Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-07 / 32. szám

„Imádom a munkámat, szeretem az életet”

Kállai Pál zsoké vallomása a lovakról, nőkről, moavalósulásra váró álmáról

Őszinte, szókimondó, víg kedélyű ember. Szívesen beszél bármiről, ám a lovakról és a nőkről áhítattal. Sikereiről meg örömmel. Kállai Pál gazdag zsoképályafutása sorra kínálja a felelevení- tenivalót. Az ismert magyar lovas eddig tizenhat országban lovagolt, huszonötezer versenyen indulva háromezerötszáznál több győzelmet aratott. Túl jár a hatvanon, ám még mindig ereje teljében van. Júniusban Pozsonyban öt rajtja közül négy elsőségével végződött. Ez már önmagában kíváncsiskodásra ad okot.

Az egyik győztes ló nyergében

0 Éppen a legelső próbálkozása járt kudarccal. Mi történt?- Olyan lóval indultam, amely nem szívesen megy be a rajtgépbe. Ezért kapucnit tettünk a fejére, ne lássa, hova lépeget. De mikor a géphez értünk, leesett a szemtakaró, az állat megtorpant, s mivel a mögöttünk álló emberek nem segítették betolni a bokszba, kívül rekedtünk, a mezőnyt meg elindították. Esélyünk se volt a rajt elérésére.

• Ilyen balszerencse után reménykedett ennyi győzelemben?- Nálunk ez megszokás kérdése, egyetlen kisiklás nem jelent semmit az életünkben.

• Sokszor megtörténik?- Persze. Két hete például nagyot buktam. Még mindig dagadt a kezem. Négy napig akupunktúrás kezelésre jártam, aztán megint nekifogtam, és Zahmatovval megnyertem a Milleneumi Díjat.

• Most hogyan érzi magát négy győzelem birtokában?- Mint egy jól végzett munka után. Felemelő érzés! Nem ismeretlen számomra az itteni pálya, sokat jelent a lovasnak, ha ismeri a verseny színhelyét. Persze a sikerhez egy jó ló is kell, anélkül a világ legjobb zsokéja sem tud nyerni.

• Mindannyiszor hátulról tört előre a célegyenesben. Ez a taktika része volt?- Igen. Általában szeretek a frontban lovagolni. Amerikában tizennyolc év alatt megszoktam. Most azonban mást kellett tennem, alkalmazkodtam. Az az igazi, ha versenyzés közben magam előtt látom a lovakat. Hogy ne ők lepjenek meg engem, hanem én őket. Biztosan sokan felkapták a fejüket, mikor észrevették, kívülről indulok. De a többiek benne voltak a zsákutcában, és én nem akartam ottmaradni. Megkerültem őket, aztán kicsit lassítottam. Rövid a célegyenes, fölfelé megy, s ez fárasztja a lovat, tartalékolni kellett az erejét.

• Gyakoriak az emelkedővel tarkított pályák?- Hogyne. Budapesten, Bécsben, sok helyen. Svédországban, Norvégiában még magasabbra mennek fel a lovak. Télen Dubaiban versenyeztem, az egyik ottani pályán harmincöt fokos az emelkedés. Magam is meglepődtem, mert egy időre eltűnt látókörünkből a mezőny. Ráadásul homokon futnak, és mindig azok a lovak nyernek, amelyek ott edzenek. Többször értem el helyezést, de győzni egyszer sem tudtam.

• A lovakhoz hozzátartoznak a szép nők is. Róluk mi a véleménye?- Egész életemben a lovak és nők között forgók. Négyszer voltam nős. Tizenkét éves koromban megjósolta egy cigányasszony, hogy öt feleségem lesz. Ügy látszik, beválik, amit mondott, de sietnem kell, mert kifutok az időből. És a szép nő? Nem is az a fontos, milyen külsőleg, hanem az, milyen belülről, milyen a lelkivilága. Kisminkelheti magát, és úgy nézhet ki, mint egy istennő. De mi marad alatta, ha lemossa? Egy mosoly, egy csillogó szem többet ér akármilyen sminknél. Szeretem a szépet, legyen az virág, festmény, váza vagy éppen nő. Hát ilyen vagyok.

0 Úgy tűnik, ha Angliában versenyezne, olyan hírneve lenne, mint Lester Piggot- nak...- Valószínű. Jobb lovasnak tartom magam, sokat lovagoltam vele. Tudom, most nagyot mondok, de nálam ez előfordul, s valahol a valóságot jelzi: Pigottnál sokkal több futamot végighajtottam, ezért csiszoltabb a stílusom, jobban tudok reagálni a váratlan helyzetekre. Huszonötezerszer álltam rajthoz, csinálják utánam.

0 Tud valakiről, aki ennél többször indult versenyen?- Negyvennégy éve ülök a lovak nyergében. Talán Schumékel járhat előttem, meg az amerikaiak. Ott naponta vannak versenyek. Télen is. Mikor náluk éltem, évente ezemégyszázszor szerepeltem az egyes futamokban.

0 Es a napi adagja ?- Nyolc-kilenc verseny. Volt, mikor az éjszakaiakkal együtt tizenkilenc is összejött.

0 Mennyire gyakori a négy győzelem?- Egyszer Amerikában ugyanennyit nyertem, aztán egy másik pályán plusz ötöt. Ám az már éjfél után történt, ezért másnapra számított. Két éve Budapesten kilencből hét versenyen lettem első, kétszer voltam második. Ha sikerült volna a nyolcadik, világcsúcsot javítok. De kikaptam egy fejhosszal, és éppen egy nő vert meg!

0 Háromezerből biztosan nehéz választani, mégis elárulhatná: melyik győzelmét tartja a legemlékezetesebbnek?- A legelsőt. 1950. augusztus 20-án Pazar II hátán megnyertem az egyik hendikepet, életem harmadik versenyén. Lovam százharmincöt kilós mesteremet is berántotta a rajtgépbe, annyira erős volt. Őszintén megmondom, féltem tőle. Kis termetű lévén, vártam, mit fog csinálni. Aztán elindult, és végigszáguldotta a pályát. Megvertem vele az akkori két magyar nagymenőt, Gutái Jánost és Keszthelyi Istvánt. Rendkívül szoros befutóban.

0 Pozsonyban hétszázhuszonöt ezer koronát nyert a Kentaurs Farmnak. Ebből mennyi az öné?- A tíz százaléka. Általában így van mindenhol, a lovasok ennyit kapnak a megnyert díjakból.

0 Mint ismeretes, Piggot a rács mögött is ült. Talán ezért is versenyezhetett kevesebbet. Ön sohasem keveredett adóbonyodalmakba?- Még nem fordult elő, mindig gyorsan elköltöttem a pénzt. Amerikában, mikor elértem a magasabb adószintet, inkább abbahagytam a lovaglást, mert nem akartam az államnak dolgozni. Tíz dollár bevételből csak egy maradt volna nekem. Bolond leszek hajtani, mondtam. Inkább elutaztam Hawaiiba, jól kiúsztam magam, és három hónap múlva visszamentem. Közben megszabadultam az adótól. Szóval erre odafigyeltem. Szeretem az életet, és imádom a munkámat. Az biztos.

0 Ilyen hosszú idő után mi tudja még lázba hozni lovaglás közben?- Maga a versengés, az indulás lehetősége. Ifjúsági ökölvívó bajnok voltam, ad- tam-kaptam a ringben, de az mégsem tűnt annyira élvezetesnek.

• És mit élvez a legjobban belőle?- Ezt csak az tudja elmesélni, aki ráül a lóra, és nem fél tőle. Érzi az állat melegét, szívének lüktetését, s azt, hogy a nyergében ül. Ez egy harmonikus velemozgás. Mint mikor valaki ecsetet vesz a kezébe, és a színekből valami szépet kezd festeni. Ugyanezt mondhatnám a zenéről, Mozartról. Sohasem tudnék úgy zongorázni, mint ő, mert nem érdekel a zene, engem a ló érdekel.

0 Tudna ilyen szépen a nőkről is mesélni?- Kiválasztott nép. Mi vagyunk a rabszolgái. Tehetünk mi erről? NŐ. Erre nincs más kifejezés, ebben minden benne van. Azt mondom, ha a jóisten kitalált még valami jobbat, szebbet, akkor megtartotta magának. És én szeretném tudni, mi lehet az. Mert ha megkérdik az embert, mi jobb egy nőnél: vajon mit válaszolna? Hát két nő. Mert a jóisten nem teremtett szebbet és jobbat. Van aki letagadja, van aki bevallja, ki beszél róla, ki nem. Nekem ami a szívemen, az a számon.

0 Van gyereke?-Több országban. Ötről tudok...

0 A feleségek is ennyire megoszlanak?- Szét vannak szóródva. Nem bírták a tempót. Mindegyiküket jól eltartottam. Az asszonyok igazi háztartők, nekik maradt a ház, nekem meg a koffer. Amíg egészségesnek érzem magam, nincs mitől félnem. Sohasem az anyagiakért lovagoltam.

• Lovasként nem zavarja a kora?- Idáig még nem. Szerencsére. Ha így megy tovább, száz évig kibírom. Ma reggel is fél hatkor keltem Budapesten, és tíz óráig lovagoltattam. Más ilyenkor aludna vagy már elindult volna, én nem. A kiskanca, amelyikkel nyertem, tegnapelőtt véletlenül megsérült. Éjféltől hajnali négyig vele voltam, ápolgattam, hogy délután futhasson. Fél ötkor már jött a transzportér, vinni akarták a lovakat. Mondtam nekik, induljanak hétkor, hadd pihenjenek egy kicsit. Aztán mégis maradtam. Tízig. Akkor indultunk el barátnőm Trabantjával.

• Kedvenc pályája?- Nincs. Sohasem törekedtem ilyesmire. Persze, egy új pálya mindig felizgat, igazi kihívás számomra.

• Pozsonyban is sokkal fiatalabb zsokékat előzött meg. Mi teherbírásának titka?- Rengeteget törődök az erőnlétemmel. Hetente kétszer lejárok öklözni, teniszezek, futok, futballozom. Ott lakom az istálló fölött. Délután előveszem a bokszkesztyűket, és elkezdjük a gyerekekkel. Holnap Pesten újabb kilenc versenyen veszek részt.

0 Mióta dolgozik a Kentaurs Farmnál?- Négy esztendeje. Baden-Badenben láttam futni Jerevit, és annyira megtetszett, hogy elmentem utána Magyarországra. Korábban Németországban, Simka Ervinnél tevékenykedtem. Hívtam a feleségemet magammal, mert szerintem az asszony helye ott van, ahol a férfi tartózkodik, de ő nem akart jönni, ezért elváltunk.

0 Van-e még lovasálma?- Tizenöt éve szeretnék elkerülni Japánba. Mert az ottani emberek nagyon imponálnak nekem, mindenben százszázalékosak. Szuperlovak, szuperpályák, ahogy hallottam. Egyszer jó lenne látni, és versenyezni a szigetországban. Összegyűjtött adataimból tudom, oda kerülnek a világ legjobb lovai. Hol van egymillió dolláros meghívásos verseny? Csakis náluk. Többször próbálkoztam, de Japánba csupán meghívásra lehet kijutni. Annyira zárt közösség, hogy nem és nem tudok a társaságukba férkőzni, hiányoznak a kapcsolataim azokkal az emberekkel, akik bevinnének közéjük. Talán már nem is sikerül. De azért soha nem szabad feladni...

Együtt a Kentaurs Farm tulajdonosaival (Archív felvételek)

Atlanta szülötte

Gwen Torrence tagadja, hogy hadilábon áll Privalovával

Mikor legutóbb felbukkant Pozsonyban, alig ismertünk rá. Frizurát változtatott, rövidre vágott haja jócskán meglepte korábbi ismerőit, széles mosolya viszont változatlan maradt. Gwen Torrence (felvételünkön a fővárosi gyerekek körében) Barcelona amerikai olimpiai bajnoka a női 200 m-es síkfutásban.

Szlovákia fővárosában két számban indult a Slovnaft ’94 viadalon: a százat megnyerte, de a duplahosszú távon a célegyenesben lesérült. Izomhúzódása hetekre kirekesztette a versenyzők köréből. Azóta egyszer-két- szer rajthoz állt, de feltűnően nagy dolgokat nem művelt a vágtaszámokban. Pedig mennyire fogadkozott: „Edzésidőim jó eredményeket sejtetnek. Várom a kiváló futásokat. Bárcsak mihamarabb bekövetkeznének. Világcsúcs? Arra nem gondolok. Főleg kétszázon nem. Griffith-Joyner 100 m-en elért 10,49 másodperces rekordja valószínűleg a szélmérő berendezés kihagyásának következménye. Állítólag még a levelek sem rez- dültek, mikor futott. Én közvetlenül utána voltam soron, akkor meg másodpercenkénti öt méteres hátszél támogatott bennünket. Hát előfordulhat ilyen különbség? Nem hiszem. ”

Emlékszünk még, amikor a legutóbbi olimpián a 100 m-es döntő után (Gwen negyedik lett) nem éppen szívmelengető dolgokat mesélt ellenlábasairól. Előbbi szavait ez kissé más megvilágításba vetíti, de riválisairól ezúttal nem mond semmi elmarasztalót: „Nekem a pályán nem lehet barátnőm. Szinte valamennyi jobb atlétát ismerem, kötetlenül elbeszélgetek velük, mert van elég közös témánk. De hogy barátnők lennénk? Nem hiszem. Például a jamaicai Juliet Cuthberttel a gyerekekről szoktam csevegni. Anyák vagyunk mindketten. Fiamat most nem hoztam magammal

Európába. Iskolába jár, van mit csinálnia. Talán majd a nagyobb versenyekre eljön a férjemmel. Biztosan emlékeznek, tavaly Stuttgartban velem töltötte a világbajnokságot. ”

Gwent az sem hozza ki a sodrából, mikor megkérdezik tőle: mit gondol az orosz Privalováról, aki két századdal végzett előtte Barcelonában. Megfontoltan válaszol: „Annyira azért nem ismerjük egymást. Az viszont kitaláció, hogy ugató kutyaként járnánk egymás mellett. Sajátos véleményem van a tiltott szerek használatáról, ám erről atlétakörökben nem szokás beszélni. Ebben a kérdésben kevesen ennyire nyíltak, mint én vagyok. Senkire sem fogom rá, hogy szed valamit, de a hazug embereket sem szeretem. Egyszerűen nincs szándékomban tönkretenni az egészségemet.”

Aztán szóba kerül a férje, Manley Waller, aki nyolc éve 10,26 alatt futotta a százat. Gwen azóta sem tudta legyőzni. Barcelona előtt mindössze két századdal maradt le mögötte. „Idén már ennek is véget vetek. Kétszázon meg csipetnyi esélye sincs a győzelemre. ”

Kilencvenhatban Atlantában lesz az olimpia. Torrence számára ez jóval nagyobb motiváció, mint másoknak, hisz az amerikai város szülötte. „ Kicsit vegyes az előérzetem. Annak örülök, hogy nálunk lesz minden. Arról viszont már kevésbé vagyok meggyőződve, hogy valamennyi lépés az ötkarikás játékok érdekében történik. Megítélésem szerint több sportág nem kap kellő támogatást. Meglátjuk, mi lesz a vége. Mindenesetre számomra az olimpiai falu sem hiányzik majd, mert a versenyek idején otthon szeretnék lakni. ”

Az oldal anyagát írta: J. Mészáros Károly