Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
tíBSárnap 1994. augusztus 21. GYERMEKVILÁG Le ssing JÚÜES (K!(RÁL<y Királyt választottak az állatok. Az oroszlán éppen vadászott, nem ért rá elmenni a királyválasztó gyűlésre. A medve mézet talált, azt szedte ki a fa odvából, ő sem ment el. A farkas a nyáj körül szaglászott, a róka a tyúkól kibontásával foglalatoskodott: ők is távol maradtak. A szamarak azonban mind egy szálig elmentek, így aztán ők kerültek többségbe, és megválasztották az állatok királyának egyik társukat. A királlyá választott szamár gyorsan föltette a fejére a koronát. Drága pénzen vett a vásáron egy kopott oroszlánbőrt, azt magára öltötte, és nagy ordítva járkált föl-alá az oroszlánbőrben. A többi szamár ezt még csak tűrte volna. Csakhogy Füles király nem érte be ennyivel. Fejébe szállt a dicsőség, kezdte magát valóban oroszlánnak képzelni, szóba se állt többé se szamárral, se öszvérrel, hanem csupán lovakkal vétette körül magát, hadseregét pedig farkasokból toborozta, a kémszolgálatot a rókákra bízva. A szamarak eleinte csak búsongtak, hogy így kisemmizték őket; pedig azt várták az új királytól, hogy most majd végre fölvirul a szamámemzetség napja is. Eleinte, mondom, csak búsongtak, de aztán lassan-lassan morogni kezdtek, s végül már nyíltan lázadoztak.- Miféle dolog ez, mindenféle ke- gyencet ültetni a nyakunkra, s idegeneknek kedvezni, mikor itt vagyunk mi, szamarak! Addig-addig lázongtak, míg a morV olt egyszer egy szakácsnő, Zsuzsi volt a neve. Hej, okos egy leány volt ez a Zsuzsi! De milyen okos! Ha szerét ejthette, magának kaparintott meg minden jó falatot. Mondja egyszer a gazdája Zsuzsinak:- Hallod-e, Zsuzsi, vendéget hívtam vacsorára, süss meg két kakast jó pirosra, ropogósra, érted-e?- Igenis, értem - mondotta Zsuzsi, s nosza, egy-kettőre leölt két szép kakast, leforrázta, megmellesztette, nyársra húzta, forgatta a tűzön; a két kakas meg csak pirult, pirult, pirosodott, megsült szép pirosra, ropogósra, meg bizony. Az ám, de hol a vendég? Az bizony nem jött, a két kakas pedig csak sült, sült, pirult, pirosodott. Mondja Zsuzsi;- Jaj, jaj, ha még nem jő a vendég, a szép piros pecsenye szénné feketedik! Nosza, uccu, szaladott a gazda a vendég után, de bezzeg Zsuzsinak sem kellett egyéb, ő meg szaladt a konyhára, az egyik kakasnak levágta a szárnyát, s megette, „Hm, hm - gondolta magában - mit tettem! Az egyik szárnyát megettem! Ha már így van, azért van a nagy eszem: a másikat is megeszem.” Meg is ette, mert így okoskodott: ha mind a kettőt megeszi, akkor a gazdája észre sem veszi. No, ha megette, nem volt nagy kár érte. S merthogy se gazda, se vendég, mit gondolt magában, az egyik kakast megette egészen.- Ej, de jó volt, s most már imigy okoskodott: - Ha az egyiket megettem, megeszem a másikat is. S ilyen-olyan szedte-vedte, meg is ette. Hiszen éppen jókor, mert jött a gazda nagy lihegve, s bekiáltott a konyhára:- Gyorsan, Zsuzsi, tálalj egyszeriben, itt a vendég!-Igenis, azonnal! A gazda leült az asztal mellé, s egy nagy-nagy kést szedett elő. A kést fente, fenegette, Zsuzsi pedig csak nevette. Hát jött is a vendég, kopogtatott az ajtón. Nosza, Zsuzsi elébe ment szörnyű ijedt arccal:- Az istenért, lelkem uram, szaladjon, nehogy ott maradjon!- Miért? Miért?- Hát nem hallja, hogy a gazdám feni a kést? Minek feni, tudja-e? Mind a két fülét levágja, amiért ily soká várta. Fusson, fusson, gyorsan hazajusson, ha a füle kedves! Bezzeg futott a vendég, mintha kergették volna. Zsuzsi pedig beCValoHt c írrxi mmnfnH" a így jaj£,aiwiu- Jaj, jaj, micsoda vendég! A kakast kikapta a tálból, s azzal uccu, elszaladt!- No, ez aztán a finom vendég! - mordult fel a gazda. - Legalább az egyiket itthagyhatta volna! Szaladt, s kiabált utána:- Csak az egyiket! Bár az egyiket! A másikat vihe- ted! Bezzeg a vendég nem a kakasra, hanem a fülére értette ezt, s még jobban szedte a lábát. Örült, hogy ép füllel hazajuthatott. Benedek Elek népmese-feldolgozása te okos Ismsi Szerencsés Anna rajza gás híre a király fülébe is eljutott. Annál könnyebben juthatott el, mert hiszen jókora füle volt. A híreken igen megmérgelődött, fölvette az oroszlánpalástot, fejébe nyomta a koronáját, és nagy trombitálással gyűlésbe hívta a szamarakat. Mikor mind együtt voltak, föllépkedett előttük a trónra, és dörgedelmes beszédet tartott.- Szamarak tisztes nemzetsége! - kiáltotta. - Soha, mióta világ a világ, elő nem fordult még, hogy ne az oroszlán legyen az állatok királya. Most történt ilyen csoda első ízben. Az oroszlán csúfosan megbukott; s ki került a trónra helyette? Talán a vérengző tigris? Talán a dühös vadkan? Talán a sziszegő kígyó? Nem, barátaim, szó sincs róla: én léptem a trónra, én, Első Füles, és uralkodom az állatok fölött! Tudjátok, milyen eltöröl- hetetlen dicsősége ez a szamarak nemzetségének? Nem tudjátok, persze, mert szamarak vagytok; de nézzetek rám, Első Fülesre, és akkor megtudhatjátok. Ti azonban hálátlan gazfickók vagytok, és ahelyett, hogy örülnétek, amiért ilyen dicsőséget szereztem nektek, pusmogtok a hátam mögött. Hát nekem ebből elég volt! Azért hívtalak össze benneteket, hogy kijelentsem: ha csak egy is akad köz- tetek, aki nincs megelégedve velem, és távozásomat kívánja: azonnal lemondok a királyságról. Tessék nyilatkozzatok! A szamarak körülnéztek: ott állt mögöttük fölsorakozva egy egész hadsereg farkas. Álltak, vicsorogtak, várták, hogy a szamarak nyilatkozzanak. Persze pisszenni se mertek. S mikor az egyik zsoldos farkas elkiáltotta, hogy:- Éljen Első Füles király! - lelkesen utána kiáltották valamenyien:- Éljen Első Füles király! És sietve elkocogtak a vicsorgó farkasok sorfala közt. Rónay György fordítása Mészáros Sándor KETYE, RETYE, REKETTYE Ketye, retye, rekettye, béka nóta brekeke. Birka béget begege, kecske mondja mekeke. Macska nyávog nyaú-nyaú, kutya vonyít vaú-vaú. Borjú bőgi bú-bú-bú, mert az anyja szomorú. Csirip, csirip, csipcsirip, veréb neve Csipirics. Karcsi kacsa kacsázik, pocsolyában bokázik. Tipeg-topog a sárban, sárga színű csizmában. Megszidja a mamája, mert sáros a csizmája. Nem figyel az anyjára, hápog egyet reája. Nem azt mondja: brekeke, azt sem bőgi: begege. Nem nyávogja nyaú-nyaú, úgy sem vonyít: vaú-vaú. Mi az amit mondhat hát? Kacsa nyelven: háp-háp-háp. Állati Egy amőba, ha nagyon siet is, legfeljebb egy centimétemyi utat tud megtenni óránként. A pisztráng viszont egy óra alatt tíz kilométert is képes haladni. * * * Az állatok között igen sok az ugróbajnok. A szöcske például testhossza harmincszorosára képes ugrani. De a kenguru teljesítménye sem megvetendő: 6-10 méteres ugrásokkal is könnyedén közlekedik. A bolha pedig 200-szor akkorát ugrik, mint amekkora. KÖZMONDÁSOK Helyezd el az alábbi szavakat, betűcsoportokat - tíz kivételével - az ábrában. A tíz megmaradt szóból két közmondást állíthatsz össze. Egy szót könnyítésül előre beírtunk. Kétbetűsek: AM, ÓK, SÁ. ZS Hárombetűsek: ADÁ, AKI, ALT, AZD, ÁGY, BOA, FOG, LÁZ, NEM ODÚ, OKA, OTO, TÁT Négybetűsek: ARAD, (ATKA), DALA, KÁIN Ötbetűsek: ÁTÁSÁ, FOGNI, LAPUL, LEHET, MARAD, OSZOL, SÁLÁT, SOKAT Hatbetűsek: ÁGYIKÓ, DOBBAL, MARKOL Hétbetűsek: DATOLYA, KEVESET, LAPÁTOL, VEREBET Kilencbe tűsek: GYANAKVÁS, MULATOZÁS, SOKAD ALOM, SZABADSÁG Készítette: Kovács Sándor Az augusztus 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése (a több megoldás közül): 1-6-3-7-2-5-1 = 25. Nyertesek: Molnár Tibor és Zsolt, Rimaszécs; Antal László, Palást; Király Szilvia, Király- helmec; Báláz Andrea, Diószeg; Sikó Tünde; Rimaszombat.
