Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-14 / 33. szám
ilBSärnep 1994. augusztus 14. GYERMEKVILÁG Az a frikai éjszaka csodáló tosan le tud kötni. Ah hoz fogható fenséges valami nincs más a föld kerekségén. De csak akkor érzem magam biztonságban, ha körül tudok tekinteni. Az átláthatatlan, komor, sötét afrikai éjszaka olyan nyomasztó, mintha az egész kontinens az én mellemen feküdne. A bizonytalanság furcsa érzése uralkodik ilyenkor az emberen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az afrikai óriások, mint az elefánt és rinocérosz lábujjhegyen járnak, és az állatok közelségéről rendszerint csak akkor veszünk tudomást, amikor ők az emberszagot megérezve, hatalmas fújással vagy recsegő trombitálással tovaügetnek, elképzelhetjük a pillanatnyi megrettenés kellemetlen érzését. Az oroszlán és testvérei pedig olyan halkan járnak, mint egy jól fegyelmezett papucsos főlakáj! A mérges kígyók királya, a fekete kobra, fejét egylábnyira felemelve a föld színétől, úgy suhan át a terepen, hogy nyomában még egy fűszál sem zörren. A skorpió örökösen a hátán tartott mérges fegyverével szúrásra készen áll. Hát ezek miatt nem szeretem én az éjszakai sötétséget Afrikában. Ezért szeretem én a holdvilágos afrikai éjszakákat. Itt van az öreg szövetséges, a gyönyörű holdvilág! De első sugarai, melyeket a láthatár széléről nagy sietősen felénk lövell, csak minket érnek, meg a gránitkő-tömbök legtetejét. Az alattunk elterülő mély völgy mindent eltakaró fátyla még őrzi a vizesgödrök körüli titkokat. Oda a holdsugár még nem ért le. A világító tányérnak magasabbra kell kapaszkodnia, hogy kíváncsi sugaraival felderítse a völgy sötét rejtelmességét. Aztán lassan megoldódik a rejtély. Amennyire csak lehet, hozzálapítom magamat a gránitkőhöz. Belefekszem, belehúzódom, hogy egészen „lapos" legyek. Állam keményen nekitámaszkodik a gránitnak, mert ott van előttünk alig 30 méternyire a völgyben egy elefántbika. Szurokfekete kolosszus. Testével úgy áll ott, mint egy kinyilatkoztatás. Hatalmas teste keresztben fordul felénk. Kézfejszerűen behajtott ormányával szorgalmasan kanalazza a homokot, és azt erős lendülettel maga alatt hátrafelé szórja. Az őskori monstrum teste moccanatlan. Csupán az ormány tevékenykedik, és a vitorla nagynyának körvonalait a mögötte világító hold ezüstösen sugározza be. Két hosszú agyara fantasztikusan ragyog. Az az érzésünk, mintha nem is tartozna az állat óriási fekete fejéhez, hanem abba SÁSKA LÁSZLÓ Kútásó elefántok Tettemanti Béla rajza /V/vvvyv^" ságú fülek csapnak néha-néha előre. Mind mélyebbre kaparja a gödröt. Ormánya csodás fürgeséggel, kígyózó mozgással tekergőzik jobbra és balra. A homokot pedig olyan erővel szórja a háta mögé, hogy az méterekre pereg szét. A friss, nedves anyag sötétebb színű szőnyeggel takarja be a körülötte levő ezüstszínű fövenyt. Hátának, nyakának, ormákét hófehéren ezüstszínű, méterhosszá cölöp volna beverve. Mintha jelzőcövekek volnának ezek az agyarak és egyenesen a földre irányozva azt akarnák mutatni, hogy az elefántnak a gödröt pontosan a fogak közt kell megásnia. Vén elefántbika. Áll nagyokat fújva és szuszogva, mintha egy nagynyomású gőzgép szabályozószelepét nyitná és zárná valaki. Harsogva tör elő a levegő roppant melléből. Ebből megtudom, hogy a vizesgödör már készen van. Elégedetten áll a hatalmas test felette és várja, hogy annyi víz gyűljön össze a mélyedésben, amennyi egyszeri felszippantásra elegendő. Az üdítő folyadékot ormányába szívja, és annak hurokszerű meg- görbítésével a szájába fecskendezi. Minden lenyelt vízadag után elégedetten nagyot szuszog. Élvezi a finom itókát. Aztán ismét várakozik, közben nagy füleit előrelendíti. Ez az egyetlen mozdulata várakozás közben, mely elárulja, hogy óriási termetű élőlény áll a gödör szélén. Elefántéknál az idő nem sokat számít. Hogy hatalmas gyomrát vízzel megtölthesse, négy-öt órányi időre van szükség, mert lassan gyűl ám a víz a „ kútban ”. És az •elefánt sosem ás mély gödröt, éppen csak akkorát, amekkorára okvetlenül szüksége van ahhoz, hogy a víz benne összegyűljön. Már jóval elmúlt éjfél, amikor hat fekete árnyalak jelent meg a színtéren. Imbolygó járásuk, a növényzet magassága fölé emelkedő óriási testük messziről mutatta, hogy újabb elefántok. A folyómeder távolabbi részén láttak munkához. Egymástól különválva, kissé szétszóródva kaparták a homokot ormányaikkal. A közeli bika azonnal tudomást vett társai érkezéséről. Kétszer- háromszor rettenetes nagyot fújt, ormányával tekervényes mozdulatokat végzett a feje fölött. Ugyanúgy cselekedtek a többiek is, és egy pillanatra dermesztő hangzavar töltötte be a levegőt attól a légáramlástól, amit az-ormányon keresztül kinyomott levegő hosszasan elnyújtott sziszegő sü- vítése és harsogása okozott. nnyi volt az egész. De a rejtelmes éjszaka csendjében, a holdvi- lág gyenge fényénél, a fák koromfekete árnyképei között, az azoknál sokkal magasabbra emelkedő fekete állatkolosszusok felnyújtott ormányaiból közvetlen közelről hallani a hangorkánt, olyan pillanat ez, amit az ember nem fog elfeledni soha. WEÖRES SÁNDOR Égi csikón léptet a nyár Égi csikón léptet a nyár, tarka idó' ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a lény. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll. RADNÓTI MIKLÓS Esti búcsúzkodó Fölébredt a fiatal szél s fütty ént s markolászva végigfut a parton, hírét hozza, hogy keleten már feketülő vízben mosakodnak a fák; hosszú lábakkal a hold jön fölfele lassan, csomót köt a tájra s - este van. DERŰ Milyen igaz!- Mi szeretnél inkább lenni, buta vagy kopasz?- Inkább buta. Az kevésbé látszik. Juj!- Írországban nincs analfabéta.- Hogy-hogy?- Úgy, hogy ott mindenki ír. Oda se neki!- Nézd, milyen szép csónakot vettem!- Ki ne menj vele a folyóra! Hisz tele van lyukkal az alja.- Ugyan már! Ki nézi azt a víz alatt? Nagy anyóka, unokája meg a tyúkocska (Orosz népmese) Élt egyszer, éldegélt egy öreganyó, Dása néni, unokájával, a kis Másával. Volt egy tarka tyúkjuk, úgy hívták, hogy Pöttyöske. Együtt éltek, együtt haltak, még vízért is együtt jártak. Megy anyóka a folyóra, és a vödre így csörömpöl:- Csörr-csörr! A kis Mása megy a vízre, vödörkéje így csörömpöl:-Csörr-csörr! Csörr-csörr! A tyúkocska megy a vízre, vödröcskéje így csörömpöl:- Csir-csir-csir, csör-csör-csör! Jön anyóka a folyóról, olyankor így szól a vödre:- Lotty-lotty! A kis Mása jön a folyóról, azt mondja a vödörkéje:- Litty-lotty! Litty-lotty! Jön Pöttyöske a folyóról, a vödröcskéje így beszél:- Litty-litty-litty. lotty-lotty-lotty! Egyszer megint vízért mentek. Elöl baktat Dása néni, középen lépked a kis Mása, mögöttük pedig Pöttyöske. Himbálóznak a vödröcskék a vízhordó rúdon, nyikorognak, énekelnek a rudak, a vödrök meg rábólongatnak. A nagyanyóé azt mondja:- Nyekk! Csörr! Másáé azt mondja:- Nyikk-nyekk! Csirr-csörr! A tyúkocskáé meg:- Nyikk-nyikk-nyekk, csirr-csirr-csörr! Egy faágon épp akkor ringatózott egy nagy alma. Körülnézett, hallgatózott, rántott egyet a kis ágon, s lepottyant az almafáról. A zöld fű közt végigfutott, kigurult a dűlőútra, onnan meg a dombhajlatra. Odagurult Pöttyöske lába alá, a tyúkocska hanyatt esett, nagyot bukfencezett. Továbbgurult a kis Mása lába alá. Mása elesett, nagyot bukfencezett. Megint gurult egy kicsit, Dása néni lába alá - nagya- nyó elterült a földön, bukfencezett, prüszkölt és jajgatott. A vízhordó rudak nyikorogni kezdtek:- Nyikk-nyekk, nyikk-nyekk! A vödröcskék is rákezdték:- Csirr-csörr, csirr-csörr! Nyikorgott-nyekergett, csörgött-zörgött minden! A nyikorgásra-nyekergésre, csörgésre-zör- gésre odafutott nagyapó.- Hát veletek mi történt? A tyúkocska ezt kárálja:- Jaj, egy ölyv csapott rám! A kis Mása ezt pityergi:- Farkas támadt nekem! Nagyanyó meg így sírdogál:- Rám meg medve ugrott! Pedig csak egy alma volt, semmi más! Gondolkodom, tehát... T A U V E M L S G P s É E E 0 N S E L E É z U R ü S F N L P Z K S R N É A A T A d Y IDŐJÓSLÓ VERSIRE Ha a bal felső sarokban lévő T betűtől kiindulsz, és egy bizonyos logika szerint végighaladva (nemcsak egyszer) az oszlopokon összeolvasod a betűket, akkor egy nyári hónappal kapcsolatos időjósló versikére bukkanhatsz. Hogy hangzik a versike? Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A július 31-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: az A és a D; pOROSZkál, FINNyás, tÉSZTa, bíRság, moLETT, iROMÁNy, SzuDÁN, LAPPang. Nyertesek: Vörös Eszter, Dunamocs; Lencsés Gábor, Zsitvabesenyő; Kertész Attila. Kassa; Gál Csaba, Naszvad; Gáspár Annamária, Tornaija. Szerkeszti Tallósi Béla
