Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-28 / 35. szám
l/BSárnap 1994. augusztus 28. GYERMEKVILÁG DÉ NES GYÖRGY baka m eg a/ ördög elkezdi reszelni a fogát. Már mikor alaposan megreszelte, azt mondja az ördög:- Eressz el! A baka nem eresztette, hanem tovább reszelte. Megint mondja az ördög:- Eressz el! Mondja neki a baka:- Eleresztelek, ha többet nem jössz ide! Az ördög beleegyezett:- Jó! De te se gyere át a határon! A bor megmaradt. A király a bakának odaadta a lányát, meg az országát, ahogy ígérte. Ő lett a király. Jöttek hozzá a királyok látogatóba, egyik is, másik is. Neki is kéne mennie hozzájuk, de hogy menjen át a határon. Egyszer mégis rászánta magát, de a feleségét is magával vitte. A határnál már várta az ördög. Ekkor ő a feleségét négykézláb állította az ördög felé. Odakiált az ördög:- Szerencséd, hogy a satut elhoztad! Azzal elszaladt. Szabó Ottó illusztrációja (Magyar népmese) Egy király pincéjéből a bort mindig ellopták. De akárhány őrt állított, mind eltűnt. Már nem tudta, hogy kit küldjön. Kiküldött egy bakát. A baka vitt magával kovácssatut, diót, kavicsot, meg reszelőt. Egyszer csak jött az ördög. A baka elkezdte a diót törni a fogával. Kérdezi az ördög:- Mit csinálsz ?- Diót török!- Adj nékem is! A baka odaadott neki egy kavicsot. Próbálta az ördög a fogával, de nem tudta megtörni.- Mert nem éles a fogad! - mondta neki a baka.- Hát mit kéne csinálni? - kérdezte az ördög.- Meg kell reszelni! Azt mondja az ördög:- Hát reszeld meg! A baka satuba fogja az ördög fejét, aztán V olt egyszer egy özvegyasszony s annak két lánya. A nagyobbik arcra is, lélekre is az anyjára ütött, olyannyira, hogy aki látta, meg sem igen tudta különböztetni egymástól őket. Egyformán rútak, egyformán kevélyek voltak; senki sem bírta ki a közelükben. A kisebbik viszont szakasztott szegény édesapja volt, éppolyan kedves, éppolyan jólelkű, amilyennek azt ismerték életében, s ráadásul szép is, képzelni sem lehetett volna szebbe tt. Az ember többnyire azt kedveli, aki hasonlít hozzá. Így volt ez ezzel az özvegyasszonnyal is: bolondult a nagyobbik lányáért, és sehogy sem állhatta a kisebbiket. Kint etette a konyhán, és látástól vakulásig dolgoztatta. Sok minden egyéb munka mellett szegény lánynak napjában kétszer vízért kellett mennie a forráshoz, jó félmérföldnyire a háztól; majd beleszakadt, míg a nehéz korsót hazacipelte. Egy szép napon, ahogy a forráshoz ért, töpörödött anyóka lépett hozzá, és inni kért tőle.- Adok-adok, kedves jó anyókám - mondta a lány. Megmerítette a korsót ott, ahol a legtisztább volt a víz, és az öregasszonynak nyújtotta; meg is támasztotta neki a karjával, hogy könnyebben igyék belőle. A nénike húzott egyet a korsóból, aztán így szólt:- Olyan szép, olyan jó, olyan derék lány vagy, nem állhatom meg, hogy meg ne ajándékozzalak - merthogy tündér volt, és csak azért változott öreg parasztasszonnyá, hogy próbára tegye a lányt. - Azt adom neked ajándékul, hogy ezután, valahányszor szólalsz egyet, vagy egy szál virág, vagy egy drágakő hulljon ki a szádból. A lány hazament a vízzel; anyja meg már a küszöbön várta, és szidni kezdte, hogy olyan sokáig időzött a forrásnál.- Bocsásson meg, anyám - mondta a lány -, amiért így elmaradtam. Alighogy kimondta, két szál rózsa, két szem gyöngy és két pompás gyémánt hullott ki a szájából.- Hát ez meg mi? - ámuldozott az anyja. - Ha jól látom, gyöngy meg gyémánt hullik a szájadból! Hogy van ez, lányom? Most nevezte életében először lányának ezt a lányt. Az meg nagy ártatlanul rendre elmesélte neki, mi történt vele a forrásnál, s közben csak úgy záporozott szájából a gyémánt.- No - mondta az asszony -, akkor nyomban elküldöm oda a kedves lányomat is. Nézd csak, lelkem, mi hullik minden szóra a húgod szájából; ugye szeretnéd, ha te is tudnál gyémántot szólni? Nem kell egyebet tenned érte, menj hamar a forráshoz, meríts belőle, s ha egy szegény öreg anyóka vizet kér tőled, adj neki inni.- No hiszen - nyelvelt a nagyobbik lány -, még hogy én menjek a forráshoz!- Pedig mégy, méghozzá tüstént! - ripakodott rá az anyja. A lány engedelmeskedett, de morogva, kelletlenül. Fogta a legszebb ezüstkorsót, amit csak a házban talált, azzal indult a forráshoz. Alighogy odaért, pompás ruhába öltözött, szépséges hölgy lépett ki az erdőből, és inni kért tőle. Ugyanaz a tündér volt, aki a húgának is megjelent, de most királynői köntösben; így akarta kipróbálni, meddig vetemedik a lány a gonoszságban.- Éppen azért jöttem, hogy fűnek-fának vizet adjak! - mondta az kevélyen. - Meg azért hoztam magammal ezt az ezüstkorsót, hogy mindenféle puccos dámákat itassak belőle! Hogyisne! Aki szomjas, igyék maga!- Látom, nem tudsz tisztességet - szólt a tündér harag nélkül. - Hát ha ilyen fennhéjázó vagy, és egy szikra jóság sincs a szívedben, gonoszságod jutalmaként eztán, valahányszor szólalsz egyet, kígyók és békák hulljanak a szádból. A lány hazament; anyja a küszöbön várta, és már messziről felé kiáltott:- No, lányom, mi van veled?- No, anyám, mi volna? - vágott vissza hegyesen a lány, s azon nyomban két kígyó meg két béka ugrott ki a száján.- Szent ég - sikoltott az anyja -, mit látok? Ennek is az a hitvány húgod az oka; no, de megfizet érte! Kapta a sodrófát, s rohant, hogy elverje a kisebbik lányt. Az, szegény, a közeli erdőbe menekült. Ott talált rá a királyfi, vadászatról hazatérőben; meglátta, elámult nagy szépségén, és faggatni kezdte, miért sír, s mit keres szál egymagában a sűrű erdőben. - Jaj, uram - sóhajtott a lány -, anyám elől futok, az kergetett el a háztól! S öt-hat gyöngy meg gyémánt hullott a szájából. A királyfi tovább firtatta a dolgot, s ahogy a lány sorra elmondta, mi történt vele, mind jobban s jobban megszerette; azt is fontolóra vette, hogy senki ember lánya nem hozhat nagyobb hozományt a házhoz, mint hogy gyöngyöt-gyémántot tud szólni; hazavitte hát apja palotájába, és feleségül vette. H ogy a nagyobbik lánnyal mi történt? Azt úgy megutálták, hogy még a tulajdon anyja sem tűrte meg a háznál. Világgá ment a szerencsétlen, de hiába keresett helyet magának, nem fogadta be senki. Rónay György átdolgozása PKRR/YULT A tündér VERSEI Csipogy dalol a bokor Ballagdál a nyár, arany pelyheket fuvintva, fejem fölött leng az ég, leng a tüzes hinta, csipog, dalol a bokor, a hűs, meleg fészek, szálas erdő közepén én is fütyörészek, mennyi lepke: lila, kék, gyolcsfehér, kénsárga, galagonya, csipke, som potyog a kosárba, burkából a mogyoró mégiscsak kivásik, az elpilledt legelő jóízűket ásít, szurdok mélyén kő kövön, borókán boróka, kölyök szellők játszanak, ciróka-maróka, mesepuha szőnyegen járok az avarban, veronika szegődik a nyomomba halkan, kering fönt a lomb, kakukk kiált csudakéket, szőrös lábú darazsak mélán zöngicsélnek. Esődal Eső, eső, esőleső, szálas eső, záporeső, csöpög a lomb, csöpög az ág, tapossuk az udvar sarát, eső, eső, langyos eső, pipázgat az esőleső, sárga patak, vörös patak cseverészik kertünk alatt, habos a fű, habos a föld, bokrosodva harsog a zöld, eső, eső, sűrű eső, ködbefordul a hegytető. Mióta ismerjük a rágógumit? Bizonyára sokan esküdni mernének rá, hogy e sokat vitatott találmány a 20. század szülötte. Szóval, bármennyire hihetetlen, ez a sok ember számára idegesítő és a fiatalok között oly kedvelt szokás már az ókorban is divat volt. Történészek ugyanis tudni vélik, hogy a Földközi-tenger környékén élő népek körében mindennapos dolognak számított egy bizonyos fából származó, gumira emlékeztető mas- tix-gyanta rágcsálása, amely azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy a rágcsáló ember fogát tisztán tartsa és leheletét kellemessé tegye. A 15. századból származó adatok is azt bizonyítják például, hogy amikor Kolumbusz emberei Amerika földjére értek, találkoztak olyan indián törzsekkel (a majákkal), akik nagy lelkesedéssel rágták a növényi kaucsukot. Szerkeszti Tallósi Béla Gondolkodom, tehát... Nehéz bűvös négyzet Nemcsak a ládának nagy a súlya, az oldalára írt feladvány sem könynyű. Vajon milyen számokat kell az üres kis négyzetekbe írni, hogy a bűvös négyzet számainak összege mind vízszintesen, mind függőlegesen, de még átlósan is 36 legyen? CÍMKERESŐ Ha a futó mozgásának megfelelően (a sakkra gondolj) olvasod össze az ábra betűit, Fejes Endre egyik regényének címét kapod eredményül. Nos, mi a regényeim? Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS Az augusztus 14-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Túl augusztus első felén, szép napra kevés a remény. Nyertesek: Ur- bán Zoltán, Nagydaróc; Gáspár Ernő', Tornaija; Zsák Katalin, Udvard; Balázs Attila. Nagydaróc; Pálos Edit; Dunaszerdahely.
