Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-21 / 34. szám

rmincadján a galántai neogótikus kastély ÍÍELŐRE) ENYÉSZET :arban- Krchnak úr is benevezhet. A városatyák jól tudják, hogy ek- ásról *cora *5eru^z^s aligha valósít- ‘' ható meg csupán hazai tőkéből, ásának Ezért nem akarják elsietni a ín pol- dolgot, hanem külföldön is ilmon- nyilvánosságra akarják hozni a tavaly pályázati lehetőségeket. Az is jste őt téves hímek bizonyult, hogy a lívta a városnak - a felújítás után - a bérleti díjból is bevétele lenne. A szerződés egyik fő kitétele ugyanis épp az lesz, hogy az épületet hosszabb időre - akár 99 évre is - bérbe vevő ér­deklődő nem fizetne bérletet, hanem éppen a bérlet fejében újítaná fel a kastélyt. Benőtte a csipkebozót Zsillé Éva, a városi hivatal kulturális osztályának vezetője elpanaszolja, hogy a kastély re­noválását végző vállalat 1992- ben úgy hagyta azt abba, hogy még a lapátok is a betonba ke- ményedtek. A város, az épület átvétele után, pusztán a sze­métkihordásért közel tízezer koronát fizetett. - Ahogy Csip­kerózsika várát benőtte a csip­kebokor, a mi kastélyunk is úgy nézett ki. Kétméteres bozót, gyom, gaz vette körül - idézi e hely két évvel ezelőtti „hangu­latát” az osztályvezető. A város tavaly már 250 ezer koronát költött a kastély védelmére, és az idén szintén ennyit szánnak rá. E negyedmillióból befedték a tetőt - merthogy a rekonst­rukciót végző vállalat a ké­mény felújítását is félbehagyva egy jókora darabon fedetlenül hagyta azt. Amennyiben az épület az idén sem kerül bérbe, ősszel az ablakok bedeszkázá- sa is a városra vár, hogy leg­alább az időjárás viszontagsá­gaitól védjék az épületet. - Higgye el, a város nem támaszt akaáályt az érdeklődők elé. Én lennék a legboldogabb, ha már dolgoznának a kastélyon - összegzi Zsilléné az óhaját, ami valószínűleg a legtöbb ga- lántaié is. Kodály és Hanza Galántán járva kezembe akadt egy felhívás, amely a Ko­dály Zoltán Alapítvány megala­kulásáról tájékoztat. Az alapít­vány elsődleges célkitűzése­ként említi, hogy egy társadal­mi és kulturális központ létre­hozásának céljából, bérbe sze­retne venni az Eszterházy-kas- télyt. Erről Mézes Rudolf, a Csemadok galántai járási vá­lasztmányának titkára, az ala­pítvány egyik szervezője tájé­koztat. Nos, az alapítvány, a vá­rosi önkormányzathoz benyúj­tott írásos tervezetében, 99 évre szóló bérleti jogot kér a város­tól, s ennek fejében kötelezné magát, hogy öt éven belül hasz­nálható állapotba hozza az épü­letet! Olyan elképzelés is fel­vetődött, hogy a város e kas­téllyal mint ingatlan vagyonnal lépne be az alapba. Ami a hasz­nálhatóságát illeti, a kezdemé­nyezők a Kodály Zoltán Kultu­rális Központot, a városi múze­umot és a Folklórművészetek és Énekkarok Európai Köz­pontját képzelik a kastélyba. A felsorolásnak van még egy rendhagyó negyedik pontja is: a kulturális intézmények mellett, a felújított Hanza mozgalom re­gionális központját is a kastély­ban szeretnék elhelyezni. A helyreállítást a műemléképüle­tek felújításával foglalkozó cle­velandi Bojtos architects, inc. nevű cég végezné. A kezdemé­nyezők azt ígérik: amennyiben tervezetük támogatásra talál, az előzetes szerződéskötéstől szá­mított 3 hónapon belül benyújt­ják a felújítási munkálatok időbeni beosztását, illetve a pontos kihasználási célokat és a pénzforrásokat tartalmazó ap­rólékos tervezetet. Az alapít­vány szervezői egyébként opti­misták. Azt remélik, hogy kül­földi hozzájárulással, adomá­nyokból sikerül előteremteni a felújításhoz szükséges százmil­lió koronát. Amennyiben megkapnák, az épületben bevételi tevékenysé­get is folytatnának: kollégiu­mot, nyelviskolát és különböző tanfolyamokat szerveznének itt - hiszen nem elég a kastélyt fel­újítani, annak fenntartása is ál­landó anyagi áldozatokat igé­nyel majd. Döntsön a pályázat! Hát így áll jelenleg a galántai kastély ügye. Egyelőre szó sze­rint áll, mert a városatyák tuda­tosították, hogy nem kis dolog­ról van szó. Jól meg akarják fontolni, kire bízzák a város va­gyonát, s nem sietik el a dolgot. Az egyik képviselő például el­mondta: az amerikás Krchnák úr azon a bizonyos képvi­selőtestületi ülésen nem tűnt túl meggyőzőnek, hiszen azt ígér­te, hogy egy év alatt teljesen felújítja a kastélyt, ami egy­szerűen hihetetlennek tűnik.... Igaz, számomra, az is eléggé hihetetlenül hangzik, hogy egy alapítvány, tisztán az emberek jóindulatára alapozva, százmil­lió koronát tudjon összeszed­ni... A város következő lépése mindenesetre a versenypályá­zat kiírása lesz. Majd azon dől el, ki érdemesül arra, hogy megmentse az enyészettől „Csipkerózsika” várát. Gaál László • képvi- y a vá- ajánla- elent az íár nem elutasí- eszava- ;m volt t miről rotlÍQ Q uu»-; u írásban m nyúj- iy dön- -azál- Maxim decem- >e aján- :ett ele- esterrel irán, új- ly iránti sem je- g írásos most a kas- rbeadá- setesen, Beszélgetés Varga Sándorral, a komáromi NOVUS JAZZ BAND vezetőjével A komáromi Városi Művelődési Központ mellett működik a zene­kar, amely a közelmúltban a franciaországi Saint-Raphael-ban vett részt egy nemzetközi fesztiválon. Komárom és környéke, de a szélesebb dixi- és jazz zenét kedvelő közönség is jól ismeri őket.- Szeretnénk megtudni valamit a zenekar múltjáról. V. S.: 1988-tól vagyok a jazz band tagja, amely 1980-tól működik. Egy-egy közbeni tagcserétől eltekintve a zenekar gerince ál­landó. Ami örökös gondot jelent, az a pozo- nista személye. A mai napig nem sikerült pozonistát szereznünk.- Hogyan tudná megfogalmazni, milyen zenei stílust játszanak? V. S.: Van benne eredeti dixizene is, de inkább swing stílust.- Gondolom, saját repertoárjuk alakult ki, hosszabb, önálló koncertet is játszanak, hiszen felléptek Magyarországon, a Komá­romi napokon Rév-Komáromban, a Florália ünnepségen... V. S.: Az idén pedig, másodszor meghív­tak bennünket a 14. Saint-Raphael-i Jazz Fesztiválra, Franciaországba. Tíz állam kép­viseltette magát e nagyszabású rendezvé­nyen. S mivel ez ott már hagyománnyá vált, igen megnőtt az ottani jazzkedvelők tábora. Tavaly negyvenöt, az idén már ötven zene­kar lépett fel.- Versenyszerű volt a fesztivál? V. S.: Igen. A résztvevő zenekarok közül tizenkettő jutott az elődöntőbe, majd öt lett a döntő mezőnye. Az ötven közül pedig a zsűri kiválasztott húsz olyan együttest, ame­lyik önálló koncertet adott. Ezek közé mi is bekerültünk. Egy golfpályán adtunk kétórás koncertet. Tudni kell, hogy a fesztiválon a legnívósabb európai dixie-zenekarok vettek részt. Számunkra nagy eredmény, hogy a ta­valyi fesztiválon például a tizennegyedik helyen végeztünk.- Hogy tudták a szervezők biztosítani az ötven induló zenekar fellépéseit? V. S.: Péntek este kezdődött a fesztivál. Egy tengerparti sétányon állítottak fel tíz pódiumot. Százötven-kétszáz méterre egy­mástól. Egy-egy színpadon öt zenekar lépett a közönség elé. A zsűri pedig a közönség között „elvegyülve” hallgatta meg a produk­ciókat. Minden résztvevőnek negyvenöt perc állt rendelkezésére a bemutatkozó kon­certhez. Előttünk egy olasz, egy francia, egy hamburgi, utánunk pedig egy svéd banda játszott.-A kiutazásnak nyilván anyagi feltételei is voltak. Ezeket hogyan sikerült megoldaniuk? V, S.: Nem volt könnyű. Tavaly még álla­mi vállalatok is segítették a kiutazással járó költségeket. Az idén két magánvállalkozás - az Impulz Light és a Reklám Stúdió vala­mint a fenntartó szervünk, a komáromi Vá­rosi Művelődési Központ támogatta utazá­sunkat. Ami nem kis összeg, hiszen oda- vissza 3200 kilométernyi utat tettünk meg.- Plusz elszállásolás, étkeztetés... V. S.: Ezeket a fesztivál rendezősége áll­ta. Sőt, kérésünkre egy nappal korábban ér­keztünk, hogy a hosszú út fáradalmait kipi­henve állhassunk dobogóra.- Ezt nevezik vendéglátásnak. V. S.: Nagyon előzékenyek és szolgálat- készek voltak a szervezők. Megismerked­tünk egy kint élő magyar vállakozóval. Ő az idén három magyarországi zenekar kiutazá­sát is támogatta. Talán ennek is lesz gyü­mölcse. Hiszen Pascal asszony, a fesztivál főszervezője, már most megelőlegezte a jövő évi rendezvényre a meghívásunkat.- Ilyen sikerek után minden bizonnyal to­vább dolgozik majd a zenekar. Ismerkedjünk meg tagjaival! V. S.: Trombitán Tóth Ervin játszik, klari­nét-szaxofonon Vidovenec György, szinteti­zátoron Hanzsér Árpád, zongorán Csepela Géza, bőgőn Szabó Pál, bendzsón Kajan László, a doboknál pedig jómagam... Mind régi zenészek, ahogy mondtam, a gerinc nem cserélődött.-A fesztiválon a NOVUS JAZZ BAND volt az egyetlen szlovákiai résztvevő? V. S.: Rajtunk kívül még két szlovákiai együttes vett részt a rendezvényen. Beszter­cebányáról a BB DIXIELAND és a pozsonyi HOT SERENADES. Ez utóbbi egy tizenhét tagú, pompás zenészekből álló együttes, akik eredeti régi New Orleans-i stílust játszanak. Látvány, korabeli viselet, hangszerelés és fantasztikus tempó, technika. Ők nyerték meg a fesztivált.- Egy indiszkrét kérdés: egy szlovákiai város amatőr zenekarának híre hogyan jut A Jazz Fesztivál plakátja JU1LLET eí i r ciriL-iuut j. V. S.: Az első alkalommal a Szlovák Jazz Ügynökség ajánlata alapján utaztunk Fran­ciaországba. Az idei meghívás pedig már egyenesen a zenekar címére érkezett. Tanul­ság is van: a lehetőségeket soha nem szabad kihagyni!- Végül áruljon el valamit a nyári-őszi tervekről. V. S.: A nyár jórészt pihenéssel telik. Ta­lán a páti üdülőtelepen lesz egy koncertünk, és szó van egy magyarországi fellépésről is. Ősszel pedig a VMK a Tiszti Pavilon dísz­termében tervez számunkra egy koncertet...- Sok sikert és köszönöm a beszélgetést. Kiss Péntek József mmm kapcsolat 4 komáromi NOVUS JAZZ BAND a franciaországi Saint-Raphael-i fesztiválon (archív)

Next

/
Thumbnails
Contents