Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-14 / 33. szám
elkííség helyett: mánytisztelet Persze, mindez csak futó be- luban tett rövid látogatás álét nem alkothattam, hiszen Egtam. A lényegnek, a falu kö- intása ennél sokkal nehezebb hogy létezik, bizonyítékokat itt azt, hogy a mintegy 380 labdáit életet él. Úgy is mondáién éppen ezért érdemes elírtak fölött. engedtük el, illetve megszüntettük, / bérbe adtuk a már említett részlege- Ezen felül jelentősen csökkentettük dminisztratív munkaerők számát. Ez azonban még nem elég a jó gazdál- íshoz. Mi kell még hozzá? Mi nem vagyunk tipikus szövetkezet, en teljes mértékben hitelek nélkül lálkodunk. Tudunk beruházni is, a te- iszetben például modem technológiá- lolgozunk, így a járásban mi értük el a tagasabb tej értékesítési mutatókat. Az unk eladott tejmennyiség 92 százalé- z év első öt hónapjában első osztályú Emellett Kelet-Szlovákia legna- jb csirketenyésztői vagyunk: a kassai algozóipart 25 százalékban mi látjuk iirkével. Bevételeink 70 százalékát az tenyésztésből nyerjük. Az elmúlt évet milyen eredménnyel ik? Öt és fél millió koronás tiszta haszon- A járásban ez magasan a legjobb mény, hiszen errefelé is inkább a teséges gazdálkodás a honos. ÉL-E MÉG A NÉMET HAGYOMÁNY? Az újfalusi szövetkezet tagsága és vezetése tehát - kitűnő pozícióból indulva - inkább a járt utat választotta. Hogy majd az idő is őket igazolja-e, azt egyelőre nem tudni... Most mindenesetre Tomaújfalu munkaképes lakosságából csaknem a felének, mintegy 80 embernek biztosítanak állást - és nem is rosszul fizetettet. És természetesen a községi kasszát is gyarapítják, hiszen az adókat és illetékeket is rendesen fizetik. Ám az, hogy a község rendezett, minden bizonnyal nem csak jól működő szövetkezetének köszönhető. Talán valahol a lelkek mélyén még él itt a hagyományos német rendszeretet és szakértelem. Újfalu ugyanis nem egészen olyan, mint a többi környező település. Mázik Mihály említett könyvéből tudom, hogy Tomaújfalut minden valószínűség szerint IV. Béla alapította német telepeseket hozva a tatárjárás után elnéptelenedett királyi birtokra, a tornai vár közelébe. Majd a XVIII. század elején újra csak németekkel népesítették be a törökdúlás és az 1710-es pestisjárvány után csaknem elárvult falut. Bár Újfalu azóta magyar település lett, a német eredetre számos jel utal. Többek között néhány régi dűlőnév. Olyanok, mint a Lélant, a Grósmos, a Homan elnevezések. No és talán a már említett serénység és rendszeretet. Újfalu néprajzi nevezetességeiről Köteles Erzsébetet faggatom, aki már hosszabb ideje foglalkozik a falu néprajzával. Tőle kérdezem, vannak-e a falunak egyéb néprajzi jellegzetességei?- Mindenekelőtt a beszédünk, a táj szólásunk. Talán sehol máshol nem beszélnek így, mint nálunk. Nem ejtenek olyan a-kat és e-ket - válaszolta Kötelesné. - Egyéni íz még a házak oromfalas, szép vakolatdíszekkel ékesített építése. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a falu az 1903-1904-es években teljesen leégett, így a ma látható öregebb épületek is már csak ezután épültek. A népviselet nem annyira különleges, de nagyon szép volt - tette még hozzá riportalanyom, majd a si- fonból egy bőröndöt húzott elő, hogy megmutassa az általa összegyűjtött, szebbnél szebb régi ruhadarabokat. Köteleséktől a községházára tartva, megcsodáltam a falu régi, szép épületeit. Mint megtudtam: az újfalusiak régi terve, hogy a községnek ezt a részét műemléki zónává nyilváníttassák. Éppen Mázik Mihály alpolgármester, egészségi oktató, nyugalmazott községi tanító az, aki ez irányban leginkább ügyködik. Egyelőre az illetékeseknél nem talált megértésre. Megnéztem a Nagy Mihály-féle házat, pontosabban a két, közös udvart közrezáró házat, melyekben az újfalusiak helytörténeti múzeumot szeretnének berendezni. Ha majd erre is futja a pénzükből. ÚJRA ÖNÁLLÓAN Hogy most mire futja, illetve, hogy milyen gondok foglalkoztatják a falu vezetését, azt Erdélyi Imre polgármestertől kérdeztem, aki főállásban a szövetkezet agro- nómusa. Bár Tomaújfaluban mindig is volt községi önkormányzat, a falu csak 1991 óta önálló település. 1963-ban - Közös cél név alatt - egyesítették Tomaújfalu, Tornahorváti és Bódvavendégi földművesszövetkezeteit, majd 1964-ben Újbódva - Nová Bodva néven összevonták e három szomszédos községet. Nem nagy falvak ezek, hiszen az egyesített község lakóinak száma is alig érte el a 800-900-at. A 89-es fordulat után mégis úgy döntöttek, hogy az újbóli önállósulás útjára lépnek. E törekvés először Vendégiben nyert határozott formát, a kisközség már az 1990-es helyhatósági választások idején kivált a „közösből”. A következő évben Újfalu és Horváti is önállósult, így megszűnt a Nová Bodva elnevezés is. Ä közös szövetkezet nevében azonban megmaradt, a mai A „tőtvény” - a tipikus újfalusi oszlopos gang Köteles Erzsébet a sifonból előhúzott bőrönddel. Előtte egy gyönyörű férfi „sure” a múlt századból (Jozef PeniaSko felvételei) napig úgy hívják. A polgármester elmondta még, hogy a falu fő bevételi forrását a szövetkezet által fizetett adók képezik, illetve azok a díjak, melyeket az Újfalu határában felépített szeméttelep használatáért fizetnek a környék települései. E pénzből az újbóli önállósulás óta ravatalozót építettek, ifjúsági meg nyugdíjasklubot rendeztek be, és nemrégiben egy többmilliós építkezésbe fogtak: gázt vezetnek a faluba. Ez utóbbira állami támogatást is kértek, egyelőre azonban nem kaptak. Alsó tagozatos kisiskola és óvoda is működik a faluban - a magyar tannyelvű osztályokat a föntebb fölsorolt három falu gyermekei látogatják. A helyi önkormányzat eltökélte, hogy a nehézségek ellenére is mindent megtesznek azért, hogy mindkettő megmaradjon. A helyszínen járva megkértek: látogassam meg az ifjúsági klubot is, amelyet régi parasztház egy részében rendeztek be a község pénzén, s ahol Koleszár Katalin fogadott. Megvallom, olyan érzéssel elegyedtem szóba vele, hogy afféle „ügyeletes” fiatallal lesz dolgom. Nos, előítélet ide, előítélet oda. Újfaluban van ifjúsági klub is, hogy a fiataloknak legyen hol szórakozniuk. Vagyis - szülői véleménnyel élve - ne kelljen a kocsmába menniük. Talán e dologra is ráfogható, hogy a községben megállították az órát... De nem fausti módon szóltak a perchez: „Oly szép vagy, ó maradj, ne menj.” Gyakorlati megfontolásokból tették, hogy a közösség erejére támaszkodva az egyén életén is könnyítsenek. S ez sokkal inkább értelmes hagyománytisztelet, semmint szemellenzős szolgalelkű. Ez a nép különben sem tartozott soha a rebellisek közé. Úgy hiszem, nem eretnekség hozzátenni: miért is tartozott volna? Klinko Róbert A Nagy Mihály-féle házak - itt lenne a falumúzeum Tornaújfalu főutcája dött sündisznóra emlékeztető példányok szinte csak az európai ember megtévesztésére teremtődtek. Bizonyára nemcsak Cortez, hanem én is meglepődnék az impozáns oszlopkaktuszokat látva, a rengeteg virágról már nem is szólva,, hiszen nekünk mindig azt tanították, hogy a kaktuszok ritkán virágoznak és akkor is csak egy napig. Ez az Éj királynője esetében talán még igaz is, hiszen erről azt olvastam - mert sajnos látni nem volt módomban -, hogy éjszaka nyílik, s a telihold fényében pompázik a legragyogóbban. Mire felkel a nap, a Cereus gran diflorus virága már el is hervad. A kaktuszok eredeti lelőhelyükön többnyire fontos és sokféleképpen hasznosított növények. Gyümölcsüket táplálékként fogyasztják, a száruk állati takarmány, de egyikmásik sivatagi kaktuszfaj arra is képes, hogy több tucatnyi liter vizet tároljon a testében, s ez a pokoli százazságban bizony mindennél drágább kincs, nem egy víz nélkül maradt sivatagi vándor életét mentette már meg. Az indiánok esküsznek rá, hogy a legtöbb kaktusz gyógyhatású, amit a modem orvostudomány nem igazolt ugyan maradéktalanul, de egyik-másik fajból valóban sikerült olyan hatóanyagokat kivonni, amelyek a szívgyógyászatban, az emésztőrendszeri zavarok esetében stb. jól alkalmazhatók. Egykoron a fügekaktusznak is nevezett Opunti- án tenyésztették a nagyon jellegzetes színű vörösfestéket adó bíbortetveket, amelyek annyira jól érezték magukat a kaktusz testén, hogy kilónyi mennyiségben beborították. Ezeket a nopáltetűket a mexikói indiánok egyszerűen összesöpörték és forró pléh- lemezeken megszárították, majd eladták őket. A kaktuszok segítségével nyert kárminfes- ték séges színezéke megjelenéséig a legfontosabb vörös festéknek számított, s ami a legmeglepőbb, ma sincs nála tartósabb. Csak azért szorult háttérbe, mert jóval én , s a >odabo- an szú- lenceik. mást a >ődtem, lelőhenak lát- nbölyödrágább a mesterséges színezékeknél. Van persze a kaktuszoknak néhány kellemetlen tulajdonságuk is. Bizony nagyon tudnak szúrni, s a tövisek rendszerint mérgezőek, de legalábbis törékenyek és bennmaradnak az ember bőrében, ahol gyulladást okoznak. Az egyik sünkaktusz meg attól hírhedt, hogy a felső részében bódító anyagokat tartalmaz; ezeket az indiánok különböző kultikus szertartások közepette elfogyasztják és kellemes kábulatba esnek tőlük. A „pálin- kásbutykosnak” is nevezett peyotl azért nem olyan ártalmatlan, ha valaki mértéktelenül habzsolja, könnyen lebénulhat tőle, s történtek már halálos mérgezések is. Van viszont egy ,jó” tulajdonsága is ennek a kábítószernek (amelyet a szakmában csak mes- calinnak neveznek): nem válik függővé tőle az ember. S hogy mi a címben is olvasható tüskörczl Hát a kaktusz magyar neve, ami - nagy sajnálatomra - nem vert gyökeret a nyelvünkben. Pedig a név kiagyalója, a derék Tóthfalusi Miklós mindent elkövetett a sikerért. 1847-ben Virágkedvelő címmel könyvet írt, amelyben egyebek között a kaktuszokról is részletesen beszámolt, sőt, hasznos útmutatásokkal szolgált azoknak, akik esetleg kaktusztermesztéssel szeretnének foglalkozni. A tüskörcz nevet is alaposan megindokolta: „Ezen név csekély véleményem szerint igen könnyen ébresztené azon eszmét, amelyet mintegy képviselnie kell, tudniillik oly alany, amely tüskés, karczol, azaz körmeivel körezöl.” De hiába, maradt a kaktusz, amely egyébként a görög kaktuszból származik - ezzel egy szúrós, tövises növényt jelöltek az ókori Görögországban. Lacza Tihamér (Prikler László felvételei) RIPORT 1994. augusztus 14.
