legkedveltebb turistaparadicsomai is nyitva állnak előttünk. Nem csoda hát, ha ilyen lehetőségek mellett sokan szinte meg sem látják már az itthoni táj szépségeit. Pedig bár­milyen furcsán hangzik, Szlovákia turisztikai, idegenforgalmi szempontból egyenrangú lehetne Svájccal, Ausztriával. Lehet­ne - mert az adottságok szinte hajszálra ugyanolyanok. Hogy még sincs azon a szinten, azt annak köszönhetjük, hogy ezeket az adottságokat mi még mindig nem tudjuk eléggé kihasználni. Itt van példának okáéit az utóbbi időben egyre többet emlege­tett falusi turizmus. Nyugaton már évek óta „sláger” a mezőgazdasági farmon vagy falusi környezetben való üdülés. A városból vidékre mene­külő turista hajlandó fizetni a csöndért, a tiszta levegőért, az egészséges környezetért, sőt, még azért is, hogy kaszát, kapát, gereblyét foghat a kezébe. Az üdülésnek ez a formája ráadá­sul nemcsak a turistának kifizetődő, mert viszony­lag olcsó, hanem jó a vendéglátónak, aki jö­vedelemhez, s jó az államnak, aki az adón keresztül bevétel­hez jut. Nem csoda hát, hogy a 11 u ezt a fajta vállalkozást - Ausztriá- ban például már harminc éve, Magyaror­szágon pedig jó egy évtizede. Nálunk ezzel szem­ben a falusi turizmus még igen csak gyerekcipőben jár. Az első bátor kezdeményezők azonban már tájainkon is meg­jelentek. Erről tanúskodik az a katalógus, melyet a Szlovákiai Agroturisztikai Vállalkozók Szövetsége adott ki, s melyben 79 agroturisztikai létesítmény címe szerepel, az árak, az elszálláso­lás módja, és a rekreációs lehetőségek pontos felsorolásával együtt. Többnyire olyan szövetkezetekről, magánvállalkozókról van szó, akik a hagyományos mezőgazdasági termelés mellett melléktevékenységként vendéglátással is foglalkoznak, ezáltal jutnak plusz bevételi forráshoz, miközben értékesítik terméseik egy részét és kihasználják meglévő elszállásolási kapacitásaikat. Ez a fajta vendégfogadás egyenlőre főleg a hegyvidéken, Liptó, Árva, illetve Pozsony környékén teijedt el. Dél-szlovákiai cím abban a bizonyos katalógusban alig egy-kettő található. Pedig látványosságból, érdekességből ott sincs hiány. Minden régiónak megvan a maga varázsa, ahogy Árvának, Liptónak a romantikus völgyek, vadregényes hegyek, a szálasok és a legelésző juhnyá- jak, úgy a Csallóköznek a Duna menti ártéri erdők, a halban gaz­dag vizek, Gömömek a vadban gazdag erdők vagy a Bodrogköz­nek a jó bort termő szőlőhegyek. Miért hát, hogy e tájakon a fa­lusi turizmus nem igazán talált követőkre? 2emberovce egy mintegy 1500 lakost számláló község Léva mellett. A faluban immár második éve működik az Annához címzett panzió, mely szerepel az agroturisztikai létesítmények katalógusában. A tulajdonosok, Gaálék nem helybeliek. A nyugdíjas pedagógus házaspár Pozsonyból költözött le, hogy az épületet a hozzá tartozó másfél hektáros telekkel együtt vendég- fogadásra alkalmassá tegye. A felújított egykori nemesi kúriában most 16 vendéget tudnak elszállásolni, két, illetve három ágyas szobákban. Az étkezést a vendégek maguk biztosítják, ( erre ott a két kitűnően felszerelt konyha), de kérésre a helyi szövetkezet konyhájáról is megrendelhetik a kosztot. A szobák összkomfor­tosak, a tágas udvaron van hely sportolásra, a gyerekeknek ját­szásra, szalonnasütésre, a környék borospincéiben jó borral vár­ják a turistát a vendégszerető helybeliek. S aki munkával szeret­né eltölteni szabadsága napjait, az bekapcsolódhat a szén­agyűjtésbe, a kapálásba, a gyümölcsfák gondozásába.- Munka akad bőven - mondja Anna asszony -, és mi minden segítő kezet hálásan fogadunk. Bizony van még mit csinálni. A kertben nemrég ültették ki a gyümölcsfákat, teniszpályát építenek az udvaron, a régi istállót is rendbe akarják hozatni, és dolgoznak az udvaron lévő kis pince helyreállításán is, hogy a nyáron érkező vendégek már a jó hűsön kortyolgathassák a házigazda finom borát. A jelek szerint nem is lesznek kevesen, a nyári szünidő idejére már minden hely foglalt. Gaálék jó érzékkel választották ki vállalkozásuk színhelyét. A kör­nyék gazdag látnivalókban, közel van Gyűgy, Margita-Ilona, Slati- na fürdő, és a Selmecbánya környéki síparadicsomok. Nincs messze a kerámiájáról híres Pukanec sem, valamint Brhlovce,ez a sziklába épült házaival Európában is egyedülálló falu. A nagyobb városok közül pedig csupán pár kilométer Léva, illetve Selmecbá­nya. Idegenforgalmi szempontból szinte ideálisak a körülmények. De vajon beváltak-e Gaáléknak a vállalkozáshoz fűzött reményeik?- Évközben meglehetősen ritka a vendég, néhány erre tévedt idegen, a faluban dolgozó munkás vagy főiskolás. Nyáron viszont minden helyünk foglalt - tudjuk meg Anna asszonytól. - Főleg családosok jönnek, gyerekekkel, akik élvezik a falusi életet, a ter­mészetet, akiknek élmény a háziállatokat látni, velük játszani. Ezért is szeretnénk a nyárra pónilovakat biztosítani, hogy a gye­rekek akár lovagolhassanak is - részletezi terveiket Gaál Anna, majd elárulja, szeretnének az egyik lótenyésztő magánvállalkozó­val közösen mozgássérült gyerekeknek rehabilitációra épülő üdültetési programot beindítani. Ezáltal a panzióban évközben is több lenne a vendég. Mert így, ha nem lennének az alkalmanként adódó kisebb összejövetelek, esküvők, érettségi bankettek, az üzemeltetési költségek is nehezen térül­nének meg. De hát minden kezdet ne­héz, s nálunk a falusi turizmus bi­zony még nem a legelterjedtebb for­mája az üdülésnek. Pedig nemcsak a vállalkozónak, magának a falu­nak is haszna lenne belőle. Ezt ismerte föl Ipolyfödémesen Molnár László, a falu polgármestere, aki egyik legbuzgóbb szorgalmazója lett a fa­lusi turizmus fejlesztésének a környéken.- Az Európai Falusi Turizmus Szövetsége tavaly Gyűgyön tartotta kongresszusát, ahol sok érdekes ötletet hallottunk arra vonatkozóan, hogyan lehetne gazdaságosan kihasználni egy falu természetadta lehetőségeit. Ipolyfödémes nagyon sajátos kisköz­ség, eléggé félreesik a főútvonalaktól, ezért sok mindent megőrzött a hagyományaiból. A természet is gyönyörű, erdőink szinte érintetlenek, vadban gazdagok, kiválóan alkalmasak túrá­zásra, vadászatra, gombázásra. Az itteni szőlőhegyen jó bor is terem, a falu népe pedig vendégszerető. A feltételek tehát adot­tak ahhoz, hogy a vendég jól érezze magát. Az ipolyfödémesiek felvették a kapcsolatot két Elzász környé­ki falucskával (Belmont és Bellefos), ahonnan már vendégeket is fogadtak. E két faluról azt kell tudni, hogy noha állandó lako­saik száma csak néhány száz, a turistaidény alatt több ezer em­bernek adnak szállást és teljes ellátást. Tapasztalataikat Ipolyfö­démesen is tudnák hasznosítani.- Először is a faluképet kell megváltoztatni - mondja a polgár- mester. - Ezért komplex falufejlesztési program készül. Rendbe kell tenni a közterületeket, vízvezetékre, gázra, szennyvíztisztítóra van szükség, azonkívül, persze idővel, üzletek sorára, cukrászdára, presszóra, autószerelő-műhelyre, egészségügyi központra és sok egyéb olyan szolgáltatásra, ami a vendéglátáshoz elengedhetetlen. Mindehhez persze pénz kell, és nem is kevés. De egy ilyen kis falunak mint Ipolyfödémes (a maga négyszáz lakosával) saját költségvetéséből hogyan futhatná minderre? Az állam hozzáállá­sa a falusi turizmushoz nálunk egyelőre még amolyan tessék-lás- sék. Célirányos dotáció nincs, a vállalkozó maximum a hitelek törlesztéséhez kaphat segítséget. Nem is csoda, ha sokan óvato­san fogadták még Ipolyfödémesen is a polgármester ötletét. Öt család azonban mégiscsak ráállt a vendégfogadásra.- A legnehezebb az emberek bizalmatlanságát eloszlatni - vallja Molnár László. - Általában nem szívesen fogadnak be ide­geneket, helyenként a körülmények sem teszik ezt lehetővé. A nyelvtudással is baj van, pontosabban az a baj, hogy hiányzik. Szóval vannak hiányosságok, melyeket mielőbb orvosolni kell, ha komolyan akarunk foglalkozni a falusi turizmussal. Márpedig mi komolyan gondoljuk, mert óriási lehetőséget látunk benne. A falunak pénzt hozna, a helybelieknek munkalehetőséget adna, kézműveseink, termelőink értékesíteni tudnák termékeiket, s még a falu is ismertté válna. Ipolyfödémes a gyűgyi kongresszus óta már ott szerepel egy falusi turizmussal foglalkozó utazási iroda ajánlatában, s neve mellett olyan vendégcsalogató programajánlat olvasható, mint a lovaglás, vadászat, horgászat, borkóstolás, a helyi kézművesek (hímző, kosárfonó, kádár) munkáinak megtekintése, esetleg megvásárlása. A közeljövőben egy sífelvonó és egy tájház meg­építése is a tervek között szerepel. a ipolyfödémesiek példája is bizonyítja, Dél-Szlo- /\ T~W vákiában szintén megvannak a feltételek a falusi 1. » • 1 turizmus elteijedéséhez. Olyan lehetőség ez, me­lyet községeinknek érdemes lenne kihasználni. Az induláshoz iga­zán nem kell sok tőke. Az a fontos, hogy meglegyen a helybeliek szorgalma, akarata, hogy a falut szebbé, vendégcsalogatóbbá te­gyék. Elég, ha a füvet lekaszálják, a patakot kitisztítják, a járdákat felsöprik, a házak udvarát kitakarítják. Nem kell hozzá más, mint kasza, seprű, és dolgos kéz. Azután már jöhetnek a turisták. S. Forgott Szilvia Ipolyfödémesen is sok az üresen álló, régi parasztház. Egy kis ráfordítás­sal bármelyikből hangulatos kis v endégház lehetne Ezen a portán lesz majd a tájház A régi szekér, sőt még a tyúkól is idegenforgalmi látványosság lehet A szőlőhegy, a hangulatos pin­cék, a jó bor szintén lehet ven­dégcsalogató... ...ahogy a muskátlis ablakú fa­lusi házak is Méry Gábor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents