Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-28 / 35. szám
l/BSärnap 1994. augusztus 28. RIPORT JÓ GÁRÓL - SOKSZEMKÖZT Egységtudat, • 1 // 1 / •• 1 • / idonkivuliseg Kijutni az időből halhatatlanságot jelent. Viszont: tempus fugit- az idő szalad (és én szaladok vele!). Nos, határesetek spekulatív párhuzamain eltöprenghet az ember, különböző filozófiai rendszerekben kereshet és találhat „szilárd” pontokat, fogódzókat -, ám az idő IDÓ marad, térbeli kiterjedése, dimenziója öntörvényű. A jóga függetlenül attól integrálja az időt, hogy az „integrál” jelzőt gyakran fölöslegesen biggyesztik elé. Keresi és megtalálja az embert az IDŐ-ben- mégpedig annak peremvidékén, ott, ahol Szent Ágoston is magára lelt, amikor valahogy így tette fel a kérdést: ami volt, az már nincs, ami lesz, az még nincs, vajon hol vagyok én...? ... nyilván a múlt és a jövő határvonalán. Tehát a jelenben! A jóga legegyszerűbb gyakorlat- sora sem végezhető helyesen, ha figyelmünk nem kötődik a jelenhez, ha nem tudatosítunk, nem élünk át minden mozgásfázist. Mozgás és légzés tökéletes szinkronja a jógában feltételezi a tudati ellenőrzést, az élmény folyamatos feldolgozását, tehát a jelenhez, az adott pillanathoz, a MOST-hoz kötődik. A rádzsajó- ga magasabb fokozataiban - prat- jahara, dháraná, dhjána, szamád- hi -, amelyek feltételezik, hogy a jógi a „belső térbe” (csidakash) vonuljon vissza, az egységtudatot hatványozva törvényszerűen föl- sejlik az időnkívüliség. Maradjunk azonban az időben, amelynek ún. relativitását nap nap után tapasztalhatjuk. Az eseménydús napok szinte rohannak, száguldanak, a monoton, unalmas órák csigalassúsággal telnek, ám bizonyos távlatból visszapillantva úgy tűnik, mindennek a fordítottja igaz, de hát ne kanyarodjunk rá Thomas Mann varázshegyének a szerpentinjeire, már csak azért se, mert a jóga útjaira nem jellemzőek a hajtűkanyarok. A jógázó ember természetszerűleg nem csupán a testiekkel foglalkozik. Lefekvés előtt, miután elvégezte esti gyakorlatsorait, rendszeresen visszapörgeti a nap eseményeit (viparita para- marsa). Ez nem csupán arra ad módot, hogy a járnák és nijámák (a rádzsajóga első és második fokozata; erkölcsi jellegű ajánlások, „tilalmak”, tanácsok) megtartását ellenőrizze. Objektív képet kap életviteléről, viselkedés- formáiról, emberi kapcsolatairól, illetve mindarról, hogy a m ú 1 ó időt hogyan, mivel tölti. Ez ugyancsak lényeges és fontos momentum...! A jógázó embert a közvélemény - nyilvánvalóan hiányos ismereteiből eredően - gyakorta passzívnak minősíti. Ami még rosszabb (és helytelenebb), önzőnek, aki kizárólag önmagával törődik. A MOST, tehát a jelenben élő ember aligha lehet egoista, hiszen minden idegszála hétköznapjainak eseménysorához, következésképp embertársaihoz köti. Ezt diktálja számára a szóban forgó egységtudat, az őt körülvevő társadalmat, természetet, a végtelen kozmoszt átívelő és átfogó EGÉSZ, amelynek megélése nem tűri az idő korlátáit. Mindez szinte törvényszerűen belső rugalmasságot igényel. Bennfente- sebbek számára ismert az anima- mahima elnevezésű gyakorlat. Lényege, hogy előbb parányi borsónak képzelem magam (az is vagyok) a végtelen térben, majd lassan-lassan mindent befogó és befogadó óriássá duzzadok, hogy aztán újból borsóvá zsugorodjam, Elérkeztünk tehát a csepp és a tenger párhuzamához, amely már a mi kulturális galaxisunkban is rendelkezik hagyományokkal. Ugyanis annak a tudatosítása, hogy én, illetve ÉN az egésznek, illetve az EGÉSZ-nek bár parányi, de nagyon fontos, pótolhatatlan része, alkotóeleme, ha úgy tetszik, cseppje vagyok, egy csapásra mindent érthetőbbé és egyszerűbbé tesz. Behatárolja - önmagam számára pontosítja - küldetésemet, feladatomat, céljaimat, amelyek maradéktalan teljesítése feltétlenül adekvát életvitelt igényel. Nos, ilyen életvitelt kínál az érdeklődőnek a jóga... Az ahim- sza - a rá- d z s a j ó g a első fokozatának (járna) első ajánlása - erőszak- mentességet jelent. Tehát ha életvitelt kínál, azt senki ne vegye erőszakos tolakodásnak. Mert napjainkban ez utóbbira is akad példa. A jóga lehet út, lehet módszer, lehet eszköz, sőt lehet cél. Ám csupán a tiszta forrásokból táplálkozó jóga. Ilyen forrást jelentenek számunkra Vivekánanda munkái. Ezúttal hadd búcsúzzunk az ő soraival: „Gyermekkorodtól fogva töltsd meg elmédet pozitív, erősödő és hasznos gondolatokkal. Csak ezeket fogadd be, a gyengítő és bénító gondolatokat pedig ne... Tudd, hogy a gyengítő gondolat és a szó az egyetlen, ami valóban rossz ezen a világon. Ami gyengíti az embert, ami félelemmel tölti el, ez az egyetlen rossz, és ezt kerüld félre!" Polák Imre hajdani ger a diákja vol tek. Pedagc jában, Cétí Hatvannég; alapiskoláb táron lakik, tott Gerenc előtt is félti dás esztend ért” pedig hetvennégy őt az iskola járási építi szerzője vo ri diákjai, e gatónak jav vissza vo száműzték.- Amiko iskolából, volt; s amil tértem, mái rám. Igazg; hogy az ide magyar gye A hetvenes évek első felében Nyitra a községek egész sorát láncolta magához, hogy nagyságával kitűnjön a szlovákiai városok között. A Zobor tövében fekvő, magyar népdalairól is híres, két község egyéb miatt is kellett a nagyigényű városnak: Gerencsér egykori úrbéri legelőjének 101 hektárnyi területét családi házak építésére parcellázták szét. A Csitá- ri-hegy alatti részben a nyitraiaknak kerteket osztogattak; s mindkét „várossá” előléptetett községben megindult a „gyors fejlődés”; előbb Csi- táron (1975-ben), s egy évvel később Gerencséren is megszűnt a magyar iskola és a magyar óvoda is. Azóta a csitári diákok is a gerencsé- ri szlovák alapiskolában tanulnak. S mindkét falu továbbra is olyan maradt a sáros utcáival, mint azelőtt volt... EBRESZ A CSITÁRI HEGYEKA- Nyitrának nem volt érdeke a külterület fejlesztése - mondja a ..hatvannyolcas” emigránsként Kanadát is megjárt Finta Rezső mérnök, Gerencsér negyvennyolc esztendős polgármestere. - A város fennhatósága alá kerülve, községünk fokozatosan elvesztette magyar jellegét. Lakosaink nyitraiak lettek, szégyellték gerencsérieknek mondani magukat. A rendszerváltáskor rádöbbentettük polgárainkat: falunk maradjon meg olyannak, ahogy őseink elképzelték, tartsa meg arculatát. Kilencvenben - szülőfalunk és magyarságunk érdekében - szembe mertünk szállni a várossal. Népszavazással a Nyitrától való elszakadásra voksoltunk. Büszkék vagyunk, hogy Gerencsér az első községek között nyerte vissza önállóságát. Példánkon azután felbuzdult Csitár is. Chovancsek Sa- nyiék is nagyon kívánták a kierőszakolt kényszerházasság felbontását, de a nyitraiak hitegetni kezdték a lakosságot: maradjatok csak, kaptok víz- és gázvezetéket, bevásárlóközpontot! Jóhiszeműen elhitték, és nem is sikerült elszakadniuk... Négy év óta paradox helyzetben élünk: Gerencsérnél megszakad a város, és községünk túlsó részén, a csitári haBerec József Finta Rezső tár kezdetén a helységnévtábla újra azt hirdeti, hogy az erre járó ismét Nyitra területére lép, Nitra stitárei részében jár... CSAK A TÉRKÉPEN VÁROS Berec József, a városi fürdőház üzemvezetője, Nyitra 60-tagú ön- kormányzatában egyedül képviseli az 536 lakosú csitári városrészt. Az 1990-es, helyi népszavazásra terelem a szót, arra, hogy Gerencsér önállósulása után biztosra vették: Csitár is elválik Nyitrától. Mi volt a fordított eredmény oka?- Csak tízen szavaztak a különválás mellett. Még a propagálók közül is többen az elszakadás ellen voltak... És mi lett az ígéretekből? Berec József felsorolja: Csitár halottasházat kapott, a temetőt bekerítették. És ha már a gyerekek a gerencsért szlovák iskolába járnak, szlovák óvodát is nyitottak. Megjavították a tűzoltószertárból „csinált” kultúrházat, bár hideg időben nem használható ez a fűtetlen helyiség. Rendbehozták a villanyhálózatot. Kilencvenben befejezték a hegyoldali erdőben a kútfúrást, megépült a klórozó és a vezetéki akna, utána ötszáz méternyi vezetékkel a kutat összekapcsolták a falu közepén feltörő forrással, hogy a falunak aszály esetén is legyen ivóvize. A községet behálózó vízvezeték viszont még nem létezik. Az ígért bevásárlóközpont megépítése a Jednota feladata lett volna. Volt erre terv és lett volna már anyag is, de mindez mindmáig csak ábránd...- A peremterületek, vagyis a Nyit- rához csatolt falvak, nagyon el vannak maradva. Sok-sok millió beruházásra lenne szükség - állapítja meg a csitári városrész képviselője. E szavakból csak az szűrhető le, hogy ma már terhet jelent a nagyzási hóbortból a városhoz csatolt falvak „ellátása”. S ha most újra népszavazást szerveznének a különválás ügyében?- Nyitra képviselő-testülete szabad kezet ad, nem fogja fékezni. Ha a nép az önállósulást akarja, az lesz. Városi képviselőként a többség mellett leszek... tárgyként, a hassák. Hog tudhatom, t élek... A csitári I beszélgetek Van itt min zöldség és ként napont tosságot. És hogy megsz iskola:- A ford magyar oszt is próbálko: nem fogtak így továbbr cséren, Nyit iskolában. É la, nem is ve hoz. Itt má amióta kih öregek. De mák, ők magyarul szélnek az i káikhoz, a Csitáron nen lejtik el a r vünket. A népszái láskor a Ny hoz csatolt tárt nem gyezték” kii Megkérdez hány magya hét itt?- Nagyjáb falu fele val magát mag nak, nyolcv; magyarul. E itt az embere- De azért eléneklik! A gyek alatt...- Ha öss még eldalolg KOLO AMÍG ÉLNEK A NAGYMAMÁK... Itt bukkan elő a hegyi forrás, a csitáriak innen hordják az egészséges ivóvizet (A szerző felvételei) Finta Rezső Sanyiként emlegette a nála jóval idősebb, hatvanhárom éves Chovancsek Sándort. Még a A csitárial az oka. Min megy úgy, al - A hajda már rég leh künk - monc - Megszervf elkészültek ment minden val Nyitráho A halottashá nem kaptunk csitáriak épí
