Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-14 / 33. szám
32 oldalas színes _____ MA GAZIN Heti tévé és rádióműsor Szabad-e a szabadidő? írásunk a 6. oldalon A TÜSKÖRCZ DICSÉRETE Cikkünk a 8-9. oldalon Kórképkörkép Péterfi Szonya riportja az AlDS-helyzetről 1994. augusztus 14. XXVII. évfolyam Ára 9 korona A gybuggyantó, gatyarohasztó, egyszóval már-már elviselhetetlen a hetek óta dühöngő trópusi hőség. Ebben a kánikulában mi mást is tehetnék, minthogy egy jégbehűtött pezsgőspalackba igyekszem sűríteni az idei nyarat. A képzeletbeli palack mindenre képes. Nemes óbor, kétes értékű óeszme, vagy egy-két nehezen visszaparancsolható ószellem éppúgy kitörhet a dugasz alól, mint ahogy a jelenlegi parlamenti ellenzék s mélynemzeti szekértábora jóvoltából szinte hetente ki-kitör egy-két ilyen-olyan honfiúi botrány - rövid mámort okozva a blöffölőknek és tartós csömört azoknak, akik nem a politikából, hanem annak tárgyaként élnek. Ök ugyanis nem tudnak kitömi a dugasz alól. Árak, adók, munka- helytelenségek, kórházkrízisek, új melegvízdíjak, tévedésből szabadlábra helyezett gyilkos bujdosása illúziótlanítja az idei nyarat. Bezzeg a pozsonyi parlament elnöke által Nagysurányban patriótákká felkent nacionalisták! Ők egyetlen kanálka vízben is meg tudnának fojtani minden magyart... De nem különb ama arénahangulat sem, amely a Vezér: Vladimír Meőiar jelenlétével fémjelzett tömeggyűléseken uralkodik. Úgy tűnik, ahogy a kibicnek semmi sem drága, úgy a bacsóedényt is nemzeti trikolórral ékesítő nacionalistáknak még a leg- trópusibb nyár sem eléggé forró; ők még akkor is szorítják a prést, hogy abból ne bort érlelő szőlőlé, hanem rögvest habzóbor csurogjon. Nem nyugodt száraz, nem nyugodt édes, nem félilyen vagy félolyan, hanem olyan alaposan föllötyögtetett, amely nyitáskor óriásit durran. Nos, uborkaszezon ide, nyári könnyedség oda, a fentiek tudatában az én képzeletbeli, jégbehűtött palackomnak nemcsak a gyomra, hanem a jövőképe is üres. Mint ahogy üres volt, például, a szüléimé meg a nagyszüleimé is az ötvenes években, amikor egy hasonlóképpen erőszakos párt volt hatalmon - mint amilyen most újfent a hatalomra tör. Ráadásul akkoriban csupán egy volt az ilyen: a sztálinizmussal egyidejűleg kipurcant CSKP; mostanában viszont ketten járják az ostorcsattogtató nemzeti legényest: Meöiar és Slota, vagyis hát a hözödöszö és a szönöszö... Az ötvenes, majd a hetvenes években az ortodox kommunisták, most az örömtüzek lángjainál pörkölődő nemzetiek használják egy és ugyanazt a taktikát: a társadalom valamennyi gondjáért-bajáért a nép hazai és külföldi ellensége az igazi bűnbak. Ez a ■'•■'iiíik.i akkoriban is, mostanában is a sosemvolt ellenség legyűrésére épül. És arra a demagógiára, amely a gazdaságilag nehéz időkben szinte mindig a diktátorokat emelte nyeregbe. A józanságát vesztett tömeg által magasztalt diktátort, akinek bukása sohasem egyszerű és sohasem rövid történelmi folyamat. Sajnos, nem a hőguta, hanem az elvakult mélynemzeti geijedelem okozhatta, hogy a nyáron végzett közvéleménykutatások eredményei a demagógia és a nacionalizmus térnyerését prognosztizálják. A meőiari-slotai irányvonal térhódítását. Slota a gyűlöletre, Meőiar az erős szavakra, az erős kéz politikájára épít. Meőiamak eszébe sem jut, hogy ’94 nyarán megtegye ugyanazt, amit a legutóbbi választások előtt, még 1992- ben a cseh Václav Klaus megtett: feloszlatta korábbi gyűjtőpártját s egy új, világos programmal jelentkező szubjektumot hozott létre. Meőiar ezzel szemben a honfiúi bazárpolitika híve. A bazárpolitikáé, ahol mindenki meglel mindent, csak senki nem talál meg semmit. Kivéve a nacionalistákat, mert aki más véleményen van mint Ő, az bizony alattomos hazaáruló. Úgy mint akkoriban, amikor az alapszervezetek tömegesen és egyhangúlag támogatták a mindenható Vezért... Tájainkon volt már ilyen, méghozzá évtizedeken át. És most újfent (ugyan) ez van kialakulóban. Példa erre, egyebek között, minden hónap első szerdája, amikor a Vezér - hívei ovációit élvezve - Pozsonyban színre lép. Az ámyékboszolók óvatosabb ütésváltása és egyetlen mondatra való tolerancia nélkül; elvégre ami megteszi az olasz választási győzelemben lubickoló, újfasiszta allűröktől sem ódzkodó Forza Italiának, az - legalábbis stílusában - Forza Slovakiaként sem utolsó. Nemdebár?!... Az sem titok, hogy az államalapító Vladimír Meöiar valaha bokszoló volt. Ma viszont már olyan vetélytárs, aki nem becsüli az ellenfelet, aki a párviadal után sem nyújt kezet, aki győztesként sem veregeti meg az ellenfél vállát - ahogy ez a ringben szokás. Ehelyett sűrűn gyűlölködik és övön alul üt. És ezt a stílust - mondhatnám: harcmodort - várja el híveitől is, akik szintén gyűlölködnek meg szitkozódnak, és olykor vérben forog a szemük, ha a mélynemzetiek legszentebb ügyét bárki is párbeszédre, netán toleranciára cserélné. Nem is ringben, hanem őserdőben vagyunk, ahol zúgnak a tamtamok, repedeznek a dobhártyák; s vannak helyzetek, amikor nehezen ellenőrizhetők az indulatok. Hallják? Valóban csak az idei nyár jégbehűtött pezsgőspalackja durrant? Miklósi Péter SZÓÖZÖN Illusztráció: archívum
